Sziasztok!
Itt a friss, remélem tetszeni fog. Bár nem túl mozgalmas, a következőben azonban újabb bonyodalmakra számíthattok! ;)
Jó olvasást és kérlek, tiszteljetek meg néhány szóval, úgy lelkesebben fogok írni! :)
Puszi
- Miért követsz? Mi bajod van velem? – morogta bele a
sötétségbe Lisa, ahol a farkast sejtette. Érezte az illatát, hallotta szívének
dübörgését. Már legalább egy órája kísérte és tisztes távolból figyelte a
lányt, akit ez kezdetben csak zavart, mostanra azonban már teljesen
feldühített.
Várt egy kicsit, hallotta, ahogy közelebb jön, majd
egy bokor mögött átváltozva kilép kopott térdnadrágjában a hold által
megvilágított aprócska tisztásra.
Már nem tűnt haragosnak, ahogy a bálteremben, inkább
szomorúan nézett Lisára.
- Nem akartalak zavarni – mondta, aztán hosszan
hallgatva csak nézte búsan a lány arcát. Ez elég volt ahhoz, hogy Lisa haragja
is elpárologjon, zavartan nézett félre és a feltámadó hűvös szél arra
késztette, hogy összébb húzza magán a kardigánt. Ray közelebb lépett, mintha át
akarná ölelni, hogy forró karjaival melegítse fel, félúton mégis meggondolta
magát.
- Tetszik neked? – kérdezte szenvtelenül.
A zavarba jött lány úgy akart tenni, mint aki nem
érti, mire gondolt, de ez túl átlátszó időhúzás lett volna. Szégyenlősen
sütötte le a fejét.
- Igen – lehelte.
- Ő nem elég jó választás a számodra.
Lisa szinte várta ezt, azonnal védekezni kezdett.
- Honnét tudod? Hiszen nem is ismered!
- Nem, valóban nem. – Most sem volt dühös, ami
Raymondtól merőben szokatlan. – És nem is a személye ellen van kifogásom. Csak…
- sóhajtott és megdörzsölte az arcát. – Hozzád jobban illene valaki… aki…
közülünk való.
A lány elcsodálkozott.
- Mármint egy farkas?
A fiú bólintott és még egy kicsit közelebb lépett.
- Valaki, aki ismer, aki meg tud védeni. Aki csodál és
megbecsül… – Még egy lépés. – …Valaki, aki az életét is odaadná egyetlen
mosolyodért. – Lassan felemelte a kezét és megsimogatta a lány szép arcát. –
Valaki, aki szívből szeret.
Lisa elvarázsolva bámult a fiúra, akinek szinte izzott
a tekintete a sötétben, majd hirtelen zavartan elhúzódott és elfordult tőle.
- Ha lenne ilyen farkas, már bevésődött volna – érvelt
a lány. Nem olyan rég még ő is ebben reménykedett, de a sors máshogy akarta.
- Talán bevésődés nélkül is boldog lehet egy farkas –
nézett mélyen Lisa szemébe. – Lehet, hogy nem kellene erre várnunk…
- Jacobnak is megérte várni – suttogta halkan a lány.
– Pedig neki igazán sok időbe tellett.
- De ő is próbálkozott…
- Igen, próbálkozott, de nem találta a boldogságot –
világított rá Lisa. Nézte a fiú csalódott arcát és őszintén sajnálta, hogy ez
így van. – Minden farkasnak elrendeltetett, kivel teljesedhet ki. Ha még nem
vésődött be, annak az az oka, hogy élete párja még nem lépett be az életébe. –
Keserédes mosollyal az arcán kinyúlt és két tenyerét a fiú szomorú arcára
simította, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzen. – A te életedben is eljön
majd a pillanat és akkor rájössz, hogy mennyire megérte várni. Bármelyik lány lesz
is, végtelenül szerencsés, hogy te leszel a társa. Bár lehetnék én az… de ez
kizárt.
Raymond sóhajtva lehajolt, homlokát a lányéhoz nyomva
nézett a szemébe. Két magányos szív pillanatnyi összeborulása volt ez csupán,
két támaszt kereső lélek gyengesége.
- Szeretlek – lehelte Raymond. Nem volt a vallomásban
szenvedély, de annál őszintébb.
És Lisa tudta, hogy ez így van. Tudta, mert ő is így
érezte. Több volt ez, mint egy baráti érzés, mégis más, mint a szerelem. Egy
különös vonzás, egy kötődés, ami örökre megmarad, bármi történjék is velük.
- Én is szeretlek.
Lassan kibontakoztak egymás öleléséből, ráérősen
léptek hátra, míg végül egymás kezét szorongatva álltak. Egy percig némán
nézték egymást, aztán mosolyogva elszakadtak a másiktól. Ray megrázkódott és a
következő másodpercben már hatalmas farkasként nézett le a lányra, aki hangosan
nevetve figyelte. Pici korától imádta nézni őket átváltozás közben. Sohasem
jutott eszébe félni tőlük, épp ellenkezőleg; így közülökvalónak érezte magát,
mert volt valami, amit csak ő láthatott, a részese lehetett. Végigsimított a
fekete farkas fején, majd hagyta, hogy nagyot szökkenve eltűnjön a fák között.
Még soha nem sajnálta ennyire, hogy nem lehet Ray
bevésődése, de hirtelen megjelent egy sötét szempár lelki szemei előtt,
háttérbe szorítva minden mást.
Mire észbe kapott, már egy ablak alatt állt, amiből
halvány fény szűrődött ki. Szomorúan állapította meg, hogy nem lát be, ám éles
fülének köszönhetően meghallott két egyenletes szívverést kiszűrődni. Alszanak – állapította meg, és elfogta
az ellenállhatatlan vágy, hogy lássa Brandont. A bejárati ajtón, ami nem volt
kulcsra zárva, olyan halkan és gyorsan jutott be, hogy a levegőnek sem volt
ideje felkavarodni. Követve a pulzusok hangját belopakodott egy szobába. Az
ágyon Evelin aludt, nyakig betakarva, sápadt arca olyan fehéren világított az
éjjeli lámpa fényében, hogy akármelyik Cullennal versenyre kelt volna. Az ágy
mellett egy fotelban elterülve ott ült ő, hosszú lábai egy széken pihentek.
Karját védekezőn fonta maga köré, a pléd, amivel előtte takarózott a földre
csúszva feküdt. Lisa óvatosan felemelte és lágyan ráterítette. Ahogy közelebb
hajolt hozzá, tekintete elkalandozott az alvó férfin. Homlokára barázdát
rajzolt a gondterheltség, még álmában is összehúzta a szemöldökét. Kócos haja
kuszán meredezett szét, állán borosta sötétlett, puha száját szorosan
összezárta. A lányt elöntötte a forróság, ahogy eszébe jutott az előző esti
csók…
Brandon szeme olyan hirtelen pattant fel, hogy Lisa
pislantani sem mert ijedtében, csak meredten bámult vissza rá. Felocsúdva
először a menekülés jutott az eszében, és nyilván nem csak neki. Érezte, amint
egy erős kéz kulcsolódik a csuklójára és közelebb húzza magához, hogy
visszatartsa.
Brandon, miközben lassan felemelkedett, az ujjával
csendre intette a mentegetőzni készülő lányt, majd az ágy felé pillantva halkan
kivezette a szobából és behúzta maguk mögött az ajtót.
- Nagyon sajnálom… csak… nyitva volt a bejárat –
suttogta hadarva a rémült lány, de nem tudta befejezni, mert egy forró száj
tapadt az övére. Brandon úgy szorította magához, hogy alig kapott levegőt. Na,
nem mintha bánta volna! Épp ellenkezőleg, lábujjhegyre állt és szorosan
átkarolta a nyakát, testével teljes hosszában hozzápréselődött. Már egy ideje
vadul csókolóztak, mikor Brandon kicsit eltolta magától. Lisa megrémült, mert
biztos volt benne, hogy megint megbánta és el fogja küldeni. De fölöslegesen
izgult, mert a másik boldog mosollyal nézett le rá.
- Remélem más férfiakhoz nem szokásod éjszakánként
beosonni – szólt incselkedve, és mikor pír öntötte el a lány arcát,
felnevetett. A derekát ölelve átkísérte a nappaliba, ahol lehúzta magával a
kanapéra.
- Hogy van Evelin? – kérdezte félve Lisa.
- Rosszabbul. – Brandon sóhajtott. – Ez már így van
egy ideje. Hol jobban, hol rosszabbul. Amióta itt vagyunk, nyilvánvaló volt a
javulás… Már kezdtem reménykedni.
- Sajnálom. – Nem tudta, mit is mondhatna, ami vigasz
lehetne, így csak halkan hozzábújt.
- Örülök, hogy átjöttél. Az este nem a terveim szerint
alakult… - Nem folytatta, csak simogatta a lány haját, pedig az égett a
vágytól, hogy megtudja, mi volt az eredeti szándéka.
- A barátod, feltételezem, azt hiszi, otthon alszol… -
Hangjának éle bántotta a lány fülét.
- Nem a barátom.
- Nem? – csodálkozott a másik. – Nekem úgy tűnt, képes
lenne átharapni a torkom egyetlen tánc miatt.
- Pedig nem járunk, csak nagyon közel állunk
egymáshoz… Ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne.
- Hááát, ennek igazán örülök. – Összehúzott szemekkel
nézte Lisát. – Ugye nincs is barátod?
A lány zavartan nézegette a szőnyeg mintáját.
- Nincs – lehelte beismerően. Nem mert a fiúra nézni,
aki az ő arcát kutatta elmélyülten.
- Ennek még jobban örülök – suttogta és már birtokba
is vette a lány száját, akinek eszében sem volt tiltakozni. Ezúttal nem
sietett, kiélvezte a csók minden pillanatát. Mikor ajkaik elváltak egymástól,
oldalra fordította a fejét és a nyakánál mélyen beszívta az illatát. Mámoros
tekintettel nézett fel az arcába, mint aki megrészegedett.
- Imádom! – Mosolya olyan szívdöglesztőre sikeredett,
hogy Lisa teljesen elalélt tőle.
- Nem vagy fáradt? - – kérdezte gyengéden a férfi.
Lisa majdnem rávágta, hogy cseppet sem, de a másik
szeme alatt húzódó karikák eszébe jutatták mi mindenen ment át a férfi
mostanában. Elegendő pihenésre aligha volt ideje.
- De, kicsit álmos vagyok. – Azzal felállva távozni
készült, azonban a meleg kezek visszahúzták.
- Ne menj! – kérte. – Nem maradnál itt? Ígérem,
úriemberként viselkedem… - nézett rá huncut mosollyal. Meg sem várva a lány
válaszát eldőlt a kanapén, maga mellé húzva őt is. A keskeny helyen magához
szorította Lisát, aki fejét a mellkasára hajtotta. Így ugyan nem láthatta a
férfi arcát, de elégedett sóhaja kárpótolta. Néhány másodperc után légvételei
elmélyültek, szívverése lelassult a lány füle alatt. Lisa nem volt álmos, de ha
az lett volna, akkor is ébren marad, hogy ne hagyjon ki egyetlen dobbanást sem…
Istenem! Végre ott volt, ahol lenni akart.
Bella szemszög
- Szomorú vagy – simított végig arcomon Edward, ahogy
a karjára támaszkodva figyelt. A hatalmas franciaágy közepén feküdtünk, a tévé
lehalkítva villogott; egyikünk sem nézte.
- Igen, sajnálom Evelint. És persze Brandont. Szörnyű
ez az egész… - Most is a gyűrűmmel játszottam, az ujjamon forgatva körbe-körbe.
Vőlegényem megértően nézte, keresve a vigasztaló szavakat.
- Tudom. De ezt leszámítva a napunk igazán jól
sikerült, sőt egészen kellemes volt. Különösen Emmett szórakozott jól. - Megjegyzése
mosolyt csalt az arcomra, mert magam előtt láttam a fiút a két számmal kisebb
kölcsön pólóban. – És azt hiszem, Jacob is elégedett lehet… - Folytatta Edward.
- Hát, annyira talán mégsem! Láttad, hogy nézett
Brandonra? És Ray is! Nem tetszett…
Vőlegényem nevetve előrehajolt, és puszit nyomott
ráncba szaladt homlokomra.
- Nos, nekem nem úgy tűnt, hogy ez őt annyira
aggasztotta volna! Ha tudná, hogy kikkel húz ujjat!
- Tetszik neki Lisa – mosolyodtam el, mikor eszembe
jutott a táncuk. Ahogy a lányra nézett, ahogy ölelte egyértelművé tette, milyen
szándékai vannak vele. Persze, ez újabb problémát vet fel, tekintve, hogy Lisa
félig vámpír és a falka védelmét élvezi. Bár kétségtelenül ez lesz az első
eset, mikor egy vámpírt akarnak megóvni egy egyszerű embertől. Csak remélni
tudtam, hogy Brandon részéről nem csupán egy trófea lesz a lány. Végtére is nem
ismerem az öcsémet, lehet, hogy egy nőfaló csirkefogó!
A telefonom halk pittyenéssel jelezte az üzenet
érkezését. Jacob írt.
„ Hello! Lisa
nálatok van? Még nem jött haza…”
- Írd meg neki, hogy jó helyen van, reggelire hazaér!
– kiáltott fel Alice a nappaliból. Már pötyögtem is a választ, miközben
visszakérdeztem.
- Miért, hol van?
Másodpercnyi hallgatás után szintén kiabálva jött a felelet.
- Éppen az öcséden!
Emmett hangos nevetése és Edward valamivel
visszafogottabb kuncogása sem tudott meggyőzni arról, hogy ez valóban jó dolog
lenne.
- Ugyan, emlékezz, milyen varázslatos volt az az
időszak, mikor titokban találkozgattunk! Mikor még csak ízlelgettük az érzést,
amit kiváltottunk egymásból – suttogta szerelmem. - A türelmetlen várakozást,
az ismerkedés izgalmát… Köztük még csak most kezdődik el.
Elmosolyodtam az emlékekre.
- Igen, csak attól félek, ennek nem lesz jó
vége…!
- Ne légy ennyire negatív, így is vannak épp elegen,
akik rossz szemmel nézik majd a kapcsolatukat. Brandon nem látszik
meggondolatlannak. Hagyjuk, had menjen minden a maga útján, és ha mégis gond
lenne, elég lesz akkor aggódnunk miatta. – Villámgyorsan hanyatt döntött és rám
nehezedett. Azonnal fellobbant bennem a vágy, szorosan átfontam a nyakát, lágyan
megcsókoltam, aztán végighaladtam a nyakán, mire szenvedélyesen felsóhajtott.
- Nincs kedved úszni egyet az óceánban? – kérdeztem
kacéran, mire azonnal felpattant, húzva engem is magával, hátunk mögött hagyva
a házat és Emmett idétlen röhögését…
13 megjegyzés:
szia remélem minden rendben lesz és jake megérti hogy lisa már nem csecsemő akinek elkell követnie a saját hibáit
Szia Demon!
Igen, szerintem Jacob hiába "apáskodik"... Bár érthető, hogy félti Lisát! :)
Hogy rendben lesz-e? Hát... majd egyszer! :))))
KÖSZÖNÖM!
Puszi
Szia. Hát ez nagyon tetszett. Brandon és Lisa igazán összeillek és szerintem nincs miért félteni őket. Remélem hogy Bellának sikerül végre közelebb kerülnie Brendonhoz. Már nagyon várom a következő fejezetet.
Puszi
Beky
Szia!
Brandon és Ray olyan édes! :D
Örülök, hogy végre elkezdték egymást "jobban" megismerni. :DD
Sok puszi: Hannah
Sziasztok!
Beky: Örülök, hogy tetszett! Igen, szegény Brandonnal hamarosan megfordul a világ... :))))
Hannah: Édesek bizony! :))) És még mi minden vár rájuk...!
PUSZI NEKTEK? KÖSZÖNÖM!
Sya!
nagyon jó lett!
jó "látni" hogy minden rendben Lisa és Bella öccse között.
Alice mondata jó volt. "Épp az öcséden."
Ezen jót kacagtam.
Legyen még egy pár szemszög. :)
Érdekes lenne...
Nikol
Szia Nikol!
:)))))))
Nos, lehet szó váltott szemszögről, majd igyekszem! Kezdem mondjuk Lisával... :)
Köszi!
Szia!
Úgy örülök, hogy megint írsz, és ilyen gyakran! Lisa-ék olyan aranyosak együtt! Remélem hozol be egy új szereplőt, hogy Ray se maradjon egyedül!
Várom a folytatást!
Nelli
Szia Nelli!
Köszönöm, aranyos vagy! :))) Igen, igyekszem gyakran frisselni!
Oh, bizony, bizony, lesz ám új szereplő, talán már a következőben... És bizony kicsit összekuszálja a dolgokat... ;)
Puszi
Szia!
Nem rég találtam rá a blogodra és kezdtem el olvasni a történetedet de végre elértem a legfrissebb fejezetig is:) Nagyon nagyon nagyon tetszik a történeted:) De tényleg bevallom a Bellás Edwardos részek tetszettek a legjobban és érdekeltek a legjobban ( És nagyon nagyon örülök hogy együtt vannak főleg hogy lassan esküvő:D) persze a többi szereplő is aranyos főleg Lisa de ő nagyon :)) De sajnos menthetetlenül Bella/Edward párti vagyok a végsőkig :D ez azonban nem tántorít el attól hogy továbra is olvassam a történeted mert tényleg tetszik főleg hogy Lisa úgy néz ki hogy Brendon az ő "bevésődése" és vissza :D Ami szerintem tök jó mert Ő nem egy hülye idióta farkas aki amikor hirtelen bevésődik egy megszállja Do Huan és lenyom egy hatalmas nyáltenger szöveget a csajnak :D ahh :D nah mind1 amúgy Jakeék is aranyosak :) Örültem hogy Bella "húgának" is rendbe látszik jönni az élete:) Köszi a fejezeteket és kíváncsi vagyok nagyon afolytatásra főleg úgy hogy bonyodalmakat ígértél :)) (Bellát és Edwardot kéretik békén hagyni asszem eleget szenvedtek most más szenvedjen !:D)
Szia Ati!
Hűűű... Azt hiszem, ez a leghosszabb komi, amit eddig kaptam! :))) KÖSZI!
Nos, igen, E&B páros most nyugalmat kap, bár a körülöttük élők problémái nyilván őket is érinti...
Ugy látom, nem szívleled a farkasokat. Hááát, pedig a közeljövő eseményei La Pushban fognak bonyodalmat kavarni... És bizony akad még néhány pár nélküli farkasunk... Szóval, lesz nyál is...ahogy te mondtad! :) De a nagyon rózsaszínű, émelyítő dolgokat azért én sem szeretem, viszont az átérezhető romantikát igen.
KÖSZÖNÖM! Puszi
óóóó, sajnálom Ray-t :( mm hogy ennyire bele van zúgva Lisába, viszont ő ezt nem viszonozza. tipikus Jake-Bella felállás, de ugyebár Jake-nek lett Nessie, úgyhogy Raymondnak is jár az a bizonyos nagy Ő!! :D
Alice, meg... "Éppen az öcséden!" :D:D
várom már a frisst :) :D
puszi
Szia Macy!
Már hiányoltalak... :)
Mint tudjuk, az életben sem mindenki akad össze a nagy Ő-vel... :( Néha csak kicsi jut... vagy több kicsi...
Háááát, hogy ez Ray esetében hogy lesz...?
:))))))
Puszi drága!
Megjegyzés küldése