A lány és Brandon nevetve ölelték egymást, mikor
Jasmine is megjelent – nyomában Seth-tel -, és a meglepetést követően egy boldog
sikkantással ő is közéjük vetette magát. Nagy sokára a fiú sikeresen
kibontakozott az összegabalyodott lányok kezei közül, és segített Cole-nak
felállítani a földről Rayt. Mivel az ikrek még mindig csak szorították egymást,
megköszörülte a torkát. A felocsúdó Jasmine szipogva eltolta magától a
testvérét, és már záporoztak is a kérdések.
- Miért nem szóltál? Egyedül jöttél? Meddig maradsz?
Camilla igyekezett válaszolgatni.
- Tönkrement a mobilom. Igen. Egy darabig.
Seth mosolyogva terelgette befelé őket a hideg szél
elől, nyomában a három sráccal. A nappaliból idő közben mindenki kíváncsian
figyelte az újonnan érkezett lányt, aki a megszólalásig hasonlított Jasmine-re.
Bár a haja valamivel rövidebb volt, és a ruházatuk különbözött, ezt leszámítva
teljesen egyformák voltak, még vámpír szemmel nézve is.
Miután megtörtént a bemutatás, Camilla szabadkozva
elnézést kért, amiért hívatlanul beállított, és jókívánságait fejezte ki az
ünnepeltnek. Alice azonnal kezébe vette a dolgok irányítását: egy asztalt odatolt
a sarokba, ahol Ray ismét üldögélt - ezúttal izgatottan csillogó szemmel -, és
Bellával finomságokat hordtak rá, majd a messziről jött vendéget odakormányozta
és lenyomta egy székre.
- Bizonyára éhes vagy, ülve is tudtok beszélgetni.
Jelentőségteljes pillantást váltott Raymonddal, aki
némán mozgó szájjal súgott valamit a szervezkedő vámpírlánynak. Ez elégnek
bizonyult, hogy Alice elégedetten ragyogva tovalibbenjen.
Jasmine azonnal leült a nővére oldalára, míg Seth Ray
mellé telepedett, a lányokkal szemben. Követte őket Brandon is, kézen fogva
Lisát.
Camilla kíváncsi mosollyal szemlélte a barna hajú
lányt, és az is viszont, mert nem tudott betelni a testvérek hasonlóságával.
- Brandon mondta, hogy Jasmine-nek van egy tesója, de
azt nem, hogy ikrek vagytok – nézett korholón a fiúra.
Az megadóan felemelt kézzel válaszolt. – Szeretem
látni a döbbent pillantásokat, mikor megjelennek együtt – nevetett
felszabadultan, aztán leengedett karjait azonnal visszafonta Lisa válla köré.
- És miért egyedül jöttél? Richard?
A kérdezett azonnal megmerevedett, de minden figyelmét
az előtte lévő sonkás szendvicsnek szentelte. – Ő… nem jött – adta meg a
kézenfekvő választ, miközben úgy szemlélte a tányérját, mintha kis emberek
lakta építmények sorakoznának rajta, így nem láthatta a feje fölött
összevillanó pillantásokat.
Ekkor ismét felhangzott a zene, és elterelődött a
figyelem a lányról. Alice mindenkit táncra invitált, a kezében lévő
fényképezőgépet pedig sűrűn kattogtatta. A párok elvonultak táncolni, csak Ray
és Camilla maradt az asztalnál. Úgy tűnt, a lány szomorúan elmereng, miközben a
szendvicsét majszolgatta.
Raymond mellkasa elszorult. Szóval van egy Richard is!
– gondolta szomorúan. Persze, egyáltalán nem volt meglepődve, végtére is róla
van szó, ő semmit sem kap az élettől csak úgy, ajándékba. Bizony az elmúlt pár
percben képes volt elhinni, hogy létezhet számára is boldogság, de úgy tűnik,
ismét csak morzsákkal kell majd beérnie.
Nem baj! Már az is végtelen örömmel töltötte el, hogy
nézheti a lányt.
Camilla megérezte a vizslató tekintetet, és zavartan a
fiúra mosolygott.
- Te nem eszel? Nagyon finom… - Azzal egy szendvicset
nyújtott a fiúnak, miközben a sajátját is magával húzva mellé ült. Ray szinte
ünnepélyesen vette át az ételt, és a lányt utánozva azonnal beleharapott. Az
ennivaló valóban isteni volt, nem is értette, eddig miért nem esett jól neki. –
Mi történt veled? – mutatott a gipszre.
- Ütköztem az ellenséggel – adta meg gondolkodás
nélkül a választ, mire a lány hangosan felnevetett.
- És mi volt az ellenség? Egy kamion? – A fiú zavarát
látva gyorsan hozzátette. – Remélem, ő borzalmasabban néz ki.
Most Ray mosolyodott el, és büszkén bólintott.
- Akkor jó – hagyta helyben a lány, és megtörölte a
száját, mikor Alice lépett hozzájuk, hogy lefotózza őket is.
- Közelebb! – adta ki a parancsot, miközben a géppel
próbálta befogni őket. Camilla Rayre pillantott, majd gyorsan közelebb húzódott
hozzá, miközben apró kezei bizalmasan simultak a fiú térdére. Ray azonnal
átkarolta, orrát egy röpke percig a szőke tincsekhez érintette, és élvezettel
mélyet szippantott az illatából. Ezt a pillanatot örökítette meg Alice, a képet
már a látomásából ismerte. El is döntötte, hogy majd beragasztja egy nagy
albumba, hogy később emlékként nézegethessék a fiatalok.
Alice távozása után Camilla ismét visszahúzódott,
csalódást okozva Raynek. A fiú zavartan köszörülte meg a torkát.
- Szóval, honnét jöttél? – próbált beszélgetést
kezdeményezni. És ki az a Richard? – tette volna fel legszívesebben a kérdést,
de gyorsan visszanyelte.
- New Yorkból.
Úgy tűnt, a lány megint elmélázik, ezért újra
megpróbálta felvenni a beszélgetés fonalát.
- És mivel foglalkozol?
Camilla keserédes mosollyal nézett rá.
- Egy szálloda menedzsere vagyok… voltam.
Mielőtt folytathatta volna, az asztalnál termett Brandon,
és a kezét nyújtotta a lány felé.
- Kérlek, táncolj velem, húgocskám! – Mivel tőle
Edward lekérte Lisát, új partnert keresett.
- Drága vagy, de szolidaritást vállalok Raymonddal –
intett az asztalszomszédja felé a lány. Raynek nagyon jól esett a gesztus,
mégis bátorítóan biccentett.
- Menj csak, én elleszek!
- Kéééérleeeek! – nézett esdeklően Brandon, mire
Camilla elnevette magát.
- Oh, hogy hagyhatnám ki ezt a kedves invitálást? –
azzal a fiú tenyerébe csúsztatta a kezét, Brandon pedig komoly ábrázatot
imitálva meghajolt, és a szájához emelte a lány kézfejét. Miután kezet csókolt
neki, nem emelkedett fel azonnal, hanem kérdő tekintettel meredt hol a lányra,
hol a kezére. Camilla aprót rázott a fején, jelezve, hogy nem akar beszélni
róla, és elindult a táncolók felé.
Nevetve pörögtek, játékosan lökdösték a többi párt egy
ismert slágert énekelve. Mindenki jól érezte magát, még Ray is nevetve verte az
ütemet ép lábával. Többször partnert cseréltek, vagy csoportosan lötyögtek. Még
Rosalie sem vonta ki magát, férjét karolva, nevetve táncolt.
Később Camilla kimelegedve rogyott le a székre.
- Bocsi, hogy egyedül hagytalak – nézett egyenesen Ray
szemébe.
- Semmi gond, én is szívesen megtáncoltattalak volna,
de… - kocogtatta meg a gipszet. – Remélem, egyszer még bepótoljuk!
- Hát, ha mindenki szülinapján ilyen összejövetelt
rendeztek, akkor bőven van alkalom a bulizásra.
A többiek is
leültek, iszogattak, társalogtak. Brandon gyerekkori történeteket mesélt az
ikrekről, kiszínezve természetesen, mert a lányok nem győzték kijavítani,
gyakran pirulva tiltakoztak a szókimondó fiú miatt.
- … és egyszer Jasmine elhatározta, hogy eladja szinte
az összes ruháját, hogy támogathasson egy kutyamenhelyet. Csak egy váltás
szabadidőt és egy piros mini ruhát hagyott meg, a többit bezsákolta! Még
szerencse, hogy a nagymamájuk észrevette…
- Oh, emlékszem, imádtam azt a kis ruhát, nem volt
szívem megválni tőle! – merengett Jasmine.
- És te, nagyfiú – vette át a szót ezúttal Camilla - ,
mikor szerelembe estél a házmester feleségével? Hány éves is voltál? Ja, igen,
kilenc! Meg akartad szöktetni!
- Mrs. Mannion csodaszép nő volt – bólogatott,
igyekezve mindenkit meggyőzni. – Kecsesen járt, gyönyörű, hosszú haja volt…
- Parókája volt! – nevettek fel egyszerre a lányok. – A
kecses járása meg inkább tántorgás volt, a titokban felhajtott konyaktól! És ráadásul
pöszén beszélt!
Mindenki hahotázva szórakozott, de Brandont nem volt
könnyű zavarba hozni.
- Mindig kedves volt velem, adott cukorkát is!
Durcás arccal gondolkodott a következő kalandon,
amivel visszavághat a lányoknak.
Igen, ezen az estén határozottan ők voltak a
középpontban, de ez senkit sem zavart, igazán jól szórakoztak.
Miután a vendégsereg elment, Carlisle ragaszkodott
hozzá, hogy megvizsgálja Raymondot.
- Könnyen meglehet, hogy az eséstől elmozdult a csont!
– bátorítóan hozzátette. – Ha azonban minden rendben, holnap levesszük a
gipszet és haza is mehetsz. - Raymond hitetlenkedő tekintetét látva elnevette
magát. – Szerintem most szívesebben lennél La Pushban.
Raymond hálásan nézett rá, és nem jegyezte meg, hogy
bárhol szívesebben van, mint a Cullen-házban.
Legalábbis eddig így érezte, de már ez is jócskán
megváltozott. Kereste a szavakat, hogyan köszönhetné meg, amit a doki és a
család érte tett. Eszébe jutott Edward, Alice „biztatása” a buli előtt, Bella
együttérzése.
Igen, hálás volt nekik a gondoskodásért.
- Köszönöm – suttogta rekedten, mert a torka
elszorult. Carlisle rá nézett és megszorította a vállát.
- Ez természetes a barátok között.
Evelin fázósan húzta be kezét a kabát ujjába, hogy ne
érje a szél, míg a másikkal Bellába karolt. Lábuk alatt csúszott a talaj az
előző napi esőtől, miközben a sírok között kanyarogtak. A megbeszéltek alapján
kora reggel eljöttek otthonról, míg a többiek javában aludtak, így Bella gond
nélkül kiszöktethette az asszonyt. Hagytak egy levelet, hogy ne izguljanak, ha
felébrednek, és kiírták Bella számát is, ahol elérhetik őket. Edward is velük
tartott, ő vezette az autót, de most diszkréten hátul maradt, hogy egyedül
lehessenek.
Bella egy fekete márványtömbhöz vezette Evelint, amire
Charlie neve volt vésve. Mindketten megrendülten álltak meg, és csak szótlanul nézték
a hideg követ.
- Hát itt vagy – szólt suttogva Evelin, majd
kinyújtott kezét végighúzta a cifra betűkön. – Annyira sajnálom, bocsáss meg
nekem! Hibát követtem el, mert megfosztottalak egy drága kincstől. Nem volt
hozzá jogom! – Válla előredőlt, miközben rázta a zokogás. Bella erősen
tartotta, de nem próbálta vigasztalni. Tudta, hogy az asszonynak is joga van a
gyászhoz, és azt is, hogy ő így búcsúzkodik. Valószínűleg ez az első és egyben
utolsó alkalom, hogy kijöhetett a temetőbe. Eddig a titok terhe tartotta
vissza, eztán pedig az állapota teszi lehetetlenné. Így Bella csak csendben
hallgatta, amíg az asszony elhunyt szerelméhez beszélt.
Mikor kifogyott a szóból és elsírta minden könnyét,
zsebéből egy apró kagylót húzott elő, amely egy vékony láncra volt erősítve.
- Visszahoztam neked, hogy lásd, megőriztem az
emlékedet, ahogy a szerelmünket is. – A láncot a kőtömb aljához helyezte, aztán
még egyszer végigsimított a néven. – Viszlát, szerelmem, hamarosan találkozunk!
– azzal hátat fordítva elsétáltak a szemerkélő esőben.
A kocsinál a kimerültségtől pihegő Evelin még egyszer
visszanézett, mielőtt Edward segítségével beült a meleg ülésre. Mikor
kikanyarodtak a temetőből, kibámult az erősödő esőbe.
- És most itt az ideje, hogy a fiam megtudja az
igazságot.
8 megjegyzés:
sya!
Éjen végre Ray is boldog lesz. A buli nagyon klassz lett.
Az evelines rész nagyon tetszett. Végre Brandon is megtudja az igazat. Tuti 100-szór mondtam már de most sem tudom kihagyni IMÁDOM. Eszméletlen jó ahogy írsz meg persze a történet is remek. Egész nap tudnám olvasni. Meg persze regény írni az áradozásomról hogy mennyire imádom ahogy írsz.
Jó a külsős szemszög is így sokkal több az infó. Alice tényleg fantasztikus jó megszervezte a bulit na meg az ikrek valahogy éreztem hogy ez lesz de nem voltam benne biztos. Na igen és Brendon kíváncsian várom mi lesz még itt.
Még egyszer grat. INÁDOM.
Nikol
szia ez isteni camilla nagyon aranyos remélem rayel boldog lesz
brandon remélem jól fogadja a titkot és bella azon titkát hogy a nővére
puszí
jahj! Ez kegyetlen fűggővég volt!
Hali!
:D NAgyon tetszett a fejezet:D Szegény Ray csak nem jön össze neki :D Amúgy a csak nagyon szimpi tökre menne Rayhez:))))) Hmm érdekes lesz :D Már alig várom azt a részt amikor mindenki közli mindenkivel mi is a helyzet valójában :D (Vámpír-Farkas-Bevésődés...:D) Szegény Eveline :( Tökre sajnálom szegényt :( Most viszont Brandod akkor be lesz avatva vagy legalább is valami ilyesmi :o Kíváncsi vagyok mit fog szólni féltestvéréhez :D BEllához:o Köszi
Szia!
Magyon tetszik4 Nem aggódom Ray miatt, szerintem Richard már a múlté, és itt van ő, hogy megvígasztalja!
pusz
Nelli
Sziasztok Drágáim!
Nikol: :)))))) Köszi, nagyon aranyos vagy!
Örülök, hogy tetszik a külső szemszög, mert a következő is így fog íródni. Ahogy mondod, így több az infó, egyszerre több személy gondolatát, érzését tudom közvetíteni. És a jelenlegi történéseknél szerintem mindenki reakciója fontos.
PUSZI :)
demon: Hát, igen, remélhetőleg Brandon nem fog kiakadni... nagyon! :))))
Névtelen hozzászóló: Ezt bóknak veszem, mert csak egy izgalmas történetnél számít a függővég! :)))
Ati: :)))) Nagyon tetszik a lelkesedésed! :D
Igen, idelye, hogy Brandon is megtudjon ezt-azt... Hogy hogyan fogja fogadni? Gondoljatok bele a helyzetébe! :))))
Nelli: :))) Igazad van, nem kell Rayt félteni...! :)))
KÖSZÖNÖM, HOGY ÍRTATOK! NAGY-NAGY-NAGY PUSZI NEKTEK!!! :)))
Hűűűűűűűha hát ez..... jaj annyira imádom talán a vége volt a leg meghatobb a kagylós rész! kiváncsi vagyok, hogy Brandon mit fog szolni ehhez az egészhez.
Puszi Szandi
Szia Szandi!
:)))) Köszönöm! Minden ki fog derülni...! ;D
Puszi
Megjegyzés küldése