69. fejezet

A farkasok akkor értek a Hart-házhoz, mikor a két nyomozó kilépett az ajtón. Az idősebb a sápadt Camilla felé fordult, és udvariasan, ám felettébb fagyosan visszaszólt.

- Miss Cooper, szerintem még találkozunk. Kérem, gondoskodjék róla, hogy a jövőben elérhető legyen, és ne kelljen átkutatnunk maga után az Államot.

A két férfi beszállt az autójába, és elhajtott.

A lány dermedten állt és csak bámult a kocsi után, arcán félelem és kétségbeesés tükröződött. Mikor megpillantotta a fiúkat, gyorsan visszasietett a házba, nyitva hagyva maga mögött az ajtót. Brandon úgy ugrott fel a tornácra, mint egy őrült, testét apró remegés rázta. Seth, Ray és Jacob aggódva követték. A nappaliban Evelin és Jasmine szótlanul figyelték, ahogy Camilla sietve kutat a táskájában.

Ray legszívesebben odarohant volna a lányhoz, hogy szorosan átölelve lecsókolja homlokáról a kétségbeesés ráncait, de nem tehette, mivel a kapcsolatuk még közel sem tartott ott, és jobban félt Camilla elutasításától. Seth azonban egyenesen Jasmine-hez sietett és védőn átölelte, miközben a lány megkönnyebbülten dőlt a mellkasára. Már senki sem lepődött meg ezen, mindenki tudott a bontakozó érzelmekről, még Camilla is. Bár őt most határozottan más foglalkoztatta. Idegesen reszkető kézzel előhalászott egy doboz cigit, és nem törődve a reakciókkal, a szájába vett egy szálat és meggyújtotta.

Brandon elképedt arccal figyelte, és nem lehetett eldönteni, hogy a lány viselkedése, a rendőrök, vagy épp a cigi borították ki legjobban. – Lennél szíves elmagyarázni, hogy mi az ördög folyik itt? – kérdezte, de hangja nem volt dühös, sokkal inkább nyugtalan.

Camilla futólag rápillantott, aztán gyorsan inkább a padlót kezdte tanulmányozni. Mikor hosszú idő után sem szólalt meg, Brandon közelebb lépett és térdét kicsit megroggyantotta, hogy tekintetük egy magasságba kerüljön, aztán felemelt állánál fogva kényszerítette, hogy ránézzen. Mikor a sötét és a kék pillantás találkozott, a lány szemében összegyűlt könnyek végigperegtek a halvány arcon, egyenesen a fiú kezére.

- Richard miatt jöttek. – A név hallatán nem Raymond volt az egyetlen, aki megfeszült, Jasmine is visszatartotta a levegőt. – Eltűnt. – Mindenki némán értelmezte a szavakat. – Én láttam utoljára…

Brandon kiegyenesedett, így már le kellett néznie a lányra.

- És?

Camilla elrévedve nézte a fiú gyűrött pólóját, amire egy lángoló koponya volt festve. Letörölte az arcát, jelezve, hogy összeszedi magát. Szavai csendesebbek lettek, ahogy felidézte a történteket.

- Veszekedtünk. Csúnya dolgokat tudtam meg, amiket sosem feltételeztem volna… még róla sem. Egyértelműen megmondtam, hogy szakítok vele, azért mentem a lakására, hogy elvigyem a maradék holmimat. – Átölelte magát, hogy tompítson a reszketésén. – Először mentegetőzött, bocsánatot akart kérni, de engem már nem érdekelt. Aztán… dühös lett. – Camilla hangja egyre magasabb lett, alig bírta elfojtani a sírást. - Kiabált velem, nem akart kiengedni a lakásból. Összetörte a mobilomat is. Megütött, és én nagyon megijedtem, sosem láttam olyannak azelőtt! – Hitetlenkedve megrázta a fejét, mintha még most sem tudná elhinni, ami történt. – Pánikba estem, szabadulni akartam. Nem tudom, hogy akadt a kezembe a váza… Fejbe vágtam.

A néma csend semmit sem változott, mindenki döbbenten hallgatott.

- Össze sem esett, csak megtántorodott. A fejéből csorgott a vér, de jól volt! – bizonygatta a lány, mintha ő maga is meggyőzésre szorulna. – Szitkozódott, és megfenyegetett, hogy ezt még nagyon meg fogom bánni. Azt mondta, gondoskodik róla, hogy ne járjon el a szám!

További csend.

- Ezt elmondtad a zsaruknak is? – kérdezte Brandon elgondolkodva.

Camilla szégyenkezve lesütötte a szemét.

- Nem, csak hogy veszekedtünk, és én eljöttem.

Brandon bólintott.

- Helyes. – Azzal elővette a mobilját, és elkezdett egy üzenetet pötyögni. Mikor befejezte, haragosan rápillantott a lány kezére, és kikapta a teljesen leégett cigarettát, amiből alig szívott. – És ezt meg ne lássam még egyszer, megértetted?

Camilla meglepetten bólintott, aztán örömtelenül felnevetett.

- Az nem zavar, hogy majdnem kinyírtam a vőlegényem, de a cigi igen?

Brandon komiszul megvonta a vállát.

- Az az ő egészségére volt ártalmas, ez meg a tiédre.

Camilla elnyomott egy mosolyt, aztán most először körbenézett a jelenlévőkön, amitől zavart pír öntötte el az arcát. Jasmine odasétált hozzá, az ő szemeiben is könnyek reszkettek.

- Az utolsó részt előlem is elhallgattad – vetette nővére szemére.

- Sajnálom – motyogta Camilla. – Szégyelltem…

- Ugyan! Ha tudnád, én hányszor szívesen fejbe vertem volna! - legyintett Jasmine, mire mindketten elnevették magukat, aztán összeölelkeztek, míg a többiek körülállták őket.

- Sőt, még én is! – bólogatott Evelin. – Egy seggfej volt – közölte természetes őszinteséggel, amivel meglepett mindenkit.

- Ja, az bizony! – helyeselt Brandon az anyját átkarolva. – Alig vártam, mikor dobod végre, és szerzel egy rendes fiút magadnak.

Camilla csodálkozva nézett rájuk.

- Én azt hittem, kedvelitek.

Evelin megsimogatta az arcát.

- Drágám, rád való tekintettel egy varangyot is kedveltünk volna, ha neked ez örömet okoz!

Mindhárman komolyan bólogattak, a lány meghatott mosollyal, hálásan nézett a családjára, aztán megcsóválta a fejét.

- Hogy én milyen bolond vagyok! Csak nekem nem tűnt fel, mekkora görény… - Lerogyott a kanapéra, ahová Jasmine is követte, mindvégig a kezét fogva. – El kell mondanom a nyomozóknak.

- Nem értek egyet – közölte Brandon. – Furcsa, hogy miért nem hozták fel a testi sértést, hiszen a lakásban bizonyára megtalálták az ujjlenyomatodat a vázán, ez elég lenne, hogy őrizetbe vegyenek. Ez nem áll össze! Szeretnék először utána járni, hogy mi is történt valójában. Mindjárt ideérnek Cullenék, ők segíteni fognak.

Mintegy végszóra kopogtak az ajtón, Jasper és Edward érkezett meg. Azonnal látszott rajtuk, hogy történt valami.

Miután illendően üdvözölték a lányokat és Evelint, Edward csendes kijelentése mindenkit meglepett.

- A nyomozók nem igaziak voltak. – Nem várta meg a kérdéseket, azonnal magyarázatot adott. – Mikor elrohantatok, mi is elindultunk, hátha segítség kell, és a falun kívül bevártuk őket. Félrehúzódtak, és telefonon jelentettek valakinek, aki a megbízójuk lehet. Beszámoltak Camilla hollétéről, és hogy mennyit tud. További utasítást kértek, de egyelőre azt a parancsot kapták, hogy álljanak készenlétben. Emmett és Carlisle követik őket.

Brandon elgondolkodva bólintott.

- Beavatnátok a részletekbe? – kérdezte kedvesen Jasper.

Mikor Camilla – a többiek bátorítására – röviden elmesélte, mi történt, már nem is tűnt számára annyira szörnyűnek az egész. Az a tudat, hogy nem a törvény emberei, hanem csalók akarták számon kérni, könnyített a lelkiismeret furdalásán. Aztán ezt végiggondolva, ismét elsápadt. Felidézte a „kihallgatás” alatt feltett kérdéseket, és tudta, hogy nagyobb bajban van, mintha esetleg testi sértésért indítanának ellene eljárást.

Raymondnak, aki mindvégig rajta tartotta a szemét – pedig próbált ő máshová nézni, igazán próbált, de egyszerűen nem tudott elszakadni a lány látványától –, azonnal feltűnt a változás.

- Van még valami, amiről tudnunk kéne? – Ez volt az első alkalom, hogy megszólalt, mióta beléptek az ajtón. Hangja lágy volt, szinte simogató, ami egyenesen Camillának szólt. A lány, mintha hipnotizálták volna, úgy nézett a fiúra, miközben számára is meglepő módon nyugalom szállta meg, és gondolkodás nélkül bólintott. Összeráncolt homlokkal igyekezett összeszedni a gondolatait.

- Először a számlák tűntek fel – kezdett bele. – A szállodában, amit vezettem, számtalan alkalommal előfordult, hogy egy bizonyos társaság távozása után Richard egyenlítette ki a számlát. Addig azt sem tudtam, hogy ismerhet olyan alakokat…

- Milyeneket? – csapott le Brandon.

- Hát, olyan sötét, alviláginak tűnőeket. Mindig csoportosan érkeztek, és nagy súlyt fektettek a diszkrécióra. A személyzet sem léphetett a lakosztályokba, saját embereket alkalmaztak. És Richard gyakran megjelent náluk. – Elgondolkodott. – Olyan volt, mint egy találkozó. Véletlenül megtudtam, hogy Richard lefizetett egy alkalmazottat, aki kikapcsolta a biztonsági kamerákat az ilyen alkalmak alatt. Nagyon mérges lettem, ki akartam dobni, akkor árulta el, hogy a vőlegényem áll a háttérben. Mikor számon kértem, persze kimagyarázta magát, de figyelni kezdtem. Titkos telefonok, gyakori üzleti utak. Feltűnt, hogy a mindig pökhendi, lekezelő Richard milyen nyájas kezesbáránnyá válik, ha egy bizonyos „ügyfél” hívja…

- Mivel foglalkozik Richard? – kérdezte Edward.

- Bróker.

A mindentudó pillantások után Jasper tette fel a következő kérdést.

- Konkrétumot is megtudtál?

Camilla bólintott.

- Pár héttel ezelőtt kihallgattam egy beszélgetést. A mosdóban voltam, Richard lakásában, mikor kopogtak. Egy furcsa akcentusú férfival beszélgetett az előszobában, aki szó szerint megfenyegette, hogy az óceán fenekén köt ki, ha nem hozza helyre a dolgokat, amit elcseszett. Richard majdhogynem hason csúszott előtte, és mindent megígért. – Camilla undorodva elhúzta a száját. – Mikor rákérdeztem, nagyon mérges lett, és összevesztünk. Inkább leitta magát, mint az utóbbi időben számtalan alkalommal…

Edward elkérte Richard adatait, míg Jasper – akinek bármilyen számítógépes rendszer feltörése rutin feladatnak minősült - közben leült a lányokkal szemben, és az asztalra helyezve egy laptopon dolgozni kezdett. Homlokát összeráncolva pötyögött a billentyűkön olyan sebességel, ami felkeltette Jasmine érdeklődését. Előre hajolt és szájtátva bámulta a fiú fürge ujjait, aki zavartan kapott észbe, és egy félszeg mosollyal lassabban kezdett mozogni.

- Nem jelentették Richard Bartlett eltűnését. A rendőrségi adatbázisban nincs nyoma, csupán néhány közlekedési szabálysértés, és egy fiatalkori rendbontás - közölte. Tovább keresgélt, és pár másodperc múlva hümmögve elvigyorodott. – Viszont felfigyelt rá az Adóhatóság, nyomozást indítottak.

- Azt hiszem, a barátod durva dolgokba mászott bele – összegezte Edward. – Valószínűleg felszívódott, és a megbízói azt hiszik, te tudod, hol lehet.

- Vagy eltették láb alól, és téged elvarratlan szálnak tekintenek – egészítette ki Jasper, mire Camilla ijedt szemekkel meredt rá. Raymond akaratlanul kinézett az ablakon, és védelmezőn a lány hátához állt.

- Így, vagy úgy, de komolyan kell vennünk ezeket a fiúkat – jegyezte meg Edward, aki észrevette Ray mozdulatát. - Felhívom Carlisle-t.

Kisétált a teraszra, hogy nyugodtan tudjon telefonálni, míg a többiek beszélgetni kezdtek. Mikor visszatért, röviden tájékoztatta őket.

- A két fickó bejelentkezett egy motelba, más néven, mint amin Camillának bemutatkoztak. – Arcán látszott, hogy ezen cseppet sem lepődik meg. – Lassan sötétedik, Carlisle szerint el kellene beszélgetni velük. Talán az én… - kereste a szavakat -, képességeimre is szükség lehet.

Távozóban Jasper feltűnés nélkül intett Brandonnak, aki kikísérve őket halkan megkérdezte. – Ugye nem… szóval nem fogjátok őket…

- Nem lenne célszerű, mert azzal csak Camillát sodornánk veszélybe – biztosította Jasper, miközben jót derült a fiú megkönnyebbülésén. – A megbízója újabb embereket küldene, ha azt feltételezné, hogy a lánynak köze van az ügyhöz. De még nem tudhatjuk, hogy alakulnak a dolgok… - vigyorodott el kajánul.

Brandon megcsóválta a fejét.

- Ti élvezitek ezt, ugye?

Jazz vállat vont.

- Elég szórakoztató tud lenni olyan gazemberek megleckéztetése, akik védtelennek hitt lányokat ijesztgetnek. – Bólintott. – Igen, határozottan.

Edward halkan megjegyezte.

- Szűkítsétek a járőrözést a falura, bár nem hiszem, hogy veszély lenne, főleg amíg csak erről a két tagról van szó. Pár óra múlva remélhetőleg többet tudunk majd.

- Oké, köszi fiúk.

Miután távoztak, Jacob és Brandon is elment, hogy tájékoztassa a falkát. Ray és Seth semmi pénzért nem hagyta volna ott a lányokat, így miután Lisa is megérkezett, a nappalban üldögélve beszélgettek.

Camilla szemszöge

Nehéz elhinni, hogy ez az egész velem történik meg. Néhány hete még azt gondoltam, hogy bár nem Richard a legtökéletesebb ember a földön, de szeret engem, és jó életem lehet vele. És aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is ismerem őt. Szerettem volna azt hinni, hogy az a férfi, aki megütött és a falhoz vágta a mobilom, nem is ő, csak hasonlított rá, de sajnos épp fordítva van. Nagyon is ez volt ő, ez az igazi arca, amit eddig én nem ismerhettem. Ahogy ott állt előttem, tajtékozva a dühtől, láttam a szemében, hogy ez nem csak egy pillanatnyi állapot, mikor az ember elveszti a kontrollt, hanem a lelkéig ható gonoszság. Mikor megütött, észrevettem, hogy élvezte! Az addigi életem ott hullott darabokra, mert végre megértettem, hogy semmi sem az volt, aminek addig hittem. Ha rögtön megbánást mutatott volna, és könyörög, már akkor sem lehetett volna visszacsinálni.

A La Pushban töltött idő alatt végig azon gondolkodtam, hogy talán nem Richard volt az egyetlen, aki megjátszotta magát ebben a kapcsolatban. Visszagondolva én sem önmagamat adtam. Camilla Cooper soha sem hagyta volna, hogy bárki úgy irányítsa, ahogy Richard tette. Öntudatlanul, de annyira alkalmazkodtam hozzá, hogy teljesen átformált. Mikor elrohantam tőle, és a kocsiban ülve a feldagadt arcomat nézegettem a visszapillantó tükörben, végre megláttam régi önmagam. Nem a kosztümös, törekvő üzletasszonyt, aki Richard mellett lettem, hanem a Los angelesi lányt, aki álmokkal telve indult el New Yorkba, és aki sosem hagyta volna, hogy egy férfi ennyire megváltoztassa.

És most? Üldöz a maffia, vagy a jó ég tudja, kicsodák!

- Fázol? – kérdezte valaki, mire időbe tellett, hogy rájöjjek, hozzám beszél.

Raymond volt az, egészen közel hajolva hozzám kutatta az arcomat. Ráeszméltem, hogy reszketek, így csak bólintottam, mire a kandallóhoz sietett és megpiszkálta tüzet. Figyeltem a mozdulatait, és úgy tűnt, képes lenne akár a karját is a lángok közé dugni, ha ettől hamarabb melegszik fel a levegő. Mikor a narancssárga lángok lobogó táncba kezdtek, visszajött a kanapéhoz. Jelenleg csak mi tartózkodtunk a nappaliban, mert Lisa, Jasmie és Seth a konyhában készítettek vacsorát, míg Evelin lepihent a szobájában.

Figyelmemet a különös fiúra fordítottam, az sem zavart, hogy ezt észre is veszi. Miért is zavart volna, hiszen ő is folyton engem néz. Nem is ez a legjobb szó, mert nem csak a szemével, de minden érzékszervével engem figyelt. Ez már régebben is feltűnt, mivel nem voltam hozzászokva, de tagadhatatlanul jó érzés volt. Ha nem volt a közelemben, már hiányzott a jelenléte.

De nem akartam bátorítani, mert nem láttam értelmét, hogy belekezdjek egy kapcsolatba, ami csak még bonyolultabbá tenne mindent. Bár egyre gyakrabban jutott eszembe, milyen lenne megcsókolni, hozzábújni, érinteni a bőrét a ruha alatt…

Ez megintcsak merőben új érzés volt. Richard iránt soha, még a kapcsolatunk elején sem éreztem azt a mindent elsöprő szenvedélyt, amiről a leányregényekben is lehet olvasni. Persze a testiség örömet szerzett, de egy idő után már csak rutinból voltunk együtt. Nem is emlékszem, mikor kívántam meg igazán… Úgy, ahogy most ezt a fiút.

Elfigyeltem a sötét pillákkal keretezett barna szemet, amiben állandóan ott volt az a különös csillogás, ami akaratlanul is megmelengette a szívemet. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és inkább a tüzet figyeltem, de a tudatomból sehogy sem tudtam kizárni a jelenlétét. Lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak, de a közelsége annyira megnyugtatott, mint semmi más. Még a nikotinvágyat is gond nélkül el tudtam nyomni magamban, pedig az utóbbi időben elég sokat szívtam.

A konyhából beszűrődött egy mély hang, amit Jasmine nevetése követett. Akaratlanul elmosolyodtam, mert tudtam, hogy a húgom boldog. Igen, Jasmine nagyon jól érezte magát a rezervátumban, máris olyan otthonosan mozgott itt, mintha ide tartozna. És ez jó, mivel láthatóan egyre szorosabban kötődik Sethez, aki azt hiszem, igazán rendes fiú. Ha nem így lenne, Brandon már alaposan kilapogatta volna, amiért szemet vetett Jasmine-re. Bár… ha belegondolok, Richardot ki sem állhatta, mégis képes volt vele hálaadáskor egy asztalhoz ülni, és elviselni a felsőbbrendű stílusát.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők a családom, akik most is szó nélkül mellém álltak. És ez a különös baráti társaság, ami körül veszi őket, már-már meseszerű összetartással…

- Szeretem, ha mosolyogsz – suttogta Raymond, és ettől zavarba jöttem.

- Miért? – Bugyuta kérdés, de kíváncsi voltam a válaszára.

Lassan előredőlt, így az arca közelebb került az enyémhez.

- Mert mindig szeretnélek gondtalannak látni.

Meghatódtam.

Végig sem gondolva kinyúltam érte, és a tarkójánál fogva magamhoz húztam. Mielőtt az ajkunk összeért, meghallottam a sóhaját, aztán már nem tudtam másra gondolni, csak a csókra. Tökéletes volt. A lágy, futó érintésből hosszú, elmélyült csók lett, ami életre keltette minden sejtemet. Nem tudtam ellenállni, és még közelebb húzódtam hozzá, karommal teljesen magamhoz láncolva, mire egyre szorosabban ölelt. Az íze, az illata betöltötte az elmémet, kitörölve mindent, ami máshoz kötött, csak ő létezett, senki más. Ha azt mondom, hogy még sosem tapasztaltam ilyet, nem túlzok. Szavakkal nehéz lenne elmagyarázni, mit is éreztem, és ez megrémített.

Ez a fiú lesz a végzetem.

68. fejezet

Jacob Black elgondolkodva sétált ki La Push fái közül. Fáradt volt, a feje zsongott, és mivel az imént tömte meg a hasát az Emily által készített finomságokból, nem vágyott másra, csak egy jó kiadós alvásra. Sajnálta, hogy ott kellett hagynia a lányt, de mivel Brandon a Black-házban tartózkodott, nem akarta kitenni veszélynek.

A frissen átváltozott srácra gondolva elmosolyodott. Immáron Evelin fia is a falka tagja lett. Jacobot igazán nem lepte meg a dolog, hiszen Evelin révén ő is örökölte a géneket, de mivel nem élt a rezervátumban, és már idősebb annál, mint mikor a fiúk átesnek az átváltozáson, azt feltételezte, hogy nem fog megtörténni. A tünetekre persze már jó ideje felfigyelt, amik az elmúlt napok stressze miatt felerősödtek, és a közvetlen kapcsolat a vámpírokkal elkerülhetetlenné tette a gének aktiválódását. Sok fiatalon észlelhetőek voltak a jelek mióta a Cullen család visszatért, és persze Lisa jelenléte is beindította ezt a természetes védekezési reakciót. Az elmúlt évek alatt a falka létszáma megszaporodott, és mindig újabb és újabb fiúkon „tört ki a láz”.

Brandon Hart már e nélkül is ide tartozott, ebbe a világba, hiszen Bella testvére és Lisa választottjaként szükségszerű lett volna a beavatása, így azonban a dolognak ez a része jelentősen leegyszerűsödött. Nagyon határozott személyiség volt, szenvedélyes természettel megáldva. A másodikat az anyjától, míg az elsőt egyértelműen Charlie-tól örökölte. Jake szomorúan gondolt a barátjára, biztos büszke lenne a fiára.

A házban meglepetten látta, hogy ott van Raymon is. Odalépve hozzá a vállára tette a kezét.

- Hello, haver! Jól vagy?

- Igen, bár még kicsit sántítok.

- Ne terheld túl magad…

- Oké, oké, ne izgulj! – szakította félbe azonnal az aggódó alfa monológját, ám mikor látta Jacob elfelhősödő arcát, gyorsan hozzátette. – Vigyázni fogok magamra, mivel mostantól sokkal fontosabb okom van erre, mint valaha – célzott Camillára.

Jacob bólintott, aztán széles vigyorral vállon veregette barátját. - Helyes, nagyon helyes.

A nappaliban Brandon épp a kölcsön kapott pólót húzta magára, mivel a saját ruhái cafatokra szakadtak az átváltozáskor.

- Hová készülsz? – kérdezte az alfa.

- Haza megyek.

Jacob összeráncolt szemekkel méregette.

- Nem túl korai?

Brandon vonásai eltökéltek voltak, ugyanakkor látható aggodalommal nézett az elkövetkező beszélgetések el.

- Remélem nem, de már nem tudok tovább várni. – Felsóhajtott. – Nem akarom anyát további izgalmaknak kitenni, és így én is csak őrlődök. Tudnia kell, mi történt… és a tegnapiakat is meg kell beszélnünk.

- Rendben, veled megyek – intett Jacob.

Brandon elmosolyodva pillantott Rayre, aztán válaszolt az alfának.

- Köszi, de már van kísérőm.

Jake felvont szemöldökkel nézett rájuk, aztán ő is mosolyra húzta a száját.

- Oké, de jobban örülnék, ha Seth is veletek menne. - Az említett, aki eddig szomorú szemekkel üldögélt a háttérben, olyan lelkesen ugrott fel, hogy majdnem leborított egy vázát az asztalról. – Ne felejtsd el, uralnod kell az érzéseidet, és a legkisebb probléma esetén azonnal hagyd el a házat.

- Persze, úgy lesz – bólintott Brandon, és kilépett az ajtón, nyomában a két testőrként követő indiánfiúval.

Jasmine úgy ugrott Brandon nyakába, mint egy profi pom-pom lány, alig hogy az belépett az ajtón. A fiú szorosan magához ölelte, és hosszú ideig ringatva tartotta a karjaiban. Mikor Jasmine lassan kibontakozott az ölelésből, könnyes szemeit harag öntötte el, mérgesen vállon bokszolta.

- Soha többet ne merészelj szó nélkül lelépni, megértetted?! – Egy, a megkönnyebbüléstől kicsordult könnycsepp végiggördült az arcán; mikor észrevette a másik két fiút is, gyorsan letörölte. Brandon mosolyogva adott puszit neki, de ahogy szeme megakadt a másik lányon, lehervadt az arcáról.

Camilla karba tett kézzel állt a nappali ajtajában, hűvösen és távolságtartóan. Mikor Brandon felé lépett, kikerülve az érintést a háló felé intett.

- Evelin a szobájában van.

Egymás szemébe néztek, míg a fiú elhaladt mellette, de a lány inkább a vendégek felé fordult, halvány mosolyt küldve Ray felé.

- Köszönöm – célzott arra, hogy a fiú betartotta az ígéretét.

Ez az egyszerű szó elég volt, hogy a zavarban lévő Raymond szinte a föld felett lebegve lépje át a küszöböt. Brandon bekopogott az anyjához, aztán gondosan bezárta maga mögött az ajtót, hogy kettesben tudjon beszélni vele.

Hosszú idő telt el, a négyes halkan beszélgetett általános dolgokról. Mindannyian feszültebbek voltak annál, hogy gondtalanul elengedjék magukat, fél szemmel mindig az ajtót figyelték. Aztán váratlanul megjelent Brandon, az anyját karolva vezette a kanapéhoz. Mindkettejük arcán elsimultak a gondok okozta ráncok, megkönnyebbült fáradtsággal mosolyogtak a többiekre.

Lassan mindenki feloldódott, beszélgetve fogyasztották el a felmelegített ebédet. A két farkasfiú végre minden figyelmét a bevésődésének szentelhette. Jasmine láthatóan örömmel fogadta Seth társaságát, kedvesen beszélgetett vele, halvány pír borította be az arcát, mikor a fiú bókolt neki. Camilla azonban túlságosan csendesen turkálta az ételt anélkül, hogy evett volna. Arca feszült volt, még akkor is, mikor kedvesen válaszolt, ha valaki megszólította, egy-egy mosolyt is eleresztett, de a gondolatai máshol jártak. A kávé elfogyasztása után Jasmine leszedte az asztalt a lelkesen segédkező Seth-tel, Evelin kiment a mosdóba. A lány egyedül maradt Brandonnal és Rayjel.

- Haragszol rám – jegyezte meg csendesen Brandon a szalvétájával játszó lánynak, aki gondolataiból kiszakadva felkapta a fejét. Pár másodpercig csak nézték egymást, aztán Camilla nagy sóhajjal dőlt hátra a székben.

- Nem… vagyis igen, egy kicsit. Féltettünk, pocsék éjszaka áll mögöttünk. – A fürdőszoba irányába pillantva halkabban folytatta. - Evelin állapota nem bír ki több hasonló…

- Nem lesz több ilyen, és erről sem igazán én tehetek. Bár ez nem mentség. – A lány arcát fürkészve hozzátette. – Csak erről van szó?

Mikor Camilla mély levegőt vett, hogy tiltakozásba kezdjen, lágyan megfogta a kezét az asztal fölött. – Mióta megjöttél… más vagy. Nem volt időnk beszélgetni sem.

A lány megmerevedett, és alig látható reszketés fogta el. Gyorsan felpattant az asztaltól, mintha kígyó csípte volna meg.

- Lesz még időnk bőven – hadarta, miközben zavartan igyekezett kifogást keresni. – Lisa hol van?

Sikerült megtalálnia az egyetlen témát, ami azonnal elterelte Brandon figyelmét. Ő is felállt az asztaltól és a mobilja keresésébe kezdett, mintha az élete függne tőle.

Raymond eddig szótlanul figyelt, most azonban látva a lány zaklatott arcát, odalépve hozzá a fülébe súgta.

- Szerintem sétáljunk egyet. – Camilla meglepett arcát látva hozzá tette. – Tudod, mint reggel… - célzott a cigire.

A lány megkönnyebbülve felnevetett rá, bólintott, és gyorsan lekapta a fogasról a kabátját, míg a fiú elgondolkodó mosollyal követte a csípős szélbe.

Brandon idegesen dobolt a kezével, míg várt, hogy valaki felvegye.

- Brandon? – Lisa szinte belekiáltott a telefonba.

A fiú lehunyta a szemét, annyira jó volt hallani a hangját, és a tudat, hogy várta a hívását…

- Szia – köszönt rekedt hanggal.

- Jól vagy? – jött az aggályos hang azonnal.

- Igen, bár jobban lennék, ha a karjaimban tarthatnálak.

Rövid csend után Lisa felzokogott.

- Megyek! – Azzal megszakadt a vonal.

Alig néhány perc múlva, a visszatért Camilla és Ray után, megérkezett Lisa is. Nem volt ideje kopogni, Brandon az ajtónál állva várta és sebesen magához szorította. Percekig csak ölelte, mint egy porcelánbabát, aztán mélyen a szemébe nézett, és tekintete elveszett a lány barna íriszében. Csak bámulta, és még soha azelőtt nem látta ennyire szépnek. A szíve csordultig megtelt egy érzéssel, amit szavakkal ki sem lehet fejezni.

- Istenem… - nyögte ki, miközben megszűnt körülötte a világ, csak Lisa létezett. És ez az érzés később sem múlt el, mert számár a lány jelentett mindent. Lassan lehajolt, és úgy csókolta meg, mintha csak egy látomás volna: lágyan, cirógatva, nehogy szertefoszoljon a kezei közt.

És Lisa sem volt még ilyen boldog soha. Két kezébe fogta a fiú borostás arcát, miközben olyan boldogságot érzett, amiről azt hitte, neki soha sem adatik meg. Tudta, mi történt, épp elégszer látta már a falkatagokat bevésődni…

- Szeretlek – mondta ki a szót, amivel mindennél boldogabbá tehette a fiút.

- Szeretlek – jött visszhangként a vallomás, ami a lelkükig hatolt.

A háttérben öt szempár figyelte őket meghatódva, bár ketten nem igazán tudták, mekkora jelentősége van az egésznek, hiszen a még beavatatlan lányok nem sejtették, micsoda kapocs szövődött az ölelkező pár között. Azt sem vették észre, hogy a mellettük álló fiúk milyen szemekkel nézik őket, mert akkor valószínűleg irtó zavarba jöttek volna.

Evelin figyelmét azonban semmi sem kerülte el, a boldog elégedettségen kívül mérhetetlen nyugalom szállta meg. Mindig erre vágyott, hogy a számára fontos embereket biztonságban hagyja itt. Most ez a vágya teljesült, és ez hatalmas terhet vett le a szívéről. Sírva mosolygott az ölelkező párra, akik alig vették észre a többieket. 

Mikor később Lisa repesve felhívta Bellát, hogy beszámoljon nekik a történtekről, alig bírta hadarás nélkül előadni. Tolmácsolta Brandon bocsánatkérését is, amiért csúnyán viselkedett, és sajnálja, hogy személyesen nem teheti meg, de jelen helyzetben egyelőre nem lenne okos dolog vámpírok közelébe mennie. A Cullen-család megértőnek bizonyult, csak Bella volt szomorú, amiért nem találkozhat az öccsével, akit még igazán megismerni sem volt alkalma. Edward vigasztalta, hogy hamarosan eljön az ideje annak is, mivel így már Brandon nem volt olyan elutasító, mint eddig.

Alice kihasználta az alkalmat, és gőzerővel belevetette magát a közelgő esküvő szervezésébe, így sikerült Bella figyelmét is elterelnie. Igazi menyasszonyként élvezte a felhajtást, ami mindenki másra is ráragadt. Ruhapróbák, megbeszélések, vásárlások töltötték ki az idejüket, amit leginkább a lányok bonyolítottak, de jutott teendő a fiúknak is. Jacob, Cole és Oliver továbbra is gyakori vendégek voltak, de a többiek – érthető okokból – inkább a Hart-házat látogatták, ahogy Lisa is. Raymon egyszer elugrott, mert megígérte Carlisle-nak, hogy csinálhat egy kontroll röntgent a lábáról, de mivel semmi probléma nem volt, nem igényelt további orvosi ellenőrzést.

Egyik este, mikor a farkasok is a Cullen házban voltak, Bella felvetette a szívfájdalmát.

- Figyelj, Jacob! Nem jó ez így, hogy kettészakadt a csapat. Szerintem ideje lenne, hogy összehozzunk egy találkozót. Elvégre egy hét múlva karácsony, nem ünnepelhetünk külön, az senkinek sem lesz jó. Mindenkinek hiányzik Lisa is, biztos, hogy te sem szeretnéd nélküle tölteni a szentestét. Márpedig ő Brandon nélkül…

- Igen, igazad van – sóhajtott az alfa, miközben Emilyt ölelte. – Ezen már én is gondolkodtam. Sokat foglalkoztunk Brandonnal, már járőrözni is eljár. – Ránézett Cole-ra, aki bólintott. – Igen, talán megkísérelhetünk egy találkozót. Kezdetnek, mondjuk, az erdőben csinálunk valami programot a fiúkkal, és meglátjuk, hogy bírja az újonc a vámpírszagot. – Mikor Emily tettetett haraggal belecsípett a megjegyzésért, nevetve kért bocsánatot.

- Én benne vagyok! – pattant fel Emmett, mintha máris indulni akarna.  

- Én úgyszintén – bólintott Jasper is, amiért Bella végtelen hálát érzett.

- Legyen mondjuk baseball! Farkas vámpír ellen! – lelkesedett tovább Emmett.

- Ez nem ér! Mi miért maradunk ki ebből? – nyafogta Rose, aki kihasznált volna minden alkalmat, amivel bosszanthatta volna a farkasokat.

Mikor megbeszélték, hogy másnap felmennek a hegyekbe, felhívták Brandont, aki örömmel fogadta a kezdeményezést, de kételyének is hangot adott.

- És ha rosszul reagálok?

- Megoldjuk, ne izgulj – biztosította az alfa.

Másnap reggel a Cullen fiúk útnak indultak, még Carlisle is csatlakozott hozzájuk.

- Hívj, hogy minden rendben van-e – kérte szerelmét Bella.

- Persze, légy nyugodt – búcsúzott Edward egy csókkal, aztán mind eltűntek.

Lisa átjött, mert ő is szörnyen aggódott, és nem akarta a Cooper-lányokkal megosztani a félelmét, mivel ők még nem voltak beavatottak. Jasmine és Seth között jól alakultak a dolgok, de Camilla nagyon zárkózott volt, és bár úgy tűnt, kedveli Rayt, nem engedte igazán közel magához. Már Jasmine és Brandon is kezdtek aggódni miatta, mert nagyon megváltozott, de nem akarták zaklatni. Evelin szerint, aki szinte saját gyermekeként ismerte, időt kell neki hagyni, különben még jobban megmakacsolja magát.

Lisa felpróbálta a ruháját, mivel ő is koszorúslány lesz az esküvőn, így legalább telt az idő. Színminták alapján kiválasztották a dekorációkat, és Alice máris nekiült megrendelni mindent.

Bella telefonjának csörgése szakította félbe őket, amit a lány azonnal felkapott.

- Minden rendben? – kérdezte hadarva, mire rövid csend volt a válasz.

- Ööö… ahogy vesszük – motyogta Brandon, mire Lisa is azonnal Bella mellett termett.

- Történt valami? – kérdezte elszorult torokkal Bella.

A háttérből vitatkozás hangjait lehetett hallani.

- Hát… igen – nyögte Brandon.

- Edward jól van?

- Igen.

- Akkor?

- Kikaptunk! – adta meg a választ gyerekes szomorúsággal a hangjában Brandon.

- De csak mert csaltak! – kiabált bele a készülékbe Jacob.

- Nem is! Csak bénák voltatok! – kontrázott Emmett.

- Egy fenét! Egyszerűen rosszul ismered a szabályokat! – vitatkozott Seth is. Az ordibálások és a zűrzavar közül Bella kiszűrt egy ismerős nevetést, amitől hirtelen minden szorongása elillant, mivel felismerte Carlisle-t. Ha ő jókedvű, akkor minden rendben.

- Ezek szerint úgy ment minden, ahogy kellett – mosolyodott el.

- Azt hiszem. Bár néha kedvem lett volna leharapni egy-két kezet, de attól féltem, megharagszol – viccelt Brandon – Tudsz róla, hogy a vőlegényed nagyon pofátlan tud lenni. Szerencséje, hogy a sógorom lesz, különben darabokra kaptam volna szét!

- Na, elég legyen, te nagyszájú korcs, mert kicakkozom a füled! – nevetett Edward. – Ide azt a telefont! – Rövid dulakodás után beleszólt. – Szia, szerelmem! Minden oké, hamarosan elindulunk haza. Összedobnátok valami kaját a fiúknak?

- Hát persze – kacagott fel elégedetten Bella. – Várunk benneteket!

Mikor letette, Lisával egymásra néztek, és hangos nevetésben törtek ki. A megkönnyebbüléstől egymást ölelve indultak a konyhába, ahol már Esme és Emily is szorgoskodott. Hamarosan emberi orrnak ínycsiklandó illatok szálltak a házban, és nem sokkal később befutottak a fiúk is.

Néhányan még mindig a meccseredményen vitatkoztak, mikor belépett Brandon is. Valaki figyelmesen nyitva hagyta mögötte a bejárati ajtót, hogy szükség esetén akadály nélkül távozhasson, és így friss levegőt is szívhatott. Először feszülten megállt, és úgy nézett szét, mintha először járna a tágas nappaliban. Aztán meglátta Lisát, aki otthonosan mozogva épp az asztalt terítette meg, és arcát széles mosoly öntötte el. Odasietett és azonnal átölelte, ahogy a legtöbb férfi tette, akinek itt tartózkodott a párja.

- Hű, micsoda illatok! – szaglászott Oliver, és azonnal az asztalhoz masírozott, nyomában Cole-lal.

Seth és Ray indulni akartak vissza La Pushba, de Esme invitálására nem akartak nemet mondani, így ők is letelepedtek a többiek mellé. Bella segített eléjük pakolni az ételeket, mikor megérezte magán Brandon kutató pillantását. A szeme sarkából látta, hogy Edward mosolyog, mikor a fiú Bella elé lépett.

- Azt hiszem, újra kellene kezdenünk mindent – mondta komoly arccal, aztán kinyújtotta előre a jobb kezét. – Szia, Brandon Hart vagyok… az öcséd.

Bella meghatottan nézte az ismerős csokoládébarna szemeket, és úgy érezte, menten elsírja magát, még ha könnyek nélkül is. Gondolkodás nélkül előre lépett, és ahelyett, hogy megfogta volna a kezét, átölelte a nála jóval magasabb fiút. Brandon hirtelen lemerevedett, de aztán mosolyogva karolta át a lányt. Megható pillanat volt, mindenki elcsendesedve figyelte őket. Mikor elváltak egymástól, Brandon pimaszul megjegyezte.

- Még most sem állhatom a parfümödet.

Hangos nevetés tört ki a szobában.

- Na, nézz oda, ki beszél?! – kapott az alkalmon Emmett. – Áruld el, mikor volt bundamosás utoljára?

- Akkor, mikor te beleestél a cukorszirupos üvegbe! – vágta rá Ray, mire ismét beindult a hangos, felszabadult beszélgetés, ahogy a fiúk egymást ugratva próbálták túlharsogni a másikat.

Bella mosolyogva figyelte őket, miközben Edward hátulról átölelte.

- Most először félek az esküvőtől – motyogta a lány, mire vőlegénye lemerevedve bámult rá. – Gondold el, mit fognak ezek művelni… - intett körbe a csapaton, mire Edward hangosan felnevetett.

A telefon éles csörgése zavarta meg a beszélgetést, a kijelzőn Evelin száma villogott, Bella beleszólt.

- Szia, Evelin…

- Nem Evelin vagyok, hanem Jasmine. Brandon ott van?

Rossz előérzet fogta el a lányt, Edward intésére a szobában hirtelen mindenki várakozva figyelt.

- Baj van?

Rövid csend után a lány suttogva folytatta.

- Itt van a rendőrség, Camillát keresték. Épp most hallgatják ki…

67. fejezet

Szótlanul lépkedtek a nedves avaron, és úgy tűnt, Brandon teljesen a gondolataiba merül, szinte tudomást sem vesz a megszeppent Lisáról, ám mikor egy kidőlt farönkhöz értek, kinyújtotta a kezét, hogy segítsen neki átlépni.

- Szeretnék bocsánatot kérni – húzta vissza kezénél fogva a fiút, aki nem tiltakozott és egyenesen a szemébe nézett. – Én… sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Nem volt tisztességes, hogy félrevezettelek, de meg kell értened, ez nem csak az én titkom volt. – Nagyot sóhajtott. – Egyébként sem állhattam volna eléd a teljes igazsággal…

- A lényegen ez semmit sem változtat – suttogta Brandon feltűnően lágy hangon, miközben olyan közel lépett a lányhoz, hogy a testük szinte összeért, úgy nézett le rá félig lehunyt szempillái alól.

- És… mi a lényeg? – kérdezte kiszáradó torokkal Lisa, reménykedve nézve a fiú szemébe.

- Az, amit érzek – lehelte, és ajka fokozatosan közelített a lányhoz, miközben élő hazugságvizsgálóként kutatta a gyönyörű arcot.

Brandon két kezébe fogta, és lassan fölé hajolt, míg ajkuk egymáshoz nem ért. Először lágyan, majd egyre növekvő szenvedéllyel csókolta, miközben testét egyre erősebb remegés rázta. Érezte a tomboló tüzet az ereiben, a lángolás átterjedt minden idegszálára, míg úgy érezte, menten elég. Egy erőteljes lökéssel eltaszította magát a döbbent Lisától, miközben próbált hátrálni, hogy távolabb kerüljön tőle. Kapkodva szedte a levegőt, mégsem jutott elég oxigén a tüdejébe, mintha fulladozna. A látása elhomályosult, a remegés szinte már rángatózássá fokozódott.

- Brandon, mi… - kérdezte volna Lisa közelebb lépve, de a fiú elutasítóan feltartott keze megállította.

- Ne! Ne gyere a közelembe! – akarta kiáltani, de csak suttogás tört fel a torkán. Tudta, hogy valami történik vele, és azt is, hogy a lány nincs biztonságban mellette, ezért botladozva hátrált minél messzebb tőle.

Hirtelen felpörögtek az események, egyszerre több hangot hallott maga körül. Ott volt Jacob, aki nyugtatóan beszélt, és próbált valamit elmagyarázni. A Cullen-fiúk védekezőn sorakoztak fel Lisa mögött, hátul felbukkant Bella aggódó arca is. Seth közvetlenül Jake mellett állt, és összevont szemöldökkel, ugrásra készen figyelte Brandont.

Ám ő csak Lisát látta, és azt, hogy Jasper a lány tiltakozása ellenére megpróbálja elrángatni. És ez nem tetszett Brandonnak, de nem ám! Tudta, hogy a lánynak jobb lenne minél távolabb tőle, de amikor meglátta a köré fonódó, hideg kezeket, elpattant benne valami. A forró lüktetés tovább erősödött, testét robbanás rázta meg, amitől egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de azonnal felugrott és támadásra készen ismét szembefordult Jasperrel. Rá akart kiáltani, hogy azonnal engedje el Lisát, de csak mély morgás hagyta el a száját.

- Jasper, lépj hátra, most azonnal! – csattant Edward hangja túlharsogva a zűrzavart. – Ereszd el Lisát! – Aztán Brandonhoz kezdett beszélni. – Nincs semmi baj, látod? Elengedte! Csak nyugalom! Most mi lassan elsétálunk, rendben? – És valóban, óvatos léptekkel hátrálni kezdett, ahogy a többi vámpír is.

Brandon a fejét kapkodva nézett maga köré, mert fejében hirtelen túl nagy lett a zsongás. Mintha egyszerre több tévét is bekapcsoltak volna, különböző hangok és képek villantak fel az agyában. Zavartan próbálta elhallgattatni őket, és közben észre sem vette, hogy Lisán kívül már csak két farkassal áll a kopasz fák alatt, mert a vámpírok messzebbre húzódva, tisztes távolból figyelték őket.

Lisa. A lány arca csodálkozva meredt rá, még a száját is eltátotta a döbbenettől. Brandon oda akart menni hozzá, hogy vigaszt keressen az ölelésében, mikor egy parancsoló hang megállásra kényszerítette.

- Nem, Brandon, nem mehetsz a közelébe! – csattant Jacob hangja, és épp felé fordult, hogy megmondja neki, kinek dirigáljon, mikor szembe nézett a hatalmas barna farkassal. Egy hosszú percig csak bámult rá. Nem is maga a látvány, vagy a telepatikusan hallott hang lepte meg, hanem a szinte azonnal érzett sürgetés, hogy teljesítse az utasítást. Tudta, hogy nem akarja megtenni, mégis egyhelyben maradt, csak szomorú szemeit fordította vágyakozva a lány felé. – Lisa most visszamegy a házba, mi pedig mindent megbeszélünk! Edward, hívjátok el Lisát, most azonnal!

 - Nem! – Lisa hangja határozott volt, amikor válaszolt a kérésre, ellentmondást nem tűrve lépett közelebb.

Bella szemszöge

Lélegzetvisszatartva bámultam a gyönyörű, csokibarna farkast, aki épp most esett át az első átváltozásán. Éreztem a karomon Edward szoros ujjait, ahogy figyelmeztetően visszatartanak, nehogy eszembe jusson odarohanni. Pedig alig bírtam magammal, szerettem volna segíteni neki, támogatni, mert bár én nem vagyok gondolatolvasó, el tudtam képzelni, mennyire össze lehet zavarodva szegény. Éppen elég sokk lehetett, amit az imént megtudott rólunk, erre még itt van ez is!

- Nem megyek el, a közelében akarok maradni! – sziszegte ismét Lisa, félig Jacobnak, félig az alfa kérését tolmácsoló Edwardnak.

- Ez most nem jó ötlet, Lisa, csak megnehezíted a helyzetét! – próbált érvelni szerelmem. – Időt és teret kell neki hagynunk…

- Akkor menjetek! – rivallt hátra a lány a válla fölött, de csak az ő farkasát nézte. Szegény Brandon teljesen összezavarodva kapkodta a fejét, miközben a bokrok közül sorban léptek elő a falka tagjai, szintén farkasalakban, hogy köszöntsék új társukat.

Igen, igaza volt Edwardnak és Jacobnak, nekünk itt most nincs helyünk. Előrébb léptem, miközben nyugtatólag intettem Edwardnak, aki azonnal visszahúzott, hogy nem lesz gond, aztán halkan odaszóltam a zaklatott lánynak.

- Lisa, kérlek! – Megvártam, amíg rám néz, aztán folytattam. – Bíznod kell a fiúkban, csak a legjobbat akarják neki, ahogy mi is. Visszamegyünk a házba, és majd szólnak, ha mindent megbeszéltek. Gyere! – intettem felé lágyan.

Azt hittem, tiltakozni fog, de csak megadóan sóhajtott.

- Rendben – suttogta, majd lassan közelebb lépett Brandonhoz, de nem ért hozzá, csak lágyan rámosolygott. – Menj velük, én várni fogok rád, aztán mindent megbeszélünk.

A sötét bundájú farkas nyüszített egyet és egy lépéssel közelebb lépett a lányhoz, de mint akit figyelmeztetnek, engedélykérően hátranézett Jacobra. Valószínűleg meg is kapta, mert óvatosan, szinte lapítva odament a lányhoz, és bánatos szemekkel várt, míg Lisa végigsimított a bundáján.

A házba visszaérve a fiúk izgatottan tárgyalták meg a dolgokat, míg én inkább a gondolataimba temetkezve bámultam ki az ablakon. Hallottam, hogy Lisa mellém lép, és egy darabig együtt szemléltük az őszi falevelek táncát.

- Nem örülsz, hogy így alakult – jegyezte meg csendesen, hangjából kihallatszott a szomorúság.

Nem siettem az ellenkezőjét bizonygatni, mert még én sem tudtam, mit is érzek valójában. Csak hosszú töprengés után válaszoltam.

- Nem kívántam neki azt a terhet, amit a mi világunk jelent - sóhajtottam. – De tekintve, hogy mit érez irántad, ez a legjobb dolog, ami történhetett.

Rá sandítva észrevettem az arcán a zavar piros rózsáit, szégyenlősen lesütött pillái alatt. – Szerinted mit érez? – kérdezte óvatosan.

Elnevettem magam, mivel teljesen egyértelmű volt a válasz.

- Oh, azt hiszem, ezt hamarosan meg fogod tudni – biztosítottam, és nem tudtam ellenállni, hogy megöleljem.

A nappaliban üldögélve várakoztunk, mikor eszembe jutott Evelin. Szegényke valószínűleg halálra aggódja magát, mivel a reggeli veszekedés óta nem látta Brandont. Felfogtam a mobilom, és gyorsan beütöttem a számot. Szinte az első csöngésre felkapta.

- Igen? – Hangja fáradt és reménykedő volt. Miután bemutatkoztam, azonnal rákérdezett: - Tudtok róla valamit?

- Igen, ide jött, és sokat beszélgettünk… - Megköszörültem a torkom. – Tudja, mik vagyunk. - A vonal túlsó végén túl hosszúra nyúlt a csend, ezért folytattam. – Egész jól fogadta, ebből is látszik, hogy rokonok vagyunk! – viccelődtem, de ő nem nevetett. Kiváló hallásomnak köszönhetően azonnal meghallottam a halk szipogást, és tudtam, hogy sír. – Evelin…

- Utál engem! – tört ki belőle a zokogás.

- Ugyan, dehogy! Ez eszedbe se jusson! Nézd, nem ismerlek túl régóta titeket, de azt tudom, hogy nincs semmi a földön, amiért megutálna! Most csalódott, és… - eszembe villant a tanácstalan tekintetű farkas -… kicsit össze van zavarodta, de szeret téged.

Halk sóhaj után megkérdezte: - Beszélhetnék vele?

- Ööö… most nincs itt. – Úgy éreztem, nem nekem kell elmondanom, hogy a fia megkapta az örökségét. – Elment Jacobbal és a fiúkkal, de ne izgulj miatta! Lehet, hogy csak holnap kerülnek elő, minden esetre jó társaságban van. Hívlak, ha jelentkeznek!

- Rendben – egyezett bele egy fáradt sóhaj kíséretében. – Köszönöm, Bella!

Az éjszaka hosszú volt, főleg Lisa számára, aki hajnalban aludt el a kanapén eldőlve. Már javában délelőttre járt az idő, mikor megérkezett Jacob. Arca kimerült volt, fáradt szemei alatt sötét karikák húzódtak. Míg ő üdvözölte Emilyt, én felébresztettem Lisát.

- Brandon jól van. Hozzánk vittük, amíg kialussza magát, Seth vele van. – Lisa megkönnyebbült sóhaját követően azonnal folytatta. – Elég rossz bőrben van, de nem lesz gond. Megértette, hogy mi miért történik vele, és gyorsan tanul. Kell némi idő, amíg uralni tudja az érzéseit, hogy ne változzon át azonnal, de nagyon igyekszik.

- Hazamegyek – jelentette ki Lisa, de Jake azonnal megrázta a fejét.

- Ez nem jó ötlet.

- Eleget vártam, nem vagyok hajlandó…

- Ez az ő kérése is. – Látva a lány csalódottságát, vigasztalóan hozzátette. – Lisa, ha valaki, akkor te tudod, milyen nehéz egy frissen átváltozott farkasnak az első néhány nap. Brandon nem akarja megkockáztatni, hogy bántson téged, Evelint, vagy épp valamelyik lányt. Amíg nem tudja uralni az erejét, addig…

- Igen, tudom! – csattant Lisa beletörődő hangja, miközben visszaballagott a kanapéhoz és magához ölelte a párnáját. – Csak szeretnék vele lenni – motyogta visszaszorítva a könnyeit.

- Ezzel ő is így van – mondta huncutul Jacob, miközben közelebb vonta magához Emilyt. – A farkasok már csak ilyenek!

Raymond szemszög

Kezdtem magam szörnyen nevetségesen érezni, ahogy a fák takarásából figyeltem a Hart-házat. Na, nem mintha bárki előtt kellemetlen lett volna, hogy ennyire oda vagyok egy lányért, és akár a fél karom is odaadnám, csak hogy megpillanthassam. Az zavart, hogy nem volt bátorságom bekopogni hozzá, mert semmi sem jutott eszembe indokként. Így csak vártam és figyeltem…

Órák, talán napokkal később hirtelen kinyílt az ajtó és Ő lépett ki rajta. Szétnézett és fázósan összehúzta magán a kabát cipzárját, felhajtotta a kapucniját, majd kecsesen leugrott a teraszról, és… elindult felém! Azaz az erdő felé, mivel engem nem láthatott akkora távolságból. Mikor elérte a fákat, gyorsan visszanézett a házra, hogy nem követi-e valaki, aztán sebesen bentebb masírozott.

Most már tényleg kezdtem kukkolónak érezni magam, de nem voltam képes legyűrni a vágyat, így nesztelenül követtem. Olyan érzésem volt, mintha valami titkot lesnék ki, és ettől még jobban szégyelltem magam.

Nem messze megállt, majd ismét gyorsan körülnézett, aztán a zsebéből előhúzott valamit, és egy kattanás után élvezettel fújta ki a levegőt. Kitűnő szaglásomnak köszönhetően azonnal megéreztem a cigarettafüstöt. Óvatlanul ráléptem egy száraz gallyra, a hangos reccsenés egy puskalövés erejével hasított az erdő csendjébe. Camilla ijedten ugrott egyet és cigit tartó kezét a háta mögé rejtette, miközben szíve őrült zakatolásba kezdett.

- Ki az? – kérdezte magas hangon, mire gyorsan kiléptem a hatalmas fa mögül.

- Csak én – emeltem fel a kezem. – Sajnálom, ha megijesztettelek.

Megkönnyebbült arcát látva kellemes melegség öntötte el a mellkasomat, mert láthatóan nem félt tőlem. Tetőtől talpig végigmért, aztán egyszerűen megállapította.

- Levették a gipszedet.

- Igen, meggyógyultam.

- Örülök – tette hozzá. – Tudom, milyen érzés! Egyszer én is eltörtem a bokámat, hetekig nem tudtam járni. Pocsék érzés volt!

Már épp a nyelvemen volt, hogy szerencsére én pár nap alatt felépültem, de időben visszanyeltem.

Lassan elhúzta a parázsló cigarettát, és fintorogva felemelte.

- Képtelen vagyok róla leszokni! Ha Jasmine, vagy Isten ne adj’ Brandon meglátná, egy hónapig hallgathatnám a prédikációjukat! – A szájához emelte és beleszívott. – Kérsz? – intett felém.

- Nem, köszönöm. - Figyeltem, ahogy egy fának dől, és az avart kezdi turkálni a cipőjével, miközben láthatóan töri a fejét valamin. – Nem láttad Brandont?

- Ööö, de… - Hirtelen nem tudtam, mit is mondjak, de hazudni eszem ágában sem volt neki. Természetesen tudtam, hogy Brandon átesett az átváltozáson, és így már a falka tagja. – A fiúkkal van.

- Hol?

Tanácstalanul töprengtem, mit és mennyit mondjak neki.

Gyorsan elnyomta a cigarettát és a csikket gondosan egy zsebkendőbe tekerte és zsebre dugta, aztán elém lépett, és egyenesen felnézett a szemembe.

- Vigyél el hozzá! – Hangja ellentmondást nem tűrően csengett, állát konokul feltartotta. Gyönyörű volt, jegesen kék szemei szinte izzottak az eltökéltségtől. – Kérlek! – tette hozzá minden lágyság nélkül, és így inkább utasításnak tűnt, mint kérésnek.

Utáltam, hogy nem teljesíthetem szó nélkül, de ez nem csak rám tartozott.

- Ne haragudj, de… nem lehet. Sajnálom.

- Miért nem?

- Mert… ez bonyolult.

Összehúzta a szemét.

- Rendben, megértettem. – Azzal megkerülve elindult visszafelé.

- Várj, nem akarom, hogy haragudj! – nyúltam azonnal a karja után, mire a válla fölött visszaszólva félbeszakított.

- Ennél több kell, hogy haragudjak.

Szótlanul lépkedtünk ki a fák közül, görcsösen igyekeztem kitalálni valamit, hogy ne kelljen még elválnom tőle, mikor a ház előtt felém fordult.

- Egy üzenetet azért átadnál neki? – Mikor bólintottam, folytatta. – Lasagne és almatorta lesz ebédre, Evelin készíti, ez Brandon egyik kedvence. Ha hazahozod, te is kaphatsz belőle.

- Ez meghívás?

- Igen – nevette el magát, aztán lassan elkomolyodott. – Nagyon aggódunk érte, Evelin már nem bírja sokáig.

Elszorult a torkom.

- Ott leszünk.

Bólintott, és lassan felsétált a lépcsőn a házba.