Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2012. május 29., kedd

56. fejezet


Sziasztok!

Itt a friss, remélem tetszeni fog. Bár nem túl mozgalmas, a következőben azonban újabb bonyodalmakra számíthattok! ;) 
Jó olvasást és kérlek, tiszteljetek meg néhány szóval, úgy lelkesebben fogok írni! :)
Puszi


- Miért követsz? Mi bajod van velem? – morogta bele a sötétségbe Lisa, ahol a farkast sejtette. Érezte az illatát, hallotta szívének dübörgését. Már legalább egy órája kísérte és tisztes távolból figyelte a lányt, akit ez kezdetben csak zavart, mostanra azonban már teljesen feldühített.
Várt egy kicsit, hallotta, ahogy közelebb jön, majd egy bokor mögött átváltozva kilép kopott térdnadrágjában a hold által megvilágított aprócska tisztásra.
Már nem tűnt haragosnak, ahogy a bálteremben, inkább szomorúan nézett Lisára.
- Nem akartalak zavarni – mondta, aztán hosszan hallgatva csak nézte búsan a lány arcát. Ez elég volt ahhoz, hogy Lisa haragja is elpárologjon, zavartan nézett félre és a feltámadó hűvös szél arra késztette, hogy összébb húzza magán a kardigánt. Ray közelebb lépett, mintha át akarná ölelni, hogy forró karjaival melegítse fel, félúton mégis meggondolta magát.
- Tetszik neked? – kérdezte szenvtelenül.
A zavarba jött lány úgy akart tenni, mint aki nem érti, mire gondolt, de ez túl átlátszó időhúzás lett volna. Szégyenlősen sütötte le a fejét.
- Igen – lehelte.
- Ő nem elég jó választás a számodra.
Lisa szinte várta ezt, azonnal védekezni kezdett.
- Honnét tudod? Hiszen nem is ismered!
- Nem, valóban nem. – Most sem volt dühös, ami Raymondtól merőben szokatlan. – És nem is a személye ellen van kifogásom. Csak… - sóhajtott és megdörzsölte az arcát. – Hozzád jobban illene valaki… aki… közülünk való.
A lány elcsodálkozott.
- Mármint egy farkas?
A fiú bólintott és még egy kicsit közelebb lépett.
- Valaki, aki ismer, aki meg tud védeni. Aki csodál és megbecsül… – Még egy lépés. – …Valaki, aki az életét is odaadná egyetlen mosolyodért. – Lassan felemelte a kezét és megsimogatta a lány szép arcát. – Valaki, aki szívből szeret.
Lisa elvarázsolva bámult a fiúra, akinek szinte izzott a tekintete a sötétben, majd hirtelen zavartan elhúzódott és elfordult tőle.
- Ha lenne ilyen farkas, már bevésődött volna – érvelt a lány. Nem olyan rég még ő is ebben reménykedett, de a sors máshogy akarta.
- Talán bevésődés nélkül is boldog lehet egy farkas – nézett mélyen Lisa szemébe. – Lehet, hogy nem kellene erre várnunk…
- Jacobnak is megérte várni – suttogta halkan a lány. – Pedig neki igazán sok időbe tellett.
- De ő is próbálkozott…
- Igen, próbálkozott, de nem találta a boldogságot – világított rá Lisa. Nézte a fiú csalódott arcát és őszintén sajnálta, hogy ez így van. – Minden farkasnak elrendeltetett, kivel teljesedhet ki. Ha még nem vésődött be, annak az az oka, hogy élete párja még nem lépett be az életébe. – Keserédes mosollyal az arcán kinyúlt és két tenyerét a fiú szomorú arcára simította, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzen. – A te életedben is eljön majd a pillanat és akkor rájössz, hogy mennyire megérte várni. Bármelyik lány lesz is, végtelenül szerencsés, hogy te leszel a társa. Bár lehetnék én az… de ez kizárt.
Raymond sóhajtva lehajolt, homlokát a lányéhoz nyomva nézett a szemébe. Két magányos szív pillanatnyi összeborulása volt ez csupán, két támaszt kereső lélek gyengesége.
- Szeretlek – lehelte Raymond. Nem volt a vallomásban szenvedély, de annál őszintébb.
És Lisa tudta, hogy ez így van. Tudta, mert ő is így érezte. Több volt ez, mint egy baráti érzés, mégis más, mint a szerelem. Egy különös vonzás, egy kötődés, ami örökre megmarad, bármi történjék is velük.
- Én is szeretlek.
Lassan kibontakoztak egymás öleléséből, ráérősen léptek hátra, míg végül egymás kezét szorongatva álltak. Egy percig némán nézték egymást, aztán mosolyogva elszakadtak a másiktól. Ray megrázkódott és a következő másodpercben már hatalmas farkasként nézett le a lányra, aki hangosan nevetve figyelte. Pici korától imádta nézni őket átváltozás közben. Sohasem jutott eszébe félni tőlük, épp ellenkezőleg; így közülökvalónak érezte magát, mert volt valami, amit csak ő láthatott, a részese lehetett. Végigsimított a fekete farkas fején, majd hagyta, hogy nagyot szökkenve eltűnjön a fák között.
Még soha nem sajnálta ennyire, hogy nem lehet Ray bevésődése, de hirtelen megjelent egy sötét szempár lelki szemei előtt, háttérbe szorítva minden mást.
Mire észbe kapott, már egy ablak alatt állt, amiből halvány fény szűrődött ki. Szomorúan állapította meg, hogy nem lát be, ám éles fülének köszönhetően meghallott két egyenletes szívverést kiszűrődni. Alszanak – állapította meg, és elfogta az ellenállhatatlan vágy, hogy lássa Brandont. A bejárati ajtón, ami nem volt kulcsra zárva, olyan halkan és gyorsan jutott be, hogy a levegőnek sem volt ideje felkavarodni. Követve a pulzusok hangját belopakodott egy szobába. Az ágyon Evelin aludt, nyakig betakarva, sápadt arca olyan fehéren világított az éjjeli lámpa fényében, hogy akármelyik Cullennal versenyre kelt volna. Az ágy mellett egy fotelban elterülve ott ült ő, hosszú lábai egy széken pihentek. Karját védekezőn fonta maga köré, a pléd, amivel előtte takarózott a földre csúszva feküdt. Lisa óvatosan felemelte és lágyan ráterítette. Ahogy közelebb hajolt hozzá, tekintete elkalandozott az alvó férfin. Homlokára barázdát rajzolt a gondterheltség, még álmában is összehúzta a szemöldökét. Kócos haja kuszán meredezett szét, állán borosta sötétlett, puha száját szorosan összezárta. A lányt elöntötte a forróság, ahogy eszébe jutott az előző esti csók…
Brandon szeme olyan hirtelen pattant fel, hogy Lisa pislantani sem mert ijedtében, csak meredten bámult vissza rá. Felocsúdva először a menekülés jutott az eszében, és nyilván nem csak neki. Érezte, amint egy erős kéz kulcsolódik a csuklójára és közelebb húzza magához, hogy visszatartsa.
Brandon, miközben lassan felemelkedett, az ujjával csendre intette a mentegetőzni készülő lányt, majd az ágy felé pillantva halkan kivezette a szobából és behúzta maguk mögött az ajtót.
- Nagyon sajnálom… csak… nyitva volt a bejárat – suttogta hadarva a rémült lány, de nem tudta befejezni, mert egy forró száj tapadt az övére. Brandon úgy szorította magához, hogy alig kapott levegőt. Na, nem mintha bánta volna! Épp ellenkezőleg, lábujjhegyre állt és szorosan átkarolta a nyakát, testével teljes hosszában hozzápréselődött. Már egy ideje vadul csókolóztak, mikor Brandon kicsit eltolta magától. Lisa megrémült, mert biztos volt benne, hogy megint megbánta és el fogja küldeni. De fölöslegesen izgult, mert a másik boldog mosollyal nézett le rá.
- Remélem más férfiakhoz nem szokásod éjszakánként beosonni – szólt incselkedve, és mikor pír öntötte el a lány arcát, felnevetett. A derekát ölelve átkísérte a nappaliba, ahol lehúzta magával a kanapéra.
- Hogy van Evelin? – kérdezte félve Lisa.
- Rosszabbul. – Brandon sóhajtott. – Ez már így van egy ideje. Hol jobban, hol rosszabbul. Amióta itt vagyunk, nyilvánvaló volt a javulás… Már kezdtem reménykedni.
- Sajnálom. – Nem tudta, mit is mondhatna, ami vigasz lehetne, így csak halkan hozzábújt.
- Örülök, hogy átjöttél. Az este nem a terveim szerint alakult… - Nem folytatta, csak simogatta a lány haját, pedig az égett a vágytól, hogy megtudja, mi volt az eredeti szándéka.
- A barátod, feltételezem, azt hiszi, otthon alszol… - Hangjának éle bántotta a lány fülét.
- Nem a barátom.
- Nem? – csodálkozott a másik. – Nekem úgy tűnt, képes lenne átharapni a torkom egyetlen tánc miatt.
- Pedig nem járunk, csak nagyon közel állunk egymáshoz… Ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne.
- Hááát, ennek igazán örülök. – Összehúzott szemekkel nézte Lisát. – Ugye nincs is barátod?
A lány zavartan nézegette a szőnyeg mintáját.
- Nincs – lehelte beismerően. Nem mert a fiúra nézni, aki az ő arcát kutatta elmélyülten.
- Ennek még jobban örülök – suttogta és már birtokba is vette a lány száját, akinek eszében sem volt tiltakozni. Ezúttal nem sietett, kiélvezte a csók minden pillanatát. Mikor ajkaik elváltak egymástól, oldalra fordította a fejét és a nyakánál mélyen beszívta az illatát. Mámoros tekintettel nézett fel az arcába, mint aki megrészegedett.
- Imádom! – Mosolya olyan szívdöglesztőre sikeredett, hogy Lisa teljesen elalélt tőle.  
- Nem vagy fáradt? - – kérdezte gyengéden a férfi.
Lisa majdnem rávágta, hogy cseppet sem, de a másik szeme alatt húzódó karikák eszébe jutatták mi mindenen ment át a férfi mostanában. Elegendő pihenésre aligha volt ideje.
- De, kicsit álmos vagyok. – Azzal felállva távozni készült, azonban a meleg kezek visszahúzták.
- Ne menj! – kérte. – Nem maradnál itt? Ígérem, úriemberként viselkedem… - nézett rá huncut mosollyal. Meg sem várva a lány válaszát eldőlt a kanapén, maga mellé húzva őt is. A keskeny helyen magához szorította Lisát, aki fejét a mellkasára hajtotta. Így ugyan nem láthatta a férfi arcát, de elégedett sóhaja kárpótolta. Néhány másodperc után légvételei elmélyültek, szívverése lelassult a lány füle alatt. Lisa nem volt álmos, de ha az lett volna, akkor is ébren marad, hogy ne hagyjon ki egyetlen dobbanást sem…
Istenem! Végre ott volt, ahol lenni akart.




Bella szemszög


- Szomorú vagy – simított végig arcomon Edward, ahogy a karjára támaszkodva figyelt. A hatalmas franciaágy közepén feküdtünk, a tévé lehalkítva villogott; egyikünk sem nézte.
- Igen, sajnálom Evelint. És persze Brandont. Szörnyű ez az egész… - Most is a gyűrűmmel játszottam, az ujjamon forgatva körbe-körbe. Vőlegényem megértően nézte, keresve a vigasztaló szavakat.
- Tudom. De ezt leszámítva a napunk igazán jól sikerült, sőt egészen kellemes volt. Különösen Emmett szórakozott jól. - Megjegyzése mosolyt csalt az arcomra, mert magam előtt láttam a fiút a két számmal kisebb kölcsön pólóban. – És azt hiszem, Jacob is elégedett lehet… - Folytatta Edward.
- Hát, annyira talán mégsem! Láttad, hogy nézett Brandonra? És Ray is! Nem tetszett…
Vőlegényem nevetve előrehajolt, és puszit nyomott ráncba szaladt homlokomra.
- Nos, nekem nem úgy tűnt, hogy ez őt annyira aggasztotta volna! Ha tudná, hogy kikkel húz ujjat!
- Tetszik neki Lisa – mosolyodtam el, mikor eszembe jutott a táncuk. Ahogy a lányra nézett, ahogy ölelte egyértelművé tette, milyen szándékai vannak vele. Persze, ez újabb problémát vet fel, tekintve, hogy Lisa félig vámpír és a falka védelmét élvezi. Bár kétségtelenül ez lesz az első eset, mikor egy vámpírt akarnak megóvni egy egyszerű embertől. Csak remélni tudtam, hogy Brandon részéről nem csupán egy trófea lesz a lány. Végtére is nem ismerem az öcsémet, lehet, hogy egy nőfaló csirkefogó!
A telefonom halk pittyenéssel jelezte az üzenet érkezését. Jacob írt.
„ Hello! Lisa nálatok van? Még nem jött haza…” 
- Írd meg neki, hogy jó helyen van, reggelire hazaér! – kiáltott fel Alice a nappaliból. Már pötyögtem is a választ, miközben visszakérdeztem.
- Miért, hol van?
Másodpercnyi hallgatás után szintén kiabálva jött a felelet.
- Éppen az öcséden!
Emmett hangos nevetése és Edward valamivel visszafogottabb kuncogása sem tudott meggyőzni arról, hogy ez valóban jó dolog lenne.
- Ugyan, emlékezz, milyen varázslatos volt az az időszak, mikor titokban találkozgattunk! Mikor még csak ízlelgettük az érzést, amit kiváltottunk egymásból – suttogta szerelmem. - A türelmetlen várakozást, az ismerkedés izgalmát… Köztük még csak most kezdődik el.
Elmosolyodtam az emlékekre.
- Igen, csak attól félek, ennek nem lesz jó vége…! 
- Ne légy ennyire negatív, így is vannak épp elegen, akik rossz szemmel nézik majd a kapcsolatukat. Brandon nem látszik meggondolatlannak. Hagyjuk, had menjen minden a maga útján, és ha mégis gond lenne, elég lesz akkor aggódnunk miatta. – Villámgyorsan hanyatt döntött és rám nehezedett. Azonnal fellobbant bennem a vágy, szorosan átfontam a nyakát, lágyan megcsókoltam, aztán végighaladtam a nyakán, mire szenvedélyesen felsóhajtott.
- Nincs kedved úszni egyet az óceánban? – kérdeztem kacéran, mire azonnal felpattant, húzva engem is magával, hátunk mögött hagyva a házat és Emmett idétlen röhögését…

13 megjegyzés:

demon írta...

szia remélem minden rendben lesz és jake megérti hogy lisa már nem csecsemő akinek elkell követnie a saját hibáit

Gabriella írta...

Szia Demon!

Igen, szerintem Jacob hiába "apáskodik"... Bár érthető, hogy félti Lisát! :)
Hogy rendben lesz-e? Hát... majd egyszer! :))))

KÖSZÖNÖM!
Puszi

Beky írta...

Szia. Hát ez nagyon tetszett. Brandon és Lisa igazán összeillek és szerintem nincs miért félteni őket. Remélem hogy Bellának sikerül végre közelebb kerülnie Brendonhoz. Már nagyon várom a következő fejezetet.
Puszi
Beky

Hannah írta...

Szia!
Brandon és Ray olyan édes! :D
Örülök, hogy végre elkezdték egymást "jobban" megismerni. :DD
Sok puszi: Hannah

Gabriella írta...

Sziasztok!

Beky: Örülök, hogy tetszett! Igen, szegény Brandonnal hamarosan megfordul a világ... :))))

Hannah: Édesek bizony! :))) És még mi minden vár rájuk...!

PUSZI NEKTEK? KÖSZÖNÖM!

Beness Nikol írta...

Sya!
nagyon jó lett!
jó "látni" hogy minden rendben Lisa és Bella öccse között.
Alice mondata jó volt. "Épp az öcséden."
Ezen jót kacagtam.
Legyen még egy pár szemszög. :)
Érdekes lenne...

Nikol

Gabriella írta...

Szia Nikol!

:)))))))
Nos, lehet szó váltott szemszögről, majd igyekszem! Kezdem mondjuk Lisával... :)

Köszi!

Névtelen írta...

Szia!
Úgy örülök, hogy megint írsz, és ilyen gyakran! Lisa-ék olyan aranyosak együtt! Remélem hozol be egy új szereplőt, hogy Ray se maradjon egyedül!
Várom a folytatást!
Nelli

Gabriella írta...

Szia Nelli!

Köszönöm, aranyos vagy! :))) Igen, igyekszem gyakran frisselni!
Oh, bizony, bizony, lesz ám új szereplő, talán már a következőben... És bizony kicsit összekuszálja a dolgokat... ;)

Puszi

Ati írta...

Szia!
Nem rég találtam rá a blogodra és kezdtem el olvasni a történetedet de végre elértem a legfrissebb fejezetig is:) Nagyon nagyon nagyon tetszik a történeted:) De tényleg bevallom a Bellás Edwardos részek tetszettek a legjobban és érdekeltek a legjobban ( És nagyon nagyon örülök hogy együtt vannak főleg hogy lassan esküvő:D) persze a többi szereplő is aranyos főleg Lisa de ő nagyon :)) De sajnos menthetetlenül Bella/Edward párti vagyok a végsőkig :D ez azonban nem tántorít el attól hogy továbra is olvassam a történeted mert tényleg tetszik főleg hogy Lisa úgy néz ki hogy Brendon az ő "bevésődése" és vissza :D Ami szerintem tök jó mert Ő nem egy hülye idióta farkas aki amikor hirtelen bevésődik egy megszállja Do Huan és lenyom egy hatalmas nyáltenger szöveget a csajnak :D ahh :D nah mind1 amúgy Jakeék is aranyosak :) Örültem hogy Bella "húgának" is rendbe látszik jönni az élete:) Köszi a fejezeteket és kíváncsi vagyok nagyon afolytatásra főleg úgy hogy bonyodalmakat ígértél :)) (Bellát és Edwardot kéretik békén hagyni asszem eleget szenvedtek most más szenvedjen !:D)

Gabriella írta...

Szia Ati!

Hűűű... Azt hiszem, ez a leghosszabb komi, amit eddig kaptam! :))) KÖSZI!
Nos, igen, E&B páros most nyugalmat kap, bár a körülöttük élők problémái nyilván őket is érinti...
Ugy látom, nem szívleled a farkasokat. Hááát, pedig a közeljövő eseményei La Pushban fognak bonyodalmat kavarni... És bizony akad még néhány pár nélküli farkasunk... Szóval, lesz nyál is...ahogy te mondtad! :) De a nagyon rózsaszínű, émelyítő dolgokat azért én sem szeretem, viszont az átérezhető romantikát igen.

KÖSZÖNÖM! Puszi

Macy írta...

óóóó, sajnálom Ray-t :( mm hogy ennyire bele van zúgva Lisába, viszont ő ezt nem viszonozza. tipikus Jake-Bella felállás, de ugyebár Jake-nek lett Nessie, úgyhogy Raymondnak is jár az a bizonyos nagy Ő!! :D
Alice, meg... "Éppen az öcséden!" :D:D
várom már a frisst :) :D
puszi

Gabriella írta...

Szia Macy!

Már hiányoltalak... :)
Mint tudjuk, az életben sem mindenki akad össze a nagy Ő-vel... :( Néha csak kicsi jut... vagy több kicsi...
Háááát, hogy ez Ray esetében hogy lesz...?
:))))))
Puszi drága!