Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2012. szeptember 15., szombat

67. fejezet




Szótlanul lépkedtek a nedves avaron, és úgy tűnt, Brandon teljesen a gondolataiba merül, szinte tudomást sem vesz a megszeppent Lisáról, ám mikor egy kidőlt farönkhöz értek, kinyújtotta a kezét, hogy segítsen neki átlépni.
- Szeretnék bocsánatot kérni – húzta vissza kezénél fogva a fiút, aki nem tiltakozott és egyenesen a szemébe nézett. – Én… sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Nem volt tisztességes, hogy félrevezettelek, de meg kell értened, ez nem csak az én titkom volt. – Nagyot sóhajtott. – Egyébként sem állhattam volna eléd a teljes igazsággal…
- A lényegen ez semmit sem változtat – suttogta Brandon feltűnően lágy hangon, miközben olyan közel lépett a lányhoz, hogy a testük szinte összeért, úgy nézett le rá félig lehunyt szempillái alól.
- És… mi a lényeg? – kérdezte kiszáradó torokkal Lisa, reménykedve nézve a fiú szemébe.
- Az, amit érzek – lehelte, és ajka fokozatosan közelített a lányhoz, miközben élő hazugságvizsgálóként kutatta a gyönyörű arcot.
Brandon két kezébe fogta, és lassan fölé hajolt, míg ajkuk egymáshoz nem ért. Először lágyan, majd egyre növekvő szenvedéllyel csókolta, miközben testét egyre erősebb remegés rázta. Érezte a tomboló tüzet az ereiben, a lángolás átterjedt minden idegszálára, míg úgy érezte, menten elég. Egy erőteljes lökéssel eltaszította magát a döbbent Lisától, miközben próbált hátrálni, hogy távolabb kerüljön tőle. Kapkodva szedte a levegőt, mégsem jutott elég oxigén a tüdejébe, mintha fulladozna. A látása elhomályosult, a remegés szinte már rángatózássá fokozódott.
- Brandon, mi… - kérdezte volna Lisa közelebb lépve, de a fiú elutasítóan feltartott keze megállította.
- Ne! Ne gyere a közelembe! – akarta kiáltani, de csak suttogás tört fel a torkán. Tudta, hogy valami történik vele, és azt is, hogy a lány nincs biztonságban mellette, ezért botladozva hátrált minél messzebb tőle.
Hirtelen felpörögtek az események, egyszerre több hangot hallott maga körül. Ott volt Jacob, aki nyugtatóan beszélt, és próbált valamit elmagyarázni. A Cullen-fiúk védekezőn sorakoztak fel Lisa mögött, hátul felbukkant Bella aggódó arca is. Seth közvetlenül Jake mellett állt, és összevont szemöldökkel, ugrásra készen figyelte Brandont.
Ám ő csak Lisát látta, és azt, hogy Jasper a lány tiltakozása ellenére megpróbálja elrángatni. És ez nem tetszett Brandonnak, de nem ám! Tudta, hogy a lánynak jobb lenne minél távolabb tőle, de amikor meglátta a köré fonódó, hideg kezeket, elpattant benne valami. A forró lüktetés tovább erősödött, testét robbanás rázta meg, amitől egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de azonnal felugrott és támadásra készen ismét szembefordult Jasperrel. Rá akart kiáltani, hogy azonnal engedje el Lisát, de csak mély morgás hagyta el a száját.
- Jasper, lépj hátra, most azonnal! – csattant Edward hangja túlharsogva a zűrzavart. – Ereszd el Lisát! – Aztán Brandonhoz kezdett beszélni. – Nincs semmi baj, látod? Elengedte! Csak nyugalom! Most mi lassan elsétálunk, rendben? – És valóban, óvatos léptekkel hátrálni kezdett, ahogy a többi vámpír is.
Brandon a fejét kapkodva nézett maga köré, mert fejében hirtelen túl nagy lett a zsongás. Mintha egyszerre több tévét is bekapcsoltak volna, különböző hangok és képek villantak fel az agyában. Zavartan próbálta elhallgattatni őket, és közben észre sem vette, hogy Lisán kívül már csak két farkassal áll a kopasz fák alatt, mert a vámpírok messzebbre húzódva, tisztes távolból figyelték őket.
Lisa. A lány arca csodálkozva meredt rá, még a száját is eltátotta a döbbenettől. Brandon oda akart menni hozzá, hogy vigaszt keressen az ölelésében, mikor egy parancsoló hang megállásra kényszerítette.
- Nem, Brandon, nem mehetsz a közelébe! – csattant Jacob hangja, és épp felé fordult, hogy megmondja neki, kinek dirigáljon, mikor szembe nézett a hatalmas barna farkassal. Egy hosszú percig csak bámult rá. Nem is maga a látvány, vagy a telepatikusan hallott hang lepte meg, hanem a szinte azonnal érzett sürgetés, hogy teljesítse az utasítást. Tudta, hogy nem akarja megtenni, mégis egyhelyben maradt, csak szomorú szemeit fordította vágyakozva a lány felé. – Lisa most visszamegy a házba, mi pedig mindent megbeszélünk! Edward, hívjátok el Lisát, most azonnal!
 - Nem! – Lisa hangja határozott volt, amikor válaszolt a kérésre, ellentmondást nem tűrve lépett közelebb.



Bella szemszöge



Lélegzetvisszatartva bámultam a gyönyörű, csokibarna farkast, aki épp most esett át az első átváltozásán. Éreztem a karomon Edward szoros ujjait, ahogy figyelmeztetően visszatartanak, nehogy eszembe jusson odarohanni. Pedig alig bírtam magammal, szerettem volna segíteni neki, támogatni, mert bár én nem vagyok gondolatolvasó, el tudtam képzelni, mennyire össze lehet zavarodva szegény. Éppen elég sokk lehetett, amit az imént megtudott rólunk, erre még itt van ez is!
- Nem megyek el, a közelében akarok maradni! – sziszegte ismét Lisa, félig Jacobnak, félig az alfa kérését tolmácsoló Edwardnak.
- Ez most nem jó ötlet, Lisa, csak megnehezíted a helyzetét! – próbált érvelni szerelmem. – Időt és teret kell neki hagynunk…
- Akkor menjetek! – rivallt hátra a lány a válla fölött, de csak az ő farkasát nézte. Szegény Brandon teljesen összezavarodva kapkodta a fejét, miközben a bokrok közül sorban léptek elő a falka tagjai, szintén farkasalakban, hogy köszöntsék új társukat.
Igen, igaza volt Edwardnak és Jacobnak, nekünk itt most nincs helyünk. Előrébb léptem, miközben nyugtatólag intettem Edwardnak, aki azonnal visszahúzott, hogy nem lesz gond, aztán halkan odaszóltam a zaklatott lánynak.
- Lisa, kérlek! – Megvártam, amíg rám néz, aztán folytattam. – Bíznod kell a fiúkban, csak a legjobbat akarják neki, ahogy mi is. Visszamegyünk a házba, és majd szólnak, ha mindent megbeszéltek. Gyere! – intettem felé lágyan.
Azt hittem, tiltakozni fog, de csak megadóan sóhajtott.
- Rendben – suttogta, majd lassan közelebb lépett Brandonhoz, de nem ért hozzá, csak lágyan rámosolygott. – Menj velük, én várni fogok rád, aztán mindent megbeszélünk.
A sötét bundájú farkas nyüszített egyet és egy lépéssel közelebb lépett a lányhoz, de mint akit figyelmeztetnek, engedélykérően hátranézett Jacobra. Valószínűleg meg is kapta, mert óvatosan, szinte lapítva odament a lányhoz, és bánatos szemekkel várt, míg Lisa végigsimított a bundáján.
A házba visszaérve a fiúk izgatottan tárgyalták meg a dolgokat, míg én inkább a gondolataimba temetkezve bámultam ki az ablakon. Hallottam, hogy Lisa mellém lép, és egy darabig együtt szemléltük az őszi falevelek táncát.
- Nem örülsz, hogy így alakult – jegyezte meg csendesen, hangjából kihallatszott a szomorúság.
Nem siettem az ellenkezőjét bizonygatni, mert még én sem tudtam, mit is érzek valójában. Csak hosszú töprengés után válaszoltam.
- Nem kívántam neki azt a terhet, amit a mi világunk jelent - sóhajtottam. – De tekintve, hogy mit érez irántad, ez a legjobb dolog, ami történhetett.
Rá sandítva észrevettem az arcán a zavar piros rózsáit, szégyenlősen lesütött pillái alatt. – Szerinted mit érez? – kérdezte óvatosan.
Elnevettem magam, mivel teljesen egyértelmű volt a válasz.
- Oh, azt hiszem, ezt hamarosan meg fogod tudni – biztosítottam, és nem tudtam ellenállni, hogy megöleljem.
A nappaliban üldögélve várakoztunk, mikor eszembe jutott Evelin. Szegényke valószínűleg halálra aggódja magát, mivel a reggeli veszekedés óta nem látta Brandont. Felfogtam a mobilom, és gyorsan beütöttem a számot. Szinte az első csöngésre felkapta.
- Igen? – Hangja fáradt és reménykedő volt. Miután bemutatkoztam, azonnal rákérdezett: - Tudtok róla valamit?
- Igen, ide jött, és sokat beszélgettünk… - Megköszörültem a torkom. – Tudja, mik vagyunk. - A vonal túlsó végén túl hosszúra nyúlt a csend, ezért folytattam. – Egész jól fogadta, ebből is látszik, hogy rokonok vagyunk! – viccelődtem, de ő nem nevetett. Kiváló hallásomnak köszönhetően azonnal meghallottam a halk szipogást, és tudtam, hogy sír. – Evelin…
- Utál engem! – tört ki belőle a zokogás.
- Ugyan, dehogy! Ez eszedbe se jusson! Nézd, nem ismerlek túl régóta titeket, de azt tudom, hogy nincs semmi a földön, amiért megutálna! Most csalódott, és… - eszembe villant a tanácstalan tekintetű farkas -… kicsit össze van zavarodta, de szeret téged.
Halk sóhaj után megkérdezte: - Beszélhetnék vele?
- Ööö… most nincs itt. – Úgy éreztem, nem nekem kell elmondanom, hogy a fia megkapta az örökségét. – Elment Jacobbal és a fiúkkal, de ne izgulj miatta! Lehet, hogy csak holnap kerülnek elő, minden esetre jó társaságban van. Hívlak, ha jelentkeznek!
- Rendben – egyezett bele egy fáradt sóhaj kíséretében. – Köszönöm, Bella!



Az éjszaka hosszú volt, főleg Lisa számára, aki hajnalban aludt el a kanapén eldőlve. Már javában délelőttre járt az idő, mikor megérkezett Jacob. Arca kimerült volt, fáradt szemei alatt sötét karikák húzódtak. Míg ő üdvözölte Emilyt, én felébresztettem Lisát.
- Brandon jól van. Hozzánk vittük, amíg kialussza magát, Seth vele van. – Lisa megkönnyebbült sóhaját követően azonnal folytatta. – Elég rossz bőrben van, de nem lesz gond. Megértette, hogy mi miért történik vele, és gyorsan tanul. Kell némi idő, amíg uralni tudja az érzéseit, hogy ne változzon át azonnal, de nagyon igyekszik.
- Hazamegyek – jelentette ki Lisa, de Jake azonnal megrázta a fejét.
- Ez nem jó ötlet.
- Eleget vártam, nem vagyok hajlandó…
- Ez az ő kérése is. – Látva a lány csalódottságát, vigasztalóan hozzátette. – Lisa, ha valaki, akkor te tudod, milyen nehéz egy frissen átváltozott farkasnak az első néhány nap. Brandon nem akarja megkockáztatni, hogy bántson téged, Evelint, vagy épp valamelyik lányt. Amíg nem tudja uralni az erejét, addig…
- Igen, tudom! – csattant Lisa beletörődő hangja, miközben visszaballagott a kanapéhoz és magához ölelte a párnáját. – Csak szeretnék vele lenni – motyogta visszaszorítva a könnyeit.
- Ezzel ő is így van – mondta huncutul Jacob, miközben közelebb vonta magához Emilyt. – A farkasok már csak ilyenek!




Raymond szemszög




Kezdtem magam szörnyen nevetségesen érezni, ahogy a fák takarásából figyeltem a Hart-házat. Na, nem mintha bárki előtt kellemetlen lett volna, hogy ennyire oda vagyok egy lányért, és akár a fél karom is odaadnám, csak hogy megpillanthassam. Az zavart, hogy nem volt bátorságom bekopogni hozzá, mert semmi sem jutott eszembe indokként. Így csak vártam és figyeltem…
Órák, talán napokkal később hirtelen kinyílt az ajtó és Ő lépett ki rajta. Szétnézett és fázósan összehúzta magán a kabát cipzárját, felhajtotta a kapucniját, majd kecsesen leugrott a teraszról, és… elindult felém! Azaz az erdő felé, mivel engem nem láthatott akkora távolságból. Mikor elérte a fákat, gyorsan visszanézett a házra, hogy nem követi-e valaki, aztán sebesen bentebb masírozott.
Most már tényleg kezdtem kukkolónak érezni magam, de nem voltam képes legyűrni a vágyat, így nesztelenül követtem. Olyan érzésem volt, mintha valami titkot lesnék ki, és ettől még jobban szégyelltem magam.
Nem messze megállt, majd ismét gyorsan körülnézett, aztán a zsebéből előhúzott valamit, és egy kattanás után élvezettel fújta ki a levegőt. Kitűnő szaglásomnak köszönhetően azonnal megéreztem a cigarettafüstöt. Óvatlanul ráléptem egy száraz gallyra, a hangos reccsenés egy puskalövés erejével hasított az erdő csendjébe. Camilla ijedten ugrott egyet és cigit tartó kezét a háta mögé rejtette, miközben szíve őrült zakatolásba kezdett.
- Ki az? – kérdezte magas hangon, mire gyorsan kiléptem a hatalmas fa mögül.
- Csak én – emeltem fel a kezem. – Sajnálom, ha megijesztettelek.
Megkönnyebbült arcát látva kellemes melegség öntötte el a mellkasomat, mert láthatóan nem félt tőlem. Tetőtől talpig végigmért, aztán egyszerűen megállapította.
- Levették a gipszedet.
- Igen, meggyógyultam.
- Örülök – tette hozzá. – Tudom, milyen érzés! Egyszer én is eltörtem a bokámat, hetekig nem tudtam járni. Pocsék érzés volt!
Már épp a nyelvemen volt, hogy szerencsére én pár nap alatt felépültem, de időben visszanyeltem.
Lassan elhúzta a parázsló cigarettát, és fintorogva felemelte.
- Képtelen vagyok róla leszokni! Ha Jasmine, vagy Isten ne adj’ Brandon meglátná, egy hónapig hallgathatnám a prédikációjukat! – A szájához emelte és beleszívott. – Kérsz? – intett felém.
- Nem, köszönöm. - Figyeltem, ahogy egy fának dől, és az avart kezdi turkálni a cipőjével, miközben láthatóan töri a fejét valamin. – Nem láttad Brandont?
- Ööö, de… - Hirtelen nem tudtam, mit is mondjak, de hazudni eszem ágában sem volt neki. Természetesen tudtam, hogy Brandon átesett az átváltozáson, és így már a falka tagja. – A fiúkkal van.
- Hol?
Tanácstalanul töprengtem, mit és mennyit mondjak neki.
Gyorsan elnyomta a cigarettát és a csikket gondosan egy zsebkendőbe tekerte és zsebre dugta, aztán elém lépett, és egyenesen felnézett a szemembe.
- Vigyél el hozzá! – Hangja ellentmondást nem tűrően csengett, állát konokul feltartotta. Gyönyörű volt, jegesen kék szemei szinte izzottak az eltökéltségtől. – Kérlek! – tette hozzá minden lágyság nélkül, és így inkább utasításnak tűnt, mint kérésnek.
Utáltam, hogy nem teljesíthetem szó nélkül, de ez nem csak rám tartozott.
- Ne haragudj, de… nem lehet. Sajnálom.
- Miért nem?
- Mert… ez bonyolult.
Összehúzta a szemét.
- Rendben, megértettem. – Azzal megkerülve elindult visszafelé.
- Várj, nem akarom, hogy haragudj! – nyúltam azonnal a karja után, mire a válla fölött visszaszólva félbeszakított.
- Ennél több kell, hogy haragudjak.
Szótlanul lépkedtünk ki a fák közül, görcsösen igyekeztem kitalálni valamit, hogy ne kelljen még elválnom tőle, mikor a ház előtt felém fordult.
- Egy üzenetet azért átadnál neki? – Mikor bólintottam, folytatta. – Lasagne és almatorta lesz ebédre, Evelin készíti, ez Brandon egyik kedvence. Ha hazahozod, te is kaphatsz belőle.
- Ez meghívás?
- Igen – nevette el magát, aztán lassan elkomolyodott. – Nagyon aggódunk érte, Evelin már nem bírja sokáig.
Elszorult a torkom.
- Ott leszünk.
Bólintott, és lassan felsétált a lépcsőn a házba.

5 megjegyzés:

demon írta...

szia ez nagyon jó gratulálok brandont nem értem milrt jó hogy nem engedi lizát magához camilla cigi imádata meglepett de a rayhez való viszonyulása is reméle előbb utóbb az ikrek is a titok birtokosai lesznek
puszy

Riora írta...

Szia!

Imádom, szuper lett! Húha, milyen hóbortjai vannak egyeseknek? Camilla meg a cigi? Érdekes volt. Jó, hogy Brandon átváltozott, így valahogy számomra teljesebb a történet. Remélem, az ikrek körül is rendeződnek a dolgok!
További sok sikert, már most várom a következő fejezetet!

Riora

Gabriella írta...

SZIASZTOK!

denon: :))))
Brandon azért nem akar találkozni Lisával, vagy másokkal, mert ilyenkor a legkisebb érzelmi kitörésre is átváltozhat, így idő kell, amíg megtanulja kezelni a dolgot. /Emlékezz Jacob napokig kerülte Bellát mirigyláz indokkal, Sam pedig meg is sebesítette Emilyt az arcán./
Camilla és a cigi? Hát úgy gondoltam, nem kell minden lánykának feltétlenül tökéletesnek lenni... :D
Igen, minden titok kiderül egyszer...


Riora: Gondoltam, hogy Camilla "rosszkislányos" vonásai szemet szúrnak nektek... Nem akartam, hogy a női karakterek nagyon sablonossá váljanak, ezért pl. a cigi...
Nagyon szépen köszönöm! :DDD

PUSZI!!!

Nikol írta...

Sya!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez remek rész volt imádtam!!!! Még még még!!!! Brandon átváltozott de kitől kapta a vérvonalat?? Közben aggódtak érte és Ray :) igen végre boldog :) Nagyon nagyon remek lett!!!!
Nagyon várom a folytatást :) :)
Nikol

Gabriella írta...

Szia Nikol! :D

:))))))
Aranyos vagy, köszönöm!
Minden kiderül...! :)))
PUSZI