Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2013. január 5., szombat

76.fejezet



 Üdv mindenkinek!

Itt a fejezet, bár kicsit megkésve! BOCSI!
Utólag is BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok nektek! :)))))



Edward szemszöge



Az a pár hét Oroszországban maga volt a mennyország! Nem Szibéria csodálatos tájai, hanem az én Bellám miatt, aki nagy gonddal szervezett meg mindent, és még most sem értem, hogy tudta mindezt a tudtom nélkül lebonyolítani. Alig találkoztunk emberekkel, ha mégis lakott területre tévedtünk, leginkább éjjel tettük. Bella sokat fotózott, amit a soron következő útikönyvhöz szeretne felhasználni. Bejártuk Ázsia északi részeit is, az időjárás viszontagságai és a távolság semmiben sem zavartak. Az Urál környéke vált a kedvencünkké, ahol képesek voltunk napokat eltölteni szerelmeskedéssel a legnagyobb hóvihar közepette. Ha nem sürgetett volna az idő Emilyék esküvője miatt, biztos, hogy nem kerülünk elő tavaszig…
De most ismét itt vagyunk Forksban, és bár Alice látomása felkavarta a kedélyeket, mindenki lelkesen készülődik a következő esküvőre, amiben az elkövetkező hónapokban igen csak bőven lesz részünk. Brandon és Lisa előrébb hozták a menyegzőjük időpontját Evelin állapota miatt, aki mindennél jobban szeretne jelen lenni a nagy napon. Bár az ikrek kezét is megkérték már, ők ragaszkodnak a nyári lakodalomhoz, mert nem szeretnének bundában férjhez menni…
Emilyék esküvője La Pushban lesz megtartva, tekintettel a népes falkára és a falubeliekre. Igen, ez merőben más lesz, mint a mi lagzink, mert sok beavatatlan is rész vesz a szertartáson, ami számunkra is bonyolultabb lesz, de közel sem megoldhatatlan.
Szóval mindenki kiveszi a részét az előkészületekből, de az Alice víziója miatti rossz előérzet befészkelte magát a gondolatainkba, és ez érezhető az egész családon. Újabb látomás nem volt, ami támpont lehetne, de azt az egyet szinte megállás nélkül közvetíti Alice agya, mint egy megakadt lemez. Egyedül Bella közelében tud felszabadulni, aki a pajzsa segítségével blokkolja a képességét, éppen ezért szinte el sem mozdul a közeléből, őt viszont Jasper követi aggódva mindenhová.
Ilyen felállás mellett képtelenség kettesben maradni a feleségemmel…




Narrátor szemszög


Emmett egykedvűen figyelte a sportcsatornát, de ha valaki megkérdezi, hogy mit néz, nem tudott volna válaszolni. Az elmúlt két napban, mióta Edwardék hazajöttek és Alice-nek látomása volt róla, minden megváltozott körülötte. Persze érthető volt, hogy mindenki aggódott, de végtére is nem ez az első alkalom, hogy a kis boszorkány jövőbelátása tragédiát jósol, mégis mindenki úgy kezeli a dolgot, mintha elkerülhetetlen lenne. Eleinte csak legyintett, és lerázta magáról a balsejtelem leplét, mostanra azonban az idegei pattanásig feszültek. Rose szelíd gondoskodással vette körül, aminek egyéb körülmények között végtelenül örült volna, most azonban inkább feszélyezte. Gyakran elkapta felesége töprengő pillantását, ahogy a többiekét is: mindenki azon morfondírozott, vajon megteszi-e? És vajon mi oka lesz rá?
Ő maga is ezen törte a fejét megállás nélkül. Még újszülött korában sem okozott gondot számára ellenállni a gyilkolási vágynak, pedig a kezdeti vérszomj mindent felülír egy vámpír életében. Mostanra viszont? Hazudna, ha azt állítaná, nem vonzza az emberi vér, de gond nélkül ellen tud neki állni, ha másért nem, hát a családja miatt. Bármit megtenne, csakhogy ne okozzon csalódást Carlisle-nak.
Edward szerint sem a vérszomj miatt támadott a férfire, illetve csak fog…
Hosszasan megdörzsölte az arcát, mintha ettől kitisztulhatna zsongó feje, de nem lett könnyebb, csak a többiek feszültségét fokozta vele: a lányok szótlanul meredtek rá, és mikor felállva kijelentette, hogy sétál egyet, rémülten pislogtak.
- Nyugi, csak egy kis levegőre és magányra van szükségem – emelte fel a kezét megadóan, és egy mosolyt is sikerült merev szájára varázsolni.
- Veled megyek – rakta félre azonnal a kezében tartott masnikat Rose, mire férje lágyan, ám határozottan rászólt:
- Köszönöm, de elég, ha csak kikísérsz. – Azzal kézen fogta és kivezette a házból. A hátsó kertben szembe fordult vele, átölelte a derekát és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Rosalie pihegve nézett fel rá, úgy kapaszkodott a széles vállakba, mintha nem bírná el a lába. Emmett szenvtelen mosollyal rácsapott a fenekére, és visszafelé tolta. – Menj, segíts nekik, én jól leszek. Csak futok egyet, a mobil is nálam lesz, ne aggódj miattam. A csókot pedig azért kaptad, hogy tudd, nincs az a szőke nő a világon, aki miatt aggódnod kéne, mert az én szívem csak érted dobog. Illetve miattad nem.
Rose aggódó ráncai kisimultak, és szélesen elmosolyodott.
- Vigyázz magadra – lehelte, de Emmett már eltűnt a fák között.
Teljes erőből futott, élvezte a száguldás hűsítő erejét, és megállíthatatlannak érezte magát. Az is volt, mert nem volt ember, sem vámpír, aki útját állhatta volna.
A szirtek közé érve lassított, és egy kiugró szikláról a tengert kezdte figyelni. Nem csak nézelődött, a szemei tudatosan keresgéltek, ám hajót közel s távol nem látott.
- Nem kellene kísértened a sorsot – szólalt meg a háta mögött Edward.
Emmett nem lepődött meg, tudta, hogy két fivére közül az egyik követni fogja.
- Miért? Azt mondtátok, a férfit egy irodában támadom meg – érvelt nemtörődöm módon, hátra sem nézve.
- Emmett, tudom, hogy…
- Igen, persze, te mindent tudsz! – pördült meg, és dühösen meredt az öccse szemébe. – Milyen szerencsés is vagyok én, mert körül vagyok véve ilyen nagyszerű képességekkel rendelkező tesókkal, akik irányítják az életem! Szuper, de tényleg! – Csípőre tette a kezét, úgy nézett le Edwardra, aki ha meg is lepődött a dühkitörésen, jól leplezte. – Figyu már, esetleg nem hagynál békén, most az egyszer? Vagy félsz, hogy az idióta bátyád valamit elbaltáz, és oda a családi idill?
Edward összeráncolta a homlokát, és szótlanul figyelt. Pontosan tudta, mi játszódik le Emmett fejében, és nem a gondolatolvasás képessége miatt, hanem mert nagyon jól ismerte.
- Feszült vagy, mert félsz, hogy megteszed – jelentette ki egyszerűen, dramatizálás nélkül. – Ez teljesen érthető, és rendben is van. Ne tépelődj olyan miatt, ami még meg sem történt.
- Hát ez az! – Emmett hangja ismét akkorát csattant, hogy még a távoli erdőrészből is menekülni kezdtek az állatok. – Még nem történt meg, de ti mégis úgy néztek rám, mintha mégis! Talán elképzelhetetlen, hogy irányíthatom a jövőt? Lehetetlennek tartjátok, hogy ne váljak gyilkossá, ha nem akarok?
Edward szemerei szomorúan viszonozták a tajtékzó pillantást.
- Tudom, hogy ok nélkül nem tennél ilyet, ahogy a többiek is. De nem minden elhatározás kérdése…
- Ugyan már! Talán balesetnek tűnt a dolog? Nem, ugye. Akkor az csak és kizárólag rajtam múlik, hogy megteszem-e.
Ezzel Edward sem tudott vitatkozni. Igen, a szándék az, amely Alice látomásait irányítják, ettől többesélyes a jövő. Csakhogy Emmett elhatározása ide vagy oda, a látomásban mindig ugyanaz történt.
- Ah, hagyjuk az egészet, elegem van belőle – legyintett higgadtabban Emmett. – Csak megfájdul a fejem. – Csípőre tett kézzel ismét a vizet kezdte szemlélni, ami idő közben mozgásba lendült, mintha az ő hangulatához igazodna, egyre nagyobb hullámokban verődött a sziklákhoz. Sötétedni kezdett, pedig még messze volt az este. A szél belekapott a testükbe, átfújt a ruhájukon, de ők nem érezték a hideget. Edward bátyja mellé lépett, és ő is a vizet kezdte szemlélni, mintha tudná, hogy lennie kell valaminek a hullámok között.
A percek csak teltek, és ők mozdulatlanul figyelték az egyre zordabb tengert, de semmi sem volt a láthatáron, ameddig vámpírszem ellátott.
- Vadászhatnánk – szólt félvállról Emmett, immár teljesen higgadtan, és ránézett a testvérére. Tekintetében bocsánatkérés csillogott, de hangosan nem mondott egyebet.
- Benne vagyok – mosolyodott el Edward, azzal már hátra is lendült, és a fák felé vette az irányt.
Néhány leterített szarvas után hazafelé indultak, de nem siettek.
- Szóval holnap megint esküvő – dobta fel a témát Emmett.
- Igen. És kapunk egy farkast sógornak – fintorgott Edward színpadiasan, de mindketten tudták, valójában már egyáltalán nem bánja Emily választását.
- Ja, ne is mond! – ment bele a játékba Emmett. – És vele együtt egy egész falkát is! Ezek a kölykök tényleg kiesznek minket a vagyonunkból… - húzta fel az orrát, és undora ezúttal valódi volt. – Elképzelni sem tudom, hogy képesek azt a kaját legyűrni a torkukon!
- Még mindig jobb, mintha ők is vért innának, akkor aztán nem csak a forksi erdő, de egész Amerika vadállománya kevés lenne, hogy jóllakassuk őket.
Hangosan nevettek, aztán rövid csend után Emmett elgondolkodva vetette fel: - Emily és Adam La Pushban fognak lakni. – Átlendült egy vízmosás felett, aztán szomorúan hátraszólt a testvérének. – Az a kissrác nagyon fog hiányozni…  
Edward közvetlenül mellette landolt.
- Igen, mindenkinek. Az a gyerek egy igazi csoda…
- Minden gyerek az – tette hozzá Emmett. Szótlanul bandukoltak, gondolataikba merülve, miközben a szél egyre vadabbul rázta felettük a fák csupasz ágait, amik kísértetiesen nyikorogva, tehetetlenül tűrték a támadást. Ösztönösen a part felé tartottak, ahol akadálytalanul söpört végig a tájon. A víz még vadabb táncot járt, de ők ketten ügyet sem vetettek rá, csak a ház felé igyekeztek, mikor egy hatalmas robbanás villant fel a nyílt óceánon.
Mindketten megtorpantak, és egymásra meredtek. Azonnal tudták, mi történik: a látomás megvalósult.
Emmett nem mozdult, nem tudta, mi tévő legyen, csak meredten bámulta az öccsét, amíg az meg nem szólat.
- Menjünk! – és már mindketten a vízben tempózva keresték a szőke nőt. Minden érzékszervükkel figyeltek, és le-lebukva köröztek a tajtékzó tengerben.
Emmett pillantotta meg elsőnek, ahogy az élettelen test lassan süllyedt lefelé, körülötte a víz vöröslött a vértől. Emlékeztette magát, hogy nem vehet levegőt – nem mintha a víz alatt ez lehetséges lett volna -, és igyekezett minél gyorsabban a felszínre vinni. Megmarkolt a nőt, és ahogy felbukkantak, azonnal látta, hogy nem lélegzik.
- Vidd ki a partra, én megnézem a hajót – kiabálta Edward, és azonnal el is tűnt az egyre halványabban világító tűz felé.
Emmett nyomban cselekedett, ám tekintete megakadt valamin, amit a nő görcsösen szorított. Első gondolata az volt, hogy kitépi a kezéből, ne akadályozza, de döbbenten látta, hogy az… mozog! 
Fél kézzel kiemelve a vízből döbbenten állapította meg, hogy egy plédbe csavart csecsemő. Rövid habozás után igyekezett mindkettőjüket partra juttatni, de ez nem tűnt egyszerű feladatnak, tekintve, hogy mindkét kezét lefoglalták. A nő továbbra sem lélegzett, és a baba is egyre halkabban sírt, a mozgása lelassult. Emmett kétségbeesetten ordított Edward után, miközben igyekezett a part felé.
A vízből kiérve lefektette a nőt a durva kavicságyra, miközben a csecsemőt óvatosan kihámozta a plédből.
- Nem találtam túlélőt… Óóó! – döbbent meg Edward is, amint a partra ért. Azonnal felmérte a helyzetet, és szinte azonnal nekiállt a nő újraélesztésének, míg Emmett a kicsit nézegette tanácstalanul, aki reszketve tátogott, de hang alig jött ki a torkán.
Fázik, száraz ruha kell! – villant át az agyán, és óvatosan őt is lefektette, míg a plédből igyekezett minél jobban kicsavarni a vizet. Erős kezével majdnem minden cseppet kisajtolt a szövetből, amit tudott anélkül, hogy az szétszakadt volna. Kétségbeesett tekintettel szétnézett a parton, de néhány száraznak tűnő fűcsomón kívül semmi használhatót nem látott. Villámgyorsan tépkedte le őket és a kiterített plédre szórta, aztán óvatosan nekiállt kihámozni a gyereket a vizes ruhából. Ügyetlen kezei annyira reszkettek, hogy alig boldogult, dühösen szorította össze a száját a koncentrálástól. A kislány – mert az volt, ez a pelenka lekerülte után azonnal kiderült – bőre kék volt, apró kezeit ökölbe szorította, mintha így is küzdene a hideg ellen. Edward közben abbahagyta az élesztést, feszülten figyelték a halk szívdobbanásokat, amik a nő rendellenesen kicsavarodott testéből jött. Miközben bebugyolálta, meghallotta az asszony kapkodó légvételeit, aztán suttogó hangját is.
- Hol… van… a… kicsim? – Erőtlen fejét forgatva tágra nyílt szemmel igyekezett szétnézni, de az arcát beborító vértől nem látott semmit.
- Itt van, él, és jól van – térdelt mellé Emmett a kis batyuval. A baba mintha megérezte volna anyja jelenlétét, erősebben kezdett nyekeregni, bár sírásra alig emlékeztetett. A nő ösztönösen a hang irányába fordította az arcát, kezeit kinyújtva tapogatózott előre. Emmett közelebb tartotta a babát, és a nő kezét a takaróra simította.
- Itt van, érzi? Most már nem lesz semmi baj – nyugtatta lágyan az asszonyt, és tenyerével a gyermeken tartotta a nő erőtlen kezét, hogy megtartsa a kapcsolatot kettejük között, mikor az visszazuhant volna.
A kihagyó és szabálytalan pulzus jelezte, hogy a szervezete harcol az életben maradásért. A két fiú tekintete összevillant, és Edward lemondóan csóválta a fejét.
Az asszony haldoklott.
Emmett elszoruló torokkal ringatta a kicsit, míg szabad kezével továbbra is az idegen nőét markolta. Az összeszedte minden erejét, és egyenesen a hatalmas vámpír szemébe nézett.
- Mentse meg… Kérem, mentse… meg. – Hörögve köhögni kezdett, de fittyet hányva Edward nyugtató szavaira csak Emmettre meredt. – Vigyázzon rá… Nem… találhatják meg!... Érti?... George megölné… Sosem tudhatják meg… hogy él! Kérem… Ez fontos!... Sosem… Ígérje meg!
A hangja követelőzővé vált, mintha az adrenalin újabb löketet adott volna neki.
- Ígérem, vigyázni fogok rá, és mindig gondját viselem – hallatszott Emmett mély, ünnepélyes hangja, amitől a nő megnyugodva hanyatlott hátra. – Mi a neve?
Az asszony ismét ráemelte a tekintetét, arcán vastag csíkot húzva egy könnycsepp hígította fel a piros vért, miközben halványan elmosolyodott.
- Úgy fogják hívni… ahogy maga elnevezi!
Az apró könnypatak végigfolyt az arcán, le egészen az ajkáig, amin ott ragadt a keserű mosoly.
Örökre.


Néhány szó jól esne! :)))

17 megjegyzés:

demon írta...

szia gratulálok ez csodálatos em remek apja lesz a picinek de remélem ezt a georgeot nem öli meg és a picire vigyázni fog mert ezzel megadhatja rose legnagyobb vágyát
siess nagyon légyszíííííííííííííííííííí alice féle kölyök kutya tekintett
puszy
ui utólag is buék

Szucsi írta...

Szia! :)
na, ez a rész nagyon tetszett! :) és így már minden érthető. Gondolom, a pasi, akit Emmett meg fog ölni, az a George, aki meg akarja ölni a kisbabát, és szóval na :D
Azért a nőt sajnálom :( vagy nem tudom, a történet szempontjából lényeges, hogy meghaljon, de egyébként sajnálom :/
Jó volt! :)
xoxo
D.

Szandi írta...

ohhh neeee most miért lett vége :((( ahhhh nagyon értessz a késleltetéshez!!! már alig bírom kivárni a folytatást! egy csomó kérdést fölvet ez a rész hogy fogják hívni a kislányt akkor Emmett george-ot fogja megtámadni? és a nőt miért nem változtatták át? na mindegy majd minden szépen lassan kiderül.
várom a kövit Pussz Szandi

Ati írta...

Hali!
Huuhh :D Érdekes nagyon az:o Szegény Emm :/ Hát nem lehet neki most valami kellemes az otthoni légkör:( Nem is értem a többieket... Remélem legalább majd Jasper kiáll mellette hiszen ő azért eléggé empatikus :O Köszii

Egy könyveses diák írta...

Sziia :) nagyon tetszett :)
Emett jó apa lesz az biztos és Ros is boldog lesz a gyerek miatt :)
Kíváncsi vagyok a folytatásra-olvastam és egyszercsak vége ennek a fejezetnek :(
Na min1 siess a kövi résszel ha lehet :D

Nikol írta...

Szia!
Hát mindenre gondoltam de erre nem! Nagyon jó lett! Meglepő, érdekes és remek. :)
Várom a folytatást :)
Nikol

Netty és Wiky írta...

Szia! Nagyon jó lett és alig várom a következő fejezetet :D siess vele:D

Puszi: Wiky

Nikol írta...

Szia! Ismét szuper fejezet, de kérem szépen mikor jön a folytatás? Naaaagyon várom már!!!

Névtelen írta...

Ááá, ez eszméletlen jó :P Mikor jön a folytatás?! *.*

Névtelen írta...

Szia
ez fantasztikus volt !!!!:)
Kiváncsi vagyok mi lesz a babá(neve)val
Mikor lesz kövi???
Puszi:Dia

LeaIris2001 írta...

ez fejezet nagyon jó lett! kár, hogy nem irtad tovább :( sőt az egész történet nagyon jó! kérlek ird tovább!

Névtelen írta...

Szia,

valahogy idekeveredtem... Elolvastam... Tudod, hogy nagyon jó ahogy írsz?...
Magával ragad a történet. Minden mondat olvasása után újabb és újabb mondatot szeretnék olvasni... még...
Valahogy kerek ez az egész és mégis mindig van új és új a tarsolyodban... Gratulálok és megkérlek, hogy ha lehetséges írj még... Köszönöm az eddigi mondataidat és kívánom, hogy mielőbb legyen még több! Üdv. V.

Névtelen írta...

Szia :) nagyon magávalragadó a történet és nagyon tetszik :) csak azt nem értem,hogy miért nem folytatod? Tegnap találtam rá a blogodra és 2 nap alatt elolvastam a 76 fejezetet. Szerintem sokan örülnénk ha tundánk hogyan alakulnak az események a későbbiekben. Folytasd kérlek :) Köszi Zoja voltam :)

Névtelen írta...

Kérlek ird tovább!! :)

Névtelen írta...

Szia! Nagyon hiányolom a folytatást. Imádom a történeted! Nagyon jó! Hová tűntél? Sok másik story-t olvastam, de egyik sem vol ennyire jó. Kérlek folytasd! Kérlek! Puszi: Viki

Kriszti2001 írta...

Folytatástttt!!!! :) *-* Annyira izgiiii!!! ;) ^.^ Minél előbbi folytatást!!! ♡☆♡☆

Vacska írta...

Én most találtam meg. Nagyon jó volt olvasni. Hol a folytatás?