Raymond
feszengve igazgatta meg magán a takarót és tanácstalanul a csukott ajtó felé
nézett. A hatalmas ablakon át láthatta, hogy a vad szél bele-belecsimpaszkodik
a fák ágaiba, amik panaszos nyikorgással adják át magukat a természet erőinek.
A borult ég és az időnként eleredő eső miatt nehéz volt megmondani, mennyi
lehet az idő, de a nemrégen ebéd gyanánt belediktált húsleves óta - amit Lisa
akaratosan kanalanként etetett meg vele, – eltelt időből kora délutánra
tippelt. Mikor magához tért, Carlisle tájékoztatta a sérüléseiről, amik a doki
szerint elég súlyosak voltak. Véleményét alátámasztotta a szűnni nem akaró
fájdalom is.
Lehunyta a szemét és próbált nem arra gondolni, hogy
éppen hol van, de még a kimerültség ellenére sem tudott ellazulni a vámpírok
házában. Bár szó, ami szó, nem lehetett oka panaszra, mert ébredését követően
még a doki is eltűnt, Lisára bízva a beteget, aztán felváltva érkeztek a
barátok, a falkatagok, hogy üdvözöljék őt. Csak egy ember nem jött… amiért nem
tudta, hogy szomorkodjon, vagy hálás legyen. Carlisle nemrég mindenkit
kiparancsolt azzal az indokkal, hogy neki pihennie kell. Az aggódó tyúkanyóként
körülugráló Lisa kelletlenül búcsúzott el, azzal az ígérettel, hogy amíg ő
alszik, hazamegy, de estére megint itt lesz. Ray el is határozta, hogy ha
törik, ha szakad, nem hagyja még egyszer megetetni magát!
A felerősödő eső kopogva ütődött az ablaküvegnek, ami
lassan megnyugtatta a fiút. Mély sóhajjal engedte át magát a fájdalomcsillapítók
okozta bágyadtságnak. Elméjében újra megjelent egy bájos alak, hogy elkísérje
az álmok erdejébe. Az álom azonban nem volt békés, közel sem. Újra azon a
verőfényes tengerparton volt, ezúttal azonban a szőke lánnyal. A kék szemek
mosolyogva néztek rá, a kecses karok búcsút intettek neki, miközben ő egyre
távolabb sodródott tőle a hullámokkal… És mint minden alkalommal, most is
megjelent a szörnyeteg, hogy elvegye tőle a legdrágább kincset, ami csak
létezik számára a földön, míg ő kapálózva próbál közelebb jutni, hogy
megmenthesse Őt! Ám mint mindig, most is kudarcot vall, és hagyja, hogy
elnyelje az óceán…
Szinte fuldokolva kapott levegő után, ahogy az
iszonytató álomból felriadt, ujjai görcsösen markoltak a takaróba. Reszketve
próbált a zúgó esőre figyelni, ami patakokban folyt végig az ablaktáblán, és
csak a sokadik belégzés után vette észre, hogy nincs egyedül a szobában.
Megköszörülte kiszáradt torkát, mielőtt megszólalt.
- Azt hittem, felém sem nézel! – Nem akart vádló
lenni, hiszen tudta, a másiknak épp annyira nehéz ez a helyzet, mint neki,
mégsem tudta visszafogni a keserűségét.
- Végig itt voltam – jött a fáradt válasz, ami közel
sem tűnt sértődöttnek, és meg is lepte Rayt. Zavartan pislogott a félhomályban
ácsorgó alakra.
- Miért…? Miért nem vagy…? – Nem tudta kimondani, csak
várt, hogy megtudja, mit gondol a másik.
Seth lassan közelebb sétált és egy széket húzott az
ágy mellé, hogy leüljön. Raymond csak most vette észre a fáradt szemek alatt
húzódó, mély karikákat, valamint barátja elgyötört testtartását, aki ugyancsak
úgy festett, mintha ő is kómából ébredt volna. A látogató a térdére könyökölt,
és szótlanul a padlót bámulta.
Ray megsajnálta, hiszen tisztában volt vele, hogy csak
az iránta érzett lojalitás miatt van itt.
- Haver, neked mellette
a helyed, hiszen tudod jól! – szólt halkan, szinte lágyan, ami meglepte a
másikat. Seth szomorú szemekkel bámult az ágyban fekvő fiúra, aztán örömtelen
félmosollyal az arcán megcsóválta a fejét.
- Nem jól van ez így, hiszen te is…
- Ugyan! – szakította félbe indulatosan a másik, ami
már sokkal jobban emlékeztetett régi önmagára. – Én nem számítok, hiszen nincs
olyan, hogy kettős bevésődés! Ő a
tiéd, neked rendeltetett, hozzád tartozik!
- Ezt nem tudhatjuk – emlékeztette halkan Seth. –
Tudom, hogy te is ugyan azt érezted, amit én. Láttam az arcodat, kár tagadnod!
Raynek eszében sem volt tagadni. Minden farkas azt a
pillanatot várta, hogy belépjen az életébe a nő, akiért ő megszületett. Mert
Raymond hitte, hogy számára is teremtetett egy igazi társ, csak abban nem, hogy
ő boldoggá tudná tenni.
Seth egy pillanatig csak nézte a barátját, majd
felsóhajtott.
- Azt hiszem, neki kell döntenie…
Raymond rekedten felnevetett, ahogy arra gondolt, hogy
egy olyan lányról beszélnek, aki aligha emlékszik rájuk, ők mégis a végzetüknek
tartják. A remény egy pillanatra apró remegésként száguldott át a testén, de
gyorsan emlékeztette magát, hogy nem szabad hiú ábrándokban ringatnia magát.
Elvégre ő nem a hős lovag, aki a lányok álmainak netovábbja! Ellenben Seth
méltó társa lehet annak a lánynak…
- Te megérdemled, én nem. Te képes vagy boldoggá tenni
és… - fájdalmasan beszívta a levegőt, elméjében felrémlett az előbbi álom. -
…és megvédeni! – Egy kézleggyintéssel leintette a másik tiltakozását. – Ha ezt
megteszed, akkor én is elégedett leszek, hiszen nem szeretnék mást, csak hogy hosszú,
gondtalan élete legyen! – Fel akart ülni, de nem volt elég ereje, mire a másik
azonnal kinyújtotta a karját, hogy segítsen. Ray elkapta a jobbot, és közelebb
rántotta magához a barátját, hogy az orruk majdnem összeért. Nem törődve a
hasogató fájdalommal mélyen a szemébe nézett, miközben görcsösen szorította a
másik kezét. - Ígérd meg, Seth Clearwater, hogy becsülni, szeretni fogod, és ha
kell, az életed árán is megvéded! Ígérd meg! – sziszegte követelőzően.
Seth olyan szívesen szavát adta volna, de nem jött ki
hang a torkán, csak bámult a sötét szempárba, ami megingathatatlanul meredt rá.
Nemrég azzal a tudattal lépett be a szobába, hogy mire távozik, az egyikük
szíve darabokban lesz. Ezt tudta már attól a pillanattól, mikor Jasmine
megjelent La Pushban,
felgyújtva szunnyadó lelkét. És persze Rayét is.
Annyira gyűlölte, hogy ő az, akivel úgymond ringbe
kell szállnia a lányért! Bárki más esetében is nehéz lenne, de hogy éppen
Raymond… Mindannyian azért imádkoztak, hogy a sokat szenvedett fiú végre
megtalálja a lenyomatát, és ezzel együtt a békéjét is. Erre mikor
karnyújtásnyira kerül a boldogságtól, ő üti ki a nyeregből! Ezt nem akarta,
nagyon nem! De hátra lépni és lemondani a lányról is képtelen lett volna, ezt
érezte. Nem tudta, hogy ez azért van-e, mert ő gyengébb Raynél, vagy mert
jobban kötődik Jasmine-hez, csak azt, hogy ő nem tudna nélküle élni. Kivéve
persze, ha a lány ezt akarná!
Pont emiatt volt most annyira megdöbbenve, mert nem
értette, hogy képes ilyet kérni Raymond. Önként átengedi neki azt, amire ő is
mindennél jobban vágyik?!
- Ígérd meg! – követelte egyre elszántabban.
Seth nagyot nyelt, mert a torka mindinkább elszorult a
meghatottságtól… Vagy talán a gyávaság okozta szégyenérzet miatt, amit Ray eme
nagylelkűsége okoz?
Mégsem volt képes elszalasztani a lehetőséget.
- Ígérem! – suttogta könnybe lábadt szemmel.
Ray elgyötörten hanyatlott vissza a párnára, homlokát
elborította a gyöngyöző veríték, reszkető kezével fentebb húzta magán a
takarót, mintha fázna. A fejét takaró kötés most alig ütött el sápadt bőrétől,
a homlokán megjelenő ráncok eltorzították az arcát.
- Szóljak a dokinak? – kérdezte Seth aggódó hangon.
- Nem, csak pihennem kell egy kicsit – jött a halk
válasz.
- Rendben. - Seth tétován felállt, és az ajtó felé
indult, ahonnét még egyszer visszafordult. Tudta, hogy hatalmas ajándékot
kapott, hiszen egy farkas számára a bevésődése jelenti az életet. - Köszönöm…
és… sajnálom.
Egy keserű mosoly volt a válasz, aztán Raymond
lehunyta a szemét, ezzel lezárva a beszélgetést.
***********************
Idő közben Bella, Jasmine és Alice hazafelé tartottak
Port Angelesből, ahol leadták Jasmine bérelt autóját, és be is vásároltak.
Bella nagyon örült, mert újdonsült barátnőjük kezdeti visszafogottsága lassan
eltűnt, és nagyszerű napot töltöttek együtt. Alice reggel levitte őt La Pushba, aztán a
kölcsönzőnél ismét találkoztak. Rengeteg élelmiszert vásároltak, egy részét
Esme kérésére, a másikkal Jasmine szerette volna feltölteni a Hart-háztartást.
Alice szintén a maga kis bevásárlását rendezte, mivel
a hétvégén lesz Jasper születésnapja, amit természetesen, mint rendes
asszonykához illik, egy hatalmas meglepetés-bulival szeretett volna
megünnepelni. Bella már látta is maga előtt szegény Jazz arcát, mert meglepetés
az biztos lesz… Alice ugyanis tervbe vette, hogy fél La Pusht is meghívja az alig
két nap múlva esedékes rendezvényre! Persze ezt Bella csöppet sem bánta, hiszen
a meghívottak listájára felkerült Brandon és Jasmine is. Ez elég ok volt, hogy
húga izgatottsága rá is átragadjon, és kivegye részét a szervezésből. Így út
közben erről folyt a csevegés, lelkesen tervezgettek. Alice ügyesen bevonta
Jasmine-t is, aki segítőkészen felajánlotta, hogy szívesen segít. Nem mintha
ennyi vámpír mellett kellett volna segítség, így Bella azonnal tudta, hogy
Alice látott valamit a jövőből, amihez a lánynak is köze van. Nem volt nehéz
kitalálni, hogy Ámor szerepét igyekszik betölteni…
Mintha csak igazolni akarta volna, vezetés közben a
szőke lányra pislogott.
- Na és, Jasmine, mi a helyzet a pasikkal? Vár rád
valaki Los Angelesben?
- Nem, nincs barátom. A munka eddig lekötötte minden
időmet…
Alice elégedetten nyugtázta a választ.
- Nahát, hogy ez a Brandon milyen rabszolgahajcsár…! –
sandított Bellára.
- Oh, nem ő tehet róla! A fősuli után nem volt
állásom, így én ajánlottam fel neki, hogy besegítek a tervezői irodánál. Olyan
jól beindultak a dolgok, hogy egyikünknek sem maradt felesleges energiája a
magánéletre. – Mosolyogva hozzátette: - Örülök, hogy Lisával összejöttek.
Kedvelem, ahogy Evelin is, mert jó hatással van Brandonra. Látszik rajta, hogy
szerelmes…
Bella elgondolkodva nézett rá.
- Talán te is itt találod meg a boldogságot.
- Bizony, a La Push-i fiúk között bőven lehet válogatni! Akár
minden ujjadra akad egy! – vigyorgott Alice is.
- Én nem sürgetem a dolgot, jó nekem így. – Látszott,
hogy zavarba jött, ezért inkább ejtették a témát.
Először Jasmine-t vitték haza és segítettek neki
behordani a holmikat a házba, és így legalább meglátogatták Evelint is.
Lisa is épp ott
volt, lelkesen mesélte, hogy Ray mennyivel jobban van, már evett is. A
beszámoló közben Bella mosolyogva figyelte Brandont, aki kihasznált minden
alkalmat, hogy hozzáérhessen a lányhoz. Igen, igaza van Jasmine-nek, valóban
szerelmes Lisába.
Mikor elköszöntek, Evelin ragaszkodott hozzá, hogy ő
kísérje ki a vendégeket. Az ajtóban aztán megfogta Bella karját és közelebb
húzta magához, hogy a bentiek ne hallassák meg a szavait.
- Bella, szeretnék kérni tőled valamit – nézett mélyen
a szemébe. – Vigyél el apátok sírjához, kérlek.
Remélem, tetszett nektek, és írtok hozzászólást! :)))
A következőben ismét felpörögnek az események! ;)))))
PUSZI NEKTEK!
7 megjegyzés:
szia ez csúcs ray igazán meglepett remélem találtársat magának
puszy
Hali!
:):) Kösziiii nagyon tetszett a fejezet:D Remélem Sethnek tényleg össze jön ez a Jasmine szerintem tökre összeillenének ...:D BÁr ki tudja igazából ez a része a dolgoknak annyira nagyon nem érdekel :D De azért én Sethnek drukkolok :D Ray oké tényleg szomorú élete volt de hát most mit csináljak :/ Na mind1 ... sajnálom őt de ez van...:) Kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
Sya!
Ez érdekes volt külső szemszög :) Ray, Ray mennyi fájdalma van és mégis átadja a szerelmet. Alice Ámor nyila :) Már nagyon várom az ujjat :)
Nikol
Szia Gabriella!:) Kitettelek a blogomra, így egyszerűbb lesz majd, ha jön a friss, akkor rögtön jövök olvasni:DDD Szuper lett ez a fejezet, mint az összes többi:DD Tetszett a külső szemszög. Szegény Ray :( Olyan kis aranyos, azt hiszem ő a kedvencem:) Remélem, hamarosan egyenesbe irányítod az életét:D Seth és Jasmine *--* Szerintem tök édesek lennének együtt, remélem összejönnek végre valahára.:DDD
UI: Fenn a 4. fejezet nálam *--*
puszi: niiki
Szia4
Megint csak azt tudom írni, hogy nagyon tetszik!Szegény Ray! Igaz, hogy elengedte, de mi lesz vele? Remélem Ő is talál valakit!
Nelli
Szia!:)
Nagyon tetszett a fejezet :)
Sajnálom Ray-t megérdemelné, hogy boldog legyen végre...de gondolom te majd úgyis kifundálod, hogy hogyan :D
Már várom a következő fejezetben a pörgést, hogy történjenek a dolgok :)
Ha gondolod nézz be hozzám :) Nálam ki vagy téve :) az oldalam: http://alissafanfiction.blogspot.hu :) további szép estét :) puszi :)
Sziasztok! :)))
demon: Igen, én sem hagynám már sokáig szenvedni... :))))
Ati: :))))))))))
Szóval neked mindegy...? Azért biztosan nem! :)))) Seth-tel minden okés lesz! :)
Nikol: :)))))
Örülök, hogy írtál! :D
Alice már csak Alice...! :)))
Niiki: Köszi! :)))
Hát igen, lassan elrendeződnek a dolgok!
Megyek hozzád! :)
Nelli: Ne félj, nem fogom hagyni, hogy tovább szenvedjen/szenvedjetek! :)))))
Jenni: Köszi, és igyekszem! Ált. kedd a FRISS napom, de sose lehet tudni! :))))
Benézek hozzád is! :)))
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM NEKTEK! :)))))))))
Megjegyzés küldése