Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2012. június 5., kedd

57. fejezet


 Sziasztok!

Itt a következő, jó hosszúra sikeredet... És meglesz a bonyodalom is... ;)


Lisa szemszöge


A hajnal álmos derengése bekúszott a völgybe, lassan szűrődve át az őszi ködön. A szél tombolása már abbamaradt, mintha csendre intette volna a pirkadat. A nappaliban még égett a kanapé melletti lámpa, ezért halkan kinyújtottam a karom, hogy leoltsam. Az elmúlt pár órát azzal töltöttem, hogy Brandont figyeltem alvás közben. Valóban nagyon fáradt lehetett, meg sem rezdült álmában, de ölelő karjai ugyan úgy szorítottak magukhoz, mint mikor elszenderült.
Nagyon jó érzés volt, semmi eddigihez sem fogható! A mosoly levakarhatatlanul az arcomon maradt, a lelkem szinte táncolt. Ez tehát a szerelem… Hm, igen, szerelmes voltam belé.
Meghallottam, hogy Evelin mozgolódni kezd a másik szobában; bizonyára segítségre lesz szüksége. Megfordult a fejemben, hogy átmegyek én hozzá, hagyva még Brandont pihenni, de nem tudtam, hogyan magyarázzam meg ittlétem okát. Már a gondolatra is zavarba jöttem… Vajon mit szólna, hogy itt töltöttem az éjszakát? És Jacob? Vagy a farkasok? Nem mintha bármi szégyellnivalót tettünk volna, de akkor is…
Óvatosan feljebb csúsztam, számat az ajkához nyomtam, majd figyeltem, ahogy megrándul a szája széle és kényelmes mosolyra húzódik.
- Jó reggelt! – lehelte anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, inkább még közelebb húzva magához lágyan megcsókolt. Még a csontjaim is felforrósodtak és olvadásnak indultak!
- Evelin… ébren van – nyögtem két sóhaj között, mert épp a nyakamat csókolgatta. Azonnal felkapta a fejét és hallgatózni kezdett, majd egy utolsó puszit adva felpattant és a szoba felé sietett.
Csendben vártam, amíg beköszönt az anyjának és hallgattam a beszélgetésüket.
- Hogy érzed magad? – kérdezte rekedt hangon.
- Jobban. Sajnálom, hogy elrontottam az estéteket… Öreg vagyok már ezekhez a felhajtásokhoz…
- Hagyd ezt abba! – korholta szeretettel. – Az a lényeg, hogy jobban vagy. Nemsokára átjön Cullen doktor… Nem érdekelnek a kifogások! – vette elejét a tiltakozásnak. - Jön és kész! – Evelin morgásával mit sem törődve elindult kifelé. – Főzök egy kávét, addig kitalálhatod, hogy mit kérsz reggelire.
Azzal már kint is volt a szobából.
- És te, hercegnőm, mit szeretnél enni? – A konyha felé elsétálva puszit nyomott a fejemre.
- Beérem egy kávéval. – Nem akartam megbántani, de jobbnak láttam, ha minél hamarabb hazamegyek. Jacobnak valószínűleg feltűnt, hogy nem voltam otthon, és bár bizonyára el volt foglalva az éjjel Emilyvel, számon fog kérni. Néha határozottan bosszantó a túlzott atyáskodása, de nem tudok rá haragudni ezért. A David-féle ügy után egyébként is érthető, hogy félt. Sajnos, nekem is be kellett látnom, hogy vannak dolgok, amik rám is veszélyt jelenthetnek, vámpír gének ide vagy oda.
- Csak egy kávé? Hm… Nem akarod megkóstolni esetleg a sajtos omlettemet? Nem? Biztos? Nem tudod, mit hagysz ki! – csóválta a fejét incselkedve, miközben bekapcsolta a kávéfőzőt. Annyira aranyos volt a gyűrött pólójában, kócosan, hogy kedvem lett volna megpuszilgatni! Jó volt látni, hogy jobb kedve van, feltehetően Evelin jobbulása miatt. Abban nem is mertem reménykedni, hogy én vagyok az oka. Néztem, ahogy előszedi a csészéket és kikészíti a cukrot. Mikor lejött a kávé csendesen szürcsöltük a saját italunkat és csak néztük egymást.
- Mennem kell – szóltam halkan, mire azonnal ráncba szaladt a homloka.
- Biztos nem maradsz reggelire? Süthetek palacsintát… - próbálkozott lelkesen.
Elnevettem magam és kísértésbe is estem egy pillanatra, így még nehezebb volt elbúcsúzni.
- Nem, muszáj mennem, Jacob pipa lesz – szaladt ki a számon, mire még jobban összevont a szemöldökét.
- Ha akarod, beszélek vele. Vagy inkább a szüleiddel.
Nem voltam felkészülve az ilyesfajta beszélgetésre. Persze, volt fedő sztorink, miszerint én a Black család rokona vagyok, aki korán árvaságra jutott. De Brandonnak hazudni… az más volt. Minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy félre vezessem. Hirtelen annyira megijedtem, hogy az üres bögrét túl erősen szorítottam meg, minek következtében szilánkokra tört.
- Sa-sajnálom! Annyira ügyetlen vagyok! – Azonnal elkezdtem összeszedegetni a darabokat, de túl gyorsan, ezért kényszerítettem magam az emberi tempóra. Feltűnt, hogy nem mozdul, nem segít, sőt mégcsak szóban sem biztosít arról, hogy nem történt baj. Lemerevedtem és agyamban egyre az zakatolt, hogy lebuktam! Lassan fordultam felé, és mikor az arcára pillantottam, meg sem lepődtem a rajta tükröződő döbbeneten. Csak bámultam rá, várva az ítéletet, mikor ráérősen kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet, amiben nemrég még a bögrét tartottam. Ujjaimat kinyújtva kisimította a tenyeremet és alaposan megnézte, majd ismét az arcomat kutatta. A jeges félelem megbénított; bár tudtam, hogy mondanom kellene valamit, a szavak nem jöttek a számra.
- Nem vágtad meg magad – lehelte, miközben még mindig két kezében tartotta a tenyerem. Ahogy mélyen a szemembe nézett, úgy tűnt, mintha várna valamire. És én a fejemben már formáltam a mondatokat, hogyan valljam be neki, mi is vagyok…
- Brandon! Történt valami? – kiáltott ki a szobából Evelin. Ettől magamhoz tértem, gyorsan elrántottam a kezem és zsebre dugtam.
- Nem, anya, csak elejtettem egy bögrét – válaszolt hangosan, de továbbra is engem bámult.
- Akkor, majd később találkozunk. Viszlát! – suttogtam és elindultam az ajtó felé.
- Én itt leszek – biztosított, mielőtt a kezem elérte volna a kilincset. Mintha azt akarná ezzel mondani, hogy nem számít, bármi történt is az előbb. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek és visszatekintettem. Engem nézett, a szemei szinte izzottak, ajkain ismét az a huncut mosoly játszott, amitől nekem is mindig nevethetnékem támadt. Megkönnyebbülten húztam be az ajtót magam mögött. Talán tévedtem, mikor úgy éreztem, sejt valamit velem kapcsolatban. Bár elmondhatnám neki…
Elsétáltam hazáig, ahol hallgatóztam egy kicsit, mielőtt beléptem. Csend borult a házra, még mindenki aludt. Majdnem mindenki.
- Jó reggelt! – lépkedett le a lépcsőn hangtalanul Emily Jake pólójában, ami majdnem a térdéig ért. – Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva, ahogy megállt a korlátnál.
- Kösz, jól. – Tétován az emelet felé intettem. – Keresett?
- Oh, igen – bólogatott. – De ne izgulj, úgy tudja, nálunk voltál. – Meglepődtem és mielőtt megkérdezhettem volna, ő honnét tudja, hogy nem, válaszolt is. – Érzem rajtad az illatát.
Na persze! Hunyorogva ránéztem, kutatva az arcát, mi a véleménye arról, hogy Brandonnál töltöttem az éjszakát. De kár volt emiatt aggódnom, mert a jóindulatú mosoly nem tűnt el az arcáról.
- Ettél már valamit? – kérdezte, miközben kinyitotta hűtőt és elkezdett kipakolni. – A fiúk hamarosan ébrednek, kiadós reggelit készítek nekik. Kérsz te is?
- Nem, köszi, nincs étvágyam.
Miközben a hozzávalókat felhalmozta a karjára, elkomolyodva rám sandított.
- De ugye nincs semmi baj?
Mikor nem feleltem azonnal, lepakolt az asztalra és elém lépett.
- Szóval?
Mint mondhatnék? Hogy szerelmes lettem valakibe, akibe nem lett volna szabad? A fülemben csengtek Ray szavai…
- „ Ő nem elég jó választás a számodra. „
Vagy inkább én nem lennék jó választás neki. Láttam magam előtt az arcát, mikor összetörtem a csészét… Tudja, hogy valami gond van velem, ez biztos. Mit tenne, ha elmondanám, hogy vámpír vagyok…?
- Ennek nem lehet jövője – leheltem, majd elbotorkáltam a kanapéig és lerogytam.
Emily leült velem szemben a kisasztalra, hosszú lábait kecsesen keresztülrakta egymáson és elgondolkodva rám nézet.
- Ha így látod, akkor nem.
- Ha így látom? – kérdeztem döbbenten. – Mégis hogy láthatnám másképpen? Ő egy ember! – emeltem fel a hangom, majd rögtön el is szégyelltem magam. Úgy magyaráztam szegénynek, mintha gyengeelméjű lenne, pedig csupán kedves próbált lenni velem. De nem tűnt haragosnak vagy megbántottnak, csak csendben figyelt.
- Értem. Ezen én is keresztülmentem, mikor megismertem Jacobot. - Sóhajtott. – Majdnem elkövettem azt a hibát, hogy megfutamodok. Szerencsére valaki időben felnyitotta a szemem… – Mikor látta, hogy teljes odafigyeléssel hallgatom, elmosolyodott. – Ne vess gátat semminek, egyszerűen hagyd, hogy a dolgok kialakuljanak. Nem lehet mindent észérvek alapján eldönteni, majd a szíved megsúgja, mi a helyes. És lehet, hogy küzdeni kell érte, de az igazán jó dolgokat nem adják ingyen. Ha eljön az ideje, kiderül, mit tartogat számodra a sors.
- Igen, de nem biztos, hogy azt, amit én is szeretnék… - motyogtam magam elé.
- Nem, ezt senki sem tudhatja előre… - Kicsit elhallgatott; tudtam, hogy az arcomat kutatja. – Semmi sem lehetetlen, Lisa. Én vámpírként egy farkas bevésődése vagyok, ezt ne feledd el.
Milyen igaza van! Ha két ember között létezik szakadék, akkor közöttük igazán nagy volt, ők mégis áthidalták! Kicsit felélénkülve rámosolyogtam, és éreztem, hogy a megkönnyebbüléstől lassan ellazulnak az izmaim. Hirtelen nem is értettem, miért aggódok fölöslegesen, hiszen remek éjszaka áll mögöttem, és ez elég ok arra, hogy boldog legyek. Egyenlőre…
- Köszönöm! – nyújtottam ki a karom Emily felé, aki kedvesen viszonozta az ölelésem. Hallottuk, hogy Jake ruganyos léptekkel leszalad a lépcsőn és csak akkor engedtük el egymást. Széles vigyora elárulta, mennyire örül, hogy jóban vagyunk. Kócos hajjal lassan elindult felénk.
- Szép jó reggelt, hercegnőim! – Először Emily szájára lágy csókot lehelt, aztán lehajolt, hogy engem is homlokon pusziljon. Ám mielőtt szája elérhetett volna, félúton lemerevedett, majd hátrahőkölve meredt rám. Először nem értettem, mi lehet a baja, de egy röpke pillantás elég volt az arcára és felfogtam…
- Hol voltál az éjjel? – kérdezte számonkérő hangon, pedig a válaszra nyilvánvalóan rájött magától is. Szemöldöke ráncba szaladt, úgy méricskélt.
- Hiszen te is tudod – leheltem.
Nem néztem rá, csak a földet magam előtt. Nem azért, mert féltem tőle, csak úgy éreztem, csalódást okozok neki. Hosszú hallgatás után felsóhajtott és a hajába túrt.
- Miért pont ő, Lisa? – kérdezte fájdalmas hangon.
- Miért ne lehetne ő? – támadt fel bennem a harci kedv.
- Mert nem közénk való! – jött azonnal a válasz.
Felmordultam.
- Hah, ezt épp te mondod! Én sohasem támadtalak ilyesmivel… - Azzal sarkon fordultam és a lépcsőn felsuhantam a szobámba.
Mikor egyedül voltam, gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Dühös voltam, mert fájt Jacob igazságtalansága. Nem fogom hagyni, hogy befolyásoljon! Igaza van Emilynek, a szívemre kell hallgatnom. És a szívemet Brandon Hart dobogtatta meg! Ha Jake vagy bárki más ezt nem tudja megérteni, az az ő bajuk. De most nem akartam ezzel foglalkozni. A forró víz ellazított, igyekeztem kikergetni a fejemből minden gondolatot. Kivéve persze egyet. Újraéltem az elmúlt éjszaka perceit és testembe lassan visszatért az a lebegő érzés, amit ő váltott ki belőlem. Bár már ismét vele lehetnék!
Miután szárazra töröltem magam, többszöri nekifutásra kiválasztottam a ruhámat, majd felöltöztem. Úgyszintén többször megnéztem magam a tükörbe, és nem voltam túl elégedett a látvánnyal. Már éppen fontolóra vettem, hogy másik farmert húzok, mikor meghallottam a tétova lépteket az ajtóm elől. Természetesen tudtam, ki jön és nagyon bíztam benne, hogy nem kopog be.
Mindhiába.
- Gyere be – szóltam kedvetlenül Jacobnak, mert nem szándékoztam folytatni az előbbi beszélgetést.
Belépett és tétován megállt a küszöbön, majd halkan betette mag mögött az ajtót. Nem néztem rá, minden figyelmemet egy póló összehajtogatásának szenteltem.
- Bocsánatot szeretnék kérni. - Megvárta, míg felé fordulok, úgy folytatta. – Nem hagytál alkalmat megmagyarázni. – Kezét a farmere zsebébe dugta és az ablak elé lépett, ahonnét az erdő fáira lehetett látni. Direkt úgy alakítottuk ki, hogy bármikor észrevétlenül ki-be járhassak vadászni anélkül, hogy idegenek megláthassanak. – Csak szeretnélek megkímélni mindentől… Tudom, milyen nehéz helyzetben vagy. A magunkfajtának nehéz dolog a párválasztás. – Rám nézett. – Nem Brandon ellen van kifogásom, csak tudom, hogy ő mennyire tartózkodik a természetellenes dolgoktól. Ő a realitás embere, akivel nehéz lesz elfogadtatni a … másságodat. – Felsóhajtott. – Csak nem szeretném, ha csalódnod kellene. – Száján félmosoly jelent meg. – Mindig abban bíztam, hogy a falkán belül választasz társat magadnak… Önző módon mindig a közelemben akarlak tudni, és mi lenne jobb módja…
Annyira meghatódtam, hogy nem tudtam tovább ellenállni és hozzá bújtam. Szorosan átölelt és ringatni kezdett. Ha még eddig nem indultam volna olvadásnak, akkor a következő szavai végképp megtették volna hatásukat.
- Gyönyörű ifjú hölgy lett belőled, annyira büszke vagyok rád!
A könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek.
Emily dugta be a fejét.
- Bocsi, de Seth keres.
Jake mindkettőnket átkarolva vezetett le a lépcsőn, ahol a legrégibb barátja a fotelban terpeszkedve várt ránk. Mosolyogva nézett, de mikor észrevette a könnyeimet, homloka ráncba szaladt.
- Minden oké?
- Persze, semmi gond – biztosítottam és a fotel karjára ültem, míg Emily töltött mindenkinek egy csésze kávét és olyan fenséges reggelit varázsolt, aminek én sem tudtam ellenállni. Átlagos dolgokról és az előző napról beszélgettünk, mikor szóba kerültek Harték.
- Remélem, Evelin jól van. Tegnap mindenkit megijesztett… Később átugrunk hozzájuk? – kérdezte Seth.
- Persze, én is terveztem. – válaszolt Jacob és rám nézett. – Mi is megyünk.
Megbeszélték a többi fiúval, hogy találkozunk a közösségi házban, ahol rendet kell rakni és kitakarítani. Mivel Adam még aludt, az idő közben előkerült Billy vállalta, hogy vigyáz rá és utánunk hozza, így Emily is velünk tartott.
A téren már mindenki ott tolongott, még Ray is, aki szinte fél éjszaka járőrözött. Miközben üdvözöltük egymást, Carlisle állt meg mellettünk.
- Jó reggelt mindenkinek – köszönt, amit a fiúk kivétel nélkül udvariasan fogadtak.
- Evelintől jössz? Hogy van? – kérdezte Emily. A szívem a torkomban dobogott, ahogy figyeltem Carlisle arcát.
- Nos, kötöttem be neki infúziót és vettem vért. Az eredmények délutánra meglesznek, akkor visszajövök és meglátjuk a továbbiakat.
- Köszi, doki – intett Jake a távozó orvosnak.
A faluban még csend honolt, mindenki későn feküdt le. Jacob kiosztotta a feladatokat és Raymondot elküldte a kulcsokért. Épp indulni akartunk, mikor a főúton megjelent egy sötét színű autó. Mindenki kíváncsian figyelte. Lassan közeledett, azonnal látszott, hogy a sofőr idegen. Néhány méterre tőlünk megállt és kiszállt egy fiatal lány. Tétován körbenézett, majd felénk fordult. Szőke hajába belekapott a szél, ezért a kapucniját felhajtotta és szaporán hozzánk sietett.
- Üdv! Bocsika, segítenének nekem? – kérdezte csilingelő hangon, szolid mosollyal az arcán. Beszéd közben a hozzá legközelebb álló Seth-re nézett. – La Push-t keresem. Nem tudom, hogy jó helyen járok-e… - Biztatást várva félbeszakadt a mondat, de Seth-től nem érkezett válasz. – Talán rossz helyen fordultam le… - mutatott visszafelé, de meglepetten abbahagyta, mert Seth továbbra sem szólalt meg. Valamennyien ránéztünk a fiúra, és szinte mindenki azonnal megértette, mi is történik. Arcán egyszerre tükröződött csodálat, rajongás, szerelem… Minden, amit egy bevésődött farkasból kiválthat imádata tárgya. Szegény lány azonban ezt nem érthette, láthatóan kezdte nagyon kínosan érezni magát.
- Igen, jó helyen jár – szólt Jacob elterelve a figyelmét a szoborszerű Seth-ről.
- Oh, hála Istennek! – könnyebbült meg a lány, és még mi sem tudtuk, hogy azért mert célt ért, vagy mert akadt valaki, aki bizonyságot tett arról, hogy ért angolul.
- Kit keres?
- Evelin és Brandon Hartot.
Na, ez volt az a pillanat, amikor én is lemerevedtem és kikerekedett szemmel végigmértem. Fejemben egymást kergették a gondolatok. Ki ez? Mit akar tőlük? Rokon? Barát? Miért jött? Meddig marad?
Alig figyeltem a visszaérkező Ray-re, aki hangosan próbálta felhívni magára Jacob figyelmét.
- Alfa, gond van, sajnos a kulcs… - Körülbelül eddig jutott a mondanivalójával, míg meg nem pillantotta a csajt. Akkor aztán se kép, se hang. Erre, és a többiek döbbenetére felé kaptam a fejem, mire az ő arcán is ugyan azt láttam, mint Seth-én.
 Mi a franc? Egy lány, két bevésődés…? De most komolyan, ki ez a bige???
Jacob eszmélt fel elsőnek és gyorsan megmutatta, melyik az a ház. A vendég dadogva megköszönte és szinte szaladva ment az autóig, láthatóan alig várva, hogy minél messzebb legyen ettől a fura társaságtól.
- Hello –intett utána bambán Ray, aki Seth-el ellentétben meg is tudott szólalni.
Mindenki a két fiúval foglalkozott, míg én tekintetemmel az autót követtem, ahogy kanyarogva eléri a házat. Épp akkor kinyílt a bejárat és Brandon lépett ki. Tökéletes szememnek köszönhetően tisztán láttam rajta a meglepetést, majd a határtalan örömöt. Könnyedén leugrott a tornácról és a lány elé sietett, aki nevetve szaladt felé, majd karját kinyújtva ugrott a nyakába.
Hallottam a mély morgást, de nem fogtam fel, hogy tőlem származik, csak mikor hideg kezek nyugtatóan átöleltek. Emily szorítása ébresztett rá, hogy kevés választott el attól, hogy közéjük vessem magam.
- Ki ez a lány? – kérdezte valaki.
- Probléma – válaszolta Jacob gondterhelt arccal figyelve az ölelkező párt.  


Remélem megtiszteltek néhány sorral! Már a megjegyzések küldését is leegyszerűsítettem, nem kell ellenőrző szóval vesződnötök! :)  
Ha hibát találtok, bocsánat, majd idővel még átnézem...!
Szóval írjatok: ha tetszett azért, ha nem, azért! A negatív kritikát is szívesen fogadom! :)))
KÖSZÖNÖM!

11 megjegyzés:

demon írta...

szia ez hihetetlen jake igazán igazságtalan de mi ez a 2ős bevésődés remélem megoldódik az is kije brandonnak a csaj és nem szül ellenségeskedést seth és ray közt

Ati írta...

Hali!
Bonyodalom?:D Ez bonyodalom ?:D Ez katasztrófa :s Nem hiszem el :s JAke múgy tök aranyos volt :D De hát ez várható volt mégis csak lányaként tekint Lisára és most belépett az életébe egy férfi még jó hogy az apai védelm ösztönök bekapcsolnak nem lenne máskülönben egy falkataggal is... szal...:D Ami meg utána jött :D OMG annyira örültem hogy Seth bevésődött erre megit jön RAYMOND Ahh már az elejétől fogva annyira nem szimpatikus és annyira nem bírom asrácot főleg mikor Lisánál bepróbálkozott most meg ez :@ Remélem Sethé lesz a csaj! :/ Nah mind1 viszont az még nagyon érdekel hogy ki is ez a lány?:O Nagyon remélem hogy nem kavar be Lisa és Brendon "életébe"... így is pokoli nehéz lesz szegény Lisának megmagyarázni a dolgokat főleg addig eljutni :/ szal... hmmm :D Kíváncsian várom a folytatást:)

Névtelen írta...

Szia!
Ez már bonyodalom hegyek! De ahogy téged ismerlek megoldod. Esetleg Brandon testvére? Remélem, hiszen egy másik apától miért ne lehetne.
És ez a két bevésődés? Lehet, hogy van egy ikertestvére a lánynak? (vagy már túl sok szappanoperát láttam?) ; )

Üdv
Nelli

Nikol írta...

Sya!
Szuper lett. Nagyon tetszik Lisa és Jacob nagyon aranyos volt.
Na meg ez a bonyodalom hát... Ez egyáltalán lehetséges? És kije Brandont? Remélem csak valami családtag. Emily nagyon kedves volt lisaval minde egy nevelőanyuka. Majd minden kialakul.
Jaj már nem tudok mit írni imádtam. Az egészet imádom. Amúgy fura hogy elején Bella volt porondon most meg Lisa. majd össze akadnak a szálak. Kíváncsi vagyok ki-é lesz a lány. Én inkább Sethé legyen. Nagyon várom mi lesz a vége és ki-é lesz a lány meg hogy ki ís ő valójában. Lesz még bonyodalom gondolom de remélem nem Lisa és Brendon körül... De ettől lesz érsekes... :) Még egyszer gratulálok nagyon jól lett.

Nikol

Gabriella írta...

Sziasztok!

:)))))) Édesek vagytok, imádlak benneteket! :)))

demon: Jake igazságtalannak tűnhet, de bocsánatot kért... :)

Ati: A fiúk nem ontják egymás vérét, ezt megígérhetem... Ray jó kölyök, majd megszerettetem veled, oké? :)))

Nelli: Ez is, mint a legtöbb "love story" hasonlít egy szappanoperára... Bármi megtörténhet... Egyik pasi a páros napokra, másik a páratlanra... :))))))))))))))))

Nikol: Te is Sethnek szurkolsz? Szegény Ray... Mit kezdjek vele? Bella most nyugiban van, velük minden oké, nem akarom bántani őket... most még! :))))


KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!!
PUSZI

Gabriella írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Hannah írta...

Szia! :D
Uram isten, most nagyon kíváncsivá tettél! Ki ez a csaj? Hogy lehet, hogy két farkas bevésődése? Mi köze van Hartékhoz? Mennyi problémát fog okozni? Kit fog választani: Sethet vagy Rayt?
Már tűkön ülök. :D
Siess a kövivel :D
Sok puszi: Hannah

Gabriella írta...

Szia Hannah!

:)))))))))
Hááát, egyik kérdésedre sem válaszolhatok... BOCSI! De megpróbálok sietni a folytatással!
Köszi!
Puszi

Névtelen írta...

jesszus, ez mi??!!!!! :D
1 csaj 2 farkas... kemény menet lesz :S a csaj felől nincs kétségem, ő biztos farkascsajszi lesz, de hogy melyiké o.O én még egyelőre nem szurkolok egyikőjüknek sem, de remélem az egyik csak "kamubevésődés" volt ;)
Lisa és Brandon cukik voltak :)
és nem hiszem, hogy az ő kapcsolatukba nagyon összekuszálja dolgokat (vagyis NEM KAVARHAT BE!!! :D)
amúgy tetszik a fejezetek gyakorisága, őrizd meg ezt a jó szokásod :))
puszii

Gabriella írta...

Szia Macy!

:))))))))) Örülök, hogy tetszik. Lesz kavarás, mindenkinél...
Igyekszem legalább hetente egyszer frisselni, mikor hogy van időm. Mostanság mindig kedden sikerült, de ezt nem merem határozottan bevállalni, akadhat csúszás vagy esetleg hamarabb...

KÖSZÖNÖM! :)))
Puszi

Riora írta...

Szia!
Az elejétől olvasom a történeted, hihetetlenül fordulatos, nagyon tetszik. Személy szerint nálam Lisa a favorit, nagyon megfogott a karaktere.
De erre a fejezetre áttérve, sikerült teljesen meglepned. Kíváncsi vagyok, hogy mi ennek a vége, vagy mi lesz, szóval megyek és olvasom tovább, mert jócskán le vagyok maradva, ameddig én eltűntem, te jól belehúztál! Helyes, érdemes is folytatni, mert megéri! Én biztos, hogy olvasni fogom. Tudom, hogy a vélemények pedig sokat számítanak, ha nincsenek, nekem sincs kedvem soha írni. Úgyhogy ismerős.
Szóval sok sikert!
Riora