Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2011. február 3., csütörtök

51. fejezet

Sziasztok!


Hát elkészült a fejezet!

Sokat gondolkodtam, hogy kinek a szemszögéből írjam, mivel most több szereplő gondolatait szerettem volna párhuzamosan tolmácsolni. Úgy döntöttem, hogy narrátorként, elbeszélőként írom meg. Ez eltér Meyer stílusától, de remélem tetszeni fog.

Úgy tervezem, a következő rész is így fog megíródni, mivel az még mozgalmasabbnak ígérkezik! :)


Véleményeket kérek szépen!

Puszi




/Narrátor szemszög/

Lisa úgy rohant be a Black-házba, mintha az ördög kergetné. Szerencsére a fiúk még nem értek oda, így volt egy kis ideje, hogy lenyugodjon. A szobája ajtaját magára csapva hanyatt dőlt az ágyon és a plafont bámulta.

Valami megváltozott benne, de még ő maga sem tudta pontosan megfogalmazni, hogy mi. Mint ahogy azt sem, ennek a változásnak mi is az igazi oka.

Talán a Cullen család felbukkanása? Vagy az apja halála? Jacob bevésődése?

Nem tudta a választ, de még soha eddigi életében nem volt így összezavarodva. Mindig tisztában volt azzal, hogy ő más, mint a falubeliek, hiszen pici korától felfedték származása titkát, legalábbis amit a falka is tudott róla. Óvták, védték, szerették. Ők voltak a családja, és bár kíváncsi volt a saját fajtájára, soha nem fordult meg a fejében, hogy akár máshol is élhetne.

Hiszen ez az otthona!

Nem akart megválni La Pushtól, de ebbe nem lesz beleszólása. Szomorúan gondolt Jacobra, aki sokkal nehezebb helyzetben van, hiszen előfordulhat, hogy választania kell a szerelme és a családja között.

Felült, és a fésülködő asztalhoz sétálva lehuppant a tükör előtti székre. Elgondolkodva vizsgálgatta a visszatükröződő lány arcvonásait. Ilyennek látják mások?

Most más volt, nagyon más. Mikor is nézett utoljára tükörbe? Igen, a bulira készülődve, ugyan ezen a széken ülve. De hisz ilyen rövid idő alatt senki nem változik, még ő sem!

Közelebb hajolt, hogy a saját szemébe nézhessen és rájött, hogy a legnagyobb változás ebben van. A tekintetében komoly fény csillogott, nem a megszokott huncutság.

Hogyan tovább?

Nem tudta, de érezte, hogy sok minden megváltozik a közeljövőben. Változások, amik elkerülhetetlenek.

A földszinten becsapódó ajtó hangjára kapta fel a fejét. Felemelkedett, és egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, ahol egy szomorú, de határozott arc nézett vissza. Nem egy gyermek, nem is egy lányka, hanem egy felnőtt nő.

Lesimította a ruháját és határozott testtartással indult le a lépcsőn.


A nappaliba már tumultus volt, a tévében az egyik sportcsatorna baseball közvetítése ment, ami a legtöbb fiú figyelmét lekötötte. A lépcsőfordulónál megállva Lisa végignézett a csapaton, elmosolyodott, szívét melegség járta át.

Szerette ezeket a fiúkat. Mindet úgy ismerte, mint a tenyerét.

Oliver és Cole egy zacskó tortilla chipsen civakodtak, amikor kinyílt az ajtó és mindenki meglepetésére a tanács öregei léptek be, Jacob kíséretében.

A szobában megfagyott a levegő, mindenki meglepetten bámult az érkezőkre. Mikor az öreg Ateara elcsoszogott a tévé előtt, a fiúk felocsúdva egyszerre köszöntek. Seth felpattanva kikapcsolta a készüléket és előzékenyen a kanapéhoz kísérte a koros embert, ahol a többiek már helyet csináltak neki és a másik két férfinak. Billy tolókocsijával odagördült a kandalló mellé, ahol Jacob is megállt.

Lisa hangtalanul lesétált a lépcsőn és az utolsó foknál megtorpanva várakozott.

Jake körbehordta tekintetét a jelenlévőkön, akik arcán feszült várakozás tükröződött. Rájöttek, hogy ez nem egy átlagos megbeszélés lesz, mivel azokon a tanács tagjai nem szoktak részt venni. Mindenki idegesen figyelt, amikor az alfa csendesen hozzáfogott a beszédéhez.

- Köszönöm, hogy eljöttetek. Tudom, nem számítottatok a gyűlésre, de olyan dolgot szeretnék kérni tőletek, ami mindenkit érint. – Karját keresztbe fonta maga előtt, izmai megfeszültek a szűk, fekte póló alatt. Egy pillanatra lenézett a lába elé, mintha a szavakat keresné, aztán mély sóhajjal kihúzva magát magasodott a többiek fölé. – Soha sem titkoltam senki előtt, hogy mit érzek Emily White iránt, ahogy azt sem, hogy ő a Cullen család tagja. Elhihetitek, erre aztán én sem számítottam, de a bevésődés ellen aligha tehetek bármit is. És nem is akarok tenni. Életemben az volt a legszebb pillanat, amikor először megláttam és megtörtént velem. – Elmosolyodott, ahogy felvillant előtte a kedves arc, ami a mindenséget jelentette számára. Torkát megköszörülve kényszerítette magát, hogy ismét a rá bámulókra összpontosítson. – A hosszú évtizedek alatt nem hajtott más, csak a gyűlölet a vámpírok iránt. Az utóbbi időben azonban kénytelen voltam néhány dolgot átértékelni. Sok időt töltöttem a Cullenekkel és rá kellett jönnöm, hogy ők mások, mint a többi vérszívó. – Nem törődött a felhördüléssel, amit megjegyzése váltott ki, elszántan folytatta. – Ők minden nap megküzdenek azért, hogy emberiek maradjanak, pedig sokkal kényelmesebb lenne számukra a fajtársaikat követve gyilkolni, nem pedig önmegtartóztatva létezni. Nem hogy a vámpírokra nem jellemző, de lassan már az emberek többségéből is kihal az a rendkívüli összetartás, amivel ők egymás felé fordulnak. Támogatják egymást, mert így tudják, hogy szükség esetén ők is támaszt találnak. Tudom, hogy ők nem emberek, de szörnyek sem. – Nézett mélyen a sötét szemekbe. – Az Istenért, nézzetek magunkra, mi sem vagyunk átlagosak! Gondoljátok, hogy a legtöbb ember szemében az alakváltók többek lennének holmi szörnyszülöttnél?

Az egyik sarokból elfojtott hang szólalt meg.

- A vérszívó az vérszívó! Mi azonban mindig a jó oldalon állunk! Ne hasonlíts minket hozzájuk! – sziszegte reszkető hangon, ökölbe szorított kézzel Ray. – Átkozott gyilkosok, akiknek nem lenne szabad létezniük! Ha ők nem lennének, nekünk sem kellene viselnünk az örökségünket!

Az alfát nem érte meglepetésként, hogy Raymond hangot ad a véleményének. Más körülmények között dühítette volna a szemtelen stílus, de sejtette, hogy a jelenlévők közül többnek hasonló a nézete. Alátámasztotta ezt az is, hogy senki sem mordult Ray-re, ahogy máskor tennék. Emily megismeréséig ő maga is elképzelhetetlennek tartotta, hogy ezek a mondatok valaha is elhagyják a száját. De most nagyon is másként gondolkodott.

A feszültség hevében senkinek sem tűnt fel a korlát mellett álló Lisa merev testtartása. Feltörni készülő könnyeit visszanyelve ő is arra várt, hogy valaki igazat adjon Jacobnak és megvédje a Culleneket.

És persze őt.

Mielőtt Jake megszólalhatott volna, előrébb lépve szembefordult a fiúkkal.

- Átkozott vérszívók, olyanok, mint én? – nézett felemelt fejjel, de szomorúan Ray szemébe. Mikor látta a döbbenetet, aztán a megbánást a fiú szemében, gyorsan hozzátette. – A vérszívó az vérszívó, nem?

A szoba hirtelen életre kelt, mindenki egyszerre kezdett beszélni.

- Ugyan, Lisa, ez nem így van…

- Ezt senki sem így gondolja…

- Félreértetted…

- Ne vedd magadra…

A lány leintette őket.

- Black vagyok! Nem vér szerint, és nem is igazán név szerint. Hanem itt, a szívemben. – Szenvedélyesen beszélt, kezét a mellkasára szorította. – Soha sem kértem tőletek, hogy fogadjatok be, de ez volt a lehető legjobb, ami történhetett velem. Büszkén vallom magam ezen család tagjának! Nem érzem magam gonosznak, sem szörnyetegnek. – Elszomorodva sütötte le a szemét. – De akkor is vámpír vagyok. És ez ellen nem tehetek semmit. Ahogy Cullenék sem. – Hirtelen büszkén kihúzta magát, szemében dacos fény csillant. – De azért mindent megteszek, hogy legyek! Jó gyerek… – Szorította meg Jacob kezét, aztán a könnytől csillogó szemmel a fiúkra nézett. - Jó testvér, jó barát. És jó… ember. – Elmosolyodott. - Háború van, de nem én vagyok az ellenség!

Mindenki a gondolataiba merülve hallgatott, miközben Ray bűnbánó képpel kinyújtotta Lisa felé a kezét.

- Sajnálom, nem akartalak megbántani – motyogta zavartan. – Én csak… Nem szeretném… Azt gondoltam… - Idegesen a hajába túrt. – Már azt sem tudom, mit gondolok!

- Tudom – biztosította meleg mosollyal a lány. – Tisztában vagyok vele, hogy értetted. Csak szeretném, ha más megvilágításból is végiggondolnátok az egészet. És nem csak miattam, hanem Jacob miatt is.

Közelebb siklott Raymondhoz és megfogta a kezét, aztán a tétovázó fiúhoz bújva átölelte a derekát. Megszokott gesztus volt ez, most mégis többet jelentett mindkettőjüknek. A forró karok szorosan átfogták, és lágyan ringatták, ahogy oly sokszor azelőtt.

- Úgy tűnik, ideje, hogy néhány szabályt megváltoztassunk. – szólalt meg az öreg Ateara reszkető hangon. – Őseink mindig az emberek védelmét tartották szem előtt, de egy valami mindennél fontosabb volt. – Botjára támaszkodva felállt és Lisa mellé csoszogott. – Mégpedig a család! – Szeretettel paskolta meg a lány arcát, majd kihúzta magát és felpillantott az alfa szemébe. – Soha semmi sem történik ok nélkül. A szellemek választották ki neked azt a nőt, nekünk nincs jogunk megkérdőjelezni a döntésüket. – Mintegy megerősítésként a többi öreg is helyeslően bólogatott. – A Cullen család nem jelent veszélyt ránk, és amíg ennek az ellenkezője nem bizonyosodik be, nincs okunk ellenségként kezelni őket. Erős szövetségeseink lehetnek, és mivel úgy tűnik, hogy a két oldal rokoni kapcsolatba is kerülhet, ideje békét kötnünk. – Jacob zavarában vagy örömében a haja tövéig elvörösödött. – A szombati ünnepség éppen megfelelő lenne az egyesség megpecsételésére.

Elhallgatva szemügyre vette a társaságot, várva a reakciókat.

- Van valakinek ellenvetése? – kérdezte, majd tekintete megállapodott Ray-en. Mikor senki sem tiltakozott, hozz intézte a kérést. – Raymond. Szeretném, ha te tolmácsolnád a meghívásomat a Cullen családnak.

Az említett döbbenten, szinte rémülten meredt a kis öregre, de gyorsan összeszedve magát, bólintott. Tiltakozásával nem akarta még jobban megbántani azt a két embert, akik sokat jelentenek neki, fejében azonban egymást kergették a gondolatok.

Ahogy a többiekében is. Mindenkinek bőven volt mit átgondolni a jövőre való tekintettel.

Miután a gyűlés feloszlott és a falkatagok szétszéledtek, csak Ray és Seth maradt a Black házban Billyn, Lisán és Jacobon kívül.

Hogy megtörje a feszült csendet, Seth bekapcsolta a tévét és csörögni kezdett a chipses zacskóval, amiből a megbeszélés alatt semmi sem fogyott. A meccsnek vége volt, a bajnok csapat megkönnyebbülve ünnepelt.

- Úgy látszik mi nyertünk – motyogta kétértelműen. – A hazai pálya előnye.


Kérlek, írjatok! Csak pár kicsi sorocskát.... :))))



11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaj első vagyok:D tök jó volt így narrátot szemszögből nekem tetszett:D
remélem Ray is megbékél majd:D várom a kövi fejezetet és sok sikert az íráshoz:D üdv.:Orsi

Névtelen írta...

Szia
Nekem nagyon bejött ez a rész.
Jacob igen csak bátran viselkedett. ki merte mondani nyíltan és kertelés nélkül a véleményt.
Szia Ani

Tímea írta...

Szia
Nagyon tetszett narrátor szemszögből nekem is :)
Úgy látszik ez most a monológok fejezete volt de ha agyonütsz se tudom megmondani hogy Jake vagy Lisa beszéde tetszett jobban :)
Nagyon tetszett hogy Lisa kiáll Cullenékért és "megpuhította" fiúkat :D
Ray nem volt szimpatikus... eddig mert végül is meg lehet érteni és látszik hogy jó ember ő is
Tehát imádtam és nagyon várom a következőt :D
Millió puszi
Timi

Gabriella írta...

Orsi: Örülök, hogy tetszett! Hát, Ray nem egyszerű eset, de meg lehet érteni az ő álláspontját is... De majd... :))))

Ani: Jacobnak túl sok a vesztenivalója, hiszen egyrészről a falka, mint eddigi családja, másik oldalon Emily /és a Cullenek/, mint leendő családja!
KÖSZI! :)))))

Timi: :))))))))))))))))
Örülök, hogy tetszett, mert így több szálon tudom futtatni az eseményeket egyszerre. Főleg majd a partin, mert akkor mindenki érzése, gondolata fontos lesz!
Ígérem, Ray-t is meg fogjátok szeretni! :)))))

PUSZI!

demon írta...

szia ez nagyon jó
mirre értette ezt seth?
puszy

Névtelen írta...

haláli!!!!!!!!!!!!!
De nagyon rövid! Remélem a következő kicsit bővebb lesz :)
Szerintem, ahogy a fiuk rögtön elsőre hallgatnak Lisara, kicsit irreális... De ennyi melodrámaiság még nem zavaró. Nekem nagyon tetszett.

Fly írta...

Szio!
Nagyon jó lett a fejezet! Várom a következőt!

Ha van kedved te is nézz be hozzánk: www.happy-dreams-flannyfly.blogspot.com

Sok ihletet kívánok! Pusz: Fly!

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon tetszett a fejezet, ahogy a korábbiak is. Szerintem jól választottál szemszöget, és nagyon jól megy neked, szóval csak hajrá narrátor.
Drea

keiko írta...

Szia, hát... ez... valami eszméletlen. Tegnap találtam rá a blogodra és most fejeztem be. Még éjjel kettőkor is olvastam. Alig tudtam be telni vele. Benne lennél egy link cserébe? Nagyon várom a folytatást. Csak így tovább.

Névtelen írta...

Szia!
Ma reggel találtam rá a blogodra. Iszonyúan jól csinálod! Gratulálok. :) Már "kiégett" a szemem, de nem tudtam abbahagyni az olvasást. XD Nagyon várom a folytatást.
Csak így tovább!!!

Üdv: Dikó

Gabriella írta...

Köszönök minden hozzászólást, nagyon aranyosak vagytok!
Kicsit el voltam veszve, de ismét igyekszem formába lendülni! :)

PUSZI NEKTEK!