Sziasztok!
Itt a következő, jó hosszúra sikeredet... És meglesz a bonyodalom is... ;)
Lisa szemszöge
A hajnal álmos derengése bekúszott a völgybe, lassan
szűrődve át az őszi ködön. A szél tombolása már abbamaradt, mintha csendre
intette volna a pirkadat. A nappaliban még égett a kanapé melletti lámpa, ezért
halkan kinyújtottam a karom, hogy leoltsam. Az elmúlt pár órát azzal töltöttem,
hogy Brandont figyeltem alvás közben. Valóban nagyon fáradt lehetett, meg sem
rezdült álmában, de ölelő karjai ugyan úgy szorítottak magukhoz, mint mikor
elszenderült.
Nagyon jó érzés volt, semmi eddigihez sem fogható! A
mosoly levakarhatatlanul az arcomon maradt, a lelkem szinte táncolt. Ez tehát a
szerelem… Hm, igen, szerelmes voltam belé.
Meghallottam, hogy Evelin mozgolódni kezd a másik
szobában; bizonyára segítségre lesz szüksége. Megfordult a fejemben, hogy
átmegyek én hozzá, hagyva még Brandont pihenni, de nem tudtam, hogyan
magyarázzam meg ittlétem okát. Már a gondolatra is zavarba jöttem… Vajon mit
szólna, hogy itt töltöttem az éjszakát? És Jacob? Vagy a farkasok? Nem mintha
bármi szégyellnivalót tettünk volna, de akkor is…
Óvatosan feljebb csúsztam, számat az ajkához nyomtam,
majd figyeltem, ahogy megrándul a szája széle és kényelmes mosolyra húzódik.
- Jó reggelt! – lehelte anélkül, hogy kinyitotta volna
a szemét, inkább még közelebb húzva magához lágyan megcsókolt. Még a csontjaim
is felforrósodtak és olvadásnak indultak!
- Evelin… ébren van – nyögtem két sóhaj között, mert
épp a nyakamat csókolgatta. Azonnal felkapta a fejét és hallgatózni kezdett,
majd egy utolsó puszit adva felpattant és a szoba felé sietett.
Csendben vártam, amíg beköszönt az anyjának és
hallgattam a beszélgetésüket.
- Hogy érzed magad? – kérdezte rekedt hangon.
- Jobban. Sajnálom, hogy elrontottam az estéteket…
Öreg vagyok már ezekhez a felhajtásokhoz…
- Hagyd ezt abba! – korholta szeretettel. – Az a
lényeg, hogy jobban vagy. Nemsokára átjön Cullen doktor… Nem érdekelnek a
kifogások! – vette elejét a tiltakozásnak. - Jön és kész! – Evelin morgásával
mit sem törődve elindult kifelé. – Főzök egy kávét, addig kitalálhatod, hogy
mit kérsz reggelire.
Azzal már kint is volt a szobából.
- És te, hercegnőm, mit szeretnél enni? – A konyha
felé elsétálva puszit nyomott a fejemre.
- Beérem egy kávéval. – Nem akartam megbántani, de
jobbnak láttam, ha minél hamarabb hazamegyek. Jacobnak valószínűleg feltűnt,
hogy nem voltam otthon, és bár bizonyára el volt foglalva az éjjel Emilyvel,
számon fog kérni. Néha határozottan bosszantó a túlzott atyáskodása, de nem
tudok rá haragudni ezért. A David-féle ügy után egyébként is érthető, hogy
félt. Sajnos, nekem is be kellett látnom, hogy vannak dolgok, amik rám is
veszélyt jelenthetnek, vámpír gének ide vagy oda.
- Csak egy kávé? Hm… Nem akarod megkóstolni esetleg a
sajtos omlettemet? Nem? Biztos? Nem tudod, mit hagysz ki! – csóválta a fejét
incselkedve, miközben bekapcsolta a kávéfőzőt. Annyira aranyos volt a gyűrött
pólójában, kócosan, hogy kedvem lett volna megpuszilgatni! Jó volt látni, hogy
jobb kedve van, feltehetően Evelin jobbulása miatt. Abban nem is mertem
reménykedni, hogy én vagyok az oka. Néztem, ahogy előszedi a csészéket és kikészíti
a cukrot. Mikor lejött a kávé csendesen szürcsöltük a saját italunkat és csak
néztük egymást.
- Mennem kell – szóltam halkan, mire azonnal ráncba
szaladt a homloka.
- Biztos nem maradsz reggelire? Süthetek palacsintát…
- próbálkozott lelkesen.
Elnevettem magam és kísértésbe is estem egy
pillanatra, így még nehezebb volt elbúcsúzni.
- Nem, muszáj mennem, Jacob pipa lesz – szaladt ki a
számon, mire még jobban összevont a szemöldökét.
- Ha akarod, beszélek vele. Vagy inkább a szüleiddel.
Nem voltam felkészülve az ilyesfajta beszélgetésre.
Persze, volt fedő sztorink, miszerint én a Black család rokona vagyok, aki
korán árvaságra jutott. De Brandonnak hazudni… az más volt. Minden porcikám
tiltakozott az ellen, hogy félre vezessem. Hirtelen annyira megijedtem, hogy az
üres bögrét túl erősen szorítottam meg, minek következtében szilánkokra tört.
- Sa-sajnálom! Annyira ügyetlen vagyok! – Azonnal
elkezdtem összeszedegetni a darabokat, de túl gyorsan, ezért kényszerítettem
magam az emberi tempóra. Feltűnt, hogy nem mozdul, nem segít, sőt mégcsak
szóban sem biztosít arról, hogy nem történt baj. Lemerevedtem és agyamban egyre
az zakatolt, hogy lebuktam! Lassan fordultam felé, és mikor az arcára
pillantottam, meg sem lepődtem a rajta tükröződő döbbeneten. Csak bámultam rá,
várva az ítéletet, mikor ráérősen kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet,
amiben nemrég még a bögrét tartottam. Ujjaimat kinyújtva kisimította a
tenyeremet és alaposan megnézte, majd ismét az arcomat kutatta. A jeges félelem
megbénított; bár tudtam, hogy mondanom kellene valamit, a szavak nem jöttek a
számra.
- Nem vágtad meg magad – lehelte, miközben még mindig
két kezében tartotta a tenyerem. Ahogy mélyen a szemembe nézett, úgy tűnt,
mintha várna valamire. És én a fejemben már formáltam a mondatokat, hogyan
valljam be neki, mi is vagyok…
- Brandon! Történt valami? – kiáltott ki a szobából Evelin.
Ettől magamhoz tértem, gyorsan elrántottam a kezem és zsebre dugtam.
- Nem, anya, csak elejtettem egy bögrét – válaszolt
hangosan, de továbbra is engem bámult.
- Akkor, majd később találkozunk. Viszlát! – suttogtam
és elindultam az ajtó felé.
- Én itt leszek – biztosított, mielőtt a kezem elérte
volna a kilincset. Mintha azt akarná ezzel mondani, hogy nem számít, bármi
történt is az előbb. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek és visszatekintettem.
Engem nézett, a szemei szinte izzottak, ajkain ismét az a huncut mosoly
játszott, amitől nekem is mindig nevethetnékem támadt. Megkönnyebbülten húztam
be az ajtót magam mögött. Talán tévedtem, mikor úgy éreztem, sejt valamit velem
kapcsolatban. Bár elmondhatnám neki…
Elsétáltam hazáig, ahol hallgatóztam egy kicsit,
mielőtt beléptem. Csend borult a házra, még mindenki aludt. Majdnem mindenki.
- Jó reggelt! – lépkedett le a lépcsőn hangtalanul
Emily Jake pólójában, ami majdnem a térdéig ért. – Hogy vagy? – kérdezte
mosolyogva, ahogy megállt a korlátnál.
- Kösz, jól. – Tétován az emelet felé intettem. –
Keresett?
- Oh, igen – bólogatott. – De ne izgulj, úgy tudja,
nálunk voltál. – Meglepődtem és mielőtt megkérdezhettem volna, ő honnét tudja,
hogy nem, válaszolt is. – Érzem rajtad az illatát.
Na persze! Hunyorogva ránéztem, kutatva az arcát, mi a
véleménye arról, hogy Brandonnál töltöttem az éjszakát. De kár volt emiatt
aggódnom, mert a jóindulatú mosoly nem tűnt el az arcáról.
- Ettél már valamit? – kérdezte, miközben kinyitotta
hűtőt és elkezdett kipakolni. – A fiúk hamarosan ébrednek, kiadós reggelit
készítek nekik. Kérsz te is?
- Nem, köszi, nincs étvágyam.
Miközben a hozzávalókat felhalmozta a karjára, elkomolyodva
rám sandított.
- De ugye nincs semmi baj?
Mikor nem feleltem azonnal, lepakolt az asztalra és
elém lépett.
- Szóval?
Mint mondhatnék? Hogy szerelmes lettem valakibe, akibe
nem lett volna szabad? A fülemben csengtek Ray szavai…
- „ Ő nem elég
jó választás a számodra. „
Vagy inkább én nem lennék jó választás neki. Láttam
magam előtt az arcát, mikor összetörtem a csészét… Tudja, hogy valami gond van
velem, ez biztos. Mit tenne, ha elmondanám, hogy vámpír vagyok…?
- Ennek nem lehet jövője – leheltem, majd
elbotorkáltam a kanapéig és lerogytam.
Emily leült velem szemben a kisasztalra, hosszú lábait
kecsesen keresztülrakta egymáson és elgondolkodva rám nézet.
- Ha így látod, akkor nem.
- Ha így látom? – kérdeztem döbbenten. – Mégis hogy
láthatnám másképpen? Ő egy ember! – emeltem fel a hangom, majd rögtön el is
szégyelltem magam. Úgy magyaráztam szegénynek, mintha gyengeelméjű lenne, pedig
csupán kedves próbált lenni velem. De nem tűnt haragosnak vagy megbántottnak,
csak csendben figyelt.
- Értem. Ezen én is keresztülmentem, mikor megismertem
Jacobot. - Sóhajtott. – Majdnem elkövettem azt a hibát, hogy megfutamodok.
Szerencsére valaki időben felnyitotta a szemem… – Mikor látta, hogy teljes
odafigyeléssel hallgatom, elmosolyodott. – Ne vess gátat semminek, egyszerűen
hagyd, hogy a dolgok kialakuljanak. Nem lehet mindent észérvek alapján
eldönteni, majd a szíved megsúgja, mi a helyes. És lehet, hogy küzdeni kell
érte, de az igazán jó dolgokat nem adják ingyen. Ha eljön az ideje, kiderül,
mit tartogat számodra a sors.
- Igen, de nem biztos, hogy azt, amit én is szeretnék…
- motyogtam magam elé.
- Nem, ezt senki sem tudhatja előre… - Kicsit
elhallgatott; tudtam, hogy az arcomat kutatja. – Semmi sem lehetetlen, Lisa. Én
vámpírként egy farkas bevésődése vagyok, ezt ne feledd el.
Milyen igaza van! Ha két ember között létezik
szakadék, akkor közöttük igazán nagy volt, ők mégis áthidalták! Kicsit
felélénkülve rámosolyogtam, és éreztem, hogy a megkönnyebbüléstől lassan
ellazulnak az izmaim. Hirtelen nem is értettem, miért aggódok fölöslegesen,
hiszen remek éjszaka áll mögöttem, és ez elég ok arra, hogy boldog legyek.
Egyenlőre…
- Köszönöm! – nyújtottam ki a karom Emily felé, aki
kedvesen viszonozta az ölelésem. Hallottuk, hogy Jake ruganyos léptekkel
leszalad a lépcsőn és csak akkor engedtük el egymást. Széles vigyora elárulta,
mennyire örül, hogy jóban vagyunk. Kócos hajjal lassan elindult felénk.
- Szép jó reggelt, hercegnőim! – Először Emily szájára
lágy csókot lehelt, aztán lehajolt, hogy engem is homlokon pusziljon. Ám
mielőtt szája elérhetett volna, félúton lemerevedett, majd hátrahőkölve meredt
rám. Először nem értettem, mi lehet a baja, de egy röpke pillantás elég volt az
arcára és felfogtam…
- Hol voltál az éjjel? – kérdezte számonkérő hangon,
pedig a válaszra nyilvánvalóan rájött magától is. Szemöldöke ráncba szaladt,
úgy méricskélt.
- Hiszen te is tudod – leheltem.
Nem néztem rá, csak a földet magam előtt. Nem azért,
mert féltem tőle, csak úgy éreztem, csalódást okozok neki. Hosszú hallgatás
után felsóhajtott és a hajába túrt.
- Miért pont ő, Lisa? – kérdezte fájdalmas hangon.
- Miért ne lehetne ő? – támadt fel bennem a harci
kedv.
- Mert nem közénk való! – jött azonnal a válasz.
Felmordultam.
- Hah, ezt épp te mondod! Én sohasem támadtalak
ilyesmivel… - Azzal sarkon fordultam és a lépcsőn felsuhantam a szobámba.
Mikor egyedül voltam, gyorsan levetkőztem és beálltam
a zuhany alá. Dühös voltam, mert fájt Jacob igazságtalansága. Nem fogom hagyni,
hogy befolyásoljon! Igaza van Emilynek, a szívemre kell hallgatnom. És a
szívemet Brandon Hart dobogtatta meg! Ha Jake vagy bárki más ezt nem tudja
megérteni, az az ő bajuk. De most nem akartam ezzel foglalkozni. A forró víz
ellazított, igyekeztem kikergetni a fejemből minden gondolatot. Kivéve persze
egyet. Újraéltem az elmúlt éjszaka perceit és testembe lassan visszatért az a
lebegő érzés, amit ő váltott ki belőlem. Bár már ismét vele lehetnék!
Miután szárazra töröltem magam, többszöri nekifutásra
kiválasztottam a ruhámat, majd felöltöztem. Úgyszintén többször megnéztem magam
a tükörbe, és nem voltam túl elégedett a látvánnyal. Már éppen fontolóra
vettem, hogy másik farmert húzok, mikor meghallottam a tétova lépteket az ajtóm
elől. Természetesen tudtam, ki jön és nagyon bíztam benne, hogy nem kopog be.
Mindhiába.
- Gyere be – szóltam kedvetlenül Jacobnak, mert nem
szándékoztam folytatni az előbbi beszélgetést.
Belépett és tétován megállt a küszöbön, majd halkan
betette mag mögött az ajtót. Nem néztem rá, minden figyelmemet egy póló
összehajtogatásának szenteltem.
- Bocsánatot szeretnék kérni. - Megvárta, míg felé
fordulok, úgy folytatta. – Nem hagytál alkalmat megmagyarázni. – Kezét a
farmere zsebébe dugta és az ablak elé lépett, ahonnét az erdő fáira lehetett
látni. Direkt úgy alakítottuk ki, hogy bármikor észrevétlenül ki-be járhassak
vadászni anélkül, hogy idegenek megláthassanak. – Csak szeretnélek megkímélni
mindentől… Tudom, milyen nehéz helyzetben vagy. A magunkfajtának nehéz dolog a
párválasztás. – Rám nézett. – Nem Brandon ellen van kifogásom, csak tudom, hogy
ő mennyire tartózkodik a természetellenes dolgoktól. Ő a realitás embere,
akivel nehéz lesz elfogadtatni a … másságodat. – Felsóhajtott. – Csak nem
szeretném, ha csalódnod kellene. – Száján félmosoly jelent meg. – Mindig abban
bíztam, hogy a falkán belül választasz társat magadnak… Önző módon mindig a
közelemben akarlak tudni, és mi lenne jobb módja…
Annyira meghatódtam, hogy nem tudtam tovább ellenállni
és hozzá bújtam. Szorosan átölelt és ringatni kezdett. Ha még eddig nem
indultam volna olvadásnak, akkor a következő szavai végképp megtették volna
hatásukat.
- Gyönyörű ifjú hölgy lett belőled, annyira büszke
vagyok rád!
A könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek.
Emily dugta be a fejét.
- Bocsi, de Seth keres.
Jake mindkettőnket átkarolva vezetett le a lépcsőn,
ahol a legrégibb barátja a fotelban terpeszkedve várt ránk. Mosolyogva nézett,
de mikor észrevette a könnyeimet, homloka ráncba szaladt.
- Minden oké?
- Persze, semmi gond – biztosítottam és a fotel karjára
ültem, míg Emily töltött mindenkinek egy csésze kávét és olyan fenséges
reggelit varázsolt, aminek én sem tudtam ellenállni. Átlagos dolgokról és az
előző napról beszélgettünk, mikor szóba kerültek Harték.
- Remélem, Evelin jól van. Tegnap mindenkit
megijesztett… Később átugrunk hozzájuk? – kérdezte Seth.
- Persze, én is terveztem. – válaszolt Jacob és rám
nézett. – Mi is megyünk.
Megbeszélték a többi fiúval, hogy találkozunk a
közösségi házban, ahol rendet kell rakni és kitakarítani. Mivel Adam még aludt,
az idő közben előkerült Billy vállalta, hogy vigyáz rá és utánunk hozza, így
Emily is velünk tartott.
A téren már mindenki ott tolongott, még Ray is, aki
szinte fél éjszaka járőrözött. Miközben üdvözöltük egymást, Carlisle állt meg
mellettünk.
- Jó reggelt mindenkinek – köszönt, amit a fiúk
kivétel nélkül udvariasan fogadtak.
- Evelintől jössz? Hogy van? – kérdezte Emily. A
szívem a torkomban dobogott, ahogy figyeltem Carlisle arcát.
- Nos, kötöttem be neki infúziót és vettem vért. Az
eredmények délutánra meglesznek, akkor visszajövök és meglátjuk a továbbiakat.
- Köszi, doki – intett Jake a távozó orvosnak.
A faluban még csend honolt, mindenki későn feküdt le.
Jacob kiosztotta a feladatokat és Raymondot elküldte a kulcsokért. Épp indulni
akartunk, mikor a főúton megjelent egy sötét színű autó. Mindenki kíváncsian
figyelte. Lassan közeledett, azonnal látszott, hogy a sofőr idegen. Néhány
méterre tőlünk megállt és kiszállt egy fiatal lány. Tétován körbenézett, majd
felénk fordult. Szőke hajába belekapott a szél, ezért a kapucniját felhajtotta
és szaporán hozzánk sietett.
- Üdv! Bocsika, segítenének nekem? – kérdezte
csilingelő hangon, szolid mosollyal az arcán. Beszéd közben a hozzá legközelebb
álló Seth-re nézett. – La
Push-t keresem. Nem tudom, hogy jó helyen járok-e… -
Biztatást várva félbeszakadt a mondat, de Seth-től nem érkezett válasz. – Talán
rossz helyen fordultam le… - mutatott visszafelé, de meglepetten abbahagyta,
mert Seth továbbra sem szólalt meg. Valamennyien ránéztünk a fiúra, és szinte
mindenki azonnal megértette, mi is történik. Arcán egyszerre tükröződött
csodálat, rajongás, szerelem… Minden, amit egy bevésődött farkasból kiválthat
imádata tárgya. Szegény lány azonban ezt nem érthette, láthatóan kezdte nagyon
kínosan érezni magát.
- Igen, jó helyen jár – szólt Jacob elterelve a
figyelmét a szoborszerű Seth-ről.
- Oh, hála Istennek! – könnyebbült meg a lány, és még
mi sem tudtuk, hogy azért mert célt ért, vagy mert akadt valaki, aki
bizonyságot tett arról, hogy ért angolul.
- Kit keres?
- Evelin és Brandon Hartot.
Na, ez volt az a pillanat, amikor én is lemerevedtem
és kikerekedett szemmel végigmértem. Fejemben egymást kergették a gondolatok.
Ki ez? Mit akar tőlük? Rokon? Barát? Miért jött? Meddig marad?
Alig figyeltem a visszaérkező Ray-re, aki hangosan
próbálta felhívni magára Jacob figyelmét.
- Alfa, gond van, sajnos a kulcs… - Körülbelül eddig
jutott a mondanivalójával, míg meg nem pillantotta a csajt. Akkor aztán se kép,
se hang. Erre, és a többiek döbbenetére felé kaptam a fejem, mire az ő arcán is
ugyan azt láttam, mint Seth-én.
Mi a franc? Egy lány, két bevésődés…? De
most komolyan, ki ez a bige???
Jacob eszmélt fel elsőnek és gyorsan megmutatta,
melyik az a ház. A vendég dadogva megköszönte és szinte szaladva ment az
autóig, láthatóan alig várva, hogy minél messzebb legyen ettől a fura
társaságtól.
- Hello –intett utána bambán Ray, aki Seth-el
ellentétben meg is tudott szólalni.
Mindenki a két fiúval foglalkozott, míg én
tekintetemmel az autót követtem, ahogy kanyarogva eléri a házat. Épp akkor
kinyílt a bejárat és Brandon lépett ki. Tökéletes szememnek köszönhetően
tisztán láttam rajta a meglepetést, majd a határtalan örömöt. Könnyedén leugrott
a tornácról és a lány elé sietett, aki nevetve szaladt felé, majd karját
kinyújtva ugrott a nyakába.
Hallottam a mély morgást, de nem fogtam fel, hogy
tőlem származik, csak mikor hideg kezek nyugtatóan átöleltek. Emily szorítása
ébresztett rá, hogy kevés választott el attól, hogy közéjük vessem magam.
- Ki ez a lány? – kérdezte valaki.
- Probléma – válaszolta Jacob gondterhelt arccal figyelve
az ölelkező párt.
Remélem megtiszteltek néhány sorral! Már a megjegyzések küldését is leegyszerűsítettem, nem kell ellenőrző szóval vesződnötök! :)
Ha hibát találtok, bocsánat, majd idővel még átnézem...!
Szóval írjatok: ha tetszett azért, ha nem, azért! A negatív kritikát is szívesen fogadom! :)))
KÖSZÖNÖM!
11 megjegyzés:
szia ez hihetetlen jake igazán igazságtalan de mi ez a 2ős bevésődés remélem megoldódik az is kije brandonnak a csaj és nem szül ellenségeskedést seth és ray közt
Hali!
Bonyodalom?:D Ez bonyodalom ?:D Ez katasztrófa :s Nem hiszem el :s JAke múgy tök aranyos volt :D De hát ez várható volt mégis csak lányaként tekint Lisára és most belépett az életébe egy férfi még jó hogy az apai védelm ösztönök bekapcsolnak nem lenne máskülönben egy falkataggal is... szal...:D Ami meg utána jött :D OMG annyira örültem hogy Seth bevésődött erre megit jön RAYMOND Ahh már az elejétől fogva annyira nem szimpatikus és annyira nem bírom asrácot főleg mikor Lisánál bepróbálkozott most meg ez :@ Remélem Sethé lesz a csaj! :/ Nah mind1 viszont az még nagyon érdekel hogy ki is ez a lány?:O Nagyon remélem hogy nem kavar be Lisa és Brendon "életébe"... így is pokoli nehéz lesz szegény Lisának megmagyarázni a dolgokat főleg addig eljutni :/ szal... hmmm :D Kíváncsian várom a folytatást:)
Szia!
Ez már bonyodalom hegyek! De ahogy téged ismerlek megoldod. Esetleg Brandon testvére? Remélem, hiszen egy másik apától miért ne lehetne.
És ez a két bevésődés? Lehet, hogy van egy ikertestvére a lánynak? (vagy már túl sok szappanoperát láttam?) ; )
Üdv
Nelli
Sya!
Szuper lett. Nagyon tetszik Lisa és Jacob nagyon aranyos volt.
Na meg ez a bonyodalom hát... Ez egyáltalán lehetséges? És kije Brandont? Remélem csak valami családtag. Emily nagyon kedves volt lisaval minde egy nevelőanyuka. Majd minden kialakul.
Jaj már nem tudok mit írni imádtam. Az egészet imádom. Amúgy fura hogy elején Bella volt porondon most meg Lisa. majd össze akadnak a szálak. Kíváncsi vagyok ki-é lesz a lány. Én inkább Sethé legyen. Nagyon várom mi lesz a vége és ki-é lesz a lány meg hogy ki ís ő valójában. Lesz még bonyodalom gondolom de remélem nem Lisa és Brendon körül... De ettől lesz érsekes... :) Még egyszer gratulálok nagyon jól lett.
Nikol
Sziasztok!
:)))))) Édesek vagytok, imádlak benneteket! :)))
demon: Jake igazságtalannak tűnhet, de bocsánatot kért... :)
Ati: A fiúk nem ontják egymás vérét, ezt megígérhetem... Ray jó kölyök, majd megszerettetem veled, oké? :)))
Nelli: Ez is, mint a legtöbb "love story" hasonlít egy szappanoperára... Bármi megtörténhet... Egyik pasi a páros napokra, másik a páratlanra... :))))))))))))))))
Nikol: Te is Sethnek szurkolsz? Szegény Ray... Mit kezdjek vele? Bella most nyugiban van, velük minden oké, nem akarom bántani őket... most még! :))))
KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!!
PUSZI
Szia! :D
Uram isten, most nagyon kíváncsivá tettél! Ki ez a csaj? Hogy lehet, hogy két farkas bevésődése? Mi köze van Hartékhoz? Mennyi problémát fog okozni? Kit fog választani: Sethet vagy Rayt?
Már tűkön ülök. :D
Siess a kövivel :D
Sok puszi: Hannah
Szia Hannah!
:)))))))))
Hááát, egyik kérdésedre sem válaszolhatok... BOCSI! De megpróbálok sietni a folytatással!
Köszi!
Puszi
jesszus, ez mi??!!!!! :D
1 csaj 2 farkas... kemény menet lesz :S a csaj felől nincs kétségem, ő biztos farkascsajszi lesz, de hogy melyiké o.O én még egyelőre nem szurkolok egyikőjüknek sem, de remélem az egyik csak "kamubevésődés" volt ;)
Lisa és Brandon cukik voltak :)
és nem hiszem, hogy az ő kapcsolatukba nagyon összekuszálja dolgokat (vagyis NEM KAVARHAT BE!!! :D)
amúgy tetszik a fejezetek gyakorisága, őrizd meg ezt a jó szokásod :))
puszii
Szia Macy!
:))))))))) Örülök, hogy tetszik. Lesz kavarás, mindenkinél...
Igyekszem legalább hetente egyszer frisselni, mikor hogy van időm. Mostanság mindig kedden sikerült, de ezt nem merem határozottan bevállalni, akadhat csúszás vagy esetleg hamarabb...
KÖSZÖNÖM! :)))
Puszi
Szia!
Az elejétől olvasom a történeted, hihetetlenül fordulatos, nagyon tetszik. Személy szerint nálam Lisa a favorit, nagyon megfogott a karaktere.
De erre a fejezetre áttérve, sikerült teljesen meglepned. Kíváncsi vagyok, hogy mi ennek a vége, vagy mi lesz, szóval megyek és olvasom tovább, mert jócskán le vagyok maradva, ameddig én eltűntem, te jól belehúztál! Helyes, érdemes is folytatni, mert megéri! Én biztos, hogy olvasni fogom. Tudom, hogy a vélemények pedig sokat számítanak, ha nincsenek, nekem sincs kedvem soha írni. Úgyhogy ismerős.
Szóval sok sikert!
Riora
Megjegyzés küldése