Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. augusztus 11., szerda

30. fejezet

Bocsánat, hogy megvárattalak benneteket, de végre itt van a következő! :)


- Itt jártak- sziszegte mérgesen Rosalie- egészen a házig merészkedtek! Hogy nem vettétek észre?- hangja nem volt vádló, inkább meglepett.

Értetlenül kapkodtam a fejem, mivel Edward szinte elszürkült a haragtól.

- Mind bent voltunk a gyerekkel, semmi különös nem történt! Mondj el mindent- kérte Edward.

- A folyó ezen oldalán is jártak… Már visszafelé jöttünk, amikor megéreztük a szagukat. Emmették utánuk indultak, az óceán felé. Carlisle szólt a korcsoknak, idejön néhány a házat védeni.

- Menjünk utánuk- nézett szerelmemre Jasper- Bella, te maradj Rosalie-val itthon és figyeljetek mindenre! Ha bármi történik, csörögjetek - mutatott a mobilra- Kérlek, avassátok be Alice-t is!

Alice nem látta előre és ez nyugtalanító volt.

Edward még egy pillanatra szorosan magához vont, majd futni kezdett Jasper után.

Döbbenten bámultam utánuk.

Nem igazán értettem, mit akarhatnak ezek a nomádok, de éreztem, hogy komoly fenyegetést jelentenek. Ha csak azt vesszük, hogy k0kképesek voltak észrevétlenül megközelíteni egy vámpírok lakta házat, elég ok a nyugtalanságra. És mivel az is egyértelmű, hogy nem barátkozni akarnak velünk, hiszen akkor már megtehették volna. Valamit akarnak, fölöslegesen nem vállalnának ekkora kockázatot.

Megéreztem magamon Rose kutató pillantását.

- A miérten gondolkodsz?

Ránézve bólintottam.

- Szerintem a dögök tudnak valamit.

Erre is csak bólintani tudtam, majd halkan hozzátettem.

- Ki fogom deríteni, hogy mit.

A távolból csörtetést hallottunk, majd hamarosan kilépett három farkas a bozótosból. Lelassították lépteiket és tétovázva bámultak ránk. A tornácra vezető ajtó kinyílt és Lisa lépett ki, nyomában Alice-szel. Aggódva nézett a farkasokra, akik téblábolva pislogtak egymásra.

- Mi történt? Megsérült valaki?- ugrott le Lisa a fűre és sietve eléjük állt- Cole?

A legnagyobb farkas bólintott és visszasietett az egyik bokor mögé.

- Nincs semmi baj- léptem Lisa mögé és megfogtam a karját- csak azért jöttek, mert a nomádok erre kószálnak.

Láttam az arcán újra megjelenni a félelmet. Ő is érzi a veszélyt, szemei rémülten cikáztak a farkasok és köztünk.

Közben emberi alakban, egy kopott térdnadrágban megjelent Cole és odakocogott hozzánk.

- Nyugi, Lis, csak elővigyázatosságból vagyunk itt. A többiek megpróbálják bekeríteni őket és mivel a Cullenek is segítenek, jók az esélyek- ölelte magához a reszkető lányt, aki feltétlen bizalommal bújt hozzá.

Rosalie undorodva morgott egyet, majd tüntetőleg a ház felé vonult, míg azok ketten értetlenül néztek.

Legyintettem, hogy ne is törődjenek vele. Idő közben a lépcsőnél Emily is megjelent, karján a fiával, mögöttük Esmevel.

Mielőtt ő is megkérdezhette volna ugyan azt, sóhajtva elhadartam.

- A nomádok elmerészkedtek a ház közelébe. Valószínűleg csak kíváncsiak, de a biztonság kedvéért Jacob ideküldte Colet és a társait- néztem határozottan az indiánfiúra, mire az helyeselve intett.

- Így igaz, csak óvintézkedés az egész- mosolygott biztatóan Emilyre.

Alice morcos arccal álldogált és igyekezett nagyon koncentrálni. Valószínűleg haragszik magára, amiért nem látta az idegeneket. Úgy tűnik, nem csak én vagyok képes beárnyékolni a képességét, de a farkasok is. És ez, ha lehet, még jobban bosszantja a kis barátnőmet!

- Szétnézek a környéken, ti menjetek be a házba- szóltam Alice-nek és mikor indulni akartam, Rose fékezett mellettem. Kérdő tekintetemet látva nyeglén odavetette.

- Csak nem hagylak egyedül szaladgálni, három kutyával a nyomodban?!

Figyelmeztető morgás érkezett Cole háta mögül.

Először tiltakozni akartam, de szája szögletében megjelent egy apró mosoly, amitől jóleső érzés fogott el. Nem tudom, hogy azért akart jönni, mert féltett vagy csak kihasználna minden alkalmat a farkasok bosszantására.

Nem rohantunk, csak komótosan közbejártuk a ház környékét. A folyóhoz érve lelassítottam és mélyet szippantottam a levegőből. Hitetlenkedve kaptam fel a fejem és egy újabb belégzést követően bent tartottam a levegőt. Az agyam hirtelen leblokkolt a felismeréstől.

A szag ismerős volt, nagyon is ismerős.

Ezer kérdés cikázott át az agyamon és éreztem az eluralkodó nyugtalanságot.

Hallottam Rose hangját, de nem figyeltem rá, sem az elém

lépő Edwardra, aki aggódva megfogta a kezem.

- Bella, jól vagy?- szemei kutatva fürkészték az arcom, ezért igyekeztem rendezni a vonásaimat.

- Megvannak?- körbenéztem, de csak Emmett, Carlisle és Jasper álltak mögötte. Mindannyian kíváncsian néztek rám.

- Sikerült meglógniuk- közölte bosszúsan Jasper.

Összeszorítottam a fogam.

- Az baj!

Nem törődve Edwarddal előkaptam a mobilom és tárcsáztam Jacob számát. A harmadik csöngésre beleszólt.

- Igen?

- Gyere a Cullen-házhoz, siess!

Kinyomtam, mielőtt kérdezősködni kezdett volna.

Még egy utolsó szippantás és Edwardra nézve a többiekhez szóltam.

- Menjetek be, mi is megyünk rögtön- a hangomból kicsendülő utasítás engem is meglepett.

Reméltem, hogy nem akadékoskodnak és mikor hirtelen kettesben maradtunk, lesütött fejjel próbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Megijesztesz- suttogta Edward.

A kezéért nyúltam és ujjainkat szorosan összekulcsoltam, majd mély levegőt véve ránéztem.

- Nem beszéltem az elmúlt negyven évről, mert azt hittem, én is elfelejthetem- lassan megcsóváltam a fejem és keserű mosollyal végigsimítottam az arcát- Hiba volt. Tudnom kellett volna, hogy a múlt mindig utolér… Ha már korábban beszéltem volna erről, most egyszerűbb lenne, de nem akartam, hogy megváltozzon a rólam kialakított képed.

Láttam, hogy egyre ijedtebben figyeli a szavaimat és görcsösen kapaszkodik a kezembe.

- Miről beszélsz?- lehelte.

- Arról, hogy amit el akartam kerülni, most bekövetkezik - a félelem szorítani kezdte a mellkasom- csalódást fogok neked okozni.

Sóhajtva az erdő felé pillantottam, mert már éreztem Jacob szagát. Közelebb lépve szerelmemhez lágyan a két kezem közé fogtam az arcát és mélyen a szemébe néztem.

- Ha annak idején láttam volna esélyt arra, hogy egyszer még együtt lehetünk, sok mindent másképp csináltam volna… De ezen már sajnos nem tudok változtatni…- a homlokom az övéhez nyomtam, miközben simogató kezem a tarkójára csúsztattam- De tudnod kell, hogy mindig szerettelek és soha sem felejtettelek el!

Szorosan átfogta a derekamat és felemelt, hogy szemünk egy síkba kerüljön.

- Szeretlek, semmi más nem számít!- szenvedélyes vallomása boldoggá tett, számat az övére szorítva egy másodpercig elmerültem a csókunkban. Lehunyt szemhéjam alatt azonban csalódott aranyszínű szemeket láttam, ahogy megvetően méregetnek. Tudtam, hogy nem Edward az egyetlen, aki számára kiábrándító lesz a múltam néhány részlete.

Zavartan toltam el magamtól és az érkező Jacob felé fordultam.

- Köszönöm, hogy eljöttél.

Zihálva bólintott, mivel futva érkezett és szemei a házat kezdték kémlelni, közben lassan közelebb sétált hozzánk.

- Mi volt ilyen sürgős? Újabb nyomot találtatok?

Távolabb, az erdő fái között türelmetlen mancsok dobogása hallatszott. A tornácon megjelent Carlisle, mire intettem neki, hogy jöjjön oda. Vele tartott Alice, Jasper és Emmett is. Ők is kérdőn néztek rám.

- Nem, csak mindent tudni szeretnénk a nomádokról, amit eddig nem mondtatok el.

Jacob egy pillanatig eltöprengett, majd halkan megerősítette a feltevésemet.

- Azt gondoljuk, Lisa keltette fel az érdeklődésüket. Akkor kezdődtek a „látogatások”, mikor Lisa találkozott egy vámpírral a vízesésnél. Akkor Seth elhajtotta, de attól fogva rendszeresen felbukkantak, így azt feltételezzük, hogy miatta van.

Emily sietett felénk és félénken üdvözölte Jacobot, aki fülig érő szájjal, bambán vigyorogva nézett rá, akár egy kiskamasz.

- Miből hagytok ki?- kérdezte Emily egyenesen tőlem.

Tétovázva Jacobra néztem, majd őszintén válaszoltam.

- Azon tanakodunk, mit akarhatnak a nomádok.

- És mit?

- Feltehetően Lisa érdekli őket.

Emily meglepetten bólintott, majd rövid gondolkodás után ijedten tágra nyílt szemmel nézett körbe.

- Azért mert félvér?

Jake azonnal mellé lépett és megfogta a kezét.

- Ez csak feltételezés- nyugtatta nem túl magabiztos hangon.

- Megtámadhatják a házat?- kérdezte a húgom továbbra is riadtan.

Carlisle is odalépett.

- Őrültség lenne részükről, hiszen túlerőben vagyunk.

A tekintetem közben az erdőt kezdte fürkészni, majd csendesen félbeszakítottam őket.

- Sajnos, ebben nem vagyok biztos.

Magyarázatot várva meredtek rám.

Hát, eljött az idő, hogy meséljek néhány dologról. Féltem a reakciójuktól, de ezen túl kell esnem. Egyébként sincs joguk elítélni, hiszen csak alkalmazkodtam, ami a túlélés feltétele. Visszaemlékezve éreztem, hogy újra megkeményedik rajtam az a páncél, amire az utóbbi időben nem volt szükségem.

- Inkább menjünk be a házba. Jake, megkérhetnénk néhány farkast, hogy cirkáljanak a környéken?

Megfordult és a bozótos felé bólintott. Cole és társai azonnal elindultak.

Belépve a lépcsőn Rose sétált le, majd mogorván méregette az Emily kezét szorongató Jacobot, de nem tett megjegyzést.

Esme kedvesen hellyel kínálta a vendéget, aki Lisa mellé leülve a kanapéra húzta Emilyt is.

- Adam hol van?- fordultam Rose felé.

- Elaludt, most vittem fel.

Gyorsan a bejárathoz léptem és aktiváltam a riasztót, ami talán még soha sem volt bekapcsolva. Visszafordulva ismét meredten néztek rám.

Mély levegőt vettem és kihúzva magam belekezdtem.

- Ismerem az egyik nomádot- emeltem magasra az állam- Régi kapcsolat a miénk és nem túl baráti hangulatban váltunk el. Egy kicsit… magamra haragítottam, hogy így fogalmazzak- gúnyosan elmosolyodtam, mikor a dühtől tajtékzó vámpír arca felrémlett előttem.

Edward közelebb lépett hozzám, de most nem nyúltam érte, rá sem néztem, inkább az ablakhoz sétálva hátat fordítva mindenkinek, beszélni kezdtem.

- David a neve...


Köszöntöm az 50. regisztrált olvasót! :)

10 megjegyzés:

Erzsébet írta...

Szia,nagyon szuper lett.Jajjj,nagyon kiváncsi vagyok mi történt a múltban Bellával amiért igy fél a többiek véleményétől.Na és arra is,hogy mit akarnak a nomádok Lizától.Remélem hamar hozod a következőt.

Erzsébet írta...

És elsőőőő:D

Yvie írta...

Oké, nem tudom magam jobban kifejezni...
Mikor jön a folytatás????? XD XP
Nagyon tetszett, és sejtettem, hogy Bellsnek még köze lesz hozzájuk :D
Puxa

Névtelen írta...

szia nagyon idegesítő vagy az tudod ,egy kicsit legalább egy pár mondattal írtál volna tovább ,hát szerintem olyan nagy bűnt nem követhetett el mert nem olyan fajta lány ,na legyél jó üdv Böbe

Gigi írta...

Csatlakoznék az előttem szólóhoz!
Tényleg idegesítő vagy!
Már amikor teljesen beleélem magam az olvasásba és a lehető legizgalmasabb kezd lenni-platty!abba hagyod!!
Direkt csinálod ugye?
Nagyon szupi lett-siess a következővel!
Pusz

Névtelen írta...

zseniális fejezet! és áááááá, függő véééég! ne tedd ezt! :)
Drea

Gabriella írta...

Sziasztok!

Erzsébet: Igen első vagy, gratula! :)
Igyekszem, igyekszem!

Yvie: Igen, túl idilli volt a helyzet a szerelmesek között... :)

Böbe: Sokan mondják... :)
Nem nagy bűn, kérdés, hogy honnét nézzük... ;)

Gigi: Idegesítő? Wzt eddig i8s tudtad!!! Hogy direkt csinálom? Hát persz!!! :))))))))))))

Drea: Köszi! :)

PUSZI!!!

Liz írta...

Szia Gabriella!
Ez nagyon izgi volt!! Rosalie viselkedésén egyértelműen nem lepődtem meg. Viszont kezdek aggódni Adam és Lisa miatt. Remélem, hamar sikerül elintézni a nomádokat. És nagyon kíváncsi vagyok, mi az a dolog, amivel Bella magára haragította azokat a vámpírokat.
Várom a folytatást! :)
Puszi,Liz

alice ^-^ írta...

Hűhh, nagyon izgalmas.. :D

Truska írta...

Szia:)

Na arra nem számítottam, hogy Bellához lesz köze.:) Bár a képeket elnézve mindig is( najo az elmúlt két napban, mikor olvasom a történetedet szakadatlan:D) kíváncsi voltam, hogy ki lehet David.:) Sztem akármi is történjen Bella múltjában senki sem fog rá haragudni, azért amit tett.:) Viszont arra kíváncsi leszek, hogy ez hogy kapcsolható, majd Lisához?:D
Ami még furcsa volt számomra, hogy nem érezték meg a szagukat ilyen közelről sem, hiszen a ház falai nem gátolhatják meg őket. Bár a tüneményes Adam biztos lefoglalta mindannyiukat.:)

Na megyek és olvasom tovább.:)
Puszi,
Truska