Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. augusztus 2., hétfő

29. fejezet

Mikor beértem Edwardot, mosolyogva ölelt magához.

- Ugye, igazam volt?

- Oh, nem is tudod, mennyire- bújtam a karjaiba elégedetten- azt hiszem, Jacob Black törölhetetlenül az életünk részévé vált.

Színpadiasan sóhajtott egyet.

- Nem mondhatnám, hogy egy farkast képzeltem el a sógoromnak, de ha Emilyt ez boldoggá teszi…

- Jó válasz, Mr. Cullen- leheltem csókot a szájára, miközben a nyakába csimpaszkodva felhúztam magam és lábaimat a csípője köré fontam. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, mikor lágyan kibontakozott az ölelésből.

- Nem, mintha ellenemre lenne a folytatás, de talán haza kéne mennünk- suttogta rekedten- Tartok tőle, hogy Emily épp nehéz pillanatokat él át…

Rosalie!- villant az agyamba és már indultam is. Tudom, hogy a családom legtöbb tagja ellenszenvvel viseltetik a farkasok iránt. Számukra elképzelhetetlen, hogy egy farkas beleszerethet egy vámpírba.

A házba lépve rögtön meghallottam a gúnyos, kioktató hangot.

- Nem, én úgy látom, fogalmad sincs, mibe vágtál bele! Az istenért, figyeltél te eddig ránk? A farkasok ősi ellenségeink, már az is rendellenes, hogy alkut kötöttünk velük…

- Számomra nem tűntek veszélyesnek, semmi jelét nem adták, hogy képesek lennének bántani- mentegetőzött Emily.

- Persze, hogy nem, mivel a főnökük szemet vetett rád!- fakadt ki most már egyre hangosabban Rose.

- Nyugalom, beszéljük meg ezt higgadtan- természetesen Carlisle próbálta diplomatikusan elsimítani a dolgokat. Figyelmeztetően Rosalie-ra nézett, majd Emilyhez fordult és kedvesen magyarázni kezdte- Mindenkit meglepett az alfa közeledése egy magunk fajtához és igazság szerint én sem tudom, mit gondoljak erről az egészről. Ha Jasper és Edward nem lettek volna velünk, én is azt hinném csapda.

Emily fájdalmas arccal nézett rájuk.

- Szóval szerintetek én nem lehetek elég jó a számára? Az olyan meglepő, hogy valaki vonzónak talál?- suttogó hangjából sütött a megbántottság, karját reszketve fonta össze maga előtt.

Egyszerre többen kezdtek beszélni.

- Ugyan, dehogy…- Carlisle.

- Nem erről van szó…- Rose.

- Ezt senki sem mondta…- Alice.

- Hiszen gyönyörű vagy…- Esme.

Mindenki elhallgatott, várva, hogy a másik folytassa. Egy dörmögő hang megelőzte őket.

- Jacob Black hülye lett volna, ha nem veszi észre, milyen jó csaj vagy- használta ki a pillanatnyi csendet Emmett, mire az előtte szólók rámeredtek - mint ahogy bármelyik másik suhanc, aki találkozott veled. Számukra az egyetlen bökkenő, hogy vámpír vagy. Márpedig, babám, ez nem elhanyagolható szempont- lazán Rose mellé sétált, de közben Emilyhez beszélt - De ha ez mégsem zavarja ezt a Jake gyereket, akkor tényleg komolyan gondolja.

Jasper- aki eddig csendben álldogált, karjában tartva Adamet- egyetértően bólogatni kezdett.

- Komolyan gondolja- biztosította ő is a reménykedve figyelő Emilyt.

Mindenki meglepetten nézett rá, mire vállat vont és újra Adam felé fordult.

- Igazuk van a fiúknak. Hallottam Jacob gondolatait- kontrázott rá mellettem az elhangzottakra Edward- Tisztességesek a szándékai.

Rosalie gúnyosan felhorkant.

- Egy farkas meg a tisztesség! Hah, röhögnöm kell…

- Képzeld el, hogy fordítva talán ők is így gondolkodnak rólunk. De ettől még nem igaz! -világítottam rá erre a részletre is- Minden csak nézőpont kérdése.

Mérges szemvillanást kaptam válaszul.

- Ugyan már, nem eszik olyan forrón a kását. Lehet, hogy egyébként sem jönne össze ez a kapcsolat. Mi van például, ha Emi nem bírja majd elviselni a farkas bűzt?- ütötte el poénnal a dolgot vigyorogva Emmett.

Emily szégyenlősen lesütötte a szemét.

- Én szeretem az illatát.

Újabb horkantás Rosalie-től.

- És ha ő lesz elégedetlen veled, mert mondjuk nem tudsz főzni?- kérdezte szintén játékosan Jasper.

- Tudok főzni!- tiltakozott felháborodva Emily.

- Oké. Akkor menj hozzá!- közölte Emmett, miközben a kanapéra dobta magát, majd a távirányítóval bekapcsolta a tévét és részéről lezártnak tekintette a dolgot.

Rosalie fújtatva meredt a férjére, aki rá sem mert nézni.

- Nézd, Emily, egyikünk sem szeretne beleszólni a dolgaidba, csak arra kérünk, hogy légy elővigyázatos. Megértünk, hiszen ha az észérvekre hallgatunk, egyikünknek sem lett volna párja. Csak légy óvatos!- lépett oda Carlisle.

A zsebemben hangosan megszólalt a telefon. Meg sem lepődtem, mikor Jake számát pillantottam meg a kijelzőn.

- Igen?

- Bocs, hogy zavarlak, csak… Beszélhetnék Emilyvel?

- Oh, hogyne- nyújtottam a telefont a húgomnak, miközben az elrohanó Rose-ból csak egy csíkot láttam.

Emily elvette és kiszaladt a teraszra.

- Hát, érdekes este volt- ült le Jasper is a kanapéra, miután Esme elvette tőle Adamet- nem mondhatnám, hogy erre számítottam.

- Egyikünk sem- ült az ölébe Alice - de ti is látjátok, hogy kivirult Emily. Szerelmes!- vigyorgott szélesen.

- A boldogságának mindannyian örülünk, a választásának kevésbé- jegyezte meg halkan Esme, mire meglepetten néztünk rá. Ő mindig támogatta a legőrültebb ötleteket is, ha az élvezetet jelentett számunkra, ezért szokatlan volt tőle ez a hozzáállás- Rossz érzésem van. Még fiatal és tapasztalatlan, elvégre újszülött.

A férje átölelve vigasztalta.

- Figyelni fogunk Emilyre, de a döntését kénytelenek vagyunk elfogadni, ha nem akarjuk elveszíteni őket.

- Tudjuk, hogy ez az egész Adam életére is kihatással lesz és ez még egy okkal több, hogy résen legyünk- helyeselt Edward is- De hallottam Jake gondolatait. Olyan erős érzelmeket táplál Emily iránt, hogy el se képzelnétek. Biztos vagyok benne, hogy akár az életét is feláldozná érte. Sőt, már ő az élete- suttogta rám nézve.

- Igen, én is éreztem- adott igazat neki Jasper.

Mosolyogva elhadartam, amit Jacob a bevésődésről mondott.

- Így már érthető- bólogatott Edward.

- Jó, nem kétlem, hogy az alfa valóban szerelmes, de a falka nem fogja ezt szó nélkül tűrni…- adott hangot félelmeinek Esme.

- Nincs más választásuk- válaszolt Edward- mindenben engedelmeskedniük kell az alfának. És ez nem is esik igazán nehezükre, mivel tisztelik és feltétel nélkül bíznak Jacobban. A fejekben hallottam pár nemtetszést Emiuly miatt, de ők hozzánk hasonlóan gondolkodnak és féltik az alfájukat. A többség, mint például Oliver boldog volt, hogy végre Jake is megtalálta a párját. Sethről már nem is beszélve!

- Jól van. Majd az idő eldönti a dolgot. Arra kérnék mindenkit, hogy ne nehezítse meg Emily számára a helyzetet- nézett egyenesen a lépcső felé, ahol karba tett kézzel Rose állt- Most a jelenre koncentráljunk. Elmegyek járőrözni, ki tart velem?

- Én- jött azonnal a válasz a lépcső felől, megelőzve mindenkit.

- Én is megyek- pattant fel Emmett lelkesen.

Carlisle bólintott és beosztotta, milyen időközönként cserélünk, majd a többiekkel kisétált a hátsó ajtón, miközben Emily visszatért az elsőn.

- Alice, Lisa üzeni, hogy tízre átjönne, valaki elkíséri a határig.

- Jó, majd én érte megyek- lelkendezett a barátnőm- Jól fogunk szórakozni, láttam- bólogatott.

Emily szomorúan átnyújtotta a mobilom.

- Baj van?

- Nincs, csak Jake nem akarja, hogy egyedül menjek vadászni, mert veszélyes, ezért… - elhallgatott, majd morcosan folytatta- nem is tudunk találkozni.

Így már rögtön megértettem, miért van elszontyolodva.

- Igaza van, nem mászkálhatsz egyedül az erdőben és más sem. De megoldjuk, hogy találkozhassatok- biztosítottam, mire hálásan rám mosolygott.


Gyorsan eltelt az idő. Alice és Jasper elmentek a határhoz Lisáért, aki gyermeki csodálattal járta körbe a házat.

- Messziről már láttam, gyakran jártam erre, de Jake megtiltotta, hogy a közelébe jöjjek. Most azonban még elképesztőbb, ahogy a kert is rendbe van téve.

- Esme keze nyomát dicséri- dicsekedett Alice rápillantva anyánkra, aki mosolyogva figyelte a csacsogó lányokat, ahogy Adammel ültek a szőnyegen.

Most a háziaknak olyan érzése lehetett, mintha Alice megduplázódott volna. Ők ketten gyorsan egy hullámhosszra kerültek, egymás szavába vágva hadartak, mindent azonnal akartak tudni és elmondani. Jasper mosolyogva figyelte őket, majd csatlakozott hozzám és Edwardhoz, mivel mi vállalltuk a következő körutat, csak Carlisle-ék visszatértére vártunk.

A konyha felől édes illatok áradtak, már készült az ebéd a két félember számára. Emily egy kötényben sürgölődött a tűzhely körül.

- Hová készültök?- nézett felénk kíváncsian Lisa.

- Járőrözni.

Arcáról lassan lefagyott a mosoly, ahogy megértette Edward szavait. Szomorúan lesütötte a szemét.

- A falka is folyton úton van, mindenki ki van merülve.

Közelebb lépve leültem a kanapéra.

- Muszáj elkapni őket, mielőtt bántanának valakit.

- Miattam van- lehelte - nem mondják, de érzem a pillantásukból, ahogy összenéznek a hátam mögött- célzott a farkasokra.

Fölnézett nagy szemeivel, amit most feketére festett a félelem.

- Mielőtt titeket megismertelek volna, nem találkoztam vámpírokkal- mesélte halkan- kivéve egyetlen alkalmat. Kb. négy hónapja az erdőben voltunk néhány barátommal, akik még nem farkasok. Versenyeztünk, hogy ki ér hamarabb a vízeséshez és mivel én gyorsabb vagyok, hamarabb odaértem. Amíg vártam rájuk, megéreztem, hogy valaki figyel. Egy fa alatt állt és egyenesen engem nézett. Egy férfi volt, vörös szemekkel- megrázkódott az emléktől- Volt valami a pillantásában… nem is tudom, de éreztem, hogy félnem kell tőle. Szerencsére megjelent Seth és elüldözte, de azóta nem mehetek egyedül sehová. Addig mindig nyugodtan beszéltek előttem a falka ügyeiről, de most mintha titkolnának valamit.

Mindenki csendesen hallgatta az elszontyolodott lányt, még Emily is megjelent a konyhaajtóban.

- El fogjuk kapni- biztosította Jasper, mire hálás mosolyt kapott.

Adam látta a szomorúságot Lisán, ezért az ölébe húzódva felvigyorgott rá. A hangulat lassan visszatért és újra kacagás töltötte be a házat. Emily is csatlakozott hozzájuk.

A hátsó ajtón megérkezett Rosalie, de látva a kis csapatot a szőnyegen, nem jött be, csak intett a fejével és újra kiment.

Rápillantottam Edwardra, akinek az arcán megfeszültek az izmok, ahogy utána meredt.

Kisiettünk Rose után, aki türelmetlenül toporogva várt ránk.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia hát ennek a Rosenek semmi se jó ,nagyon ellenszenves egy liba ,jól van tudom valakinek ilyennek is kell lenni ,de azé mégis muszáj neki mindig elrontani mindent ,na ez meg volt ,amúgy nagyon jó lett mint mindig ,annyira jól írsz hogy szinte bele éli magát az ember a történetbe ,de legalább ki dühöngtem magam üdv Böbe

Liz írta...

Szia Gabriella!
Én megértem Rosalie-t. Már csak azért is, mert ismerjük már a természetét. Egyértelmű volt, hogyan fog reagálni. Remélem, mihamarabb a nyomára bukkannak annak a nem kívánt személynek. Nem hiányozna, ha bántana valakit. Egy farkas mellett pedig tényleg jó pont lehet Emily számára, hogy tud főzni. :)
Nagyon jó fejezet lett. Gondolom, Rose nem fog egyhamar megbarátkozni a Jacob-Emily helyzettel, de majdcsak megszokja. És remélem, a falka sem fog gondot jelenteni a kapcsolatukban.
Várom a folytatást!
Puszi,Liz

Erzsébet írta...

Szia.Jaj én úgy utálom Rosaliet,mindenkivel olyan utálatos.Kiváncsi vagyok mit fog mondani Edwardéknak.Remélem hamarosan elkapják a nomádokat.Nagyon jó lett.Várom a kövit.

Gigi írta...

Szia Gabica!

Én azt gondolom,hogy nem lesz olyan egyszerű azokkal a nomádokkal!
Hosszú és izgalmas harc lesz ami kicsit közelebb hozza egymáshoz a vámpírokat a farkasokkal!
Meg hát úgy szeretem a mikor izgi fejezetet írsz, úgy bele tudom magam élni!
Rosalie megérdemelne egy-két csípős megjegyzést Jacobtól-a szőke nős vicceit már ismerjük!
Ja!És ki ne hagyjam!Oliver!Ez nagyon rendes volt tőled,hogy valamilyen szinten(még ha csak névileg is) belevitted őt!Biztos örült neki!
Puszi nektek!

Truska írta...

szió.:)

Na Rosalie újra visszatért.:D Legalábbis hozzáállását tekintve.:D Eddig túl nyugis volt.:D Jaj, az elején elképzeltem Jaspert a karjában Adammel. *leolvad a székről*
Na örülök, hogy Lisa karaktere is lassacskán kezd megnyílni, talán még azt tudnám elképzelni, hogy az a vámpír aki üldözi őt, az az apja, mert ugye félvérsége miatt, az apja lehet vámpír.:) Szegény Emily, mintha egy kevésbé törékeny Bellát látnék.:D Remélhetőleg megoldódnak a dolgok.:)

Puszi,
Truska