Szeretnék bemutatkozni. A nevem Bella. Bella Swan.
Ez az én történetem, egy nagyon hosszú történet… De nem is rögtön az elején kezdeném, inkább a közelmúltban. Azon az estén az életem 180 fokos fordulatot vett…
Sodródtam a tömeggel. Hűvös téli este volt, utolsó nap karácsony előtt. Mindenhol égők villogtak a kirakatokban, csalogatva a leendő vevőket. A hatalmas forgatagban az emberek szatyrokkal és dobozokkal megrakodva nézelődtek. Elértem egy bevásárlóközpont elé, ahol óriási fenyőfát állítottak fel a tér közepén. Néhány gyerek rohangált körülötte, játékosan próbálták elkapni a szállingózó hópelyheket. Egy piros kabátos kislány, aki sokkal kisebb volt a többieknél, botladozva próbált lépést tartani társaival. Egy fiatal nő próbálta terelgetni őket és a kislánnyal volt a legnehezebb dolga, aki többszöri felszólításra sem akarta megfogni az anyja kezét, aki türelmesen és elnéző mosollyal hívta gyermekét. Végül –a forró csoki említése után- beadta a derekát és nevetve ugrott az ölelő karokba. Elgondolkodva hallgattam az önfeledt kacagást, szívemet marokra szorította a szomorúság.
Egy újabb szenteste, amit magányosan tölthetek. Egyedül!
Megráztam magam és elindultam az ellenkező irányba. Nem volt jó ötlet ma bejönni a városba. Bár általában szeretek az emberek között sétálni, figyelni őket, most a nyugalom helyett csak az ürességet éreztem. Éreztem, hogy elszorul a torkom és a sírás fojtogat. Nem is bánnám, ha a könnyek végigfolynának az arcomon. Nem zavarna, ha az emberek megbámulnának érte.
De én nem tudok sírni, könnyekkel legalábbis nem.
Mert vámpír vagyok, egy szörnyszülött, ahogy régen Ő mondta saját magára.
Végigsiettem a parkolón, szinte rohantam az autómig. Minél előbb el akartam tűnni innét, vissza a megszokott magányomba. Nem akartam látni a boldog emberi arcokat, akik izgatottan készülnek a holnapi ünnepre. Mindenki egész évben ezt várta, a szeretet ünnepét, amikor összejön a család és a rég nem látott barátok, hogy lobogó tüzű kandalló előtt ajándékokat bontogatva töltsék az estét.
Elérve a kocsit beültem a volán mögé. Gyorsan indítottam és kikormányoztam a parkolóból. Pár perc múlva már a hátam mögött hagytam a város fényeit, a szorító érzés mégsem akart elmúlni. A hó egyre nagyobb pelyhekben hullott, de engem nem zavart a látásban. Befordultam az erdőbe vezető kis útra és hamarosan megpillantottam a fák között megbújó házat.
Hazaértem.
5 megjegyzés:
sziaa:) most találtam rá a blogodra és már a prológus is iszonyúan tetszett:) nagyon felkeltetted az érdeklődésemet ezzel, hogy Bella vámpír, de mégis egyedül van. iszonyúan tetszik, és most azonnal elolvasom a többi fejezetet is:)
és még annyi h benne lennél egy linkcserében? ha van kedved nézz be hozzám, remélem tetszeni fog a történetem, bár nem twilightos, de azért remélem elolvasod:)
mégegyszer gratulálok és így tovább:) puszi: Andi:)
Szia Andi!
Köszönöm!
Én már ki is raktalak! :)
Sajnos, még csak beleolvastam, de hamarosan pótolom és jelentkezek!
Puszi: Gabriella
Szia!
Köszönöm, hogy írtál nekem a honlapomon! Örülök, hogy olvasóim közé léptél. De itt nem akarok arra válaszolni, amit írtál, azt megteszem a honlapomon. Viszont elmentettem a kedvencek közé a blogod. Sajnos még nem volt időm elkezdeni az olvasást, de amint lesz időm, neki fekszek, mert izgalmasnak ígérkezik:)
Üdv
Isabella S.
Szia!
Még nyár elején megígértem, hogy vélemény írok, hogy figyelemmel követemírásodat, de amint látod a nyár utolsó napján sikerült idekeverednem:) Remélem nem haragszol.:)
Na szóval a prológus tetszik.:)
Első pillanatokban azt hittem, hogy Bella ember, csak nincs családja vagy valami, de ezek szerint nem.:D Vajon tényleg egyedül van? nincs senkije? de hisz ez még csak a prológus...:D:D:D
Azt hiszem nemsokára kiderül.:)
puszi,Truska
Szia.
Én most találtam meg a történetedet és az oldaladat amit eddig nagyon is érdekesnek találok.
Imádom az olyan történeteket ahol Bella már vámpír.
Jó hosszú történet bizonyosan sok érdekességgel, drámával és egyéb fűszerezéssel.
Megyek is olvasni, eddig tetszik. :)
Megjegyzés küldése