Sziasztok!
Itt a fejezet, ami extra hosszú lett! :)
És ahogy ígértem, rendeződnek a dolgok!
Jó olvasást!
Az ablakot megállás nélkül verte az eső,
megakadályozva a szabad kilátást. A szemközti falra erősített óra
másodpercmutatója hangtalanul ugrált a számok között, nem sietve el a dolgot.
Raymond szinte nem is pislantott, annyira koncentrált, hogy szívritmusát a
szerkezethez igazítsa. Persze akadt volna jobb elfoglaltsága, mivel a háziak
igazán figyelmes módon ellátták olvasni valóval, sőt egy tévét is hoztak be
lejátszóval, hogy kedve szerint filmezhessen, ám ezek sem tudták jobban lekötni
a figyelmét, mint az idő múlása.
Hallotta, hogy az egyetlen szívdobogás, ami az övén
kívül jelenleg volt a házban – annak ellenére, hogy szinte mindenki itthon volt
-, lassan közeledett a szobája felé, aztán tétovázva megállt a csukott ajtó
előtt.
- Gyere csak – szólt ki Ray rekedt hangon, mire a
kilincs lassan megmozdult és Adam apró feje jelent meg a nyílásban.
- Szia – köszönt vékonyka hangján, és mikor Ray is üdvözölte
egy gyenge mosollyal, bentebb somfordált. Kezében egy hatalmas mappát és egy
dobozkát tartott, miközben ügyesen felpattant a magas székre.
- Jake azt mondta, te biztos szívesen segítesz nekem.
– Szavaiból enyhe kétkedés csendült ki, és Raymond biztosra vette, hogy
elutasító válasz esetén azonnal távozna. Még jobban elmosolyodott az orra
alatt, ahogy a nagy, barna szemeket nézte. Túlságosan jólnevelt ez a gyerek!
Felrémlett előtte az anyja arca, aki nem túl régen hozott be neki néhány
muffint egy tálcán, miután ő Jacob segítségével megfürdött. A kezdeti
ellenszenve Emily iránt mostanra teljesen elmúlt, nagyrészt a farkasként Jake
fejében látott emlékek miatt. Azóta, hogy tudta, min ment keresztül a lány, más
szemmel nézett rá. Na és persze az alfa iránt tanúsított szerelme is közre
játszott: nagyon boldoggá tette Jacobot.
- És miben állhatok az úr szolgálatára? – kérdezte
előkelő hanghordozással, amitől a gyerek szemében pajkos szikrák gyúltak és
kuncogva felnevetett.
- Holnap lesz Jasper bácsi szülinapja és szeretném
meglepni. – A mappát kinyitva a fekvő fiú elé tolta. – Csak nem akar sikerülni…
- biggyesztette le a száját.
Ray felemelte a lapokat, amin vázlatszerű, ám
aprólékos rajzok voltak. Ámulva állapította meg, hogy a vázlatok nagyon is jók
voltak, főleg egy gyerekhez képest. Érdeklődve kezdte nézegetni őket.
- Ne viccelj, ezek nagyon jók! – mondta ki a
dicséretet hangosan is. Már régebben is látta a fiú rajzait, de azóta
megdöbbentően sokat fejlődött. Adam fellelkesülve mászott át Ray mellé az
ágyra, és magyarázni kezdte, mivel nem elégedett, és mit szeretne. Tudta, hogy
Raymond nagyon szépen fest, hiszen a Black-házban mindig megcsodálja az alfa
ágya fölött lógó festményt, ami Jacobot ábrázolja farkasalakban.
Néhány pillanat múlva már annyira belemerültek, hogy
megszűnt számukra a külvilág…
Másnap délután a földszinten nagy volt a készülődés,
mivel Alice kihasználta férje távollétét, amiről Edward gondoskodott.
Kiürítették a nappalit, díszítették a házat, készültek az esti partira. Átjött
Jacob, Seth – akit külön Alice kért meg -, és Cole a kis Mandy-vel. Az egész
egy felbolydult méhkasra hasonlított.
Segítségnek megjelent Lisa is, aki magával hozta
Jasmine-t. Miután kiszálltak Brandon öreg Fordjából, megtörtént a hivatalos
bemutatkozás. Mikor Seth-re került a sor, a fiú vörös képpel, de ragyogó
szemekkel fogta meg a lány kezét, és… elfelejtette elengedni. Csak állt, bamba
áhítattal bámulva a szegény lányra, aki kezdte nagyon zavarban érezni magát.
- Mi már találkoztunk, mikor megérkeztem! – jutott
hirtelen Jasmine eszébe, de Seth-től csak egy bólintásra futotta. Amikor a lány
bizonytalanul kivonta kezét a nagy tenyérből és elfordult, Alice szikrázó
szemekkel, vámpírgyorsasággal kezdett mutogatni Seth felé, amiből a
megzavarodott fiú semmit sem értett. A mellette álló Emmett vigyorogva
odasúgta:
- Azt hiszem kicsit pipa, és azt mondja, ne merészeld
elszalasztani a lehetőséget, amit ő olyan nagy gonddal készített elő, mert… - kicsit
előredőlve koncentrált, mit is sziszeg a cséphadaróként hadonászó húga. - Oh,
igen! Szétrúgja a hátsódat! – tolmácsolta lelkesen a döbbent fiúnak, aki csak
nézett az apró vámpírlányra, majd kihúzva magát ünnepélyesen bólintott.
Emmett attól kezdve, mint egy hátvéd követte Seth-et,
feltehetően nem annyira önzetlenségből, mint inkább azért, mert nagyszerűen
szórakozott a fiú bénázásán, aki feltűnés nélkül igyekezett Jasmine közelébe
kerülni. Együtt cipelték a bútorokat, felszedték a szőnyegeket, míg a lányok
felrakva a dekorációt díszítettek. A hangulat egyre jobb lett, mindenki nevetve
vette ki a részét a feladatokból.
Az emeleten Cole próbálta meggyőzni a barátját, hogy ő
is jöjjön le, ám mind hiába.
- Nem, eszemben sincs! Elfelejted, hogy én sebesült
vagyok! – hárított mérgesen Raymond.
- Ugyan már, hiszen nagyszerűen tudsz közlekedni a
mankóval! De ha szeretnéd, szívesen segítek lemenni…
- Meg ne próbáld! – sziszegte vissza a másik. Már
Carlisle leszedte a fejéről a kötést, csupán egy apró tapasz virított a
homlokán, ahol nagyon mély volt a seb. Lábát a biztonság kedvéért begipszelte,
de megígérte, hogy erre is csak néhány napig van szükség. Egész jól volt, és ha
a terhelésre jelentkező fájdalmat, valamint a váratlanul rátörő szédülést
ügyesebben tudta volna titkolni, akkor már rég La Pushban lenne, a saját
ágyában. Ám a dokival nem igazán lehetett vitatkozni, így nyugton maradt. Most
azonban, mikor mindenki azon ügyködik, hogy lemenjen, esze ágában sincs szót
fogadni.
- Nem gubbaszthatsz itt fent! Mindenki jön, az egész falka! Esme annyi
finomságot készített, ami három nap alatt sem fog elfogyni! – érvelt Cole,
mindhiába. Ám ekkor kivágódott az ajtó, és a paprikás hangulatban lévő Alice
állt meg csípőre tett kézzel az ágy mellett.
- Na ide figyelj, Raymond, azonnal fejezd be a hisztit
és emeld meg a segged, vagy Istenemre mondom, ölben viszlek le! – Ray
észrevette, hogy a lány szeme szikrákat szór, és eltökélt arcát látva hitt
neki. – Sőt szólhatok Jacobnak, és akkor parancsra jössz le, de lent leszel!
Igen, Alice Cullen kétségtelenül mindenre képes volt,
és ettől egy pillanatra felébredt a fiúban is a harci kedv. Egy másodpercig
fújtatva meredt az apró lányra, aki rezzenéstelenül állta a tekintetét, majd
morogva elkezdett kikászálódni az ágyból. Azt remélte, hogy Alice megelégszik a
néma megadással, és távozik, de a lány nem mozdult. Már épp ingerülten rá akart
ripakodni, hogy esetleg fel szeretné-e öltöztetni is, mikor tekintete
találkozott a mézszínű pillantással. A lány szemében nem tükröződött diadal,
sem gúny, ahogy arra számított, csak mindentudó kedvesség.
- Ígérem, nem fogod megbánni – közölte őszinte hangon
és halkan kiment a szobából.
És valamiért Raymond megint csak hitt neki.
- Oh, Jasmine, segítened kell! – lépett Alice kezét
tördelve az épp menni készülő lányhoz.
- Persze, mond csak – biztatta újdonsült barátnőjét.
- Elfelejtettem elhozni a tortát, de még annyi dolgom
van, és Jasperék is hamarosan haza érnek…
- Kész örömmel elhoznám, de… nem igazán van
helyismeretem Forksban - csóválta fejét sajnálkozva a szőke lány.
- Semmi gond, majd valamelyik fiú elkísér! –
Gondolkodó arccal nézett körbe, mikor tekintete „váratlanul” megakadt Seth-en.
– Ugye lennél olyan drága, hogy elviszed Jasmine-t a cukrászdába?
A döbbent fiú tanácstalanul tekintett hátra, hogy
meggyőződjön, neki szóltak, de láthatóan mindenki mással volt elfoglalva.
Kivéve persze Emmettet, aki széles vigyorral, karba font kézzel bámulta a
pirosodó farkast.
Mikor Seth rájött, hogy még mindig a válaszra várnak,
gyorsan bólintott.
- Nagyszerű! A számla rendezve van, be is csomagolták!
Köszi, gyerekek! – azzal tovalibbenve elkapta az idétlenül röhögő Emmett karját
és maga után vontatta.
Seth szélesre tárta az ajtót Jasmine előtt, aki
félszegen rámosolyogva lépett ki a szélbe. Az eső elállt, de a hűvös rohamok
szinte csontig hatoltak, majd fellökték a vékony teremtést. Seth sietve a kezét
nyújtotta, másik karjával féltőn átölelte, míg az autóig szaladtak. A kocsiban
ülve azonnal bekapcsolta a fűtést, hogy minél hamarabb átmelegedjen az utastér.
Mikor az ujját becsípte a biztonsági öv csatja, amivel a lányt akarta
előzékenyen bekötni, magában szitkozódva hunyta le a szemeit, mert szörnyen
bénának érezte magát.
Lassan fordult Jasmine felé.
- Oké, nem vagyok félkegyelmű! Bár tudom, nagyon is
úgy viselkedem, de nem vagyok! – dadogta zavartan, mire a lány hangosan
felnevetett.
- Annak minden esetre örülök, hogy tudsz beszélni!
- Igen… általában tudok. Mármint… csak most… -
Zavartan legyintve nyúlt a kulcsért, és elfordította, mire a motor felbőgött.
Csak mikor az útra kikanyarodtak, mert ismét a lány felé sandítani, aki szintén
őt figyelte. Mikor tekintetük találkozott, kitört belőle a nevetés. Olyan szép
volt, hogy Seth torka elszorult a látványtól. Csilingelő kacagása bekúszott a
fiú bőre alá, egészen a szívéig, megolvasztva a csontjait is.
Mikor a lány nevetése csendesedett, hangjában
vidámsággal jegyezte meg:
- Furcsa fiú vagy, Seth Clerwather.
A másik reménykedve nézett rá.
- Az jó?
- Igen, szerintem a furcsa sokkal jobb, mint az
átlagos.
- Miért?
- Mert az nem unalmas.
Seth-et ismét boldog reménység töltötte el a szavak
hallatán, mert soha eddig nem vágyott annyira a normális élet után, mint mióta
megpillantotta a lányt. Szeretett farkas lenni, szerette az eddigi életét, de
mint minden bevésődött férfi, tartott a lenyomata véleményétől. Mert ha eljön
az idő, és ő felfedi a titkát, könnyen lehet, hogy a lány köszöni szépen, de nem
kér belőle… Jasmine-t azonban, úgy tűnik, nem riasztja a másság. Ez kissé
felbátorította.
- Meddig maradsz La Pushban?
A lány mélyet sóhajtott, fejét elfordítva az útra
meredt. Rövid ideig hallgatott.
- Az sok mindentől függ. – Szavai sokkal csendesebben hangzottak
az eddiginél. – Szeretnék minél több időt tölteni Evelinnel.
A ki nem mondott ok árnyékot vont a lány homlokára. La Pushban mindenki tudta,
mennyire beteg Brandon anyja, és mélyen együtt éreztek a családdal.
- Sajnálom – suttogta Seth. Szerette volna
megvigasztalni a lányt, de nem akarta elriasztani sem. – Közel álltok
egymáshoz?
- Igen, anyámként szeretem. Ő és Brandon akkor voltak
óriási támaszok, mikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Ezt soha sem fogom
elfelejteni nekik, amíg csak élek – vallotta meg őszintén, amitől zavarba is
jött, mert gyorsan témát váltott. – Nagyon szép helyen laksz, irigyellek.
- Tényleg? – csodálkozott a fiú. – Azt hittem, hogy
egy Los Angeles-i lánynak unalmas a mi csendes környékünk.
Lágy nevetés volt a válasz.
- Az igaz, hogy nem lehet összehasonlítani a kettőt,
de éppen a nyugalom miatt tetszik. Azt hiszem, boldogan élnék itt.
Újabb dolog, amit Seth jó előjelnek vélt.
A ház lassan megtelt vendégekkel, akik ki csoportokba
verődve, nevetgélve beszélgettek.
Bella idegesen nézett az órájára, tekintetével Alice-t
kereste. A fiúk bármelyik pillanatban hazaérhetnek, Edwrd nemrég küldött egy
sms-t. Már hiányzott neki, pedig csupán néhány órája váltak el egymástól.
Egyébként sem értette, miért van szükség erre a titkolózásra, hiszen Jazz is
száz százalékig biztos volt benne, hogy felesége bulit szervez neki, mégis
belement a játékba. Hazaérve persze majd szörnyen meglepődik, és meghatódva
társalog az egybegyűltekkel. Bella tudta, hogy Alice készült egy sokkal
személyesebb meglepetéssel is a férjének, hiszen segített neki megszervezni. A
buli után néhány napra elutaznak Texasba, egész pontosan Jasper szülővárosába…
Bella szeme megakadt az egyik sötét sarokban
magányosan üldögélő Raymondon, aki gipszelt lábát egy keskeny kanapén kinyújtva
szorongatott egy üdítős dobozt, amiből még nem ivott. Arca fáradtnak tűnt,
állát több napos borosta takarta, amitől még zordabb külsőt kapott. Cole
kötelességtudóan mellette álldogált, de nem szóltak egymáshoz. Ray a nagy tömeg
ellenére olyan magányosnak hatott, hogy Bella szíve elfacsarodott. Eszébe
jutott az a sok-sok év, amit ő is hasonló állapotban élt át Edward és a család
nélkül. Az állandó harag is ismerős volt, amiről a fiú összepréselt szája
árulkodott. Gondolkodás nélkül sétált oda hozzájuk.
- Szabad? – mutatott a fiú melletti fotelra. A barna
szemek egy pillanatra meglepetésről árulkodtak, de csak egy vállrándítás volt a
válasz. Cole szinte rögtön kimentette magát és eltrappolt. – Ne hozzak neked
valami harapnivalót?
- Ne, köszönöm – hárított azonnal, aztán kedvesebben
hozzá tette. – Hamarosan megérkezik Lisa és úgyis meg fog tömni.
Bella együttérzően felnevetett, mert tudta, hogy
valóban így lesz. Lisa kötődése megint csak magára emlékeztette, és a Jacobhoz
fűződő kapcsolatára.
- Aggódik érted – állapította meg egyszerűen.
- Nincs rá oka.
- De a barátok már csak ilyenek!
Ray elgondolkodva nézett rá, de nem vitatkozott.
Pillantása az ajtó felé libbent, és ott is ragadt. Arca lesápadt, szája kissé
elnyílt a csodálkozástól. Ekkor érkezett meg Lisa, Brandon, Jasmine és Seth, de
Raymond csak az egyikőjüket nézte megbűvölten.
- Nem ő az igazi – suttogta Bella.
A szavai mintha visszarántották volna a fiút a földre,
visszatért a düh és a szomorúság. Lenézett a dobozra, ami alig észrevehetően
remegett a kezében, úgy választolt.
- Tudom. - A fiú arcát nézve Bella elbizonytalanodott
Alice látomását illetően. Talán a húga tévedett. – Menj, üdvözöld az öcsédet –
küldte Ray rekedt hangon, mire Bella nem tudta megállni, és bátorítóan
megszorította a kezét, aztán a reakciót meg sem várva elsietett az érkezők
felé.
Brandon Hart szerette a jó bulikat, most mégis volt
egy olyan érzése, hogy boldogabb lenne, ha a bejárati ajtó már távozóban
záródna mögötte. Egyébként sem érezte túl jól magát az elmúlt napokban,
bizonyára valami vírus kerülgette. Az egyetlen ok, amiért itt van, az a
mellette lépkedő Lisa volt, aki úgy fel volt villanyozódva, mint a
karácsonyfaizzó. Pedig megpróbálta kimenteni magát, hiszen aggódott az anyja
miatt is, de épp Evelin ragaszkodott hozzá a legjobban, hogy eljöjjön.
Egyébként is sokkal jobban volt, Billy is átment hozzá; láthatóan nagyon jól
szórakoztak egymás társaságában. A mobilt minden esetre kéznél tartotta…
Mindenki kedvesen üdvözölte őket, és Brandont
meglepte, hogy Jasmine milyen otthonosan mozog a házban. Örült neki, hogy ilyen
gyorsan barátokat szerzett, főleg hogy a kezdeti feszültségek után olyan jól
kijöttek Lisával is. És persze az is feltűnt neki, milyen szemeket mereszt rá
ez a Seth nevű kölyök… Na, nem mintha Jasmin-t ez zavarta volna! Sőt, láthatóan
élvezi a fiú társaságát, akivel szinte az egész délutánt együtt töltötték.
Bella és Alice egyszerre értek oda, hogy üdvözöljék
őket. Brandon megint elcsodálkozott, hogy milyen egyformák ezek a Cullenek,
mégis mennyire különbözőek.
- Sziasztok – mosolygott bájosan Alice, a fiúnak mégis
görcsbe ugrott a gyomra tőle, gerincén egy iszonytató érzés száguldott végig. –
Isten hozott benneteket, érezzétek jól magatokat! Az ünnepelt még nem érkezett
haza, de bármelyik pillanatban befuthat. – Az alacsony lány nem vette észre,
vagy nem akarta észrevenni Brandon különös fintorát, ami önkéntelenül jelent
meg az arcán. Ő maga sem értette, mi ütött belé, és megint csak a lányok
átütően édes parfümjére gondolt. Hát senki nem szól ezeknek a
szerencsétleneknek, hogy nem túl jó márkát választottak?
Azonban úgy tűnt, rajta kívül mást nem zavar a dolog,
sőt! Ösztönösen nyúlt a nyakához, hogy kigombolja az ingét, de rá kellett
jönnie, hogy már megtette, mégsem kap elég oxigént. És mitől van ilyen melege?
Csak nem lázas? A francba, pedig annyira örült, hogy Lisával lehet…
Észrevette, hogy Jacob elgondolkodva fürkészi,
miközben a barátnője kezét szorongatva társalog valakivel.
Közben megérkezett Edward Jasperrel, aki nagyon
meglepődött a felhajtáson. Sokáig tartott, mire mindenki gratulált neki és
átadta az ajándékokat.
Lisa magával húzta Brandont az egyik széken üldögélő
Rayhez. A fiú úgy nézett ki, mint akin átment az úthenger! Pedig Lisa szerint
már sokkal jobban van, de akkor milyen lehetett előtte?! Azt sem értette, ilyen komoly sérülésekkel
miért nincs kórházban? Mert Carlisle vitathatatlanul jó orvos, de mégis…
Lisa azonnal kezébe vette a dolgokat, és leteremtette
szegény fiút, amiért nincs felpolcolva a lába. A jó ég tudja, honnét kerített
szinte azonnal egy párnát és a szegény fiú tiltakozása ellenére a gipsz alá
dugta, majd hozott egy nagy tálca ételt és elé rakta. A fanyalgással nem
törődve szeretetteljesen ráripakodott.
- Soha sem erősödsz meg, ha nem eszel!
Brandon határozottan megsajnálta a srácot, akinek vagy
ereje nem volt a tiltakozáshoz, vagy kedve. Ímmel-ámmal nekifogott egy
szendvicsnek, de az istennek nem tudta lenyelni, csak kedvetlenül forgatta a
szájában.
Mikor Alice elhívta Lisát, és ők ketten maradtak,
gyorsan lekapott néhány darabot a tányérról a meghökkent Ray orra elől, és egy
közelben álldogáló pálma mögé rejtette. Végtére is, aki házibulit szervez,
számoljon a hasonló „meglepetésekkel” is.
Ray először meghökkenve nézte, aztán hálásan
elmosolyodott, miközben lenyelte az egyetlen falatot. Brandon tudta, hogy a fiú
képes lett volna az undorát legyőzve megenni, csak hogy ne sértse meg Lisát,
így azonban mindenki elégedett lehet.
Raymond nyögve hunyta le a szemét.
- Ezek eret is vágtak rajtad, haver?! Olyan vagy, mint
a meszelt fal, kezdesz hasonlítani hozzájuk… - Mikor kimondta, Brandon is
elcsodálkozott magán, hogy honnét jutott épp ez eszébe. A közelből felhangzott
Emmett nyerítése, mintha hallotta volna a megjegyzést.
A visszatérő Lisa elégedetten dicsérte meg Rayt, és
elvette tőle a megmaradt ételt.
- Hozzak neked is? – kérdezte kedvesen a megrémülő
Brandont, aki egyetlen falatot sem tudott volna leküldeni a gyomrába.
- Oh, ne fáradj, nem vagyok éhes! Inkább táncolj
velem! – lépett közelebb a lányhoz, aki elpirulva bólintott a felkérésre, és
hamarosan egy lassú számra andalogtak a többi pár mellett.
Később szinte mindenkivel beszélgettek egy kicsit, sőt
táncolt Jasmine-nel is. Nem sokkal a torta felvágása után Cole elvitte Adam-et
és Mandyt La Pushba
– Rosalie nagy bánatára -, hogy lefektesse őket. Brandon megkérte, hogy nézzen
be az anyjáékhoz is, hogy minden rendben van-e velük. Mikor Lisa segített a
tányérok összeszedésében, Brandon észrevette, hogy Ray igyekszik felállni. Nem
került el a figyelmét, hogy a fiú egész este nagyon nyomorultul érezte magát,
talán fájdalmai is voltak. Többen próbálták bevonni a beszélgetésbe, de szinte
elszigetelte magát.
- Szökünk, szökünk? – kérdezte viccelődve, ahogy a
mankóra próbált rátámaszkodni. Ray ingerülten morgott valamit, de Brandon
meglátta rajta, hogy a reszkető fiú majdnem sír. Elkapta tőle a botot és
felrántotta a székről, kezét a hóna alá nyújtva, így sérült lábára nem kellett
rátámaszkodnia, miközben megindultak az ajtó felé.
Szerencsére elkerülték a feltűnést, mivel Edward
hangosan kurjantva magára vonta mindenki figyelmét, mert épp ő köszöntötte fel
a bátyját, így gyorsan kint voltak a házból. A sötét teraszon fonott székek
voltak kirakva, mindketten lihegtek, mire elérték a legközelebbit. Raymondnak
elakadt a lélegzete, ahogy elterült a fotelban.
- Jól vagy? – kérdezte szuszogva Brandon, miközben
igyekezett minél nagyobb szippantással beszívni a tiszta, friss levegőt.
- Nem – jött az azonnali válasz. – De jobban, mint két
perce.
- Az jó.
Furcsamód egyikük sem érezte a hideget, pedig eléggé
leesett a hőmérséklet, a jeges szél a hó ígéretét hozta magával.
Brandon is letelepedett egy székre és kinyújtotta
hosszú lábait, mert izmai olyan feszesek voltak, mint a felhúzott íj. Ha oka
lett volna rá, azt gondolná, izomláza van, de az utóbbi hetekben inkább
eltunyult, az addigi rendszeres sportot is abbahagyta. Magában el is döntötte,
hogy ideje lenne egy kis testmozgásnak.
Gondolataiból Raymond mély sóhaja riasztotta fel.
- Elárulod, miért van ilyen világvége hangulatod? –
kérdezte félig viccesen. – Értem én, hogy megsérültél, de mikor ennyi aggódó
barát vesz körül, akkor nem lehet okod panaszra. – Mivel nem érkezett válasz,
és bár a sötétben nem tudta kivenni a másik arcát, biztos volt az elgyötört
ábrázatban, levonta a következtetést. – Oh, egek! Ha nem buktál milliókat a
tőzsdén, akkor csak nő lehet a dologban! – megértően csóválta a fejét, mikor
hirtelen valami szöget ütött az agyában. – Viszonzatlan szerelem? – Kicsit
előre dőlt, izmai még jobban megfeszültek, míg a válaszra várt.
- Nem Lisa az – szögezte le egyszerűen Raymond, amitől
Brandon megint ellazult.
Megint csend ereszkedett közéjük, aztán Brandon
feltápászkodott.
- Én megkeresem Lisát. Szükséged van valamire?
Raymond felnézett a fölé tornyosuló fiúra, és
reménykedve suttogta.
- Csak egy kis magányra…
- Rendben, gondoskodom róla, hogy senki se zavarjon. –
Azzal már be is masírozott a házba.
Raymond magára maradt a gondolataival a csípős
hidegben. Különös, hogy néhány apró gesztus mennyire megváltoztathatja valakiről
a véleményünket. Néhány órája még meg volt róla győződve, hogy Brandon Hart
beképzelt, városi tökfilkó, aki nem érdemli meg Lisát. Az elmúlt egy órában
azonban rá kellett jönnie, hogy mekkorát tévedett. A fiú figyelmes volt, még
sem tolakodó, mindig kitalálta, mire van szüksége Raynek, pedig alig beszéltek.
Persze a barátai is igyekeztek segíteni rajta, de soha sem a jó irányból
közelítettek, vagy épp nem a megfelelő időben. Hálás volt mindannyiuknak,
hiszen ahogy Brandon is mondta, aggódó barátok sokasága vette körül, mégis
olyan egyedül volt, mint az ujja. Úgy érezte magát, mint egy puzzle kirakós
eltévedt darabja, ami egy másik dobozból keveredett a többi közé, és sehová sem
illik.
Idegei pattanásig feszültek, ahogy arra gondolt, hogy
néhány méterre Seth remekül szórakozik Jasmine-nel. A torka elszorult, mikor a
bemutatkozásukra gondolt, mert egy röpke pillanatig a tenyerébe zárhatta a lány
puha kezecskéjét. Csak néhány másodperc volt, mikor Cole után vele is kezet
rázott, aztán már mosolyogva fordult is Oliverhez. Ő nem volt más számára, csak
egy Seth barátai közül. A hülye is láthatta, mennyire egy hullámhosszon vannak,
és ez így is van jól, a farkas és bevésődése között.
Raymond mégis csalódott volt, bár nem tudta, mire
számított valójában. Talán arra, hogy a lány is megérzi azt, amit ő, hogy
amikor a szemébe néz, kialakul köztük az a bizonyos varázslatos kapcsolat, ami
a falka többi tagját is a lenyomatához köti.
De nem így
lett. És azért nem, mert Jasmine-t nem neki szánták az égiek.
Nem törődve a hasogató fájdalommal, megpróbált lábra
állni. Már többször eszébe jutott, hogy Carlisle tanácsa ellenére átváltozik,
és nem is ez tartotta vissza. Az egyetlen dolog, hogy akkor farkasként nyitott
lenne az elméje, és a legkevésbé sem vágyott látni Seth gondolatait. Persze a
végtelenségig nem halogathatja a dolgot.
Ügyetlenül egyensúlyozva próbálta megtartani magát az
ép lábán, mikor a lépcső aljánál lefékezett Cole autója, és a vezető melletti
ülésről egy karcsú alak pattant ki, míg a kocsi hátra tolatott, hogy
leparkoljon. Ray megmerevedett a mozdulat közben, dermedten bámulta a kecsesen
mozgó jövevényt, aki a kabátot szorosan összefogva magán szaladt fel a
lépcsőkön, miközben szőke haját lobogtatva fújta a szél. A gyér világítás
miatt, ami a házból kivetült a tornácra, nem látta a széket, amiben megbotlott,
de gyorsan visszanyerte egyensúlyát. Ray azonban akkor már előre vetette magát,
megfeledkezve fájós lábáról, hogy elkapja a lányt, így hosszában elvágódott a
terasz padlóján.
- Krisztusom! Megütötted magad? – hajolt fölé aggódva
a szőke lány.
A fél oldalra fordult Raymond nem törődött a
fájdalommal, kitágult pupillával bámult az ismerős arcba. Megszűnt minden
körülötte, megállt az idő, csak ő volt és a lány. Hirtelen minden a helyére
került, mintha varázsütésre elmúlik a rendetlenség, a káosz. És már érezte a
köteléket is, amik vasláncként kapcsolták a bájos tüneményhez.
- Jasmine? – suttogta alig hallhatóan, miközben
kinyújtotta kezét a szőke tincsek felé. A jövevény megcsóválta a fejét, de nem
húzódott el, csak térdelve bámult a fiúra, aki bárgyú vigyorral nézett rá. –
Szia!
- Szia! – nevette el magát rekedtes hangon a lány,
aztán elszégyellhette magát, mert gyorsan hozzátette. – Bocsi, nem akarlak
kinevetni, csak nem vagyok hozzászokva, hogy a férfiak a lábam elé vessék
magukat! – Megfogta Ray kezét és segített neki felülni. Tekintete a gipszre
tévedt. – Biztos, hogy jól vagy?
Raymondnak eszébe jutott a néhány perce ugyanerre a
kérdésre adott válasza.
- Még az életben nem voltam ilyen jól!
Hirtelen feltárult a bejárati ajtó, és a nyílásban
Brandon jelent meg.
- Mi az ördög folyik itt? – kérdezte döbbenten, majd
felderült arccal kiáltott fel:
– Camilla!
Várom az észrevételeket! :)
7 megjegyzés:
Hali!
:D Nagyon tetszett ez a fejezet:D És akármennyire is nehéz elhinni de örülök hogy végre Ray is révbe ért legalább is nagyon úgy fest a dolog:D Mi ez? Csak azt ne mond hogy ikrek :D tutira lefordulok a székről :D Édes Istenem :D Szerencsétlen Seth is mit össze nem szerencsétlenkedett :D Nagyon vicces volt az egész helyzet:D Ügye amúgy ez most komoly hogy Brandon farkas lesz?:D Mert nagyon úgy néz ki:D Remélem Lisa lesz a bevésődése :s Nah mind1 majd kiderül.. kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
szia ez nagyon jó camilla jasmine iker tesója isteni remélem ray is boldog lesz rá fér brandon remélem könnyen átváltozik
puzy
Szia!
Nagyon jók az eddigi fejezetek és örülök neki, hogy Ray is megtalálta a társárt! Camilla Jesmine tesója lenne? Ha igen akor tök baró mert ugyanaz történt vele és Shat-tel mint Jake-el mikor azt hitte Belle a bevésődése az igazi könyvben, ot t viszont Ness volt a lány mint azt te is tudod! Remélem hamar hozod a folytatást és ilyen hosszan mint ez a feji volt!
Puszi Ula D :) :@
Sya!
Hü-ha! Nem találom a szavakat. Ez valami nagyon klasz volt. Végre minden a helyére került. Gratulálok.
Nikol
Auveia! Várom a következöt!
Sziasztok!
Ati: Örülök, hogy tetszett! Kicsit féltem, hogy az iker dolog (mert erről van szó) nagyon szappanoperás elem, és nem fog tetszeni! De aztán végiggondolva rájöttem, hogy egy fanfic eleve egy adott film/történet húzása-nyúzása, ami elég nehezen kivitelezhető hasonló eszközök nélkül! :)
Igen, már az sem túl nagy titok, hogy Brandon hordozza a géneket, kérdés, hogy átváltozik-e...
Raynek az elejétől happy endet szerettem volna, így tudtam megoldani! :)
Persze még ez sem mind lefutott ügy, csak a bevésődések történtek meg...!
:)))))))))))
demon: :)))))))
Igen, igen és talán! :)))))
Puszi
Ula: Igen, ikrek! Valóban, én is erre gondoltam, mikor írtam! :))) Igyekszem, de a dupla-hosszt nem garantálom! :D
Nikol! :D :D :D :D
Köszi, igen, lassan egyenesbe érnek! :)
Névtelen olvasó: :)))
Sietek vele!
Legközelebb elárulod a neved? :D Vagy a kezdőbetűjét? :D
NAGYON KÖSZI NEKTEK!!!
Szia!
Most nagyon örülök, mert nagyrészt bebizonyosodni látszi kaz elméletem. Na, mi lesz ebből?
Jó fejezet lett, jó volt, hogy megismerhettük egy kicsit Brandon személyiségét is!
Riora
Megjegyzés küldése