Camilla szemszög
Percekkel később összeölelkezve ültünk a kanapén, és
néztük a tüzet, mikor halkan kimondta azt a mondatot, amit jelen esetben a
legkevésbé szerettem volna hallani.
- Van néhány dolog, amit még nem tudsz rólam.
Görcsbe ugrott a gyomrom, és imádkoztam, hogy ne ez
legyen az a bizonyos „pofon”…
- És tudni akarom? – csúszott ki gúnyosan a számon.
Megértette, de nem sietett a megnyugtatásommal, és
ettől a görcs tovább terjedt. Hátra dőltem, jelezve, hogy várom a magyarázatot.
Rövid gondolkodás után belekezdett.
- Mesélt már neked valaki a quileute legendákról?
Elgondolkodva bólintottam.
- Igen… egyszer Seth mesélt valamit… - Próbáltam
felidézni, mi is volt az. – Az özönvízről, az ősökről és… farkasokról.
Elmosolyodott.
- Gondolom, Jasmine is ott volt, mikor ez szóba
került.
- Persze. Meg Brandon, Lisa és Evelin is.
Elkomolyodott, aztán szorongva megfogta a kezem, és
ettől az idegességem csak tovább nőtt.
- És hihető történetek voltak?
Értetlenül bámultam, nem tudtam, mire akar kilyukadni.
- Csak annyira, mint a legtöbb mese.
A szemembe nézve kérdezte meg: - És hiszel a mesékben,
Camilla?
Elnevettem magam, mert meg voltam győződve, hogy
valami heccre készül, és úgy döntöttem, belemegyek a játékba.
- Oh, igen, hiszek. Nekem a Hamupipőke volt a
kedvencem.
Megrándult a szája széle, de nem mosolyodott el.
- Abban bíztam, hogy a Piroska és a farkas…
- Az volt a második – gondoltam vissza a
gyerekkoromra. – És utáltam a farkast, mert bántotta a nagymamát.
Mondani akart valamit, de torkán akadt a szó, aztán
gyorsan legyintett.
- Oké, közelítsük meg máshonnét! Szereted az
állatokat?
Bólintottam. - Igen, a szobatisztákat. – Felhúztam az
orrom, mert eszembe jutott valami. – Tudod, Garfielddel vannak problémáim… - A
probléma kitalálását a képzeletére bíztam.
Ezúttal elmosolyodott.
- Értem. Szóval akkor a farkasokat is szereted, ha nem
esznek nagymamát és tudják használni a WC-t.
- Igeeen… - vettem fontolóra. – Azt hiszem, az
olyanokat szeretném. – Vártam, hogy mire akar kitérni, és mikor derengeni kezdett,
eltátottam a szám. – Ugye, nem?! – Tettetett rémülettel a sötét ablak felé
bámultam, mintha egy szörny settenkedne a hóviharban. – Van egy farkasod?
Vártam, hogy elvigyorogja magát, de komoly képpel
vizsgálgatott. Vártam… de semmi.
- Most komolyan! Errefelé vannak farkasok? – Mikor
lassan bólintott, felrémlett a sötét árnyék, ami elsuhant a kocsim mellett. –
Oh, Istenem! Akkor azt láttam? – Megborzongtam. – És én hülye, gyalog indultam
el!
- Soha sem bántanának – próbált nyugtatni lágy hangon.
– Sőt…
Ránéztem.
- Sőt?
- Igen, a legelső feladat az emberek védelme.
A hangsúlya miatt gondolkodóba estem. Valamiért úgy
éreztem, illetlenség lenne nevetnem, így csak vártam, mit is akar mondani.
Sóhajtott, aztán kibökte.
- A legendák nem csak kitalált történetek, valós
alapjuk van. Persze, nem minden úgy történt, de… - A kezemet szorongatva az
ujjaimmal játszott. – Az őseink kivételes képességet hagytak ránk, ami a törzs
védelmét szolgája. – Belenézett a szemembe. – Néhányan, köztük én is, képesek
vagyunk átváltozni… farkassá.
Na, mostanra teljesen elmúlt a nevethetnékem, és egy
őszinte reakció ült ki az arcomra: a döbbenet. És ebből sem a kis „hopp,
meglepődtem!”, hanem az az igazi, „szóhoz sem jutok” fajta.
Néztem a fiút, és tudtam, hiába reménykednék abban,
hogy csak viccel. Komoly volt, halálosan komoly.
És félt, méghozzá a reakciómtól.
Isten lássa lelkem, nem akartam neki csalódást okozni,
de ahogy jobban belegondoltam a dologba…
Hátrahőköltem. Az ujjaimat lassan elhúztam a kezéből
és az ölembe ejtettem. Szomorú szemeit nem merte az arcomra emelni, csak várt
némán, miközben én próbáltam rendet tenni a fejemben.
- Magyarázd el! – Nem kértem, inkább ráparancsoltam,
amit azonnal meg is bántam, így halkabban hozzátettem. – Kérlek.
- A törzsön belül öröklődik egy gén, ami képessé tesz
minket az alakváltásra. Veszély esetén aktiválódik, és farkassá változunk.
Figyeltem.
- Akkor nem a telihold…?
Most mi van? Másnak is ez jutna eszébe először, nem?!
- Semmi köze sincs hozzá a holdnak. Nem terjed harapás
útján, és nem válunk vérengzővé.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasomból, mire
kérdőn nézett rám.
- Los angelesi vagyok, na! Hollywoodban ezek a
fogalmak jutnak az emberek eszébe a vérfarkasokról.
- Nem vagyunk vérfarkasok, csak alakváltók.
- Mi a különbség? – reméltem, hogy van.
- Kezdve ott, hogy a legjobb tudomásom szerint az
előbbiek nem léteznek. – Gondolkodott. – És mi a jó csapatban játszunk.
- Kik a rosszak?
Megvakarta a tarkóját.
- Ha emlékszel a történetre…
- Várj! - Megint derengett valami. – A harmadik
feleség története!
Megcsóválta a fejét, mintha nem lenne meglepődve. -
Nem értem, hogy nektek, lányoknak miért mindig ez ragad meg…
Nem figyeltem rá, mert a történetet próbáltam
felidézni.
- Megtámadták a falut, és a harmadik feleség
megmentette férjét a… hidegektől. Akik, Seth szerint, vámpírok.
Vártam, hogy helyeseljen, és büszke voltam magamra,
hogy így emlékszem a mesére.
Vagyis amit eddig mesének hittem.
- A vámpírok az ellenségeink.
Megint eltátottam a szám.
- Vámpírok is vannak? – Kérdeztem óvatosan és kételkedve
néztem, miközben felmerült bennem, hogy nem is igazán ismerem. Mi van, ha
mentálisan beteg, mondjuk skizofrén, és téveszméi vannak?
Átsuhant az agyamon, hogy lassan felállok, és a
hirtelen mozdulatokat kerülve, valamilyen indokkal elmegyek. A gondolatmenetet
egy közelben felhangzó vonyítás szakította félbe, amitől majdnem infarktust
kaptam. Akaratlanul is közelebb bújtam hozzá, mire nyugtatóan átölelte a
vállam.
- Semmi baj, nem bántanak. Ők a társaim.
Reszketve néztem a szemébe, mintha onnét mindent ki
tudnék olvasni.
És ki is tudtam.
- Szent Isten! Szóval minden igaz?
Nem bólintott, nem győzködött tovább, csak figyelt, és
szerintem arra várt, hogy sikoltozva felugrok.
Én magam is ezt hittem, mert ahogy próbáltam
feldolgozni a hallottakat, és megértettem, hogy az elképzelhetetlen lehetséges,
kedvem támadt elájulni. Mély levegőt vettem. Többször. És közben az agyam úgy
nyikorgott, mint egy olajozatlan fogaskerék.
Elnéztem a széles vállat, a markáns arcot, a kedves
szemeket és megpróbáltam elképzelni magam előtt szőrösen, vadállatként.
- Megmutatod? – csúszott ki a számon, amint
kigondoltam.
Bólintott. – Ha szeretnéd…
Hát ez az! Nem voltam benne biztos, hogy szeretném.
De a fene vigye, képes voltam ezért a fiúért sötétben,
hóviharban gyalogolni, azzal az eltökélt szándékkal, hogy esélyt adok
kettőnknek! Mert szeretem! Nem fogok most megfutamodni!
- Igen, szeretném.
- Most?
Hisztérikusan felnevettem. - Hát meg is vacsorázhatunk
előtte…
Vette az adást, és felhúzott a kanapéról. Előszedett
egy hatalmas, meleg kabátot, és rám terítette, a fejemre felhajtotta a
kapucnit, aztán az ajtóhoz vezetett. A széllökések alább hagytak, de a hó
megállíthatatlanul hullott. Mire feleszméltem, már a ház mögött lépkedtünk az
erdő felé. Szorosan fogta a kezem, tudtam, hogy szörnyen ideges, mégis eltökélt
volt. Elérve a fákat, ahol már senki sem láthat meg, lassan magához vont, lágy
csókot nyomott a számra, aztán elkezdte levetni a ruháit. A fehér hó
megvilágította a mozdulatait. Döbbenten figyeltem, ahogy egyszerre kapta le a
pólóját és rúgta le a cipőjét, majd elkezdte kigombolni a nadrágját. Zavartan
nyeltem egyet, és bármennyire nem akartam erre gondolni, nagyon szexinek
találtam. Talán illett volna elfordulnom, de egyetlen mozdulatot sem akartam
elmulasztani.
- Meg fogsz fázni…!
- Mi sosem fázunk, a testhőnk jóval magasabb az
embereknél.
Igen, ez már nekem is feltűnt, és ez egyel több
bizonyíték volt Ray története mellett.
Mikor már csak bokszeralsó volt rajta, szembefordult
velem, és hátrálni kezdett, de végig a szemembe nézett. Úgy izgultam, hogy a
fülemben dübörgött a vér.
- Ne rémülj meg, nem foglak bántani. Ijesztő lesz, de biztonságban
leszel.
Bólintottam.
Miután néhány méterre távolodott, remegni kezdett a
teste, és hirtelen megrázkódott. Szemmel nem lehetet kísérni, de a következő
pillanatban egy hatalmas farkas állt előttem.
A döbbenettől csak egy nyikkanás jött ki a torkomon,
és az jutott eszembe, hogy ezt senki sem hinné el nekem.
- Nagyon nagy vagy. – Az állat válaszként mintha
csaholt volna, meleg barna szemeit az enyémekbe fúrta, de nem jött közelebb,
csak lehasalt a ropogó hóba, és két lábára nyújtotta a fejét.
Tétován felé léptem, mire ő is közelebb kúszott. A
mozdulattól úgy tűnt, mintha egy pitiző kutya lenne, amitől kedvem támadt
megsimogatni. Mire észbe kaptam, már kinyújtottam a kezem felé, mire elfordította
a fejét, így kínálta fel magát az érintésre. Ahogy az ujjaim a sűrű bundába
siklottak, mindketten beleborzongtunk. Meglepően puha volt a szőre, és
hívogatóan meleg. Felbátorodva letérdeltem mellé, és már két kézzel cirógattam,
miközben nagy szemeit az arcomon tartotta. Nem volt ijesztő, egyáltalán nem.
Ő volt, Raymond. Az én Rayem.
- Úgy örülök, hogy nem vagy őrült! – suttogtam, mire
kinyújtotta a nyelvét, és tudtam, hogy nevet.
Így ültünk ott, egymáshoz bújva, miközben a hó lassan
befedte a sötét bundát. Mikor felállt, és hátrébb lépett, csalódottság fogott
el, mert szerettem volna még úgy maradni, meghitten, békésen.
Ezt éreztem belül, és bár rengeteg kérdésem volt,
tudtam, hogy meg tudok birkózni ezzel az egésszel, mert szeretem őt.
Miután átváltozott, és sebtében felkapta magára a
farmerját, azonnal a karjai közé vetettem magam. Szorosan ölelt, ringatózva
álltunk a hóesésben.
- Gyönyörű farkas vagy – suttogtam. – Máskor is
lehetünk így együtt?
Kissé eltolt magától, hogy az arcomat kémlelve
válaszoljon.
- Bármikor, csak szólnod kell. – Szemében könny
reszketett, ahogy az enyémben is, mikor felágaskodva hozzá csókra kínáltam a
számat. A felszabadult érzelmek hatására olyan szenvedélyesen csókolt, hogy
alig kaptam levegőt. Mikor szétváltunk, pihegve dőltem neki, mert a lábaim
majdnem felmondták a szolgálatot. Felnéztem az ég felé, és hagytam, hogy a hó
felhevült arcomra essen.
Váratlanul egy reccsenést hallottam az erdő felől,
amitől összerezzentem.
- Ne félj, csak Seth az – suttogta bátorítóan Ray,
majd a derekamnál fogva a ház felé vezetett. Néhány lépés után – mikor
felfogtam a szavait - megpördültem, és tekintetem a sűrű sötétséget kezdte
pásztázni. Alig kivehetően egy árny mozdult meg, aztán lassan előrébb lépett.
Akkora volt, mint Ray, de jóval világosabb bundájú. Mikor teljesen kivált a fák
közül, megállt és mintha bólintott volna, míg én csak bámultam rá, aztán
tétovázva üdvözlésre emeltem a kezem, mire lelkes csaholás és farkcsóválás volt
a válasz. Néhány pillanat múlva
megfordult, és laza kocogással eltűnt az erdőben. Egy darabig még bámultam
utána, majd Ray unszolására visszaballagtunk a házba. Szájára pillantva
megborzongtam, újraélve a csókot, mire azonnal felém fordult, és tekintetében
felizzott a szenvedély. Abban a pillantásban benne volt minden: vallomás,
ígéret, vágy.
Másnap reggel a ropogó tűz hangjára és a konyha felől
terjengő, ínycsiklandó illatokra ébredtem. Nagyot nyújtóztam, és felültem.
Hirtelen megrohantak az előző este emlékei, és elmosolyodtam. Átbeszélgettük az
éjszaka első felét, és minden kérdésemre választ kaptam. A második felében…
nos, nem beszélgettünk.
Miközben magamra húztam Ray pólóját kinéztem a párás
ablakon. A hó még mindig hullt, de már csak szelíden táncolva, mert a szél
elállt, mindenhol nyugalom és béke honolt.
- Jó reggelt! – köszönt Raymond, és háttal neki is
tudtam, hogy mosolyog.
- Neked is – sétáltam felé, és miközben elvettem a
felém nyújtott, gőzölgő kávésbögrét, lábujjhegyre állva csókoltam meg. – Mióta
vagy ébren?
Miközben felkucorodtam a kanapéra, ahol az éjszakát
töltöttük, ő is mellém ült.
- Igazság szerint alig mertem lehunyni a szemem, mert
attól féltem, reggelre ismét eltűnsz.
Szégyenkezve néztem rá, arcomat elöntötte a forróság.
- Sajnálom – néztem rá bocsánatkérően. – De megígérem,
hogy soha többé nem teszek ilyet.
Szélesen elmosolyodott, kilátszottak hófehér fogai, és
ettől határozottan emlékeztetett farkas önmagára. – Ennek nagyon örülök. Nem
vagy éhes?
- De, farkaséhes vagyok.
Jókedvűen húzott a konyha felé. – Akkor jó, mert nem
te vagy az egyetlen.
Az asztal már meg volt terítve, és annyi étel volt
felhalmozva rajta, ami egy hadseregnek is elég lenne.
- Azta, ez nem semmi! Nagyon házias vagy – simítottam
végig a hátán, és leültem az egyik székre. Miközben kitöltött elém egy pohár
narancslevet – amiről lemertem volna fogadni, hogy frissen facsarta -, hangos
dörömbölés hangzott fel az ajtó felől. Egymásra néztünk, és ő bocsánatot kérve
kisietett. Épp a rántottát halmoztam a tányéromra, mikor felhangzott az
előszobában Jasmine kétségbeesett hangja.
- Itt van Camilla? Mond, hogy itt van! – rontott be
Ray mellett, mire én kiléptem a konyhát a nappalitól elválasztó boltív alatt.
- Itt vagyok – siettem elé, mert úgy tűnt, közel áll a
síráshoz. Igazam lett, mert amint meglátott, a nyakamba csimpaszkodott, és
ölelt, hogy majd meg fulladtam. A válla fölött elnézve láttam, hogy Seth és
Brandon is vele jött, ők Raymond mellett álldogálva figyeltek minket.
Mikor a húgom szipogva elengedett, Ray mellém sétált,
és átfogta a vállam.
- Na, szép! Én majd belehaltam az aggodalomba, te meg
a szomszédban jól érzed magad – morogta Jasmine, a végén már ő is mosolyogva,
hol egyikünkre, hol másikunkra nézve. – Megtalálták az autódat a főúton, üresen.
Van fogalmad róla, mit éltem át? Ha Seth nem látott volna bejönni Rayhez, már
rég értesítem a rendőrséget.
- Bocsi – néztem rá sajnálkozva. – Meggondoltam magam,
és visszafordultam. Valamit meg kellett… beszélnem Rayel. – Átöleltem szerelmem
derekát, és egy huncut pillantást váltottunk.
Jasmine elmosolyodva csóválta meg a fejét, ahogy
minket figyelt. – Ezek szerint mégsem mész el.
– Bólintottam. – Örülök. Akkor a fiúk visszaviszik a házba a holmidat és
a kocsit. – Mikor el akart fordulni, hogy intézkedjen, gyorsan közbevágtam.
- Várjatok! – Igyekeztem leküzdeni a zavaromat, ahogy
felnéztem Ray szemébe. Nem kellett engedélyt kérnem, tudtam, hogy a döntés csak
rajtam áll, így a többiek felé fordulva mély levegőt vettem. – Megtennétek,
hogy ide hozzátok a cuccaimat?
Brandon és Seth elvigyorodott, míg a húgom először
döbbent képet vágott, csak lassan szelídült meg az arca, hogy végül megértő
mosollyal nézzen vissza ránk.
Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, Raymond felkapott
és úgy ölelt magához, hosszan, szorosan. Éreztem, hogy a teste enyhén remeg, a
levegőt szaggatottan fújta ki. Tudtam, hogy boldoggá tettem, és ettől én is úgy
éreztem magam, mintha repülnék.
Mikor leeresztett, a homlokát szorosan az enyémhez
érintette, úgy nézett le rám.
- Ezek szerint hozzám költözöl? – lehelte.
- Igen, ezek szerint – suttogtam vissza. – Persze,
csak ha nem baj…
- Ebben nem is mertem reménykedni.
Csókokkal hintettem az állát, az arcát és végül a
száját. – Imádom, ha borostás vagy – suttogtam elfúló hangon, mire lecsapott a számra
és hamarosan ismét a kanapén kötöttünk ki, így hagytuk a reggelit kihűlni.
Alice szemszöge
Határtalan jókedvem volt, szerettem volna táncra
perdülni. Már csak három nap karácsonyig, és minden igazán nagyszerűen alakul.
A ház gyönyörű díszekben pompázik, meghitt béke és szeretet leng körül mindent.
Évtizedek óta ez lesz az első igazi ünnep, amit nyugalomban, mindannyian együtt
tölthetünk.
Éreztem, hogy Jasper mosolyogva figyel a kanapéról,
bármerre is megyek.
- Jó nézni téged – suttogta rekedt hangon, mire én
boldogan felnevettem.
- Jó érzés, ha nézel – pördültem elé, és a kitárt
karok közé repültem. Egyedül voltunk a házban, mindenki vadászni volt, míg
Emily és Adam La Pushba
mentek, így nem féltünk, hogy bárki is megláthat, amint meghitten ölelkezünk. A
pillanatot a mobilom csörgése szakította félbe. Előkotortam, és anélkül, hogy
elhúzódtam volna Jaspertől, beleszóltam.
- Igen?
Rövid hallgatás után Raymond baritonja köszöntött.
- Szia Alice! – Úgy tűnt zavarban van, amit én
hangtalan mosollyal fogadtam. – Ööö… tudod, csak szerettem volna megköszönni…
Elégedetten szakítottam félbe.
- Szóval visszament.
- Igen… és épp most költözik be. – A hangja elárulta,
mennyire boldog. – És képzeld: tudja. Mindent tud, és így is szeret! –
Felsóhajtott. - Szóval… Köszi.
- Szívesen, bármikor. Ez természetes a barátok között.
- Sejtettem, mit érez. Raymond mögött hosszú és gyötrelmes út állt, és végre ő
is révbe ért. – Remélem, ti is jöttök a karácsonyi buliba? Mindenki itt lesz,
hogy együtt ünnepeljünk.
- Semmi pénzért ki nem hagynánk! – nevette el magát,
aztán elköszönt és lerakta.
- Újabb szerelmespár La Pushban? – kérdezte Jasper
elégedett vigyoromat látva.
- Igen! És így már tényleg boldog lesz a Karácsony!
Mintegy varázsütésre képek ugrottak be az ünnepről, ahol
mindenki ott lesz majd. Előre láttam, ki mit visel, milyen ajándékot kap, még
azt is, Emmett milyen viccet mesél.
- Igen, nagyon jó lesz!
Kintről nevetés szűrődött be, és a hátsó ajtón
egyesével beszivárogtak családunk tagjai.
- Halihó! – köszönt kurjantva Emmett. – Kár, hogy nem
jöttetek, igazán remek idő van a hegyekben.
Odafent tombolt a hóvihar, és ez volt az oka, amiért
mi nem tartottunk velük. Bár igaz, hogy nekik elfelejtettem szólni…
- Csak nem zavart az a kis hóesés? – néztem fel
incselkedve a bátyámra, miközben még mindig Jasper tarkóját simogattam.
- Oh, dehogy! A legjobb alkalom a snowboardhoz!
Esme nevetve csóválta a fejét, miközben lecsavarta
magáról a hosszú sálat. – Látnotok kellett volna őket Edwarddal, az minden
pénzt megért.
- Ja, még tutibb lett volna, ha nem fakérgen csúsznak
le! – csatlakozott Rosalie is a cikizéshez.
- Hát igen, a megállásnál akadtak gondok – bújt
nevetve Edwardhoz Bella, és a mellkasát simogatva biztosította. – Egyértelműen
te voltál a jobb!
- Jobb? – csattant fel Emmett. – Kidöntött egy
legalább kétszáz éves fenyőt! Hogy lett volna jobb?
- Úgy, hogy ő átugratott a szakadékon, míg te
egyenesen belecsúsztál!
- Persze, de ő volt elől, és befújta a szél, nem
látszott semmi belőle! Ha Emmett nem esik bele, akkor Edward sem vette volna
észre! – kelt férje védelmére Rose.
- Így van, baby, védjél meg! – húzta magához
szerelmesen Emmett és hevesen puszilgatni kezdte szőke feleségét, aki nevetve
bújt hozzá.
Elégedetten néztem a családomat, és újabb boldog sóhaj
szakadt fel a mellkasomból. Épp közbe akartam vágni, hogy én mindent láttam
előre, mikor egy szörnyű képsor vetült a szemem elé, amitől a lélegzetem is
elakadt. Éreztem, hogy Jasper megmerevedik, és többen aggódva szólongatnak, de
képtelen voltam elszakadni a látomástól.
Egy hosszú hajú, szőke nőt láttam, aki véres arccal,
kétségbeesve kapálódzott a tajtékzó, jeges tengerben. Miközben fél kézzel
küzdött a hullámokkal, a másik karjában egy hatalmas csomagot szorongatott, ami
egyre csak húzta volna lefelé, ő mégis elkeseredetten próbálta a víz felett
tartani. A háttérben egy hatalmas robbanás villant fel a szürkeségben, és törmelékdarabok
kezdtek a vízbe csapódni a nő körül, míg egy óriási darab el nem találta, ezzel
véget vetve a reménytelen küzdelemnek. Még néhány buborék jelezte, hol süllyedt
a hullámsírba az asszony, aztán csak a tűz által vörösre festett óceán
tajtékzott, mint bosszúszomjas, dühödt gyilkos.
Remélem, írtok néhány sorocskát...! :))))
PUSZI
10 megjegyzés:
hali
jajj az eleje nagyon édi volt
na és Emmették oda meg vissza vagyok tölük
várom a kövit
üdv
Reni
szia ez isteni végre ray is nagyon boldog lesz de ki ez akit alice lát és mi ez a csomag????????
puszy
Hali!
Szupiii:D Juuj most mit mondjak?:D Annyira aranyosak voltak Rayék :D Végre:):) Az elején nem nagyon bírtam a srácot de ahogy haladtunk előre egyre jobban kezdtem megkedvelni mostanra meg már nagyon drukkoltam nekik és íme:D Tök jó:D Hmm Alice a kis hiper forgó szél :D Komolyan ha az első pár sort kivágjuk és megmutatjuk egy szomorú embernek tutira felvidulna tőle:D hehe:D Hmm a vége az mi volt?:o Nem nagyon értettem Érdekes...:D Bár a végkimenetel eléggé szomorú :( Bár végre valami akció:D) köszi
Szia!
Hát ez fantasztikus volt :) Camilla végre Rayal együtt van. :) A farkasos rész nagyon tetszett :) Mi ez a Alice látomás????? Siess a folytatással :) :)
Remek lett!!!!!
Nikol
Szia! :)
Három nap alatt, három szuszra elolvastam mindent, a kezdetekről, és közben iskolába jártam, tanultam, cseverésztem. Király :D
Köszönöm, hogy végre nem fogsz fent tartani késő éjszakáig, hogy aztán reggel fél álomban készülődjek. Épp ideje volt! :)
Halványan emlékeztet a 'La Push vámpírja' első könyvére (a másodikat nem olvastam), bár hozzáteszem, nincs a történetében semmi különösebb hasonlóság.
Sőt, te picivel optimistább vagy. Mármint ami a vámpírok és a farkasok közti barátságot illeti.
Az viszont igaz, hogy egyre kevesebbszer kerülnek képbe Cullenék (például azt Ray nem említette, hogy ők vámpírok lennének), de viszont tetszik, hogy ennyi szálon fut.
Egy dolgot nagyon szeretnék: ne kínozd már tovább azt a szerencsétlen Ray-t! Nem elég, hogy a családja miatt bűntudata van (mellesleg nem volt farkas, és majdnem Ő is ott halt meg), de aztán, hogy még a barátnőjét is meg akarod fullasztani?! (amennyiben nem őt, akkor viszont Jasmine-t, ami szintén nem egy szimpatikus lehetőség.)
Kicsit elszomorodtam, hogy Jacob és Emily olyan kevésszer kerül a középpontba. Jacob mindig mindenhol ott van, de sosem vele van ott valaki. Ettől kicsit mintha el lennének hanyagolva, és Adam-ről is egyre kevesebbet hallok. Már azt sem tudom, mekkora :(
A másik páros, akiket hiányolok a történet középpontjából, Jasmine és Seth. Mindig írsz ezt-azt, hogy élnek vagy halnak, de igazából sosem tudom, mi van most velük. Megelégednék azzal, ha valami novella formájában jelentkeznének akár, de a hosszan tartó, jól adagolt részletek sokkal jobbak :)
Esme-t, Carlisle-t, Rosalie-t és Emmett-et már csak félve, nagy kényelmemben merem megemlíteni... Ez csak jelzés, hogy nincs róluk szó, nem akarok nyavajogni :D
Most hirtelen nem is jut eszembe más, de legközelebb bepótolom ;)
xoxo
D.
Sziasztok! :))))))
Reni: Köszi, igyekszem! :)))
demon: :))))
Kíváncsi vagy, ugyeee? :D Akkor jó..., mert előre semmit sem árulok el. XP
Ati: Örülök, hogy neked is tetszett! Igen, Alice hozza a formáját, na meg mindenki más is! :)))))))
A vége bevezető a következő fordulathoz. Lesz akció, ahogy fogalmaztál... :D
Nikol: Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett a farkasos rész. Úgy gondoltam, érdekes lehet egy kívülálló személy "beavatása", ezért szenteltem nekik még egy részt! :))))
Daphne: Először is üdvözöllek a körünkben! :))) És köszönöm a hosszú komit, remélem máskor is megtisztelsz! :D
Akkor válaszolnék néhány felvetésre:
- Bocsi, hogy "kifárasztott" a történetem, de nagyon örülök neki, mert ezek szerint érdekes volt... :D
Drusillát én is olvastam, valamikor réges-rég, de sajnos lemaradtam, és azóta sincs annyi időm, hogy bepótoljam! :((( Kevés törit olvasok az időhiány miatt...
- Optimista vagyok? Igen, valószínűleg, én igyekszem Twilight-hűen feldolgozni a történetet. A BD végén a farkasok-Cullenek közötti szövetség megerősödik, már-már barátivá válik /Jacob&Nessie miatt, ami az én esetemben J&Emily/. És ezt tovább erősíti a Brandon&Bella vérrokonság is... Azon kívül mind a két csapat a jó táborba tartozik, így nem harcolhatnak egymás ellen. Bár akadnak lázadók, mint pl. Ray, akiket nehezebb meggyőzni...
- Ray nem fog tovább szenvedni, sőt Seth sem! Titkot nem árulok el: A nő a vízben nem az ikrek egyike... :D
- Jacob bevésődött, és így az élete sínre került. Ő mindig jelen van, hiszen mindkét családhoz tartozik, és alfa is... Esetükben - és a legtöbb boldog párnál - csak negédes-ömlengős jeleneteket tudnék beiktatni, de azt sokan túl nyálasnak találnák... :)))
Igyekszem egy-egy mondattal, mozzanattal utalni arra, hogy a háttérben maradt szereplők hogyan viszonyulnak az adott eseményhez, de mindenkiről nem tudok részletesen írni, mert ahhoz a napi friss is kevés volna, és azt sem akarom, hogy túl vontatott legyen a történet.
- Jasmine és Seth esetében megint csak ez a helyzet. Két hasonló karakterpáros közül Rayéket választottam, hogy szemléltessem az egymásra találásukat, mert az övék volt a nehezebb menet. Az eredetiben sem esett szó minden farkas bevésődésének részletezéséről, mégis sejteni lehetett, hogy boldogok...
Később azért érintőlegesen majd kaptok morzsákat, oké? :D
- Az utolsónak említett két Cullen páros a jövőben több teret kap, és ez által az egész család is. Elárulom, hogy a látomás kihat az életükre... :)))
Nem tudom, kaptál-e választ a kérdésekre, de örömmel "beszélgetek" bármikor, csak írj/írjatok! Ha valami nem világos, vagy másként szeretnétek, bátran szóljatok, végtére is ezt a ti kedvetekért csinálom, úgyhogy rajta! És a negatív kritikáért sem haragszom meg, nem várom el, hogy mindig dicsérjetek, hiszen tanulhatok belőle, és ez által lehet jobb és érdekesebb a történet! :D
NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!! :D
PUSZI
Sziasztok! :))))))
Reni: Köszi, igyekszem! :)))
demon: :))))
Kíváncsi vagy, ugyeee? :D Akkor jó..., mert előre semmit sem árulok el. XP
Ati: Örülök, hogy neked is tetszett! Igen, Alice hozza a formáját, na meg mindenki más is! :)))))))
A vége bevezető a következő fordulathoz. Lesz akció, ahogy fogalmaztál... :D
Nikol: Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett a farkasos rész. Úgy gondoltam, érdekes lehet egy kívülálló személy "beavatása", ezért szenteltem nekik még egy részt! :))))
Daphne: Először is üdvözöllek a körünkben! :))) És köszönöm a hosszú komit, remélem máskor is megtisztelsz! :D
Akkor válaszolnék néhány felvetésre:
- Bocsi, hogy "kifárasztott" a történetem, de nagyon örülök neki, mert ezek szerint érdekes volt... :D
Drusillát én is olvastam, valamikor réges-rég, de sajnos lemaradtam, és azóta sincs annyi időm, hogy bepótoljam! :((( Kevés törit olvasok az időhiány miatt...
- Optimista vagyok? Igen, valószínűleg, én igyekszem Twilight-hűen feldolgozni a történetet. A BD végén a farkasok-Cullenek közötti szövetség megerősödik, már-már barátivá válik /Jacob&Nessie miatt, ami az én esetemben J&Emily/. És ezt tovább erősíti a Brandon&Bella vérrokonság is... Azon kívül mind a két csapat a jó táborba tartozik, így nem harcolhatnak egymás ellen. Bár akadnak lázadók, mint pl. Ray, akiket nehezebb meggyőzni...
- Ray nem fog tovább szenvedni, sőt Seth sem! Titkot nem árulok el: A nő a vízben nem az ikrek egyike... :D
- Jacob bevésődött, és így az élete sínre került. Ő mindig jelen van, hiszen mindkét családhoz tartozik, és alfa is... Esetükben - és a legtöbb boldog párnál - csak negédes-ömlengős jeleneteket tudnék beiktatni, de azt sokan túl nyálasnak találnák... :)))
Igyekszem egy-egy mondattal, mozzanattal utalni arra, hogy a háttérben maradt szereplők hogyan viszonyulnak az adott eseményhez, de mindenkiről nem tudok részletesen írni, mert ahhoz a napi friss is kevés volna, és azt sem akarom, hogy túl vontatott legyen a történet.
- Jasmine és Seth esetében megint csak ez a helyzet. Két hasonló karakterpáros közül Rayéket választottam, hogy szemléltessem az egymásra találásukat, mert az övék volt a nehezebb menet. Az eredetiben sem esett szó minden farkas bevésődésének részletezéséről, mégis sejteni lehetett, hogy boldogok...
Később azért érintőlegesen majd kaptok morzsákat, oké? :D
- Az utolsónak említett két Cullen páros a jövőben több teret kap, és ez által az egész család is. Elárulom, hogy a látomás kihat az életükre... :)))
Nem tudom, kaptál-e választ a kérdésekre, de örömmel "beszélgetek" bármikor, csak írj/írjatok! Ha valami nem világos, vagy másként szeretnétek, bátran szóljatok, végtére is ezt a ti kedvetekért csinálom, úgyhogy rajta! És a negatív kritikáért sem haragszom meg, nem várom el, hogy mindig dicsérjetek, hiszen tanulhatok belőle, és ez által lehet jobb és érdekesebb a történet! :D
NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!! :D
PUSZI
Szia nagyon jó lett ez a fejezet :)
mutattam néhány osztálytársamnak is és nekik is nagyon tetszett :D
Kíváncsi vagyok h kit látott Alice
Várom már a kövit:)
Szia Kingus! :D
Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy másoknak ajánlod! :)))
Sietek!
PUSZI
Megjegyzés küldése