Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2012. július 11., szerda

62. fejezet



Edward szemszöge



Lassan hajnalodott, a ház felettébb csendes volt az elmúlt órákhoz képest. Illetve az lenne, ha a fejemből is ki tudnám zárni a sok gondolatot.
Most én voltam a soros, hogy vigyázzak Raymondra. A többiek elmentek vadászni, csak Bella maradt itthon velem. Épp lefektette a másik szobában Lisát, aki a kimerültségtől már alig állt a lábán, mégis Ray közelében akart maradni. Nemrég beszélt telefonon Brandonnal. Ezúttal sem akartam hallgatózni, de a fejében látott képekről nehéz lett volna tudomást sem venni. Bella bizonyára elégedett lesz, ha megtudja, hogy tisztázódtak a kettejük közötti félreértések. Legalábbis a többségük…
Néhány farkas szintén a ház előtt várakozott. Szegény Seth szinte el sem mozdult az ajtó elől az elmúlt órákban. Mivel bejönni nem akart – és nem az irántunk való ellenérzés miatt, mivel Jacob után ő az egyik farkas, aki teljesen elfogadott minket -, Esme vitt ki neki egy meleg plédet a felerősödő, csípős szél miatt. Hálásan megköszönte, de csak kedvességből terítette magára. Gondolatai folyamatosan a szőke lány és Brandon, valamint Ray körül keringtek; azt hiszem, őt is fel kellene világosítani az idő közben történt változásokról.
És persze itt van Raymond. Hosszú létem során már sok megdöbbentő esettel találkoztam, de ez a fiú mindenen túltesz. Carlisle-al már a tisztáson egyet értettünk abban, hogy menthetetlen, hiszen a sérülései külön-külön is halálosak voltak. És már akkor is halott volt, mikor rátaláltunk. Amikor Lisa beszélt hozzá és váratlanul meghallottam a gondolatait, nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges. Nagyon szívós kölyök, azt meg kell hagyni. A fejébe látva egészen megváltozott róla a véleményem, és a múltjában történt szörnyű tragédia megmagyarázza a viselkedését is. A vámpírok iránti mélységes gyűlölete több, mint amit a farkas volta indokolna. A társai fejében homályosan már korábban is elkaptam részleteket, de az ő szemén át látni, és ez által átélni, az egészen más volt…
Most, álmában is azt a borzalmas napot éli meg újra és újra…



Fülledt nyári nap volt, a tenger felől forró levegőt sodort a szél. A gyermek Raymond egy nála fiatalabb fiúcskával játszott az elhagyatott parton. Nem messze tőlük egy középkorú pár pihent a leterített pléden, halkan beszélgetve, míg a fiúk belemélyedtek a játékba. Mikor a férje súgott valamit, a hosszú, fekete hajú nő vidáman felnevetett, önfeledt kacaját tovavitte a szél, miközben kezét enyhén gömbölyödő pocakjára simította. A két gyerek mosolyogva intett a szülőknek, aztán pólójukat lekapva szaladtak a hűsítő vízbe. A lágy hullámok fel-felkapták, ringatva csalták egyre beljebb őket. A kisebb fiú biztonságot keresve kapott a bátyja után, aki jó úszóként erősen tartotta. Bentebb, egy magányos, lapos sziklához úsztak, ami apró szigetként emelkedett ki a tengerből, a hullámok habos tajtékkal csapódtak hozzá. Raymond feltolta az öccsét a csúszós kőre, és ő is utána mászott. Már sokszor megtették ezt az utat, szerettek itt játszani, most is nevetve egyenesedtek fel és fordultak a part felé, hogy integetve biztosítsák a szüleiket, hogy minden a legnagyobb rendben. Édesanyjuk egészen a víz széléig lesétált, onnét figyelte őket.
Ekkor Raymond a szeme sarkából észrevett valami csillogó dolgot a fák takarásában. Először azt hitte, csak a napfény játszik vele, de az a valami néhány pillanat múlva az apja mellett állt. Raynek először az jutott eszébe, hogy ennél gyönyörűbbet még nem látott, aztán a csodálatot mélységes rémület váltotta fel. Szeme elkerekedett, mikor a gyémántként csillogó nő lehajolt és apját egy közeli fához csapta, aki élettelenül terült el a homokon. Ray torkaszakadtából üvöltött, hogy figyelmeztesse az anyját, aki a döbbenettől mozdulni sem tudott. A nő nagyon gyorsan mozgott, szemmel követni sem lehetett; megállt a várandós asszony előtt, aki zokogva próbálta megkerülni, hogy a férje közelébe juthasson. A vámpír azonban úgy játszott vele, mint macska az egérrel. Mikor aztán megunta, fél kézzel felrántotta a földről, s a kapálózó végtagokkal nem törődve szívni kezdte a vérét. Nem ölte meg azonnal, csak épp belekóstolt, majd eldobta, mint egy félig kiivott üdítős poharat.
Ray nem törődve a sikoltozó kisöccsével, a vízbe vetette magát és úszni kezdett. A szemébe csapódó sós víztől alig látta anyja vonagló testét, annál inkább a gyönyörű szörnyeteget, aki mosolyogva megtörölte a száját és gúnyosan a fiú felé intett, mikor az már félúton járt a szikla és a part között. Karját kinyújtva Raymond háta mögé mutatott, aztán gúnyosan felröhögött, mint aki remekül szórakozik. Oh, mennyivel másabb volt ez az ördögi nevetés, mint az anyjuk lágy kacagása!  A fiú kétségbeesetten fordult hátra, szemével az öccsét keresve. De ő nem volt a sziklán, sőt a hullámok között sem. Ray ereje fogytán volt, a vizet taposva tanácstalanul hánykolódott, míg a démoni nevetés egyre hangosabb lett. Szemét meresztgetve a távolban megpillantotta a sötét fürtöket, ahogy a mozdulatlan kis test távolodva fel-felbukkan a hullámok között. Rémülten próbálta eldönteni, mit tegyen, mikor hirtelen csend lett. A part felé fordulva egyenesen a vörös szemekbe nézett. A gyilkos mintha csak erre várt volna, lassan lehajolt az anyához, de végig a fiút nézte, mikor kitörte a védtelen nő nyakát.
Ray felordított fájdalmában, amitől tengervíz került a tüdejébe, és süllyedni kezdett lefelé. Hagyta, hogy a hullámok elragadják kimerült testét, nem küzdött többé, mert már tudta, hogy egyedül maradt a világban.
Ez évtizedekkel korábban történt, a falka alfája akkor még Sam volt. Mikor a járőrök megtalálták a családot, és kimentették az alélt fiút a vízből, Raymondnak még nem volt tudomása a farkasok létezéséről, így azt sem tudhatta, hogy a vámpír után rendezett hajtóvadászat sikeres volt, Seth végzett vele.  
Az akkor elszenvedett fájdalom azóta sem halványult a fiú lelkében, csak társult hozzá a gyűlölet és a végtelen magány…



Szerelmem keze hátulról átfonta a derekamat, arcát a vállamhoz szorította.
- Elgondolkodtál – suttogta olyan halkan, hogy csak én érthettem meg.
A karomat felemelve magamhoz húztam, mélyet szippantottam hajának illatából. – Álmodik – adtam magyarázatot. – Mindig ugyanazt újra és újra, mintha az átélt szörnyűség nemcsak az agyába, de a lelkébe is beleégett volna. – Röviden elmeséltem, hogyan vesztette el a családját, mire Bella megborzongott az ölelésemben.
- Istenem, ez szörnyű! Így már érthető… - Elnézte Raymond mozdulatlan arcát, ami a sok fájdalomcsillapítónak köszönhetően nyugodt volt, a benne tomboló indulat is lecsillapodott kissé. – Megérdemelné a boldogságot.
Ezzel nagyon egyet tudtam érteni, az elméjében felbukkanó szőke lány talán meghozná számára a megnyugvást. Ezzel csak egy hiba volt: nem ő volt az egyetlen, aki megállás nélkül rá gondolt…




Brandon szemszöge



Hosszú volt az éjszaka, nem tudtam pihenni, ezért próbáltam dolgozni egy keveset. Csak a laptop monitorja világított a sötét nappaliban, amitől már égett a szemem.
Nem tudtam koncentrálni, csak Lisa járt az eszemben. Egyszerűen nem ismerek magamra! Ez az első alkalom, hogy egy lány ennyire megszédített. Persze, voltak nők az életemben, szerelmek és futó kalandok egyaránt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy itt az isten háta mögött megismerek valakit, aki ennyire kiforgat önmagamból. Az első pillanattól, mióta megláttam, volt benne valami, ami vonzott hozzá, bár igyekeztem erről tudomást sem venni. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Nem tudok nem gondolni rá, legszívesebben árnyékként követném, védeném és ölelném törékeny alakját. Olyan számomra, mint napelemnek a fény, nélküle működésképtelen vagyok. Amikor a karomban tartom, megszűnik tér és idő, mintha csak mi ketten léteznénk. Egyetlen érintése annyira fel tud tüzelni, hogy bármit megadnék, csak örökre érezhessem a közelségét…
Ez nevetséges! Hiszen még félig gyerek, hogy lehet ilyen hatással rám?
Kezem talán századjára nyúlt a telefonért, hogy megnézzem, nem érkezett-e üzenet tőle. Mikor felhívott, hogy Raymonddal marad, egyszerre éreztem csalódottságot és féltékenységet. Persze, örültem, hogy a srác jobban van, annak ellenére, hogy nem lopta magát a szívembe… Ő volt a legjobb példa, mennyire furák ezek a La Push-iak. Jacob és a tesztoszteron-túltengéses barátai határozottan nem tartoztak az átlagos kategóriába. Anya titokzatos kapcsolata ezzel a suhanc képű Jake-el szintén nagyon különös. Még ha bevettem volna ezt a távoli rokon dolgot, akkor sem értem, hogy egy fiatal fiú hogyan kerülhetett ennyire bizalmas viszonyba az anyámmal. Mikor egymásra néznek, úgy érzem, mintha ezer éve ismernék egymást, ami már csak Jacob korát illetően is ki van zárva! Mint a cinkosok, akik közös titkot őriznek. Gondoltam rá, hogy elkapom valahol, és ha kell, kiverem belőle, de nem szeretném anyát fölösleges izgalmaknak kitenni. Mióta itt vagyunk, sokkal jobb az állapota - a rosszullétek ellenére is -, mint a városban volt. Ha ezért el kell viselnem ezt a kölyköt meg a különc barátait, ám legyen!
Aztán itt van a doki és a családja! Istenemre mondom, valahányszor meglátom őket együtt, mindig az Adams Family jut róluk az eszembe! Igaz, Carlisle-nak nagyon sokat köszönhetek, hiszen nélküle már rég összecsomagolok és visszavittem volna anyát a kórházba. Az is tény, hogy a Cullen-családból sem tudnék senkire sem rosszat mondani, egyszerűen csak feláll tőlük a hátamon a szőr. A Bella nevű lány bizarr közeledését sem tudom igazán mire vélni! Először azt hittem, flörtöl velem, de láthatóan szerelmes a barátjába, aki egyébként egész értelmes figura. Ha ránézek arra a lányra, déjá vu érzésem támad, mintha már találkoztam volna vele régebben. Annyira igyekszik kedves lenni velem, én meg a tekintetében izzó szomorú várakozástól késztetést érzek, hogy megvigasztaljam.
Szóval La Push elég különös hely. Nincs szó másról, minthogy szeretem tudni, mi történik körülöttem, és még jobban szeretem, ha én irányíthatom a dolgokat. Ha őszinte akarok lenni, Lisában is van valami… valami kivételes, amit nem tudok megfogalmazni. Gyakran, mikor a szemébe nézek, mintha a titkok mély kútját látnám. És én meg akarom fejteni ezt a lányt, bármibe kerüljön is!
Megint lenéztem a telefon kijelzőjére, de semmi. Nagyot sóhajtva kapcsoltam ki a laptopot, és elterültem a díványon, hogy behunyt szemmel álmodozzak az én kis boszorkányomról. 
 

10 megjegyzés:

Ati írta...

Hali!
:) örültem az új fejezetnek köszi szépen :)

demon írta...

szia ez isteni ray múltja egyszerűen borzasztó remélem hamar meggyógyul remélem brandon átváltozik és akkor megért mindent de szerintem véste lisat
puszy

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon tetszett! Szegény Ray elég nehéz lehetett neki. Azért remélem teljesen rendbe jön, és valóban megérdemli a boldogságot. Brandon hamarosan átváltozik, kíváncsi leszek a reakciójára. De akkor majd mindent megért. Jó hogy Bellával kapcsolatban már kezd jobb véleménye lenni. Várom a folytatást.
Puszi Orsi

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jó lett! Remélem Ray számára is találsz valami megoldást, ezzel a fucsa kettős bevésődéssel kapcsolatban!
Nelli

Nikol írta...

Sya!
Szegény Ray így most már megértem a gyűlöletet remélem lesz számára boldogság.
Brandon nagyon jó látja a dolgokat szerintem hamar rájön a titkokra ;) ha te hagyod. :) Imádtam még, még, még.
Nikol

Gabriella írta...

Sziasztok!

Ati: Én is örülök, és szívesen! :)))

demon: :))))) Igen, lassan kialakulnak a dolgok! :)
Hogy B átalakul-e, az más kérdés, az biztos, hogy hordozza a géneket...! :))))

Orsi: Tudtam, hogy megszeretitek Ray-t! :)))
Brandon átváltozás nélkül is hamarosan mindent meg fog tudni, hiszen egy félvámpírral jár...! ;)

Nelli: Igen, kettős bevésődés nem létezhet, így kell más megoldásnak lenni! :))))))

Nikol: :)))) Lesz még, lesz, ne félj! :)))) És hagyom... :)))

HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM NEKTEK! NAGY PUSZI!!!!
:)))))))))))))))))))

Névtelen írta...

Uuuh, de édes!! :) várom a következöt! :P

Gabriella írta...

Kedves Névtelen Olvasóm!

:))))))))))))))))))
Köszi! Puszi

Angel1533 írta...

Szia! :) Már olvastam egyszer a történeted, csak utána szünet volt. Így ujra olvastam az egészet, amikor láttam, hogy visszatértél :)!
Imádom!!!! Nagyon szeretem ahogy írsz, fogalmazol! Ez a sok megválaszolatlan kérdés, ami a fejembe forog... De legalább tudom, hogy idővel mindenre válasz kapok :D! Mint pl most arra, hogy Ray miért ilyen amilyen. Remélem, hagyod, hogy ő is boldog legyen :) De biztosan :)! Brandon is végre kezdi megkedvelni Bellát :)!!!! Annyira jóóó!!! Nagyon várom a következőt!!!!!
Én rendszeresed lettem, az tuti!!! És benne lennél egy linkcserébe??? :)
Üdv

Riora írta...

Szia!

Ismételten jó lett. Szegény ray... Már megint, már ne mtudom, hányadszorra írom ezt. De akkor is. Ilyen múltat nem kívánnék senkinek. De tudtam én, hogy nem egy szívtelen valaki!
Húha, Brandon gyanakszik, mi lesz ebből? Tetszik, hogy kicsit rávilágítottál arra is, ő, hogyan látja a dolgokat. Sajnálom, hogy ennyire taszítja magától Bellát, pedig nem tudja, kit dob el magától.
Azért remélem, minden rendbe jön majd!

Riora