Szótlanul lépkedtek a nedves avaron, és úgy tűnt,
Brandon teljesen a gondolataiba merül, szinte tudomást sem vesz a megszeppent
Lisáról, ám mikor egy kidőlt farönkhöz értek, kinyújtotta a kezét, hogy
segítsen neki átlépni.
- Szeretnék bocsánatot kérni – húzta vissza kezénél
fogva a fiút, aki nem tiltakozott és egyenesen a szemébe nézett. – Én…
sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Nem volt tisztességes, hogy
félrevezettelek, de meg kell értened, ez nem csak az én titkom volt. – Nagyot
sóhajtott. – Egyébként sem állhattam volna eléd a teljes igazsággal…
- A lényegen ez semmit sem változtat – suttogta Brandon
feltűnően lágy hangon, miközben olyan közel lépett a lányhoz, hogy a testük
szinte összeért, úgy nézett le rá félig lehunyt szempillái alól.
- És… mi a lényeg? – kérdezte kiszáradó torokkal Lisa,
reménykedve nézve a fiú szemébe.
- Az, amit érzek – lehelte, és ajka fokozatosan
közelített a lányhoz, miközben élő hazugságvizsgálóként kutatta a gyönyörű
arcot.
Brandon két kezébe fogta, és lassan fölé hajolt, míg
ajkuk egymáshoz nem ért. Először lágyan, majd egyre növekvő szenvedéllyel
csókolta, miközben testét egyre erősebb remegés rázta. Érezte a tomboló tüzet
az ereiben, a lángolás átterjedt minden idegszálára, míg úgy érezte, menten
elég. Egy erőteljes lökéssel eltaszította magát a döbbent Lisától, miközben
próbált hátrálni, hogy távolabb kerüljön tőle. Kapkodva szedte a levegőt,
mégsem jutott elég oxigén a tüdejébe, mintha fulladozna. A látása
elhomályosult, a remegés szinte már rángatózássá fokozódott.
- Brandon, mi… - kérdezte volna Lisa közelebb lépve,
de a fiú elutasítóan feltartott keze megállította.
- Ne! Ne gyere a közelembe! – akarta kiáltani, de csak
suttogás tört fel a torkán. Tudta, hogy valami történik vele, és azt is, hogy a
lány nincs biztonságban mellette, ezért botladozva hátrált minél messzebb tőle.
Hirtelen felpörögtek az események, egyszerre több
hangot hallott maga körül. Ott volt Jacob, aki nyugtatóan beszélt, és próbált
valamit elmagyarázni. A Cullen-fiúk védekezőn sorakoztak fel Lisa mögött, hátul
felbukkant Bella aggódó arca is. Seth közvetlenül Jake mellett állt, és
összevont szemöldökkel, ugrásra készen figyelte Brandont.
Ám ő csak Lisát látta, és azt, hogy Jasper a lány
tiltakozása ellenére megpróbálja elrángatni. És ez nem tetszett Brandonnak, de
nem ám! Tudta, hogy a lánynak jobb lenne minél távolabb tőle, de amikor
meglátta a köré fonódó, hideg kezeket, elpattant benne valami. A forró lüktetés
tovább erősödött, testét robbanás rázta meg, amitől egy pillanatra elvesztette
az egyensúlyát, de azonnal felugrott és támadásra készen ismét szembefordult
Jasperrel. Rá akart kiáltani, hogy azonnal engedje el Lisát, de csak mély
morgás hagyta el a száját.
- Jasper, lépj hátra, most azonnal! – csattant Edward
hangja túlharsogva a zűrzavart. – Ereszd el Lisát! – Aztán Brandonhoz kezdett
beszélni. – Nincs semmi baj, látod? Elengedte! Csak nyugalom! Most mi lassan
elsétálunk, rendben? – És valóban, óvatos léptekkel hátrálni kezdett, ahogy a
többi vámpír is.
Brandon a fejét kapkodva nézett maga köré, mert
fejében hirtelen túl nagy lett a zsongás. Mintha egyszerre több tévét is
bekapcsoltak volna, különböző hangok és képek villantak fel az agyában.
Zavartan próbálta elhallgattatni őket, és közben észre sem vette, hogy Lisán
kívül már csak két farkassal áll a kopasz fák alatt, mert a vámpírok messzebbre
húzódva, tisztes távolból figyelték őket.
Lisa. A lány arca csodálkozva meredt rá, még a száját
is eltátotta a döbbenettől. Brandon oda akart menni hozzá, hogy vigaszt
keressen az ölelésében, mikor egy parancsoló hang megállásra kényszerítette.
- Nem,
Brandon, nem mehetsz a közelébe! – csattant
Jacob hangja, és épp felé fordult, hogy megmondja neki, kinek dirigáljon, mikor
szembe nézett a hatalmas barna farkassal. Egy hosszú percig csak bámult rá. Nem
is maga a látvány, vagy a telepatikusan hallott hang lepte meg, hanem a szinte
azonnal érzett sürgetés, hogy teljesítse az utasítást. Tudta, hogy nem akarja
megtenni, mégis egyhelyben maradt, csak szomorú szemeit fordította vágyakozva a
lány felé. – Lisa most visszamegy a
házba, mi pedig mindent megbeszélünk! Edward, hívjátok el Lisát, most azonnal!
- Nem!
– Lisa hangja határozott volt, amikor válaszolt a kérésre, ellentmondást nem
tűrve lépett közelebb.
Bella szemszöge
Lélegzetvisszatartva bámultam a gyönyörű, csokibarna farkast,
aki épp most esett át az első átváltozásán. Éreztem a karomon Edward szoros
ujjait, ahogy figyelmeztetően visszatartanak, nehogy eszembe jusson odarohanni.
Pedig alig bírtam magammal, szerettem volna segíteni neki, támogatni, mert bár
én nem vagyok gondolatolvasó, el tudtam képzelni, mennyire össze lehet
zavarodva szegény. Éppen elég sokk lehetett, amit az imént megtudott rólunk,
erre még itt van ez is!
- Nem megyek el, a közelében akarok maradni! –
sziszegte ismét Lisa, félig Jacobnak, félig az alfa kérését tolmácsoló
Edwardnak.
- Ez most nem jó ötlet, Lisa, csak megnehezíted a
helyzetét! – próbált érvelni szerelmem. – Időt és teret kell neki hagynunk…
- Akkor menjetek! – rivallt hátra a lány a válla
fölött, de csak az ő farkasát nézte. Szegény Brandon teljesen összezavarodva
kapkodta a fejét, miközben a bokrok közül sorban léptek elő a falka tagjai,
szintén farkasalakban, hogy köszöntsék új társukat.
Igen, igaza volt Edwardnak és Jacobnak, nekünk itt
most nincs helyünk. Előrébb léptem, miközben nyugtatólag intettem Edwardnak,
aki azonnal visszahúzott, hogy nem lesz gond, aztán halkan odaszóltam a
zaklatott lánynak.
- Lisa, kérlek! – Megvártam, amíg rám néz, aztán
folytattam. – Bíznod kell a fiúkban, csak a legjobbat akarják neki, ahogy mi
is. Visszamegyünk a házba, és majd szólnak, ha mindent megbeszéltek. Gyere! –
intettem felé lágyan.
Azt hittem, tiltakozni fog, de csak megadóan
sóhajtott.
- Rendben – suttogta, majd lassan közelebb lépett Brandonhoz,
de nem ért hozzá, csak lágyan rámosolygott. – Menj velük, én várni fogok rád,
aztán mindent megbeszélünk.
A sötét bundájú farkas nyüszített egyet és egy
lépéssel közelebb lépett a lányhoz, de mint akit figyelmeztetnek,
engedélykérően hátranézett Jacobra. Valószínűleg meg is kapta, mert óvatosan,
szinte lapítva odament a lányhoz, és bánatos szemekkel várt, míg Lisa
végigsimított a bundáján.
A házba visszaérve a fiúk izgatottan tárgyalták meg a
dolgokat, míg én inkább a gondolataimba temetkezve bámultam ki az ablakon.
Hallottam, hogy Lisa mellém lép, és egy darabig együtt szemléltük az őszi
falevelek táncát.
- Nem örülsz, hogy így alakult – jegyezte meg
csendesen, hangjából kihallatszott a szomorúság.
Nem siettem az ellenkezőjét bizonygatni, mert még én
sem tudtam, mit is érzek valójában. Csak hosszú töprengés után válaszoltam.
- Nem kívántam neki azt a terhet, amit a mi világunk
jelent - sóhajtottam. – De tekintve, hogy mit érez irántad, ez a legjobb dolog,
ami történhetett.
Rá sandítva észrevettem az arcán a zavar piros
rózsáit, szégyenlősen lesütött pillái alatt. – Szerinted mit érez? – kérdezte
óvatosan.
Elnevettem magam, mivel teljesen egyértelmű volt a
válasz.
- Oh, azt hiszem, ezt hamarosan meg fogod tudni –
biztosítottam, és nem tudtam ellenállni, hogy megöleljem.
A nappaliban üldögélve várakoztunk, mikor eszembe
jutott Evelin. Szegényke valószínűleg halálra aggódja magát, mivel a reggeli
veszekedés óta nem látta Brandont. Felfogtam a mobilom, és gyorsan beütöttem a
számot. Szinte az első csöngésre felkapta.
- Igen? – Hangja fáradt és reménykedő volt. Miután
bemutatkoztam, azonnal rákérdezett: - Tudtok róla valamit?
- Igen, ide jött, és sokat beszélgettünk… -
Megköszörültem a torkom. – Tudja, mik vagyunk. - A vonal túlsó végén túl
hosszúra nyúlt a csend, ezért folytattam. – Egész jól fogadta, ebből is
látszik, hogy rokonok vagyunk! – viccelődtem, de ő nem nevetett. Kiváló hallásomnak
köszönhetően azonnal meghallottam a halk szipogást, és tudtam, hogy sír. –
Evelin…
- Utál engem! – tört ki belőle a zokogás.
- Ugyan, dehogy! Ez eszedbe se jusson! Nézd, nem
ismerlek túl régóta titeket, de azt tudom, hogy nincs semmi a földön, amiért
megutálna! Most csalódott, és… - eszembe villant a tanácstalan tekintetű farkas
-… kicsit össze van zavarodta, de szeret téged.
Halk sóhaj után megkérdezte: - Beszélhetnék vele?
- Ööö… most nincs itt. – Úgy éreztem, nem nekem kell
elmondanom, hogy a fia megkapta az
örökségét. – Elment Jacobbal és a fiúkkal, de ne izgulj miatta! Lehet, hogy
csak holnap kerülnek elő, minden esetre jó társaságban van. Hívlak, ha
jelentkeznek!
- Rendben – egyezett bele egy fáradt sóhaj
kíséretében. – Köszönöm, Bella!
Az éjszaka hosszú volt, főleg Lisa számára, aki
hajnalban aludt el a kanapén eldőlve. Már javában délelőttre járt az idő, mikor
megérkezett Jacob. Arca kimerült volt, fáradt szemei alatt sötét karikák
húzódtak. Míg ő üdvözölte Emilyt, én felébresztettem Lisát.
- Brandon jól van. Hozzánk vittük, amíg kialussza
magát, Seth vele van. – Lisa megkönnyebbült sóhaját követően azonnal folytatta.
– Elég rossz bőrben van, de nem lesz gond. Megértette, hogy mi miért történik
vele, és gyorsan tanul. Kell némi idő, amíg uralni tudja az érzéseit, hogy ne
változzon át azonnal, de nagyon igyekszik.
- Hazamegyek – jelentette ki Lisa, de Jake azonnal
megrázta a fejét.
- Ez nem jó ötlet.
- Eleget vártam, nem vagyok hajlandó…
- Ez az ő kérése is. – Látva a lány csalódottságát,
vigasztalóan hozzátette. – Lisa, ha valaki, akkor te tudod, milyen nehéz egy
frissen átváltozott farkasnak az első néhány nap. Brandon nem akarja
megkockáztatni, hogy bántson téged, Evelint, vagy épp valamelyik lányt. Amíg
nem tudja uralni az erejét, addig…
- Igen, tudom! – csattant Lisa beletörődő hangja,
miközben visszaballagott a kanapéhoz és magához ölelte a párnáját. – Csak
szeretnék vele lenni – motyogta visszaszorítva a könnyeit.
- Ezzel ő is így van – mondta huncutul Jacob, miközben
közelebb vonta magához Emilyt. – A farkasok már csak ilyenek!
Raymond
szemszög
Kezdtem magam szörnyen nevetségesen érezni, ahogy a
fák takarásából figyeltem a Hart-házat. Na, nem mintha bárki előtt kellemetlen
lett volna, hogy ennyire oda vagyok egy lányért, és akár a fél karom is
odaadnám, csak hogy megpillanthassam. Az zavart, hogy nem volt bátorságom
bekopogni hozzá, mert semmi sem jutott eszembe indokként. Így csak vártam és
figyeltem…
Órák, talán napokkal később hirtelen kinyílt az ajtó
és Ő lépett ki rajta. Szétnézett és
fázósan összehúzta magán a kabát cipzárját, felhajtotta a kapucniját, majd
kecsesen leugrott a teraszról, és… elindult felém! Azaz az erdő felé, mivel
engem nem láthatott akkora távolságból. Mikor elérte a fákat, gyorsan
visszanézett a házra, hogy nem követi-e valaki, aztán sebesen bentebb
masírozott.
Most már tényleg kezdtem kukkolónak érezni magam, de
nem voltam képes legyűrni a vágyat, így nesztelenül követtem. Olyan érzésem
volt, mintha valami titkot lesnék ki, és ettől még jobban szégyelltem magam.
Nem messze megállt, majd ismét gyorsan körülnézett,
aztán a zsebéből előhúzott valamit, és egy kattanás után élvezettel fújta ki a
levegőt. Kitűnő szaglásomnak köszönhetően azonnal megéreztem a cigarettafüstöt.
Óvatlanul ráléptem egy száraz gallyra, a hangos reccsenés egy puskalövés
erejével hasított az erdő csendjébe. Camilla ijedten ugrott egyet és cigit
tartó kezét a háta mögé rejtette, miközben szíve őrült zakatolásba kezdett.
- Ki az? – kérdezte magas hangon, mire gyorsan
kiléptem a hatalmas fa mögül.
- Csak én – emeltem fel a kezem. – Sajnálom, ha
megijesztettelek.
Megkönnyebbült arcát látva kellemes melegség öntötte
el a mellkasomat, mert láthatóan nem félt tőlem. Tetőtől talpig végigmért,
aztán egyszerűen megállapította.
- Levették a gipszedet.
- Igen, meggyógyultam.
- Örülök – tette hozzá. – Tudom, milyen érzés! Egyszer
én is eltörtem a bokámat, hetekig nem tudtam járni. Pocsék érzés volt!
Már épp a nyelvemen volt, hogy szerencsére én pár nap
alatt felépültem, de időben visszanyeltem.
Lassan elhúzta a parázsló cigarettát, és fintorogva
felemelte.
- Képtelen vagyok róla leszokni! Ha Jasmine, vagy
Isten ne adj’ Brandon meglátná, egy hónapig hallgathatnám a prédikációjukat! –
A szájához emelte és beleszívott. – Kérsz? – intett felém.
- Nem, köszönöm. - Figyeltem, ahogy egy fának dől, és
az avart kezdi turkálni a cipőjével, miközben láthatóan töri a fejét valamin. –
Nem láttad Brandont?
- Ööö, de… - Hirtelen nem tudtam, mit is mondjak, de
hazudni eszem ágában sem volt neki. Természetesen tudtam, hogy Brandon átesett
az átváltozáson, és így már a falka tagja. – A fiúkkal van.
- Hol?
Tanácstalanul töprengtem, mit és mennyit mondjak neki.
Gyorsan elnyomta a cigarettát és a csikket gondosan
egy zsebkendőbe tekerte és zsebre dugta, aztán elém lépett, és egyenesen
felnézett a szemembe.
- Vigyél el hozzá! – Hangja ellentmondást nem tűrően
csengett, állát konokul feltartotta. Gyönyörű volt, jegesen kék szemei szinte izzottak
az eltökéltségtől. – Kérlek! – tette hozzá minden lágyság nélkül, és így inkább
utasításnak tűnt, mint kérésnek.
Utáltam, hogy nem teljesíthetem szó nélkül, de ez nem
csak rám tartozott.
- Ne haragudj, de… nem lehet. Sajnálom.
- Miért nem?
- Mert… ez bonyolult.
Összehúzta a szemét.
- Rendben, megértettem. – Azzal megkerülve elindult
visszafelé.
- Várj, nem akarom, hogy haragudj! – nyúltam azonnal a
karja után, mire a válla fölött visszaszólva félbeszakított.
- Ennél több kell, hogy haragudjak.
Szótlanul lépkedtünk ki a fák közül, görcsösen
igyekeztem kitalálni valamit, hogy ne kelljen még elválnom tőle, mikor a ház
előtt felém fordult.
- Egy üzenetet azért átadnál neki? – Mikor
bólintottam, folytatta. – Lasagne és almatorta lesz ebédre, Evelin készíti, ez
Brandon egyik kedvence. Ha hazahozod, te is kaphatsz belőle.
- Ez meghívás?
- Igen – nevette el magát, aztán lassan elkomolyodott.
– Nagyon aggódunk érte, Evelin már nem bírja sokáig.
Elszorult a torkom.
- Ott leszünk.
Bólintott, és lassan felsétált a lépcsőn a házba.
5 megjegyzés:
szia ez nagyon jó gratulálok brandont nem értem milrt jó hogy nem engedi lizát magához camilla cigi imádata meglepett de a rayhez való viszonyulása is reméle előbb utóbb az ikrek is a titok birtokosai lesznek
puszy
Szia!
Imádom, szuper lett! Húha, milyen hóbortjai vannak egyeseknek? Camilla meg a cigi? Érdekes volt. Jó, hogy Brandon átváltozott, így valahogy számomra teljesebb a történet. Remélem, az ikrek körül is rendeződnek a dolgok!
További sok sikert, már most várom a következő fejezetet!
Riora
SZIASZTOK!
denon: :))))
Brandon azért nem akar találkozni Lisával, vagy másokkal, mert ilyenkor a legkisebb érzelmi kitörésre is átváltozhat, így idő kell, amíg megtanulja kezelni a dolgot. /Emlékezz Jacob napokig kerülte Bellát mirigyláz indokkal, Sam pedig meg is sebesítette Emilyt az arcán./
Camilla és a cigi? Hát úgy gondoltam, nem kell minden lánykának feltétlenül tökéletesnek lenni... :D
Igen, minden titok kiderül egyszer...
Riora: Gondoltam, hogy Camilla "rosszkislányos" vonásai szemet szúrnak nektek... Nem akartam, hogy a női karakterek nagyon sablonossá váljanak, ezért pl. a cigi...
Nagyon szépen köszönöm! :DDD
PUSZI!!!
Sya!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez remek rész volt imádtam!!!! Még még még!!!! Brandon átváltozott de kitől kapta a vérvonalat?? Közben aggódtak érte és Ray :) igen végre boldog :) Nagyon nagyon remek lett!!!!
Nagyon várom a folytatást :) :)
Nikol
Szia Nikol! :D
:))))))
Aranyos vagy, köszönöm!
Minden kiderül...! :)))
PUSZI
Megjegyzés küldése