A farkasok akkor értek a Hart-házhoz, mikor a két
nyomozó kilépett az ajtón. Az idősebb a sápadt Camilla felé fordult, és
udvariasan, ám felettébb fagyosan visszaszólt.
- Miss Cooper, szerintem még találkozunk. Kérem,
gondoskodjék róla, hogy a jövőben elérhető legyen, és ne kelljen átkutatnunk
maga után az Államot.
A két férfi beszállt az autójába, és elhajtott.
A lány dermedten állt és csak bámult a kocsi után,
arcán félelem és kétségbeesés tükröződött. Mikor megpillantotta a fiúkat,
gyorsan visszasietett a házba, nyitva hagyva maga mögött az ajtót. Brandon úgy
ugrott fel a tornácra, mint egy őrült, testét apró remegés rázta. Seth, Ray és
Jacob aggódva követték. A nappaliban Evelin és Jasmine szótlanul figyelték,
ahogy Camilla sietve kutat a táskájában.
Ray legszívesebben odarohant volna a lányhoz, hogy
szorosan átölelve lecsókolja homlokáról a kétségbeesés ráncait, de nem tehette,
mivel a kapcsolatuk még közel sem tartott ott, és jobban félt Camilla
elutasításától. Seth azonban egyenesen Jasmine-hez sietett és védőn átölelte,
miközben a lány megkönnyebbülten dőlt a mellkasára. Már senki sem lepődött meg
ezen, mindenki tudott a bontakozó érzelmekről, még Camilla is. Bár őt most
határozottan más foglalkoztatta. Idegesen reszkető kézzel előhalászott egy
doboz cigit, és nem törődve a reakciókkal, a szájába vett egy szálat és
meggyújtotta.
Brandon elképedt arccal figyelte, és nem lehetett
eldönteni, hogy a lány viselkedése, a rendőrök, vagy épp a cigi borították ki
legjobban. – Lennél szíves elmagyarázni, hogy mi az ördög folyik itt? –
kérdezte, de hangja nem volt dühös, sokkal inkább nyugtalan.
Camilla futólag rápillantott, aztán gyorsan inkább a
padlót kezdte tanulmányozni. Mikor hosszú idő után sem szólalt meg, Brandon
közelebb lépett és térdét kicsit megroggyantotta, hogy tekintetük egy magasságba
kerüljön, aztán felemelt állánál fogva kényszerítette, hogy ránézzen. Mikor a
sötét és a kék pillantás találkozott, a lány szemében összegyűlt könnyek
végigperegtek a halvány arcon, egyenesen a fiú kezére.
- Richard miatt jöttek. – A név hallatán nem Raymond
volt az egyetlen, aki megfeszült, Jasmine is visszatartotta a levegőt. –
Eltűnt. – Mindenki némán értelmezte a szavakat. – Én láttam utoljára…
Brandon kiegyenesedett, így már le kellett néznie a
lányra.
- És?
Camilla elrévedve nézte a fiú gyűrött pólóját, amire
egy lángoló koponya volt festve. Letörölte az arcát, jelezve, hogy összeszedi
magát. Szavai csendesebbek lettek, ahogy felidézte a történteket.
- Veszekedtünk. Csúnya dolgokat tudtam meg, amiket
sosem feltételeztem volna… még róla sem. Egyértelműen megmondtam, hogy szakítok
vele, azért mentem a lakására, hogy elvigyem a maradék holmimat. – Átölelte
magát, hogy tompítson a reszketésén. – Először mentegetőzött, bocsánatot akart
kérni, de engem már nem érdekelt. Aztán… dühös lett. – Camilla hangja egyre
magasabb lett, alig bírta elfojtani a sírást. - Kiabált velem, nem akart
kiengedni a lakásból. Összetörte a mobilomat is. Megütött, és én nagyon
megijedtem, sosem láttam olyannak azelőtt! – Hitetlenkedve megrázta a fejét,
mintha még most sem tudná elhinni, ami történt. – Pánikba estem, szabadulni
akartam. Nem tudom, hogy akadt a kezembe a váza… Fejbe vágtam.
A néma csend semmit sem változott, mindenki döbbenten
hallgatott.
- Össze sem esett, csak megtántorodott. A fejéből
csorgott a vér, de jól volt! – bizonygatta a lány, mintha ő maga is meggyőzésre
szorulna. – Szitkozódott, és megfenyegetett, hogy ezt még nagyon meg fogom
bánni. Azt mondta, gondoskodik róla, hogy ne járjon el a szám!
További csend.
- Ezt elmondtad a zsaruknak is? – kérdezte Brandon elgondolkodva.
Camilla szégyenkezve lesütötte a szemét.
- Nem, csak hogy veszekedtünk, és én eljöttem.
Brandon bólintott.
- Helyes. – Azzal elővette a mobilját, és elkezdett
egy üzenetet pötyögni. Mikor befejezte, haragosan rápillantott a lány kezére,
és kikapta a teljesen leégett cigarettát, amiből alig szívott. – És ezt meg ne
lássam még egyszer, megértetted?
Camilla meglepetten bólintott, aztán örömtelenül
felnevetett.
- Az nem zavar, hogy majdnem kinyírtam a vőlegényem,
de a cigi igen?
Brandon komiszul megvonta a vállát.
- Az az ő egészségére volt ártalmas, ez meg a tiédre.
Camilla elnyomott egy mosolyt, aztán most először
körbenézett a jelenlévőkön, amitől zavart pír öntötte el az arcát. Jasmine
odasétált hozzá, az ő szemeiben is könnyek reszkettek.
- Az utolsó részt előlem is elhallgattad – vetette
nővére szemére.
- Sajnálom – motyogta Camilla. – Szégyelltem…
- Ugyan! Ha tudnád, én hányszor szívesen fejbe vertem
volna! - legyintett Jasmine, mire mindketten elnevették magukat, aztán
összeölelkeztek, míg a többiek körülállták őket.
- Sőt, még én is! – bólogatott Evelin. – Egy seggfej
volt – közölte természetes őszinteséggel, amivel meglepett mindenkit.
- Ja, az bizony! – helyeselt Brandon az anyját
átkarolva. – Alig vártam, mikor dobod végre, és szerzel egy rendes fiút
magadnak.
Camilla csodálkozva nézett rájuk.
- Én azt hittem, kedvelitek.
Evelin megsimogatta az arcát.
- Drágám, rád való tekintettel egy varangyot is
kedveltünk volna, ha neked ez örömet okoz!
Mindhárman komolyan bólogattak, a lány meghatott
mosollyal, hálásan nézett a családjára, aztán megcsóválta a fejét.
- Hogy én milyen bolond vagyok! Csak nekem nem tűnt
fel, mekkora görény… - Lerogyott a kanapéra, ahová Jasmine is követte,
mindvégig a kezét fogva. – El kell mondanom a nyomozóknak.
- Nem értek egyet – közölte Brandon. – Furcsa, hogy
miért nem hozták fel a testi sértést, hiszen a lakásban bizonyára megtalálták
az ujjlenyomatodat a vázán, ez elég lenne, hogy őrizetbe vegyenek. Ez nem áll
össze! Szeretnék először utána járni, hogy mi is történt valójában. Mindjárt
ideérnek Cullenék, ők segíteni fognak.
Mintegy végszóra kopogtak az ajtón, Jasper és Edward
érkezett meg. Azonnal látszott rajtuk, hogy történt valami.
Miután illendően üdvözölték a lányokat és Evelint,
Edward csendes kijelentése mindenkit meglepett.
- A nyomozók nem igaziak voltak. – Nem várta meg a
kérdéseket, azonnal magyarázatot adott. – Mikor elrohantatok, mi is
elindultunk, hátha segítség kell, és a falun kívül bevártuk őket.
Félrehúzódtak, és telefonon jelentettek valakinek, aki a megbízójuk lehet.
Beszámoltak Camilla hollétéről, és hogy mennyit tud. További utasítást kértek,
de egyelőre azt a parancsot kapták, hogy álljanak készenlétben. Emmett és
Carlisle követik őket.
Brandon elgondolkodva bólintott.
- Beavatnátok a részletekbe? – kérdezte kedvesen
Jasper.
Mikor Camilla – a többiek bátorítására – röviden
elmesélte, mi történt, már nem is tűnt számára annyira szörnyűnek az egész. Az
a tudat, hogy nem a törvény emberei, hanem csalók akarták számon kérni,
könnyített a lelkiismeret furdalásán. Aztán ezt végiggondolva, ismét elsápadt.
Felidézte a „kihallgatás” alatt feltett kérdéseket, és tudta, hogy nagyobb
bajban van, mintha esetleg testi sértésért indítanának ellene eljárást.
Raymondnak, aki mindvégig rajta tartotta a szemét –
pedig próbált ő máshová nézni, igazán próbált, de egyszerűen nem tudott
elszakadni a lány látványától –, azonnal feltűnt a változás.
- Van még valami, amiről tudnunk kéne? – Ez volt az
első alkalom, hogy megszólalt, mióta beléptek az ajtón. Hangja lágy volt,
szinte simogató, ami egyenesen Camillának szólt. A lány, mintha hipnotizálták
volna, úgy nézett a fiúra, miközben számára is meglepő módon nyugalom szállta
meg, és gondolkodás nélkül bólintott. Összeráncolt homlokkal igyekezett
összeszedni a gondolatait.
- Először a számlák tűntek fel – kezdett bele. – A
szállodában, amit vezettem, számtalan alkalommal előfordult, hogy egy bizonyos
társaság távozása után Richard egyenlítette ki a számlát. Addig azt sem tudtam,
hogy ismerhet olyan alakokat…
- Milyeneket? – csapott le Brandon.
- Hát, olyan sötét, alviláginak tűnőeket. Mindig
csoportosan érkeztek, és nagy súlyt fektettek a diszkrécióra. A személyzet sem
léphetett a lakosztályokba, saját embereket alkalmaztak. És Richard gyakran
megjelent náluk. – Elgondolkodott. – Olyan volt, mint egy találkozó. Véletlenül
megtudtam, hogy Richard lefizetett egy alkalmazottat, aki kikapcsolta a
biztonsági kamerákat az ilyen alkalmak alatt. Nagyon mérges lettem, ki akartam
dobni, akkor árulta el, hogy a vőlegényem áll a háttérben. Mikor számon kértem,
persze kimagyarázta magát, de figyelni kezdtem. Titkos telefonok, gyakori
üzleti utak. Feltűnt, hogy a mindig pökhendi, lekezelő Richard milyen nyájas
kezesbáránnyá válik, ha egy bizonyos „ügyfél” hívja…
- Mivel foglalkozik Richard? – kérdezte Edward.
- Bróker.
A mindentudó pillantások után Jasper tette fel a
következő kérdést.
- Konkrétumot is megtudtál?
Camilla bólintott.
- Pár héttel ezelőtt kihallgattam egy beszélgetést. A
mosdóban voltam, Richard lakásában, mikor kopogtak. Egy furcsa akcentusú
férfival beszélgetett az előszobában, aki szó szerint megfenyegette, hogy az
óceán fenekén köt ki, ha nem hozza helyre a dolgokat, amit elcseszett. Richard
majdhogynem hason csúszott előtte, és mindent megígért. – Camilla undorodva
elhúzta a száját. – Mikor rákérdeztem, nagyon mérges lett, és összevesztünk.
Inkább leitta magát, mint az utóbbi időben számtalan alkalommal…
Edward elkérte Richard adatait, míg Jasper – akinek
bármilyen számítógépes rendszer feltörése rutin feladatnak minősült - közben
leült a lányokkal szemben, és az asztalra helyezve egy laptopon dolgozni
kezdett. Homlokát összeráncolva pötyögött a billentyűkön olyan sebességel, ami
felkeltette Jasmine érdeklődését. Előre hajolt és szájtátva bámulta a fiú fürge
ujjait, aki zavartan kapott észbe, és egy félszeg mosollyal lassabban kezdett
mozogni.
- Nem jelentették Richard Bartlett eltűnését. A
rendőrségi adatbázisban nincs nyoma, csupán néhány közlekedési szabálysértés,
és egy fiatalkori rendbontás - közölte. Tovább keresgélt, és pár másodperc
múlva hümmögve elvigyorodott. – Viszont felfigyelt rá az Adóhatóság, nyomozást
indítottak.
- Azt hiszem, a barátod durva dolgokba mászott bele –
összegezte Edward. – Valószínűleg felszívódott, és a megbízói azt hiszik, te
tudod, hol lehet.
- Vagy eltették láb alól, és téged elvarratlan szálnak
tekintenek – egészítette ki Jasper, mire Camilla ijedt szemekkel meredt rá.
Raymond akaratlanul kinézett az ablakon, és védelmezőn a lány hátához állt.
- Így, vagy úgy, de komolyan kell vennünk ezeket a
fiúkat – jegyezte meg Edward, aki észrevette Ray mozdulatát. - Felhívom
Carlisle-t.
Kisétált a teraszra, hogy nyugodtan tudjon telefonálni,
míg a többiek beszélgetni kezdtek. Mikor visszatért, röviden tájékoztatta őket.
- A két fickó bejelentkezett egy motelba, más néven,
mint amin Camillának bemutatkoztak. – Arcán látszott, hogy ezen cseppet sem
lepődik meg. – Lassan sötétedik, Carlisle szerint el kellene beszélgetni velük.
Talán az én… - kereste a szavakat -, képességeimre is szükség lehet.
Távozóban Jasper feltűnés nélkül intett Brandonnak,
aki kikísérve őket halkan megkérdezte. – Ugye nem… szóval nem fogjátok őket…
- Nem lenne célszerű, mert azzal csak Camillát
sodornánk veszélybe – biztosította Jasper, miközben jót derült a fiú
megkönnyebbülésén. – A megbízója újabb embereket küldene, ha azt feltételezné,
hogy a lánynak köze van az ügyhöz. De még nem tudhatjuk, hogy alakulnak a
dolgok… - vigyorodott el kajánul.
Brandon megcsóválta a fejét.
- Ti élvezitek ezt, ugye?
Jazz vállat vont.
- Elég szórakoztató tud lenni olyan gazemberek
megleckéztetése, akik védtelennek hitt lányokat ijesztgetnek. – Bólintott. –
Igen, határozottan.
Edward halkan megjegyezte.
- Szűkítsétek a járőrözést a falura, bár nem hiszem,
hogy veszély lenne, főleg amíg csak erről a két tagról van szó. Pár óra múlva
remélhetőleg többet tudunk majd.
- Oké, köszi fiúk.
Miután távoztak, Jacob és Brandon is elment, hogy
tájékoztassa a falkát. Ray és Seth semmi pénzért nem hagyta volna ott a
lányokat, így miután Lisa is megérkezett, a nappalban üldögélve beszélgettek.
Camilla szemszöge
Nehéz elhinni, hogy ez az egész velem történik meg.
Néhány hete még azt gondoltam, hogy bár nem Richard a legtökéletesebb ember a
földön, de szeret engem, és jó életem lehet vele. És aztán rá kellett jönnöm,
hogy nem is ismerem őt. Szerettem volna azt hinni, hogy az a férfi, aki
megütött és a falhoz vágta a mobilom, nem is ő, csak hasonlított rá, de sajnos
épp fordítva van. Nagyon is ez volt ő, ez az igazi arca, amit eddig én nem
ismerhettem. Ahogy ott állt előttem, tajtékozva a dühtől, láttam a szemében,
hogy ez nem csak egy pillanatnyi állapot, mikor az ember elveszti a kontrollt,
hanem a lelkéig ható gonoszság. Mikor megütött, észrevettem, hogy élvezte! Az
addigi életem ott hullott darabokra, mert végre megértettem, hogy semmi sem az
volt, aminek addig hittem. Ha rögtön megbánást mutatott volna, és könyörög, már
akkor sem lehetett volna visszacsinálni.
A La
Pushban töltött idő alatt végig azon gondolkodtam, hogy talán
nem Richard volt az egyetlen, aki megjátszotta magát ebben a kapcsolatban.
Visszagondolva én sem önmagamat adtam. Camilla Cooper soha sem hagyta volna,
hogy bárki úgy irányítsa, ahogy Richard tette. Öntudatlanul, de annyira
alkalmazkodtam hozzá, hogy teljesen átformált. Mikor elrohantam tőle, és a
kocsiban ülve a feldagadt arcomat nézegettem a visszapillantó tükörben, végre
megláttam régi önmagam. Nem a kosztümös, törekvő üzletasszonyt, aki Richard
mellett lettem, hanem a Los angelesi lányt, aki álmokkal telve indult el New
Yorkba, és aki sosem hagyta volna, hogy egy férfi ennyire megváltoztassa.
És most? Üldöz a maffia, vagy a jó ég tudja, kicsodák!
- Fázol? – kérdezte valaki, mire időbe tellett, hogy
rájöjjek, hozzám beszél.
Raymond volt az, egészen közel hajolva hozzám kutatta
az arcomat. Ráeszméltem, hogy reszketek, így csak bólintottam, mire a
kandallóhoz sietett és megpiszkálta tüzet. Figyeltem a mozdulatait, és úgy
tűnt, képes lenne akár a karját is a lángok közé dugni, ha ettől hamarabb
melegszik fel a levegő. Mikor a narancssárga lángok lobogó táncba kezdtek,
visszajött a kanapéhoz. Jelenleg csak mi tartózkodtunk a nappaliban, mert Lisa,
Jasmie és Seth a konyhában készítettek vacsorát, míg Evelin lepihent a
szobájában.
Figyelmemet a különös fiúra fordítottam, az sem
zavart, hogy ezt észre is veszi. Miért is zavart volna, hiszen ő is folyton
engem néz. Nem is ez a legjobb szó, mert nem csak a szemével, de minden
érzékszervével engem figyelt. Ez már régebben is feltűnt, mivel nem voltam
hozzászokva, de tagadhatatlanul jó érzés volt. Ha nem volt a közelemben, már
hiányzott a jelenléte.
De nem akartam bátorítani, mert nem láttam értelmét,
hogy belekezdjek egy kapcsolatba, ami csak még bonyolultabbá tenne mindent. Bár
egyre gyakrabban jutott eszembe, milyen lenne megcsókolni, hozzábújni, érinteni
a bőrét a ruha alatt…
Ez megintcsak merőben új érzés volt. Richard iránt
soha, még a kapcsolatunk elején sem éreztem azt a mindent elsöprő szenvedélyt,
amiről a leányregényekben is lehet olvasni. Persze a testiség örömet szerzett,
de egy idő után már csak rutinból voltunk együtt. Nem is emlékszem, mikor
kívántam meg igazán… Úgy, ahogy most ezt a fiút.
Elfigyeltem a sötét pillákkal keretezett barna szemet,
amiben állandóan ott volt az a különös csillogás, ami akaratlanul is
megmelengette a szívemet. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és inkább a tüzet
figyeltem, de a tudatomból sehogy sem tudtam kizárni a jelenlétét. Lehet, hogy
csak bemagyarázom magamnak, de a közelsége annyira megnyugtatott, mint semmi
más. Még a nikotinvágyat is gond nélkül el tudtam nyomni magamban, pedig az
utóbbi időben elég sokat szívtam.
A konyhából beszűrődött egy mély hang, amit Jasmine
nevetése követett. Akaratlanul elmosolyodtam, mert tudtam, hogy a húgom boldog.
Igen, Jasmine nagyon jól érezte magát a rezervátumban, máris olyan otthonosan
mozgott itt, mintha ide tartozna. És ez jó, mivel láthatóan egyre szorosabban
kötődik Sethez, aki azt hiszem, igazán rendes fiú. Ha nem így lenne, Brandon
már alaposan kilapogatta volna, amiért szemet vetett Jasmine-re. Bár… ha
belegondolok, Richardot ki sem állhatta, mégis képes volt vele hálaadáskor egy
asztalhoz ülni, és elviselni a felsőbbrendű stílusát.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők a családom, akik
most is szó nélkül mellém álltak. És ez a különös baráti társaság, ami körül
veszi őket, már-már meseszerű összetartással…
- Szeretem, ha mosolyogsz – suttogta Raymond, és ettől
zavarba jöttem.
- Miért? – Bugyuta kérdés, de kíváncsi voltam a
válaszára.
Lassan előredőlt, így az arca közelebb került az
enyémhez.
- Mert mindig szeretnélek gondtalannak látni.
Meghatódtam.
Végig sem gondolva kinyúltam érte, és a tarkójánál
fogva magamhoz húztam. Mielőtt az ajkunk összeért, meghallottam a sóhaját,
aztán már nem tudtam másra gondolni, csak a csókra. Tökéletes volt. A lágy,
futó érintésből hosszú, elmélyült csók lett, ami életre keltette minden
sejtemet. Nem tudtam ellenállni, és még közelebb húzódtam hozzá, karommal
teljesen magamhoz láncolva, mire egyre szorosabban ölelt. Az íze, az illata
betöltötte az elmémet, kitörölve mindent, ami máshoz kötött, csak ő létezett,
senki más. Ha azt mondom, hogy még sosem tapasztaltam ilyet, nem túlzok.
Szavakkal nehéz lenne elmagyarázni, mit is éreztem, és ez megrémített.
Ez a fiú lesz a végzetem.
13 megjegyzés:
szia ez isteni remélem camilla és ray boldogok lesznek és az exvőlegény ügyei miatt nem kerülnek bajba
puszy
Üdv demon!
Ismét csak elsőként! :D Ezt külön köszönöm! :)))
Persze, hogy boldogok lesznek, másként engem lincselnétek meg...! :)
PUSZI
Óóóh, de szép! Imádom, h behoztál egy maffiaszálat!!!
Hali!
:D wow :D Nagyon tetszik ez a "maffiózósdi" :DEdék nagyon elemükben vannak :D hehe :D Esélyük sincs a fiúknak :D Hmm végre Ray is révbe ért persze biztos lesznek még nehézségek de azért jó hogy végre elcsattant az első csók :D azt hiszem mind a 2 en megérdemelnék most már egymást:) Köszi nagyon tetszett és kíváncsi vagyok a folytatásra:)
Szia!!!
Nagyon jó lett!!! Annyira jó hogy Ray is lassan révbe ért, és jó hogy kicsit "megnehezíted" a dolgokat! Kicsit hiányoznak Belláék is, de náluk gondolom most nagyon nincs esemény,de gondolom náluk is hamarosan jön valami. Pl: esküvő?
Szia Orsi
Sziaa.
Juj, Camilla és Ray jelenete annyira bensőséges volt, annyira tökéletes... Még meg is irigyeltem őket. :D
Ez a maffiás dolog pedig felkeltette a kíváncsiságom. Mikbe keveredhetett Richard és miért akarják Camillát is belekeverni?
Juj, nagyon várom az új részt! Siess vele. :)
Sok puszi: Hannah
<3 Az utolsó mondat a kedvencem. Imádtam, imádtam, imádtam. Minden nap nézem van-e friss pedig tudom, hogy nem fogsz óránként kirakni fejezetet :)) Szeretem ahogy írsz.
Sziasztok!!!
NAGYON KÖSZÖNÖM? HOGY ENNYIEN VETTÉTEK A FÁRADTSÁGOT, ÉS ÍRTATOK KOMIT! :D
Kedves névtelen: :)))))
Esetleg egy kezdőbetűt kaphatok, hogy meg tudjalak szólítani? ;P
Persze így is köszönöm! :)))
Ati: :)))))) Igen, A Culleneknek így van ami feldobja a napjait! Gondolod, milyen uncsi lehet az örökkévalóság egyhangú hétköznapokkal? :D
Orsi: Köszi! Igen, tudom, a Cullenek háttérben vannak, de a jövőben tervezek az ő házuk tájára is egy kis bonyodalmat... Na nem az esküvőre, az tökéletes kell, hogy legyen! Már amennyire egy vámpír lagzi az lehet... :))))
Hannah: :)))))) Ugye, milyen édesek! Nekem is szerelmes hangulatom támadt tőle! Ha belegondol az ember, milyen jó is egy kapcsolat elején az a kellemes borzongás, a bizsergés, az izgalom... :)))) UGYE?????!!!!!
Breew: :))))) KÖSZI!!! Örülök, és nektek hála lelkesebben írok. Csak időm lenne több... :(((
PUSZI!!!!!!!!!! :))))))
A NAGYON KÖSZÖNÖM határozott, nem kérdésnek szántam... :))))))
Szia!!!
Szuper szuper szuper!!!!
Jaj nem tudok mit írni mindig remek és most is az volt.
Puszi Nikol
Szia!
Nagyon jó volt ez a rész is :) Végre kiderültek a dolgok és Camilla és Ray is kezdenek egymáshoz közel kerülni :D nagyon cukik együtt. Epekedve várom a következő részt. :D
puszi
Becks
Nikol: Nagyon drága vagy, KÖSZÖNÖM! :))))))))
Puszi
Becks: Neked is köszönöm szépen! ;)
Igen, alakul a dolog...! :D
Puszi
Megjegyzés küldése