Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. szeptember 21., kedd

37. fejezet

Halihóóó!

Folyt.köv.! :)



A lendület, amivel elrugaszkodtam elég volt ahhoz, hogy hanyatt döntsem Davidet, aki azonban láthatóan számított a támadásra, mert egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedett és a vállaimnál fogva leszorított a földre. Dühösen fújtatva gyűjtöttem erőt, hogy elhajítsam magamról, mikor a szemem sarkából megláttam, hogy Rosalie kicsavart karokkal térdel az idősebb férfi előtt, míg a két nő szorosan fogta, hogy ellenállás esetén bármelyik pillanatban letépjék a végtagjait.

David-re vicsorogtam, de megadásom jeléül leeresztettem a kezem és hagytam, hogy egész közel hajolva hozzám a fülembe súgja.

- Merész vagy, ez tetszik! – undorodva fordítottam el a fejem és hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne lökjem le magamról – De ne próbáld meg még egyszer, mert a szőke könnyen elvesztheti a fejét!

Gyűlölködve néztem a szemei közé, nem hagyva időt számára, hogy kiélvezze jelenlegi fölényét.

- Nincs merszed tisztességes küzdelemben kiállni ellenem – sziszegtem, hangsúlyozva a tisztességes szót.

Megvetően méregetett, de láttam tekintetében megcsillanni a kíváncsiságot.

- Engedd el Rose-t a lánnyal és akkor megküzdhetünk – biztattam – hiszen ő csak azért kellett, hogy engem idecsalj! Ha szabadon távozhatnak, akkor a farkasok sem loholnak a nyakadon – hívtam fel a figyelmét és láttam, hogy mérlegeli az esélyeket.

- És a barátod?

- Nem fogja kockáztatni az épségemet.

Biztosra vettem, hogy Edward most tajtékzik dühében és csak remélni tudtam, hogy Emmett és a többiek képesek visszatartani. Gondolatban megpróbáltam folyamatosan nyugtatni és egy kis bizalmat kérni tőle, ami visszajelzés nélkül meglehetősen frusztráló volt.

David összeszűkült szemekkel figyelte, ahogy Rosalie felé pillantok. Rose rémülten hallgatott, száját tiltakozásra nyitotta, de aztán szeme Amandára siklott és ajkai vékony vonallá préselődve újra összezárultak.

- Rendben – pattant fel rólam David és a hajamnál fogva engem is felrántott – Elmehettek, de mond meg a fiújának, hogy semmi trükk, vagy csak a szívszerelme hamvait kapja vissza!

Amikor végre elengedték, Rosalie egy másodpercig rám meredt, majd gyorsan átvette a kislányt és hátra sem nézve nekiiramodott.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor a felkelő nap halvány derengésében már nem láttam a szőke fürtöket.

- Most szórakozunk kicsit, aztán kicserélünk a lányomra – morogta körbe sétálva David – Már ha még akkor is kellesz a lovagodnak!

- Azt hiszem…- kezdtem volna bele, mikor hatalmas ütés érte az államat és néhány métert repülve nekicsapódtam az egyik fának. A támadás meglepett, de azonnal felpattantam és szembe fordultam Daviddel.

Aki azonban nem volt sehol.

Villámgyorsan fordultam meg a tengelyem körül, de csak a csendesen figyelő társait láttam. Most nem gúnyolódtak, nem nevettek, egyszerűen vártak. Hatalmas rúgás terített le, minek következtében rendesen felszántottam a földet. Nem éreztem fájdalmat, bár valószínűleg megsérülhettem, mert elgyengültem egy pillanatra.

Nem is értem, miért lep meg, hogy ezúttal sem játszik tisztességesen. A szemtől szembe küzdelemről úgy tűnik, különbözik az elképzelésünk…

- Kijöttél a gyakorlatból, drágám – röhögött a testetlen szörnyeteg.

A többiek lassan hátrálni kezdtek, mintha ők is azt figyelték volna, hol fog felbukkanni. Behunytam a szemem és fülelni kezdtem. Éreztem a jelenlétét, de meg kellett várnom, míg megteszi a következő lépést. Ekkor balról meghallottam a suhogást, mire félre ugrottam és igyekeztem mozgásban maradni. A következő támadás nem váratott magára sokat. Jellemző, kezdi elveszíteni a türelmét.

A szemből érkezett ütést csak hajszál híján tudtam elkerülni, ökle szinte súrolta a fülem. Elismerő moraj futott végig a bámészkodók között. Tovább figyeltem, miközben folyamatosan mozogtam. A hátam mögül érkező halk nesz elég volt ahhoz, hogy miközben elhajoltam, azonnal hátra rúgtam, gyomorszájon találva. Nem haboztam, követtem a becsapódás hangjait és a tőlem telhető leggyorsabb és legkeményebb ütéssorozatot mértem láthatatlan ellenfelemre. Örömmel állapítottam meg, hogy a többség célba talált.

Most már kellőképpen méregbe gurult és egyre óvatlanabb lett. Mikor sikerült elugranom egy újabb rúgás elől, morogva vetette rám magát. A körém fonódó karok betonbilincsként szorultak a mellkasomra, egyre keményebben préselve az övéhez képest vékony felsőtestemet.

Ekkor hallottam meg a helikopter zaját a távolban. Ettől újult erőre kapva feszültem neki a karoknak és sikerült annyit lazítanom a szorításon, hogy hátranyúlva belekapaszkodtam a hajába és húzni kezdtem. Már hallottam a több irányból közeledő mancsok dobogását és szemeim a számomra legédesebb arcot kutatták, ami bármelyik pillanatban a segítségemre siethet…

A többi nomád észlelve a közeledőket, menekülőre fogták, a vezetőjükre ügyet sem vetve, nyomukban a csörtető falkával.

Amikor David szembesült azzal, hogy vesztésre áll, rántott egyet a fején, mire néhány hajfürtön kívül nem maradt más a kezemben. Csakhogy ez a röpke pillanat elég volt hozzá, hogy karja ezúttal a nyakam köré fonódjon. Éreztem a hatalmas erőt és tudtam, hogy nincs esélyem szabadulni. A fájdalom belenyilallt a nyakamba és ettől bepánikoztam.

- NE! – végre meghallottam a rémült hangot, amit annyira vártam. A kezek túlságosan hátra feszítették a fejem, hogy lássam is, de illata és hangja elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak – Ha megölöd, te is meghalsz! – érvelt szerelmem.

Dühödt morgás volt a válasz, de a szorítás alig érezhetően engedett.

- Ereszd el és szabadon távozhatsz!

- Ezt el is higgyem? – morogta gúnyosan – Szerintem inkább vele együtt távozok, és ti hagyni fogjátok!

Beszéd közben változtatott a testtartásán, így én is láthattam végre, ahogy Edward támadó állásban, alig néhány méterre figyel minden mozdulatot. Mellette Emmett és Rosalie szintén árgus szemekkel leste a támadás lehetőségét. Néhány farkas oldalazva próbált a hátunk mögé settenkedni, de David mérgesen rájuk dörrent.

- Állj, vagy letépem a fejét!

A falka azonnal lecövekelt és várakozóan Edwardra néztek.

- Ha baja esik, pokoli kínok között szaggatlak darabokra! – sziszegte szerelmem alig hallhatóan, tekintete sötéten villant.

A szorítás újra erősödött és a fájdalom visszatért. A fülem tompán zúgni kezdett, de így is hallottam a gonosz nevetést. Aztán ismét enyhült egy kicsit a karok béklyója, megkönnyebbülten kaptam levegő után, pedig nem volt rá semmi szükségem.

- Most én diktálok! – azzal hátrafelé kezdett lépkedni, magával vonszolva engem is – Ha követni mertek, elintézem a nődet!

- Ezt aligha fogjuk megengedni! – szólalt meg a mély, régről ismerős hang, majd a bokrok sűrűjéből lassan kilépett három fekete ruhás alak. A farkasok felmordultak, de Edward intésére, hogy maradjanak, mozdulatlanul hagyták, hogy az érkezettek átsétáljanak a tisztáson, egyenesen hozzánk.

A megkönnyebbültség olyan erővel hullámzott végig rajtam, hogy legszívesebben sírtam volna örömömben.

A középen sétáló férfi tiszteletet parancsoló alakja láttán mindenki némán figyelt.

- Stefan! – suttogta hitetlenkedve fogva tartóm.

A vörös szemek végigsiklottak rajtam, mintha ellenőrizné, nem esett-e bajom, majd belenézett a nyakamat szorongató férfi arcába.

- David! Meglepettnek tűnsz, – szólt nyugodt, dallamos hangján – pedig már átéltük ezt a szituációt egyszer! Ezúttal nem követünk el hibát!

Stefan hátratett kézzel lépett közelebb, mire David félelme szinte tapinthatóvá vált. Az oldalt álló két román testőr folyamatosan szemmel tartotta a farkasokat és az idő közben megérkezett Carlisle-al és Jasperrel kibővült Cullen családot.

Stefan tekintete összefonódott a Davidével, mire a fogságban tartó kezek lehullottak rólam.

Én azonnal Edward biztonságot nyújtó kezei közé siklottam, reszketve simulva a mellkasához. Beszívtam az illatát és csókot leheltem a nyakára, miközben ő is megkönnyebbült sóhajjal ölelt magához.

David hipnotikus állapotban tűrte, hogy a testőrök letépjék a kezeit, de a szemkontaktust tartó Stefan nem adott lehetőséget arra sem, hogy megszólaljon.

Anélkül, hogy szerelmemet elengedtem volna, néztem végig az egészet. Meglepetésemre Rosalie sétált a kar nélkül térdeplő, kivégzését váró férfihoz és engedélyt sem várva letépte a fejét a helyéről, majd laza mozdulattal a kezek mellé hajította.

- Várj! – kiáltottam fel – Külön kell elégetni a darabokat.

Jasper és Emmett segített ízekre szedni és egymástól távol gyújtott máglyán elégetni.

Réveteg tekintettel néztem végig, ahogy a csípős füst felszáll a levegőbe, hogy a széllel eltűnjön az életünkből. Az erdőből felszálló, több hasonló füstoszlop bizonyította, hogy tényleg vége van.

Stefan elénk sétált és elgondolkodva figyelte a féltőn körém fonódó kezeket.

- Köszönöm, hogy eljöttél – suttogtam, kibontakozva az ölelésből és elé léptem, hogy a szemébe nézhessek.

- Ez csak természetes a barátoknál - mosolya láttán melegség járta át a testem – És egyébként is az adósod voltam.

- Akkor most rendeztük a számlát – nevettem rá huncutul.

Kicsit meghajolva jelezte, hogy egyetért.

- Meglepett a leveled, ahogy ez a David féle dolog is - körbenézve folytatta – Igazán… furcsa életet választottál magadnak.

Követve a tekintetét végignéztem a farkasokon, akik szinte rezdületlenül figyeltek minket és a családomon, kik türelmesen várakoztak.

- Igen, igazad van – húztam ki magam elégedetten – talán furcsa, de tökéletes az életem!

Figyelte az arcomat, majd mosolyogva bólintott.

- Ennek szívből örülök – Edwardra pillantva megkérdezte – Ő az?

Szerelmemet kézen fogva bólintottam.

- Igen, ő Edvard Cullen – mutattam be, mire ő tisztelettudóan fejet hajtott a román klán vezére előtt.

- Köszönöm, hogy segített nekünk – tette hozzá.

Stefan összeszűkült szemekkel figyelte.

- Bella kedvéért bármit – mondta – Épp ezért figyelmeztetném, fiatalember, hogy ha még egyszer megbántja őt, velem gyűlik meg a baja.

Mosolya ellenére a szavak éle szinte vágta a levegőt és a figyelmeztetés sokkal inkább tűnt ígéretnek.

- Akkor be kell állnia a sorba! – röhögte Emmett, de rögtön el is hallgatott, mert szúrós tekintet volt a válasz.

- Csak arra célzott, hogy már más is felhívta erre Edward figyelmét – mentettem ki gyorsan.

- Értem. Nos, – lépett közelebb és kinyújtotta a kezét felém – ideje távoznunk. Remélem, a közeljövőben számíthatok a látogatásodra – fogta meg a kezem – Szívesen látunk, természetesen, a családoddal együtt.

- Köszönöm, alkalom adtán elmegyünk.

Egy pillanatig csak álltunk egymással szemben, majd közelebb lépve hozzá átöleltem. A meglepett, merev tartás lassan felengedett a karjaim között és az atyai ölelés határozottan jól esett a lelkemnek.

A tisztás fölött megjelent a helikopter, amin kérésemnek megfelelően érkeztek.

A propellerek hangos zúgása elnyelte a szavait.

- Vigyázz magadra, Bella.

Azzal a három fekete alak felszállt és mi ácsorogva néztünk utánuk.


Tessenek nekem komikat írni!

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szeretem a sztoridat,az uj harcos Bella nekem agyon bejott.Otletesnek talaltam hogy a kepesseget tovabb fejlesztetted, es az uj szereplok is hoztak egy mas hangulatot a tortenetbe.Gratula a sztorihoz;)
Emmi

Christina írta...

Hali!
Szupi lett a feji!
Nagyon tetszett ahogy leírtad a küzdelmet, tisztára magam előtt láttam az egészet! Talán most már nyugta lesz Edwardnak és Bellának, meg persze a család többi tagjának. Kíváncsi lennék Edward hogy élte meg, amíg Bellától távol volt, és gondolom tudta h. csete-patéba keveredett. Annyira tetszik mikor Edward fenyegetőzik, nincs szüksége káromkodásra, mert az udvarias fenyegetése még félelmetesebben hat:D
Várom a kövit nagyon:)
Puszy

demon írta...

szia ez olyan szupi stefanék eljöttek de csak bells miatt de david végre meghalt az a kedvencem ebben a fejben mikor bells miatt stefan megfenyegeti edet
gratula puszi

Anyíta írta...

tetszett, tetszett :)
kivi vagyok még miket tartogatsz :)
várom a folytit :)

Gigi írta...

Szia Gabica!
Ez iszonyatosan tetszett, az előző fejezettel együtt!Tényleg olyan érzés fog el mint amikor a könyveket olvastam!Azokat sem tudtam letenni,és ezt sem tudnám abbahagyni ha nem "tartanál szünetet"!
Piszok jól írsz!Imádom a fantáziadús, izgalmas történetedet!!!!!!!!!
Puszi

Erzsi írta...

Szia,szuper lett.Örülök,hogy sikerült megölniük Davidet.Várom a folytatást.

Liz írta...

Sziaaaa!!!
Áhááá,szóval ezért volt mostanában olyan fontos Bella számára az e-mail fiókja. :D Végre, végre, végre!! David meghalt!! Remélhetőleg, most már tényleg. Először komolyan megijedtem, hogy megölik Rosalie-t vagy David magával viszi Bellát,de aztán jött a felmentősereg! Nagyon kedves volt tőlük, hogy segítettek. Edward ismét helyre lett rakva! :D
Nagyon jó volt ez a fejezet! Várjuk a kövit. :) Csak így tovább!

Puszi,Liz

Gabriella írta...

Sziasztok!

Emmi: Köszönöm a kedves szavakat, aranyos vagy! :)

Christina: Köszi! Nyugalom Cullenéknél? Ezt nem ígérhetem... :)

demon: Köszi! Az a rész nekem is tetszett! :)

Anyíta: Köszi, igyekszem...! :)

Gigi: :)))))))))
KÖSZÖNÖM!

Erzsi: Igen, én is örülök, hogy lezáródott ez a rész, mert sok új ötletem van... ! :)

Liz: Szióka! Úgy látom, mindenkinek tetszett Edward rendre utasítása! :)

NAGY-NAGY ÖLELÉST KÜLDÖK NEKTEK, AKIK MEGTISZTELTETEK A KOMIVAL!
PUSZI

Tündi írta...

Mint új olvasó aki most olvasta végig a történetet gratulálok hozzá én azt hittem hogy a sok twilight fic mellett ezt a Bella-Edward történetet nem lehet tovább ragozni de te rácáfoltál.Nagyon jó leírtad a harcot végig izgultam az egészet.Kíváncsi vagyok ezek után még milyen bonyodalmakat viszel az életükbe.
Várom a következőt.
üdv.Tündi :)

Gabriella írta...

Szia Tünde!

Köszönöm, aranyos vagy! El sem hiszed/hiszitek, mennyire jól esik egy kis biztatás! :)
Sok ötletem van, lesz még keverve a dolgokon! :)

Névtelen írta...

:)))

Névtelen írta...

Szia!
2 napja találtam rá a blogodra és már be is hoztam a lemaradásomat! :) Nagyon tetszik a történet és a stílusod is.
Az akciójelenetek nagyon izgalmasak voltak, el sem tudtam képzelni, hogyan fog megoldódni végül a helyzet, és gyanítottam, hogy lesz valami váratlan fordulat. :)
Érdekes egyébként, hogy Bella ilyen temperamentumos és erős vámpírnő lett. Szinte Ő viseli a nadrágot Edward helyett. :)
Ennek ellenére szeretem olvasni a történetedet és kiváncsian várom az új részt! :)
doo-doo

Gabriella írta...

Szia doo-doo!

Köszönöm, kedves, hogy ezt mondod! :)
Szerintem Bella mindig is határozott, erős személyiség volt, mindenen keresztül vitte az akaratát. Ebben a történetben sok időt töltött magányosan, sok mindenen átment, ami megkeményítette...
Hogy ő viselné a nadrágot? Szerintem ezt Edward nem bánja... :)))

Örülök, hogy olvasol!

Ui.: Te nem voltál ott vasárnap Spiritnél a chat-en? Ott is volt egy doo-doo... :)))

Névtelen írta...

Szia!
De, ottvoltam! Vagyis én voltam az. :)
Nem is tudtam, hogy Te is írsz, de örülök, hogy megtaláltam a blogod!
Puszi:
doo-doo