Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2011. január 9., vasárnap

49. fejezet



Bella szemszög



A napsugarak azon fáradoztak, hogy átfurakodjanak a vastag felhőrétegen, sajnos sikertelenül. Bár én nem érzem a hideget, a tél kézzelfoghatóan megérkezett Forksba.

Türelmetlenül toporogtam a tornácon és az erdő fáit figyeltem, azt várva, mikor pillantom meg Emilyt és Jacobot. Kora reggel felhívtam őket, és megkértem Jake-t, hogy próbáljon összehozni egy találkozót az öcsémmel. Meglepődött, de úgy tűnt, örül a kérésemnek, és megígérte, hogy mindent megtesz a dolog érdekében. Tisztáztuk, hogy egyelőre nem kéne szegényt lerohanni az „én vagyok a halottnak hitt, sose látott nővéred” szöveggel, inkább csak megpróbálunk rásegíteni a véletlenre és egyszerűen megismerkedni.

Hamarosan lépések zaja ütötte meg a fülem, és már épp eléjük akartam szaladni, amikor az illatról rájöttem, hogy nem azok érkeznek, akikre én vártam. A nyakam behúzva igyekeztem beosonni a házba, de egy harsány kurjantás megállított.

- Nini, a kis szende sógornőnk! Csak nem meguntad Edwardot? Azt hittem, egész télre bezárkóztok a szobátokba, annyira elmerültetek egymásban! – sétált fel Emmett a lépcsőn Rosalie-val, aki szintén igyekezett elfojtani egy mosolyt az orra alatt. Zavartan fontam össze a kezeimet és elálltam az útból, hogy azok ketten minél hamarabb beérjenek a házba.

De nem volt ilyen szerencsém. Számítottam rá, hogy a nem túl tapintatos sógorom nem állja majd meg szó nélkül, hogy Edwarddal átszerelmeskedtük az éjszakát. Emmett nagyon élvezte, ahogy szégyenlősen lesütöttem a tekintetem, kerülve a pillantását. Ő is karba fonta a kezét, és nekidőlve a korlátnak letáborozott velem szemben. A vigyor olyan széles volt az arcán, hogy akaratlanul a száján felejtettem a szemem. Vajon beférne rajta Esme kristályvázája? Gondolatban letoltam a torkán, virágostól.

- Csak nem irigy vagy, bátyó? – szólalt meg a bársonyos hang a hátam mögött, és megéreztem a derekamra fonódó karokat. Elégedetten szusszantottam egyet a felmentő sereg érkeztére, mire Edward egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Ugyan, tesó, el ne bízd magad! Még így is erős lemaradásban vagytok hozzánk képest – intett Rose irányában, aki az ég felé emelte a tekintetét és egy fejrázást követően bement a házba. – Miért, cica!? Talán nem így van? – kiáltott utána a férje, de választ nem kapott. – Ebben mi verhetetlenek vagyunk! – bólogatott magabiztosan Emmett.

- Ahogy a szerénységben is – húztam el a szám, de a figyelmemet már egészen más kötötte le, ezért hátat fordítottam a szópárbajozó testvéreknek és az érkező Emily felé siettem.

- Jacob nem jött veled? – kérdeztem izgatottan, köszönés nélkül.

- Neked is szép jó reggelt – szökkent mellém nevetve a húgom.

- Szia - Bocsánatkérően átöleltem a ragyogó lányt, akinek láthatóan szintén remek éjszakája volt.

- Jacob beugrott Evelinékhez, de nemsokára jönni fog.

Ezek szerint még várnom kell.

- Ne izgulj, biztos kitalálunk valamit, hogyan keresztezhetnétek egymás útját – vígasztalt Emily, aki észrevette a lelombozódásomat. – Egyébként miért gondoltad meg magad? – kérdezte kíváncsian.

Sóhajtva legyintettem.

- Csak gyerekes féltékenységből nem akartam tudomást venni róla, de most már átgondoltam a dolgot és szeretném minél hamarabb megismerni.

- Az jó, nagyon jó. – Huncut mosollyal ölelt magához, és így lépkedtünk fel a lépcsőn. A fiúk még mindig vitatkoztak, ezért gyorsan magammal rángattam a húgomat, mielőtt megkérdezhette volna, mi is a vita tárgya.

Az emeleten Adam és Mandy még mindig aludtak, és miután Lisát is elnyomta az álom a kanapén, valaki átvitte az egyik vendégszobába. Esme már a konyhában készítette a reggelit, és a mennyiségből kiderült, hogy nem csak a gyerekeknek.

Miután az én drága vőlegényem és Emmett inkább a Playstation-el tervezték eldönteni, hogy ki a jobb, a nappali lassan megtelt a családdal, hogy két csoportra osztva szurkoljanak nekik. Büszkeség töltött el, mikor Edward megnyerte a játékot, és szemtelen mosollyal jutalmaztam az acsarkodó Emmettet, aki visszavágót követelt. Sajnos, azt ő nyerte meg.

- Na, ki a király? – emelte fel diadalmasan a karját, mire lesújtóan pillantottam rá.

- Oké, akkor most egyenlítettél. Ez még mindig döntetlen. – Tudtam, hogy csak tovább hergelem, de belém bújt a kisördög, és elégedetten figyeltem, ahogy újabb menetbe kezdenek.

Ekkor érkezett meg Jacob Seth-el, így rögtön hátat fordítottam a „kakasviadalnak”.

- Szia, beszéltél Brandonnal? – szegeztem neki azonnal a kérdést.

- Szia. Igen, de csak pár szót, mert épp bevásárolni indult Forksba – kacsintott rám, aztán Emily felé fordult.

Az agyam gyorsan pörgött és már nyúltam is a kabátomért. Itt a lehetőség, hogy „összefussak” vele.

A semmiből Alice termett mellettem, ujján a kocsi kulcsot lóbálva. Mikor el akartam venni tőle, elrántotta az orrom elől.

- Csak nem képzeled, hogy ezt kihagyom? - meresztette rám rosszallóan a szemét.

Igazából örültem, hogy velem tart, mert elég ideges voltam. Gyorsan Edwardhoz léptem, aki a kontrollert nyomogatva fél szemmel a monitort figyelte, félig felém fordult. Úgy láttam, nyerésre áll.

- Veled menjek? – kérdezte, de a játékot nem szakította meg.

- Nem, nem kell. Alice elkísér – biztosítottam, miközben egy gyors csókot leheltem a szájára. – Inkább alázd le Emmettet! – Az említett rám pillantott, mire én rányújtottam a nyelvem.

- Oké – mosolygott szerelmem. – De ne csináljatok galibát – fordult hátra, hogy a szemembe nézhessen. Sajnos ez elég volt a bátyjának, hogy előnyt szerezzen.

Alice már a motort bőgetve ült a volánnál, mikor bepattantam mellé.

- Nyomjad neki! – adtam ki a parancsot, amit ő komolyan is vett, így pár perc múlva már a főúton voltunk.

- Mi a terv? - kérdezte izgatottan.

A fejem csóválva néztem rá.

- Gőzöm sincs. Majd kitalálunk valamit.

A bevásárló központ parkolójában rögtön keresni kezdtem az ismerős Fordot, amivel a múltkor is láttam Brandont. Valóban ott volt, így Alice-t oda navigáltam, hogy pont mellé parkolhassunk.

Már az üzlet felé siettünk, mikor eszembe jutott valami.

- A francba, nem hoztam pénzt!

- De én igen – mosolygott rám nyugtatóan Alice. – Jézus, próbálj már lazítani! Megfigyeljük, becserkésszük és elkapjuk.

Elszörnyedve bámultam rá.

- Ő nem egy antilop!

Csilingelve felnevetett, miközben felkapott egy kosarat és a sorok felé indult.

Minden érzékszervemmel Brandont kerestem, és hamarosan meg is éreztem azt az ismerős illatot. A szemem sarkából láttam, hogy Alice is mély levegőt vesz és felcsillanó tekintettel rám néz. A következő sornál elfordultam balra és rögtön megpillantottam őt, a tejes pultnál álldogált tanácstalanul, a kínálatot szemlélve.

- Atya ég! Tiszta Charlie! – nyögte mellettem alig hallhatóan Alice.

Igen, a hasonlóság engem is ismét mellbe vágott. Mintha csak visszarepültem volna az időben, és apát látnám magam előtt, igaz, fiatalabb kiadásban, mint ahogy emlékeimben élt. Na, és persze hiányzott a jól megszokott egyenruha. Ehelyett Brandon divatos farmert és bőrdzsekit viselt. A profilját elnézve is látható volt a gondterhelt kifejezés az arcán.

Mielőtt felocsúdhattam volna, Alice már meg is indult felé. El akartam kapni a karját, mert nem tudtam, mire készül, de ő természetesen gyorsabb volt. Valószínűleg már látta, mi fog történni, ezért mikor intett, szó nélkül követtem. Ahogy egyre közelebb értünk a fiúhoz, úgy éreztem, az idegeim pattanásig feszültek.

- Nehéz választani, igaz? – szólította meg húgom egy széles mosoly kíséretében. – Én ezt ajánlanám, mert nem tartalmaz tartósítószert – mutatott egy kék dobozra, mikor a sötét szempár rászegeződött. Brandon meglepetten mérte végig a hozzá képest jócskán alacsonyabb Alice-t, majd helyeslően mormogott valamit, anélkül, hogy elmosolyodott volna.

Ez meglepő volt, mivel bármely halandónak elég volt egy pillantás az angyalian mosolygó Alice-re, és a legzordabb szív is azonnal ellágyult tőle, mint vaj a napon.

De nem úgy az én testvérem!

Egyszerűen lekapott a polcról egy másik dobozt, aztán a félig telt kosarába rakta, tudomást sem véve rólunk.

Zavartságomat hirtelen harag váltotta fel, minek következtében a kezemben tartott tejet, amit idő közben emeltem le a polcról, erősebben szorítottam meg a kelleténél. A fehér ital spriccelve lőtt ki a dobozból, beterítve az épp mellettem elhaladó Brandont is. Annyira meglepődtem, hogy dadogva-kapkodva igyekeztem bocsánatot kérni tőle.

- Sa-sajnálom, nem is értem, hogy történt. Azt hiszem, rosszul volt megragasztva… - mentegetőztem, majd szégyenkezve figyeltem a drága kabátról lefolyó cseppeket, ahogy Brandon is.

Mikor Alice zsebkendőt tartó kezét kinyújtotta felém, rá pillantottam, és láttam szemeiben a megvillanó huncut fényt.

Tehát ezt is tudta! És hagyta!

- Megfojtalak! – sziszegtem olyan gyorsan és halkan, hogy csak ő hallhassa, aztán kikapva ujjai közül a zsepiket, törölgetni kezdtem a kabát elejét.

Igyekezetemben felnéztem a csokibarna szemekbe, amik szintén engem vizslattak, és kezeim mozdulatlanná dermedtek. A fiú arcán enyhe türelmetlenségen kívül nem láttam mást, és ez megdöbbentett. Más dühös lenne, vagy nevetne a dolgon, de nála semmi reakció.

- Semmi baj – morogta, azzal hátat fordítva igyekezett a pénztárhoz.

Elképedve bámultam utána.

Alice-re meredve értetlenül tártam szét a kezemet.

- Ez most mire volt jó? Miért hagytad, hogy hülyét csináljak magamból, ha egyszer semmi értelme nem volt? Az volt a célunk, hogy összeismerkedjünk vele, emlékszel?

- Nyugi, Bella, hidd el, emlékezni fog rád – vigyorgott sejtelmes magabiztossággal, miközben két kékdobozos tejet a kosárba rakott, ismét teljesen összezavarva engem, majd belém karolva magával húzott.

Még éppen időben értünk a kasszához, hogy lássam Brandon távolodó alakját, ahogy kilép az ajtón. Türelmetlenül toporogva vártam, hogy Alice kifizesse a tejeket – azt is, amit sikeresen szétlocsoltam a takarítók nagy örömére -, miközben a nyakam nyújtogatva kandikáltam a parkoló felé, hátha még utolérhetjük őt. Nem mintha értelme lenne…

- Nyugalom, minden a terv szerint alakul – lépett mellém Alice, mire mérgesen néztem rá.

- Terv? Volt terv? – sziszegtem gúnyosan, de töretlen mosolya láttán elbizonytalanodtam, és hagytam, hogy kitereljen a boltból. – Azt hiszem ezt végképp elcsesztem! A múltkor az alma, most meg ez…

Kilépve az orromba kúszó illatok és ismerős hangok felé kaptam a fejem.

- Da-dammm! – Alice a dobpergés hangját utánozva intett a kocsink felé, ahol Brandon épp Jacobbal és Edwarddal beszélgetett, de Jasper is ott várt az autónak támaszkodva, amiben Emily üldögélt – feltekert ablaknál.

Családom felbukkanása meglepett, gépiesen követtem Alice-t.

- Sziasztok! Mi történt? – táncolt a férjéhez, míg én Edwardhoz siettem.

- Esmének még eszébe jutott pár apróság, amit meg kellene venni – mosolygott Edward, meglepett arcomat látva.

- És milyen szerencse, hogy erre jártunk, mert Brandonnak segítségre van szüksége – magyarázta Jacob, miközben feltűnés nélkül rám kacsintott. - Defekt! – mutatott a Ford gumijára, ami valóban lapos volt.

- Köszi, de megoldom – sóhajtott az említett, miközben felnyitotta a csomagtartót. Rövid keresgélés után felnyögött, majd mérgesen lecsapta az ajtót. Eközben a fiúk karba tett kézzel vártak, hamarosan az is kiderült, mire.

- Mégis elkelne a segítség – nézett kelletlenül Jacobra Brandon. – Tudnátok adni egy emelőt? Úgy tűnik, az enyém otthon maradt.

- Persze, máris. – Azzal Edward elindult, hogy kivegyen egy emelőt a saját autójából.

Közben Jake Brandonhoz beszélt.

- Még be sem mutattam a lányokat – intett felénk.

Hálásan pillantottam rá, miközben a testvérem elé léptem. Izgatottan varázsoltam az arcomra a legelbűvölőbb mosolyomat.

- Bella vagyok.

- Oh, az ügyetlen lány az üzletből – jegyezte meg unottan, miközben kezet ráztunk.

Összeszűkülő szemekkel néztem rá. Lehet, hogy tényleg nem fogom kedvelni az öcsit?

- És a tejszakértő, szolgálatára! – nyújtotta ki apró kezeit Alice szinte rávigyorogva, ami… Meglepő, de viszonzásra talált. Brandon tétovázás nélkül szorította meg a jobbot, és arcán egy kedves mosoly terült szét.

Fura érzés szorította össze a mellkasom. Talán belehalna, ha velem is kedvesebb lenne egy kicsit?

Jacob elvette Edwardtól a szerszámot és nekilátott a kerékcserének, míg szerelmem hátulról átölelte a derekam.

Épp felé akartam fordulni, mikor elcsíptem Brandon megvető pillantását, amit nem tudtam mire vélni. Aztán kabátját levetve ő is a kerékre koncentrált.

- Azt hiszi, ráhajtottál – kuncogta Ed a hajamba. – Félreértette az ismerkedési próbálkozásaidat.

Döbbenetemben kikerekedett szemmel bámultam. Nagyszerű, az öcsém azt fogja hinni, hogy egy hűtlen ribanc vagyok, aki fűnek-fának igyekszik elcsavarni a fejét, megcsalva a szerelmét.

Oh, csak ez hiányzott! – nyögtem fel zavartan, szorosan a nevető Edwardhoz bújva.

9 megjegyzés:

demon írta...

szia ez király brandon egy idióta
jók alice tervei
puszy
első
ui.:GRATULÁLOK a fejihez

Tímea írta...

Szia
Nagyon jó lett egy csomó vicces rész volt benne:)
Imádtam Emmett és Edward versenyét. Én személy szerint kedvelem Brandont és valljuk be Bellát néha félre lehet érteni.:D
Alice alias tejszakértő terve is király volt!
Köszi a fejit és várom a kövit
puszi Timi

Gabriella írta...

demon: Brandon feje fölött túl sok a felhő, de ha tudná, mi vár még rá, fejvesztve menekülne... :)
Köszönöm!

Timi: :)
Örülök, hogy tetszett! Hát igen, Bella időnként rácáfol vámpír voltára... Brandon valóban jó fej lesz, csak ő is örökölt ezt-azt Swan-részről... :)
KÖSZI!

PUSZI NEKTEK!

Jáki Anikó írta...

Szia!Nekem nagyon tetszik!De kérlek folytasd Alice történetét is mert nagyon érdekel mi történik ezután. Tudom nehéz lehet ennyi idő után folytatni, de sokan örülnének hidd el. Én emiatt a történet miatt regisztráltam.

Gabriella írta...

Jáki Anikó: Nagyon köszönöm, aranyos vagy! :)
Alice történetét? Melyikre gondolsz?
Egyébként ma éjszakás vagyok, így tudok írni, hamarosan jön a friss!
Még egyszer köszi! :))))))
Puszi

marie anne írta...

SZia
nagyon tetszik a blogod és a történeted is. még csak most találtam rá, de nagyon megtetszett.
Úgy "falom" a fejiket, hogy alig tudom abbahagyni. Csak így tovább, nagyon ügyes vagy.:)
nem akarlak siettetni, tudom, hogy nem megy az csak úgy, de kérlekpróbálkozz majd az új fejivel. Nagyon sok időt, ihletet és türelmet hozzá.
Puszi marie anne

Névtelen írta...

Szia!
Már kétszer is elolvastam a történetet és elmondhatom, hogy nagyon jó.
Csak így tovább.
Alig várom a frisset.
Pusssz

Erzsi írta...

Szia,nagyon tetszett.Én birom Brandont:)Alicet meg még inkább.Még hogy Bella rástartolt Brandonra...:D Jót szórakoztam rajtaXD Várom a folytatást.

Gabriella írta...

marie anne : Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! :)
Türelem és ihlet lenne, csak az idő... :(

Kedves névtelen: Köszönöm! Kétszer? Hűűűű... :))))))))

Erzsi: Köszi! :) Igen, Brandon tényleg jó fej lesz, csak... :)

Félig kész a kövi! :)