Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2012. október 19., péntek

71. fejezet



Edward szemszöge


 A pendrive tartalma nem volt túl nagy meglepetés: bizonyítékok sorát tartalmazta, tisztességtelen üzleti tranzakciók adatait, amik Richard által köttettek. Voltak számlamásolatok, szerződések, videó- és hangfelvételek, amik egyértelműen az érintettek tudta nélkül készültek.
Richard bebiztosította magát.
Camilla felismert neveket, arcokat, helyszíneket. Akadt olyan felvétel, ami egy elismert jótékonysági bálon készült, és még Camilla is látható a felvételen. Elszörnyülködve nézte a jelenetet, a gondolatai elárulták, mekkora csalódás megy végbe benne. Mert ezek nem csak Richárd üzleteinek, de a kapcsolatuk elárulásának is a bizonyítékai voltak.
- Talán azért gyűjtötte, hogy leleplezze őket – próbálta vigasztalni Jasmine, aki talán leginkább átérezte, min megy keresztül a nővére.
- Én szeretném a leginkább ezt hinni – sóhajtott Camilla, majd keserűen elmosolyodott. – De ez nem így van. Amennyire vak voltam eddig, annál tisztábban látok most. – Karba font kézzel az ablakhoz lépett, és kibámult a ködbe. – Bizonyítékok, amik az ő védelmét szolgálták. Azzal sem törődött, hogy engem bajba sodor, csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. – Felnevetett. – Mint mindig.
Ray szerette volna átölelni, megnyugtatni, de ő is érezte, mennyire távol van most tőle a lány. Szegény fiú, a boldogsága csak egy karnyújtásnyira van, mégis elérhetetlen messzeségben. Bár tagadhatatlanul izzott köztük a levegő, és ezzel mindenki tisztában volt, csak a körülmények nem éppen a legideálisabbak egy szerelem kibontakozásához.
És ha Ray tudta volna, amit én láttam a lány gondolataiban, kétségbeesetten próbálná meggyőzni. Ez az oka, hogy nem szólok Camilla terveiről, mert a heves ragaszkodásával csak még inkább elijesztené. A családommal már beszéltünk erről, és Alice is alátámasztotta a sejtésemet: látta, hogy Camilla elhagyja La Pusht.
De addig még van időnk, és talán…
- Meg kell szervezni egy találkozót, ahol felkínáljuk az adatokat – mondtam. – Cserébe Camilla kikerül a képből.
- Ez kivitelezhető? – kérdezte Brandon. – Mármint ha átadjuk a pendrive-ot, mi a biztosíték, hogy… tudod. – Arra gondolt, mi tartaná vissza őket, hogy a lány életére törjenek.
- Ezt mi elintézzük. – Flegmán elmosolyodtam, mivel számtalan lehetőséget láttam ennek az ügynek a lezárására. Vámpírként egyik sem volt bonyolult. Ha az ember az árnyékos oldalon kénytelen élni, akaratlanul is szert tesz olyan kapcsolatokra, amik egy átlagos önéletrajzban nem mutatnának túl fényesen. Persze, azért figyelnünk kell a látszatra, hiszen a lányok még semmit sem tudnak rólunk. Egy dologban biztos voltam: – Nem lesz gond.
Vártam, hogy Camilla reagáljon, de csak üres tekintettel – és fejjel – bámult az üvegen túlra. A nevén szólítottam, de csupán a másodikra ocsúdott fel, zavart tekintettel próbálta összeszedni magát. Brandonra nézett, aztán rám.
- Rátok bízom. – Gondolatban mégis ostobaságnak tartotta ezt a döntést, és inkább a rendőrség értesítését fontolgatta, de pillanatnyilag ehhez sem volt ereje. Őrültségnek vélte, hogy egy csapat fiatalra bízza ezt a problémát, de ha Brandon megbízik bennünk, akkor ő is.
Odasétáltam hozzá, és egyenesen a szemébe néztem. Hallottam, ahogy elakad a lélegzete, a gondolatait a lényemnek szóló csodálat töltötte ki.
- Nem kell aggódnod, vedd úgy, hogy már el is van intézve az egész.
Mikor kisétáltam, nyomomban Emmettel, egyszerre több fejből olvastam ki a hálát, amiért segítünk.
A kocsiban ülve, amivel a házunktól megtettük az utat, Emmett morgolódva tekerte le az ablakot.
- Szerinted megszabadulok valaha ettől a szörnyű macskabűztől?
Felnevettem, ahogy a savanyú arcába néztem.
- Ugyan, már épp kezdett megkedvelni.
Acsarkodva rám villantotta a tekintetét, mire még jobb kedvem lett, mert felrémlett a jelenet, amikor sorsot húztunk, ki hozza Garfildet. Jasperrel már előre megbeszéltük, és nem volt nehéz átvágni Emmettet, aki a futva megtett utat végig szitkozódva teljesítette, mert a macska egész idő alatt fújtatott, sőt még a kisdolgát is elintézte. Persze ezt igazán nem vethetjük szegény állat szemére, mikor három vámpír csak úgy elkapja és átvonszolja az Államokon! 
- Ocsmány jószág! – morogta, és ebben igazat kellett adnom neki. Garfield nem az a bájos cicus, akit az emberek a szerethetőségükért tartanak. – Kárpótlásul remélem péppé verhetek néhány rosszfiút – nézett reménykedve, és ahogy elképzeltem, ismét nevethetnékem támadt. – Szerencsétlen flótásoknak annyi esélyük lenne veled szemben, mint csigának a tank ellen!
- Majd csak a fél kezemet használom. – Fejcsóválásomra tovább próbálkozott. – Akkor egyiket sem! Nagyon emberi tudok lenni…
Na, ettől végképp kitört belőlem a nevetés, mert a verekedős Emmett sok minden volt, csak emberi nem.
A ház elé kanyarodva megdöbbenve láttuk, hogy a család apraja-nagyja kint tüsténkedik.
- Még nem késő, hajts tovább!!! – rémüldözött Emmett, mire Alice azonnal az autó előtt termett, csípőre tett kézzel. – Hát ez nem az én napom! – csóválta a fejét lemondóan a bátyám, miközben kiszállt a kocsiból.
- Végre megjöttetek, rengeteg a dolgunk! – csapta össze a kezét Alice. – Pár nap múlva karácsony!
A teraszon Jasper több kilométernyinek tűnő égősort próbált kibogozni, miközben Adam lelkesen biztatta. Carlisle fél kézzel a levegőben lógva girlandokat erősített fel a ház homlokzatára, míg Esme lentről irányította. Rosalie és Emily fényhálókkal borították a környező fákat, bokrokat. Bella masnikkal összefogott fagyöngyöket kötözgetett, és mikor meglátott, egyet nevetve magasra tartott, és a mutatóujjával csábosan magához intett. Figyeltem ragyogó szemeit, amik elégedettséget árultak el, mikor a karomba vontam és lágyan megcsókoltam a fagyöngy alatt.
- Hm, igaza van Alice-nek – suttogta szinte dorombolva. – Tényleg rengeteg ilyenre van szükség.
A boldogság jóleső melege szirupként ömlött végig a testemben, felmelegítve, életre keltve. Annyira imádtam azt az édes ajkat, hogy sosem tudnék betelni vele.
- Elég legyen már, így nem haladunk semmire! – csattant Alice jókedvűen incselkedő hangja a közvetlen közelünkben, és emlékeztetnem kellett magam, hogy a testvérgyilkosság karácsony hetén elég ünneprontó lenne.
- Jazz, nem fognád be a száját? – azzal villámgyorsan sógorom felé dobtam egy fagyöngy csokrot, mire elkapva ő is magához szorította a nejét. Emmett is Rosalie felé cammogot, de az kitartott kézzel eltolta magától, arcán leplezetlen undorral.
- Fujjj, le kell zuhanyoznod! – Sajnálkozva simított végig férje arcán, aki megadóan hátraarcot vágott, és elindult a házba, miközben részletesen ecsetelte, legközelebb mi mindent tesz Garfielddal.
Egy darabig még vidáman évődtünk, és feldíszítettük nem csak a házat, de az egész környéket. Mikor végeztünk, és Alice rá akart térni a belső dekorálásra, gyorsan félrevontam Jaspert és a fiúkat, hogy megbeszéljük a Camilla-féle ügyet. Jazz zsenialitásának és az internetnek hála gyorsan megtaláltuk, akit kerestünk, aztán elég volt néhány telefon, és már meg is volt szervezve a találkozó. A két álkopót tájékoztattuk, hogy milyen bizonyíték van a kezünkben, és aztán elég volt lenyomozni a beszélgetéseiket, és máris kiderült, ki a megbízójuk. A tervünk készen állt a másnap estére Seattle-ben megbeszélt találkozóra. Felhívtam Brandont, és Camillát kértem a telefonhoz. Csak tájékoztatni akartam, és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, mikor egyszerűen közölte:
- Hánykor indulunk? - Tudtam, hogy jól értettem, de újra rákérdeztem, mire megismételte. – Szeretném tudni, mikor indulunk. – Rövid hallgatás után határozott hangon közölte. – Ha most meg szeretnél győzni, hogy maradjak a seggemen, akkor ne fáraszd magad! Ez az én ügyem, és ott akarok lenni, nem pedig elbújni, mint egy gyámoltalan kislány. Szóval, mikor?
Nem láttam értelmét, hogy megpróbáljam lebeszélni, inkább megmondtam az időpontot.
- Várni foglak.
Azzal letette a telefont.
- Belevaló kiscsaj, azt meg kell hagyni! – szólt kajánul Emmett. – De nem hiszem, hogy vinnünk kéne.
- Én meg azt hiszem, hogy nem tudnátok itthon hagyni – szólt meggyőződéssel Alice. – Láttam.
- Remek – morogta a bátyám kedvetlenül. – Akkor megint kénytelen leszek visszafogni magam.
Akkor nem sejtettem, hogy akad még valaki, akivel nem számoltam, de mikor pár óra múlva beállított Raymond, meg sem próbáltam lebeszélni. Érthető, hogy ott akart lenni, végtére is a bevésődéséről volt szó.
- Rendben, egy feltétellel – adtam be látszólag a derekam.
- Éspedig?
- Ha Camilla beleegyezik.
Dühösen meredt rám.
- Mintha nem tudnád, hogy már megkérdeztem – morogta.
- És nemet mondott, ugye?
Bólintott.
- Nem szeretné, ha bárki bajba keveredne miatta.
Csendben merengtünk, mikor a tudatomba bekúszott egy képsor, mégpedig Alice látomásából. Húgom halk, örömteli sikkantására elgyötörten behunytam a szemem, és mielőtt tiltakozhattam volna, már ott is toporgott előttem.
- Miért is ne? – lelkesedett egyre jobban. – Így senkit sem ő kever bajba, és mi is jól érezzük magunkat! Tökéletes!
A többiek körénk húzódva várták a magyarázatot. Egy ideig Alice szemébe meredtem, majd megadóan bólintottam.
- Mind megyünk! – lelkendezett. – Csapunk egy görbe estét Seattle-ben, és mellékesen elintézzük ezt a nevetséges maffia-ügyet is! Buuu-liii-zunk!!! – pörgött fel egyre jobban.
- Király! – hagyta jóvá Emmett.
- Jó, legalább elintézhetnénk még az apróságok bevásárlását is karácsonyra – bólogatott legnagyobb meglepetésemre Bella is.
- Oh, igen, az remek lenne. Nekem csomagoló papírok kellenének – mondta Esme.
- És estére tudok egy remek helyet, ahol táncolni lehet. Ránk fér egy kis változatosság - karoltak egymásba a lányok, és lelkes tervezgetésbe kezdtek.
A végén csak mi, fiúk maradtunk egy helyben, bambán bámulva, hogy pár másodperc alatt teljesen átírták a forgatókönyvünket.
- Akkor ezt megbeszéltük? – nézett rám szenvtelenül Ray.
- Aha – hagytam rá. Aztán egyre szélesedő vigyorát látva gyorsan letörtem a jókedvét. – De te mondod meg Camillának – azzal én is beballagtam a házba, Jasperrel hagyva a feladattól lassan kétségbeeső farkast.



Másnap reggel felkerekedtünk, és hat autóval útnak indultunk. Alice előrelátóan gondoskodott egy hotelben szobafoglalásról, így csak vasárnap terveztünk hazajönni. Meglepett Bella lelkesedése, ami rám is átragadt. Valójában igaza volt Alice-nek, ránk fért egy kis kikapcsolódás. A napot párokra szakadva terveztük eltölteni, este pedig egy közös buli nyilvános helyen. Az egész felért egy csapatépítő tréninggel. Még láthatóan Rose is örült, nem voltak megjegyzések, fintorgás, egyszerűen hagyta magát sodorni, és ettől mindenkinek még jobb kedve lett.
Persze Camilla először tiltakozott, de látva a többiek lelkesedését, beletörődött a dologba. És bár nem mondta ki, de nagyon megkönnyebbült, hogy Brandon is jött.
Emily volt az egyetlen, aki szorongva vált el Adamtől, bár a kisfiút nagyon felvillanyozta, hogy Cole kishúgával, Mandyvel tölthet egy hétvégét. Evelin szintén otthon maradt, de Billy személyében remek társasága lesz, és a faluban egyre többen látogatták, például Cole édesanyja is, így őt is jó kezekben tudhattuk.
A városba érve bejelentkeztünk a szállodába, és elfoglaltuk a szobáinkat, aztán mindenki ment a saját dolgára. Mi Bellával elindultunk, hogy beszerezzük a hiányzó karácsonyi ajándékokat, és remekül éreztük magunkat egész nap. Hatalmas csomagokkal megrakodva értünk vissza a szállodába, ahol lepakolva szerelmem bocsánatkérő mosollyal fordult hozzám.
- Sajnálom, de egy rövid időre magadra kell hagyjalak.
Meglepetten néztem rá.
- Hová készülsz?
Zavartan babrálta a kabátja ujját, és nem nézett rám, amitől gombóc nőtt a torkomba.
- Az igazság az, hogy egy másik férfival találkozom – suttogta. Mikor döbbenten meredtem rá, hangosan felnevetett, és a nyakamba ugrott. – Jaj, ne izgulj már!
- Uh, kezdtem megrémülni, hogy szeretőd van – próbáltam elütni egy idétlen tréfával, de az igazság az, hogy valóban rossz volt csupán belegondolni is. – Szóval hová lesz a menet?
- Azt nem árulhatom el.
- Mert?
- Mert meglepetés lesz.
Elmosolyodtam.
- Ebben az esetben kénytelen vagyok engedni, feltéve… - vontam közelebb magamhoz -,…ha később kárpótolsz érte.
Kacéran hozzám dörgölőzött.
- Igen, Mr. Cullen, arra mérget vehet!
Hosszú csók után gyorsan felkapta a táskáját, de még a válla fölött visszaszólt.
- Addig dobj be egy sört a fiúkkal! – Morgásomat meg sem várva, nevetve eltűnt az ajtó mögött.
Kisvártatva kopogtak, és valóban a fiúk sorakoztak a folyosón, köztük Emmett és Jasper is.
- Lemegyünk a bárba, csatlakozol? – kérdezte Jacob vigyorogva.
- Viccelsz? Ki nem hagynám! – csaptam a vállára játékosan, majd én is kiléptem az ajtón. – Te, mit szólnátok, ha legközelebb a mi közegünkben buliznánk? Mi is szívesen meghívnánk egy általunk kedvelt italra…
Fintorát látva ezúttal mi nevettünk rajtuk.
Jó volt a hangulat, ellazulva „iszogattunk”, míg a lányok a csajos vásárlást bonyolították. Egyedül Raymond volt olyan, mint aki karót nyelt. Nem kellett gondolatolvasó képesség, hogy ez feltűnjön, Emmett szóvá is tette.
- Mi van haver, citromba haraptál? – Ray szúrós tekintetére szelídebben hozzátette. – Ne izgulj, nem lesz gond, mindent simán lezongorázunk.
- Nem is emiatt aggódok – hajolt a söre fölé, majd rövid hallgatás után kinyögte. – Camilla… az ünnepek után el fog utazni.
Igen, ezt látta Alice is, és ez azt jelenti, hogy nagyon elszánt a lány.
- Addig még sok idő van, meggyőzheted – bátorítottam. – Ha tudunk, segítünk.
- Így van – helyeselt Jacob. – Mond el neki, mit érzel, és lassan ideje, hogy beavasd a titokba. Ahogy te is Jasmine-t, Seth – fordult a másik fiúhoz.
Seth zavartan mocorgott, majd halványan elpirulva kinyögte.
- Tudjátok… elég jól alakulnak köztünk a dolgok, és… félek, hogy ezzel elrontanám. – Megköszörülte a torkát. – Azt szeretném, hogy ne érezze kényszernek, hanem…
-… hogy önmagadért szeressen – fejezte be a mondatot Raymond. – Bátortalanul összemosolyogtak, mégis volt a pillanatnak egy keserű íze, ami érthető is volt. Csendben nézegettük magunk előtt a poharat.
- Én elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet – szólt elmélázva Cole. – Csak abban reménykedem, nem olyanba vésődök, aki nem akar engem.
Jasper Jacobra nézett. – Egyáltalán volt már ilyen?
Mindannyian az alfára néztünk, aki meglepetten mocorgott a székén.
- Hát, nem emlékszem – merengett. – Bár olyan volt, aki sosem vésődött be.
- Tényleg? Ki?
- Leah – jelentette ki Seth fájdalmas hangon. Emlékeimben felrémlett a mindig morcos farkaslány.
- Tényleg, mi lett vele? – csúszott ki Emmett száján a kérdés, mielőtt figyelmeztethettem volna.
Seth szomorúan válaszolt. – Hosszú évtizedekig a falka tagja maradt, de megunta a szánalmas harmadik szerepét, amit Sam és a felesége mellett élt meg, aztán felhagyott az átváltozással. Európába költözött, kaszkadőr lett, és egy baleset következtében három éve halt meg. Sosem ment férjhez, azt hiszem, mindig Samet szerette, még ha nem is vésődött be neki.
Gyászos csendben figyeltük a sörünket.
- A bevésődés lehet áldás, de átok is.
- Ahogy a szerelem általában – állapította meg bölcsen Jazz, és ki tudhatott többet az érzelmekről, mint ő. – De épp ettől szép, mert a boldogságért küzdeni kell.
- Ámen – emelte fel a poharát Ray, mire mindannyian hangosan koccintottunk.
- Nahát, nahát! Csak nem ki akartok hagyni minket? –érkezett meg Emily, Lisa, valamint az ikrek, és mi helyet csináltunk nekik. Mindenki a párja mellé ült, még Jasmine is Seth oldalára telepedett, egyedül Camilla kereste meg a Raytől legtávolabb eső széket, és befurakodott Oliver és Cole közé. Mikor megkérdeztem, mit kérnek inni, a Cappuccino és forró csoki után Camilla habozás nélkül kivágta:
- Vodka jéggel.
Próbáltuk a meglepetésünket leplezni, de senki sem szólította meg, sőt még a következőnél sem, de mikor azt is felhajtotta, Brandon felemelkedett, és parancsolóan ránézett.
- Camilla, kikísérnél egy pillanatra? Beszélnünk kell.
A lány dacosan felnézett rá, de szó nélkül követte kifelé a bárból. A párbeszédnek senki sem volt tanúja, mert Brandonnek volt annyi esze, hogy elég messzire vigye a lányt, ám közel félórával később egymást karolva tértek vissza. Camilla arca elgyötört volt, szeme még piros a sírástól, de egy halvány mosollyal ült vissza a helyére. Brandon intett a pincérnek és rendelt egy kávét a lánynak, aki szótlanul kavargatta, miközben a beszélgetésünket figyelte. Emmett és a fiúk gondoskodtak a hangulatról, és miután a többiek is megérkeztek, néhányan – akiknek szükségük volt emberi táplálékra – átmentek az étterembe, míg a vámpírok a szobáikba vonultak.
Egyedül Bella nem ért még vissza.
Csalódottan terültem el a franciaágyon, és a Tv-t kezdtem kapcsolgatni, holott legszívesebben felhívtam volna, minden rendben van-e. Odakint lassan besötétedett, a város ünnepi fényekben villogott, és mindenhol emberek nyüzsögtek.
Az ajtó alig nyílt ki, máris megszólalt a csilingelő hang, amitől megkönnyebbülten pattantam fel.
- Bocsánat, bocsánat, bocsánat – dobta le a táskáját, és azonnal a nyakamba ugrott. – Mindenhol rengetegen vannak, és tovább tartott, mint reméltem.
- Semmi gond.
És nem is volt, mert végre a karomban tarthattam. Ígéretének megfelelően kárpózolt a kiruccanásáért, és én nem faggatta, hol járt nélkülem.
Este a megbeszéltek szerint a bárban gyülekeztünk, ahol majd a többiek megvárnak minket. A megbeszéltek szerint Emmett, Jazz, Carlisle és jómagam kísértük volna Camillát, ám a bár előterében Brandon és Raymond állított meg.
- Bella, lehetne egy kérésem? – szólt Brandon, és láthatóan zavarban volt.
- Persze – lepődött meg szerelmem.
- Megtennéd, hogy te is velük mész?
Bella elcsodálkozott, de azonnal rávágta.
- Hogyne, szívesen.
- Oh, kösz. Tudod, te mint lány, talán… - Nem kellett magyarázni, Camillának bizonyára támogatásra lesz szüksége, és nem csak fizikaira. – Szóval…
- Értem – mosolygott fel Bella az öccsére. – Nem esik baja, vigyázunk rá.
- Köszönöm. – Brandon tétován kinyújtotta a kezét, és azt hittem, megöleli végre a nővérét, de az utolsó percben elbizonytalanodott, és csak végigsimított a karján. Minden esetre Bellát ezzel is nagyon boldoggá tette.
- Én is köszönöm – motyogta Ray, aki olyan sápadt volt, mint a meszelt fal. Két kezét mélyen a zsebébe süllyesztette az emberi szemmel nem látható remegés tompítására. Tekintete a lépcsőre siklott, és már nem is tudott máshová nézni. Camilla határozott léptekkel tartott felénk, megjelenése nem volt kihívó, mégis figyelemfelkeltő. Teljesen feketébe öltözött: bőrnadrág, rövid derekú bőrdzseki és térdig érő csizma. Haja kibontva keretezte az arcát, kék szemei eltökélten csillogtak. Nem nézett senkire, egyenesen hozzám fordult.
- Mehetünk – majd elindult az előcsarnok bejárata felé, azzal a tudattal, hogy követjük. 



Raymond szemszög



Elmondani sem tudom, mennyire ideges voltam a tudattól, hogy nem lehetek a közelében. Mindennél jobban menni akartam, de Edward szerint hidegvérre lesz szükség, és jelen állapotomban inkább jelentenék problémát, mint segítséget. Ahogy Brandon is, közel álltam az átváltozáshoz, majd szétvetett az indulat. Mindketten aggódtunk Camilláért, de be kellett látnom, keresve sem találhatnék számára jobb testőröket, mint Cullenék.
Néztem, ahogy végigvonult a lépcsőn, majd köszönés nélkül átsietett a márványborítású csarnokon, ami visszaverte sarkai kopogását. Szerettem volna megölelni, bátorítani, de láthatóan egyikre sem volt szüksége. Brandonnal csalódottan bámultunk utánuk, pedig már rég bezárult mögöttük az ajtó.
- Gyertek, nem szobrozhattok itt amíg visszatérnek – szólt lágyan Lisa, és mindkettőnkbe belekarolva vezetett a bár felé. A többiek csendben iszogattak, még a Cullen lányok előtt is volt egy-egy pohár ital. Ahogy leültem, Emily kedvesen elém tolta a saját, érintetlen poharát, és bátorítóan rám mosolygott.
- Köszi – leheltem, és forgatni kezdtem, hogy ne kelljen senkire sem néznem. Hallottam, ahogy Seth halkan duruzsolva nyugtatja Jasmine-t, mert szegény lány kétségbeesésében inkább a rendőrséget hívta volna.
Észre sem vettem, hogy Rosalie mellé kerültem, amíg meg nem éreztem a hűvös ujjakat a karomon. Akaratlanul rázkódtam meg, nem emlékszem, hogy előtte bármikor egymáshoz értünk volna. Meglepetten bámultam rá, ő pedig csak elnézően mosolygott. Ahogy a többiek is.
- Bocsi, de a nevedre nem reagáltál. – Magyarázóan felmutatta a mobilját. – Bella írt sms-t, most értek oda.
Legszívesebben utánuk rohantam volna, de Edwardnak volt annyi esze, hogy nem árulta el a címet. Egy hajtásra kiittam az italom.
Be kellett látnom, hogy nem is a találkozó sikere miatt aggódok annyira, mint a jövő miatt. Nem riasztott az egyedüllét, legalábbis eddig nem, azonban a gondolat, hogy bármi miatt nélküle kellene élnem, teljesen megőrjített.
Az idő lassan telt, a többiek visszafogottan beszélgettek, de a feszültség mindenkin érezhető volt. Jasmine időnként felpattant, és Seth kíséretében kiment levegőzni. Alice is merengve figyelt, valószínűleg a jövőt fürkészte. Ha lett volna bátorságom, rákérdezek, de túlságosan féltem megtudni, mit lát a jövőben.
A bár idő közben megtelt, a hangzavar egyre jobban ingerelt. Nem akartam hallgatni a társaságok jókedvű nevetését, vagy a sarokban enyelgő párocska turbékolását…
- Hé, haver, le kell nyugodnod – szólt Jacob határozott hangon, és mikor a tekintetünk összevillant, rájöttem, hogy erősen remegek. Rose távolabb húzódva figyelt, arcán furcsa kifejezés ült. Aggodalom? Mi a fene?
Ez meglepett, és hatott.
Mélyeket lélegezve próbáltam ellazulni, és érdekes módon ezúttal az édes vámpírszag sem irritált. Sőt… biztonságban éreztem magam. Igen, ők a barátaim, akik jót akarnak nekem, és ez melegséggel töltötte el a mellkasom. Még egy szolid mosolyra is tellett tőlem, mire a szőke viszonozta.
Aztán egyre szélesebben nevetett, de gyorsan észbe kapott, és összezárta a száját, mégis jókedvűen hajolt közelebb.
- Megjöttek.
Fel sem fogtam a szó jelentését igazán, mikor már Brandon is talpon volt, és az ajtót figyelte. Lélegzet visszafojtva bámultunk, mikor belépett Emmett, majd ránk pillantva, vigyorogva felemelte a hüvelykujját, jelezve, hogy minden oké. Aztán szép sorban mindannyian beléptek, és én majd összeestem a megkönnyebbüléstől, mikor megláttam a szőke fürtöket.  
A kék tekintet végigfutott a társaságon, aztán mintegy varázsütésre szélesen elmosolyodott.
Istenem, milyen szép volt!
Jasmine önfeledt örömmel szaladt oda hozzá, és boldogan ölelték egymást. A rövid párbeszédből nem hallottuk semmit, amíg az asztalhoz nem értek, de Camilla láthatóan szívesen mesélt a húgának. Mintha nem is ugyan az a lány lett volna, mint aki köszönés nélkül, rideg távolságtartással kisétált a szállodából. Miután Brandon és Lisa is megszorongatta, mindenki leült az asztal köré. A Cullen fiúk a párjaik mellé, míg Camilla ezúttal Jasmine és Brandon közé. Az ikrek el sem engedték egymás kezét, jó volt nézni őket.
Nagyvonalakban elmesélték, hogy a találkozó a remélteknél is jobban sikerült. A társaság, aminek Richard dolgozott nem tekintette Camillát veszélyforrásnak, így miután megkapták a pendrive-ot, igére tett tettek, hogy nem zaklatják többé. Ezt Edward szótlan fejbiccentéssel is alátámasztotta, amitől végleg megnyugodtam.
- Persze Richardnak nem lesz ilyen szerencséje. Ha elkapják… - húzta el a száját Edward sokat sejtetően, mire Camilla arcáról eltűnt a vidámság.
Lehet, hogy még szerelmes belé? Ez a lehetőség tőrként hasított a szívembe.
- Nos, ez már nem a mi gondunk, egye meg, amit főzött – ölelte át Camillát Brandon. – Ugye, hugi?
Elmosolyodott, és bólintott, de nem válaszolt, ami újabb szúrás volt a szívembe. Közben Emmett mesélte a történteket a szokásos komolytalanságával. Az elmondása szerint egész hatásos lehetett a fellépésük, amit nagyon is el tudtam képzelni. Ha nem tudnám, hogy mik ők, és nem lennének a barátaim, én is mindenbe beleegyeznék, amit kérnek, csak ne kelljen szembe kerülni velük. Ez természetes védekezési ösztön, és emiatt Richard üzlettársait sem tudom elítélni.
- Még meg sem köszöntem igazán nektek - szólt kedvesen Camilla. - Nagyon profik voltatok, még a gengszterek is tisztelettel bántak veletek.
- Bolondok lettek volna nem így tenni – röhögött fel Oliver. – És én ezt kihagytam! Legközelebb én is megyek…
A megkönnyebbülés mindenki viselkedésén érezhető lett, a hangulat lassan a tetőfokára hágott.
- Hát akkor, gyerekek, van mit megünnepelnünk – állt fel Alice. – Tudok egy remek helyet két sarokra innét. Mehetünk?
- Naná! – pattant fel elsőként Camilla, mire mindenki lelkesen követte őket.



A klub, ahová mentünk, már megtelt szórakozó emberekkel, akik között akadt fiatal és középkorú egyaránt. Mint kiderült, karaoke est volt, és a mindenre figyelő Alice gondoskodott asztalfoglalásról.
- Lássuk, ki a legbátrabb, aki elkezdi? – kérdezte kihívóan, azzal intett a műsorvezetőnek, és máris előkerült egy mikrofon.
Mindenki a másikra mutogatott, míg Rosalie megunta a civakodást, és kisétált az asztalok közé.
És úgy énekelt, mint egy angyal. A refrénnél segítettek a testvérei, így fergeteges hangulatot csináltak. A vendégek állva tapsoltak, míg Rose fürdött a népszerűségben. Mikor visszaült a helyére, és közben egy másik társasághoz került a mikrofon, akik szörnyű hamisan énekelték az Oroszlánkirály-t, elégedetten nézett körbe.
- Szóval ki lesz a következő? – Mindenki szégyenlősen rázta a fejét. – Ugyan már! Halljátok ezeket? Ennél senki sem lehet bénább!
- Akarod hallani? – kérdezte kihívóan Brandon, és magára mutatott. – Még a bagzó macskákat is elkergetem a környékről!
- Jaj, ez hallani akarom! – sikkantott Lisa, majd kérlelőn a fiúhoz bújt. – Légyszííí!
A felhajtott italoknak és a bevésődésnek hála Brandon énekelt. És bebizonyította, hogy nem hazudott. A fülsértő nyávogás, amivel egy AC/DC számot adott elő, mindenki számára felért egy támadással, mégis jól szórakoztunk.
- Ezt nem így kell csinálni! – Azzal Emmett termett mellette, és együtt már egész jók voltak.
Táncoltunk, ittunk, nevettünk és mulattunk. A felfordulásban egyre közelebb húzódtam Camillához, és felkértem lassúzni Bella és Edward duettjére. Mikor végre a karomban tarthattam, nem számított semmi más, csak mi ketten. Éreztem, hogy közelebb simul hozzám, ujjaival a tarkómat simogatta. Nem tudtam megállni, számat a füléhez nyomtam, és lágyan belesúgtam.
- Kellesz nekem, Camilla. – Sóhajtottam. – Tudom, hogy te is érzed…
- Ne! – tolt el magától. - Kérlek, ne rontsd el!
Döbbenten néztem le rá.
- Ezt hogy érted?
- Nem akarom, hogy nagyobb jelentőséget tulajdoníts ennek, mint ami. – Fájdalmas arcomat látva kedvesebben hozzátette. – Ray, én nem olyan vagyok, akinek hiszel. Nem jó sem az idő, sem a hely. Talán ha más körülmények között találkoztunk volna… - Lehunyta a szemét. – Nem akarom, hogy illúziókba ringasd magad. Én hamarosan elmegyek. – Végigsimított az arcomon, ami bizonyára elárulta a bennem zajló érzéseket. – Tagadhatatlan a vonzódás, ami köztünk van, hiszen én is érzem. Még soha senki sem volt rám ilyen hatással.
- Akkor miért taszítasz el magadtól? Miért nem kaphatok esélyt? Kérlek, beszéljük ezt meg! Rengeteg mindent szeretnék elmondani neked, muszáj meghallgatnod.
Lesütötte a fejét, majd megadóan sóhajtott.
- Rendben, de nem most. Most bulizunk, érezzük jól magunkat, csak a jelennel, és nem a jövővel foglalkozva. – Ismét átfogta a nyakam a két karjával, úgy húzott magához. – Na, mit szólsz?
Mit szólhattam volna erre? Ha csak napok, órák, vagy percek adatnak meg nekünk, akkor azokat fogom élvezni.
- Rendben.
Persze hogy nem volt rendben, de ez is több volt a semminél. Az este folyamán alig engedtük el egymást, élveztük a simogatások, az érintések által felizzó szenvedély szikráit, az este varázslatos hangulatát.
Camilla is énekelt egy Kelly Clarkson-dalt, amibe Jasmine is besegített. A dalt hallgatva rájöttem, hogy milyen keveset tudok a múltjáról, és lemertem volna fogadni, hogy Seth fejében is ez járhatott, ahogy a számot hallgattuk, mert volt a lányokban valami elfojtott fájdalom. A dal végén könnyes szemmel ölelték egymást, és úgy tűnt, Brandon is átéli velük ugyanezt.


Hajnal felé – a többiek bátorítására én is elénekeltem egy régi kedvencemet, Bon Jovi Always slágerét, egyenesen Camillának címezve. Nem érdekelt, ha kinevetnek, csak az ő véleménye. A szám után mintha megváltozott volna, a tekintete simogató, szerelmes lett. Azt hittem, csak beképzelem magamnak, de a fülembe súgva azt mondta:
- Mi lenne, ha megszöknénk innét?
Negyedóra múlva már a szállodai szobámban téptük egymásról a ruhát, nem törődve semmivel, csak egymásra figyeltünk. Nem voltak ígéretek, követelések, mindent félretettünk, kizártunk az ajtón kívülre. 
Életem legcsodálatosabb éjszakáját követő reggelen egyedül ébredtem fel. Meglepődve kerestem, de ő eltűnt, ahogy a ruhái is. A pánik sebesen kígyózott végig rajtam, szorító fájdalmat okozva.
Elment?
Őrült sebességgel kaptam magamra a ruhát, és már rohantam is, hogy idiótát csinálva magamból könyörögjek neki.
A Jasmine-nel közös szobájuk előtt elbizonytalanodtam, aztán mégis halkan bekopogtam. A második próbálkozásra Jasmine kócos feje jelent meg a nyílásban.
- Szia, bocsi, beszélhetnék Camillával?
Értetlenül pislogott fel rám, aztán elöntötte a rémület.
- Hát nem veled volt?
- Nem.. Igen… Azaz már nincs – hebegtem zavartan. - Mikor felkeltem… - A szemem sarkából mozgást láttam a folyosón, odafordulva Alice állt előttem. Tekintete komor volt, halk hangja alig hatolt el hozzám.
- Sajnálom, megpróbáltam lebeszélni, de hajthatatlan.
Éreztem, ahogy a torkomat összeszorítja a rémület.
- Hol van most?
- Belláékkal visszament La Pushba – közölte, és mielőtt reménykedni kezdtem volna, hozzátette: 
- Csomagol.



Várom a komikat!!! :D

6 megjegyzés:

demon írta...

szia ez csúcs remélem bella rátudja venni camillát hogy maradjon ray nem érdemelne ekkora csapást újra az élettől ha már a családjától megosztotta
puszy

Ati írta...

Hali!
Huhh:D Nekem nagyon nagyon tetszett:D hihi Nagyon komolyak voltak Cullenék:D hmm ez a kis kiruccanás eléggé jól telt és a küldetés is sikeres volt:) Hmm Camilllát nem igazán értem :/Lehet hogy van itt még valami a háttérben? :/ remélem Ray nem adja fel és tesz valamit még az ügy érdekében :/ kösziii (U.I. Ed/Bella pillanatok jók voltak:))

Nsi Nikol írta...

Szia!
Azta!! Kerek még is hézagos. :) Hová ment Bella?? Camilla pedig miért mentél és vissza jön-e? De így is tökéletes mint mindig.
Sok történetet olvasok de ezt szinte hozzám nőtt mintha haza érnék mindig :).
Gratulálok várom a folytatást.
Nikol

Hannah írta...

Úristen, ne csináld már ezt!
Amúgy imádtam a részt, végre tisztázták Camillát a gengszterek előtt, Bella és Edward jelenete a fagyönggyel pedig olyan aranyos volt. :) De hogy camilla ilyen gonosz módon el akarja hagyni La Pusht és ezzel együtt Rayt... Remélem Ray nem adja fel és harcol a szerelemért. :)
Siess a kövi fejezettel. :))
Sok puszi: Hannah

Kingus írta...

Szia!
Imádom!!! :)
Nagyon jól sikerült,egy könyvet sem élveztem még ennyire.
szenzációs!
Kíváncsian várom h mi lesz Camillával,kicsit félek avval kapcsolatban h elmegy és La Pushban hagyja Rayt :(

Gabriella írta...

SZIASZTOK!

demon: :D Megint első vagy! :))))
Igen, szegény Ray valóban sokat szenvedett eddigi életében is, de mint tudjuk, van akire jobban rájár a rúd... :(((

Ati Kedves! Bíztam benne, hogy tetszenek majd a Cullenes részek... :))) Camilla nem túl egyszerű eset, mint a legtöbb nő...

Nikol: Örülök Neked! Hát, a végére csak kerek lesz, majdnem mindenkinek! :D

Hannah: :)))) Igen, tudtam, hogy már nagyon hiányoznak a Cullenek, de ezt a Ray-szálat sem akartam félbe hagyni, így muszáj volt közös programot találni nekik, ahol mindenkiről olvashattok...

Kingus: Köszönöm! :)))
Ne haragudjatok nagyon Camillára, az ő élete/életük sem volt fenékig tejföl...

KÖSZÖNÖM, ARANYOSAK VAGYTOK!!!
PUSZI