41. fejezet

Az erdő takarásában megállva Jacob még mindig a kezem szorongatva hagyta, hogy szétnézzek. Az elém táruló látvány szinte elkápráztatott. A völgyben a ritkuló fák közül előbukkanó, elszórtan elhelyezkedő kis házak nyugalmat árasztva hívogattak. Néhány kéményből vékony füstcsík szállt felfelé, emlékeztetve a szél hideg simogatására. Egy keskeny út kanyarogva kötötte össze az épületeket.

- Ott lakom én – mutatott egy közeli, vörösesbarna házra Jacob. A tornácos épület a kis ablakaival és széles ajtajával nem sokban különbözött a többitől, csak a lépcső mellett kialakított kerekeskocsi rámpája ütött el a szomszédéitól.

Jóval messzebb néhány gyerek nevetve fogócskázott egy kistermetű kutyával, ami lihegve próbálta elkapni az előtte játékként húzogatott sálat. Az állat hirtelen felkapta a fejét és egyenesen felénk fordult, majd egy hangos vinnyogást követően behúzott farokkal az egyik fészer felé iramodott. A meglepett gyerekek hívogatva néztek utána, aztán elindultak a kutya keresésére.

A hátunk mögött megzörrent az avar, mire villámgyorsan megperdültem. Jacob mosolyogva simított végig a karomon, de arcán észrevehető volt a feszültség, mikor kihúzva magát ránézett az érkezőkre.

Lassan elénk sétált két hatalmas farkas, és a nyomukban Seth, egy elvágott szárú farmerban. Az ő arca is feszült volt, de rendületlen mosollyal köszönt felénk.

- Hello Emily! Üdv La Pushban! – intett a karjával a falu felé, mire a magasabbik farkas felmordult.

Nem kellett sokat gondolkodnom, ki lehet az, hiszen a sötét szőrű állat ellenséges pillantását látva azonnal felrémlett előttem Ray arca.

Jacob egy kicsit előrébb lépett, hogy én a takarásába kerüljek, és rendreutasítóan nézett a folyamatosan morgó farkasra. Láthatóan Ray most sem ijedt meg az alfától, farkasszemet nézve vele kivillantotta éles fogsorát. Társa lesütött szemmel hajtotta le a fejét, megadva a tiszteletet az egyre dühösebb Jacobnak.

- Ray nem tartja helyénvalónak, hogy bármelyik Cullen átlépje a határt – magyarázta Seth a nyilvánvalót.

- Emily hozzám tartozik, és jobb lesz, ha mindenki hozzászokik a gondolathoz, mert mostantól gyakran megfordul majd itt – sziszegte mérgesen Jacob – ahogy a fia is!

A morgás erősödött, mire alig észrevehetően Seth is úgy helyezkedett, hogy közém és Ray közé kerüljön, miközben csitítóan beszélt Jacobhoz.

- Ezt mindenki tudja, csak a falka arra számított, hogy ezt megbeszéljük.

- Hisz már megbeszéltük! Ő a bevésődésem, és mostantól az életem része. Ahogy Adam is.

Ettől a mondattól a mellkasom elöntötte a forróság, és legszívesebben nem törődve az acsarkodó Ray-jel, szerelmem karjába vetettem volna magam. Így azonban csak megszorítottam összekulcsolódó kezünket, hogy érezze, mennyire hálás vagyok. Rám pillantott, mire tekintete megenyhült és szája szögletében mosoly jelent meg. Hátat fordítva a farkasoknak átölelt.

- Menjünk – intett a házak irányába – be akarlak mutatni apámnak.

Hangos csörtetés és távolodó morgás jelezte Ray távozását, akit a másik farkas is követett. Seth csatlakozott hozzánk, így hármasban léptünk ki az erdőből.

Izgatottan néztem körbe, megfigyelve minden részletet. Mikor a ház közelébe értünk, bentről meghallottam két szív dobogását, ami azonnali megállásra késztetett.

- Mi a baj? – kérdezte Jacob, meglepetten felém fordulva.

Zavartan kerültem a tekintetét, miközben a fülemben vadul dübörgött a két szív ritmusa, vágyakozást és egyben rémületet keltve bennem.

Furcsa módon a farkasok vérét nem találtam kívánatosnak. Bár az illatuk nem irritált annyira, mint a családtagjaimat, mégsem lett volna „gusztusom” belőlük inni. Jacob pedig egészen más volt. Vele kapcsolatban mindig úgy éreztem - ahogyan Adam esetében is -, elképzelhetetlennek tartottam, hogy akár egy csepp vérük is hulljon miattam. Az illatát mámorítónak tartottam, de a vére nem csábított.

Most azonban megijedtem attól, hogyan fog rám hatni más emberek közelsége. Mi lesz, ha nem tudom magam visszafogni és tragédiát okozok?

Megtorpanásom és rémül tekintetem láttán Jake aggódva fürkészett.

- Hé, kicsim – suttogta, miközben két keze közé fogta az arcom – Mi történt?

Seth is kíváncsian szemlélt, de nem szólt semmit.

- Csak… - sütöttem le zavartan a szemem – Még nem voltam emberek közelében, mióta…

Jacob meglepett arcát lassan egy széles mosoly foglalta el, ami teljesen elbűvölt, és mintegy varázsütésre nyugalommal töltött el.

- Lisával már találkoztál, mégsem volt gond. Azon kívül itt vagyok én is, nem fogom hagyni, hogy elveszítsd a fejed – hajolt közelebb és lágy csókot nyomott az ajkamra – Most még! – kacsintott rám biztatóan.

Hirtelen egy másfajta izgalom lett úrrá rajtam, minek hatására azonnal a nyaka köré fontam a karom.

Seth krákogására rebbentünk szét, aki vigyorogva intett és megindult eredeti úti célunk felé.

Hirtelen kivágódott az ajtó és Lisa lépett ki rajta.

- Jacob! Miért nem szóltál, hogy vendégünk lesz? – nevetett felénk, és a lépcsőről leugorva hozzánk szaladt. Összekulcsolt kezünkről tudomást sem véve üdvözlésként átölelt, és aztán húzni kezdett befelé.

- Billy, nézd ki jött hozzánk! – kiáltott be, mire az ajtóban megjelent egy tolókocsis férfi. Ráncos arcából élénk szemek néztek rám, hosszú, ősz haját a tarkóján lófarokba fogta. A kíváncsi pillantás végigmért tetőtől talpig, majd barátságosan a kezét nyújtotta.

- Hello, Emily – hangja rekedt és mély volt – örülök, hogy megismerhetem.

Nem lepődtem meg, hogy tudja, ki vagyok, hiszen vámpír létemre a fia karját szorongattam, aki bátorítóan mosolygott rám.

Anélkül, hogy levegőt vettem volna, megfogtam a kezét, viszonozva a gesztust.

- Én is örülök – suttogtam, elhasználva a maradék oxigént is.

- De jó, hogy itt vagy! Gyere, megmutatom a szobámat – pattogott izgatottan Lisa, Alice-t juttatva az eszembe, aztán választ sem várva húzott maga után, mire tőlem csak egy ijedt pillantásra futotta.

A ház nagyon otthonos volt, mindenhol rend és tisztaság uralkodott, feltehetően Lisa érdemeként. A központi helyet a nappali foglalta el, ami a legnagyobb helyiség volt. Feltűnt, hogy sok ülőalkalmatosság volt kialakítva a kandalló körül, és egy hatalmas plazma is helyet kapott a falon. Seth azonnal le is vetette magát az egyik kanapéra, és bekapcsolta a készüléket. Láthatóan nagyon otthon érezte magát, és lelki szemeim előtt megjelent, ahogy az egész falka a nappaliban terpeszkedik és baseballmeccset nézve kiabálva szurkol.

Az ebédlővel egybekötött konyha sokkal kisebb volt, de praktikus és jól felszerelt. A sütőben most is készült valami, arra ösztönözve, hogy beleszippantsak a levegőbe. A tüdőmet fahéjas alma illata töltötte meg, amitől akaratlanul is elfintorodtam. Adam imádta a fahéjas almát palacsintába töltve, csoki öntettel, ezért Esme gyakran csinált neki és az éppen látogatóban lévő farkasoknak.

- Esme receptje – támasztotta alá a gyanúmat Lisa.

A lakásban három szoba volt, minden lakónak külön magánszférát biztosítva.

Lelkes idegenvezetőm bevezetett egy habos-babos, pink és lila szobába, ami az én ízlésemhez kicsit túl élénk volt. Persze kedvesen megdicsértem, és érdeklődve hallgattam a csacsogását. Megtudtam, hogy a házat tavaly kibővítették, illetve felújították, akkor készült a tágasabb nappali és Lisa szobája. Büszkén mesélte, hogy mindent ő rendezett be, kivéve a „farkas barlangot”, amibe Jake nem hagyott beleszólást.

Mondom, tiszta Alice!

- Jól van, most elrabolom a hölgyet és megmutatom az én szobámat – szólalt meg mögöttem Jacob és a derekamnál átölelve kivezetett a rózsaszín birodalomból.

A leghátsó szoba volt az övé, aminek az ablaka az erdőre nézett. A falakat és a bútorokat a meleg barna szín jellemezte. Az egyszerűséget látva megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és kíváncsian néztem körbe.

A széles ágy fölött egy farkast ábrázoló festmény terítette be a falat, ami azonnal lekötötte a figyelmemet. Az ismerős állat büszke tartással állt a fák között, őrködve tekintve le a völgyben elterülő La Pushra.

- De hisz ez… - mutattam rá, de annyira megbabonázott, hogy nem tudtam a tekintetem levenni róla.

- Igen, én vagyok – fejezte be a mondatot Jake.

- Gyönyörű – suttogtam közelebb lépve – Annyira élethű! Ki festette?

Szerelmem a hátamhoz lépve átölelt, úgy nézett fel a képre.

- Ray.

Meglepettségemet aligha tudtam leplezni, mire könnyedén felnevetett.

- Ő nem olyan elviselhetetlen, mint ahogy neked volt alkalmad megismerni. Jóra való, érzékeny fiú, aki mindig a barátai és a falka érdekeit nézi. Igaz, hogy harcos típus, és szükség esetén foggal-körömmel védi az igazát, de jó testvér – elgondolkodva nézett a festményre – A megjelenésetek óta teljesen kifordult magából.

Eszembe jutottak az eddigi találkozásaink, és nehezen tudtam elképzelni, hogy ugyan arról a fiúról beszélünk.

- Gyűlöl engem – suttogtam szomorúan.

- Nem, nem téged, csak… - kereste a szavakat Jacob, majd ő is suttogva fejezte be – azt, ami vagy.

A szorongató érzés megint a mellkasomra telepedett, és ezen most a forró csók sem segített, amit szerelmemtől kaptam.

Egy ideig még kettesben beszélgettünk, ejtve a témát, ami feltehetően mindkettőnket felkavart. A vászon azonban úgy vonzotta a tekintetem, mint a mágnes, minden részletét az emlékezetembe karcolva. És nem csak a kép vésődött az agyamba, de egy érzés is a szívembe: Elérhetetlen.

Jacob szabadkozva megkért, hogy egy kis ideig beszélgessek az apjáékkal, mert neki haladéktalanul találkoznia kell az új lakókkal, de siet vissza.

Miután elment, a tévé elé kuporodtam Lisa mellé, ahol Seth már magába tömött egy fél tálcával az idő közben elkészült süteményből. Jacob hiányával a szorongásom egyre csak nőtt, de igyekeztem tudomást sem venni a rám törő kételyről.

Billy kedvesen beszélgetett, miközben átható, de barátságos tekintetét végig rajtam tartotta. Kérdezett Belláról és mesélt Charlie-ról, vicces történeteket felidézve.

A családias légkör, ami körül vett, még inkább szította bennem az érzést, hogy nem tartozom ide, ez soha sem lehet az én életem, bármennyire vágyom is rá. Mert ez volt minden álmom, hogy én is ide tartozzak Jacob oldalán, és voltam olyan ostoba, hogy egy rövid ideig ezt el is higgyem. Csak betolakodó vagyok, az ellenségük, akit a Jacob iránti szeretetből eltűrnek!

Mert az én farkasom nem lehet boldog egy vámpírral! Végtére is mit adhatok én neki?

Olyan hirtelen álltam fel, hogy azonnal minden szem rám szegeződött. Az fel sem tűnt, hogy kapkodom a levegőt, és a szobában tartózkodók vére mégsem hoz kísértésbe. Csak azt éreztem, hogy mennem kell, megadva a lehetőséget, hogy végre ők is fellélegezzenek.

- Most jut eszembe, hogy Adam már bizonyára hazaért és keresni fog… - dadogtam zavartan és már hátráltam is kifelé. Az ajtóból még hátra pillantva elmotyogtam egy köszönömöt, aztán már rohantam is a fák közé. Nem törődtem Seth és Lisa kiáltásaival, ahogy elértem az erdő szélét, futni kezdtem, hátra hagyva a bájos kis falucskát és minden reményem egy boldog életre.