Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2012. július 31., kedd

65. fejezet



A lány és Brandon nevetve ölelték egymást, mikor Jasmine is megjelent – nyomában Seth-tel -, és a meglepetést követően egy boldog sikkantással ő is közéjük vetette magát. Nagy sokára a fiú sikeresen kibontakozott az összegabalyodott lányok kezei közül, és segített Cole-nak felállítani a földről Rayt. Mivel az ikrek még mindig csak szorították egymást, megköszörülte a torkát. A felocsúdó Jasmine szipogva eltolta magától a testvérét, és már záporoztak is a kérdések.
- Miért nem szóltál? Egyedül jöttél? Meddig maradsz?
Camilla igyekezett válaszolgatni.
- Tönkrement a mobilom. Igen. Egy darabig.
Seth mosolyogva terelgette befelé őket a hideg szél elől, nyomában a három sráccal. A nappaliból idő közben mindenki kíváncsian figyelte az újonnan érkezett lányt, aki a megszólalásig hasonlított Jasmine-re. Bár a haja valamivel rövidebb volt, és a ruházatuk különbözött, ezt leszámítva teljesen egyformák voltak, még vámpír szemmel nézve is.
Miután megtörtént a bemutatás, Camilla szabadkozva elnézést kért, amiért hívatlanul beállított, és jókívánságait fejezte ki az ünnepeltnek. Alice azonnal kezébe vette a dolgok irányítását: egy asztalt odatolt a sarokba, ahol Ray ismét üldögélt - ezúttal izgatottan csillogó szemmel -, és Bellával finomságokat hordtak rá, majd a messziről jött vendéget odakormányozta és lenyomta egy székre.
- Bizonyára éhes vagy, ülve is tudtok beszélgetni.
Jelentőségteljes pillantást váltott Raymonddal, aki némán mozgó szájjal súgott valamit a szervezkedő vámpírlánynak. Ez elégnek bizonyult, hogy Alice elégedetten ragyogva tovalibbenjen.
Jasmine azonnal leült a nővére oldalára, míg Seth Ray mellé telepedett, a lányokkal szemben. Követte őket Brandon is, kézen fogva Lisát.
Camilla kíváncsi mosollyal szemlélte a barna hajú lányt, és az is viszont, mert nem tudott betelni a testvérek hasonlóságával.
- Brandon mondta, hogy Jasmine-nek van egy tesója, de azt nem, hogy ikrek vagytok – nézett korholón a fiúra.
Az megadóan felemelt kézzel válaszolt. – Szeretem látni a döbbent pillantásokat, mikor megjelennek együtt – nevetett felszabadultan, aztán leengedett karjait azonnal visszafonta Lisa válla köré.
- És miért egyedül jöttél? Richard?
A kérdezett azonnal megmerevedett, de minden figyelmét az előtte lévő sonkás szendvicsnek szentelte. – Ő… nem jött – adta meg a kézenfekvő választ, miközben úgy szemlélte a tányérját, mintha kis emberek lakta építmények sorakoznának rajta, így nem láthatta a feje fölött összevillanó pillantásokat.
Ekkor ismét felhangzott a zene, és elterelődött a figyelem a lányról. Alice mindenkit táncra invitált, a kezében lévő fényképezőgépet pedig sűrűn kattogtatta. A párok elvonultak táncolni, csak Ray és Camilla maradt az asztalnál. Úgy tűnt, a lány szomorúan elmereng, miközben a szendvicsét majszolgatta.
Raymond mellkasa elszorult. Szóval van egy Richard is! – gondolta szomorúan. Persze, egyáltalán nem volt meglepődve, végtére is róla van szó, ő semmit sem kap az élettől csak úgy, ajándékba. Bizony az elmúlt pár percben képes volt elhinni, hogy létezhet számára is boldogság, de úgy tűnik, ismét csak morzsákkal kell majd beérnie.
Nem baj! Már az is végtelen örömmel töltötte el, hogy nézheti a lányt.
Camilla megérezte a vizslató tekintetet, és zavartan a fiúra mosolygott.
- Te nem eszel? Nagyon finom… - Azzal egy szendvicset nyújtott a fiúnak, miközben a sajátját is magával húzva mellé ült. Ray szinte ünnepélyesen vette át az ételt, és a lányt utánozva azonnal beleharapott. Az ennivaló valóban isteni volt, nem is értette, eddig miért nem esett jól neki. – Mi történt veled? – mutatott a gipszre.
- Ütköztem az ellenséggel – adta meg gondolkodás nélkül a választ, mire a lány hangosan felnevetett.
- És mi volt az ellenség? Egy kamion? – A fiú zavarát látva gyorsan hozzátette. – Remélem, ő borzalmasabban néz ki.
Most Ray mosolyodott el, és büszkén bólintott.
- Akkor jó – hagyta helyben a lány, és megtörölte a száját, mikor Alice lépett hozzájuk, hogy lefotózza őket is.
- Közelebb! – adta ki a parancsot, miközben a géppel próbálta befogni őket. Camilla Rayre pillantott, majd gyorsan közelebb húzódott hozzá, miközben apró kezei bizalmasan simultak a fiú térdére. Ray azonnal átkarolta, orrát egy röpke percig a szőke tincsekhez érintette, és élvezettel mélyet szippantott az illatából. Ezt a pillanatot örökítette meg Alice, a képet már a látomásából ismerte. El is döntötte, hogy majd beragasztja egy nagy albumba, hogy később emlékként nézegethessék a fiatalok.
Alice távozása után Camilla ismét visszahúzódott, csalódást okozva Raynek. A fiú zavartan köszörülte meg a torkát.
- Szóval, honnét jöttél? – próbált beszélgetést kezdeményezni. És ki az a Richard? – tette volna fel legszívesebben a kérdést, de gyorsan visszanyelte.
- New Yorkból.
Úgy tűnt, a lány megint elmélázik, ezért újra megpróbálta felvenni a beszélgetés fonalát.
- És mivel foglalkozol?
Camilla keserédes mosollyal nézett rá.
- Egy szálloda menedzsere vagyok… voltam.
Mielőtt folytathatta volna, az asztalnál termett Brandon, és a kezét nyújtotta a lány felé.
- Kérlek, táncolj velem, húgocskám! – Mivel tőle Edward lekérte Lisát, új partnert keresett.
- Drága vagy, de szolidaritást vállalok Raymonddal – intett az asztalszomszédja felé a lány. Raynek nagyon jól esett a gesztus, mégis bátorítóan biccentett.
- Menj csak, én elleszek!
- Kéééérleeeek! – nézett esdeklően Brandon, mire Camilla elnevette magát.
- Oh, hogy hagyhatnám ki ezt a kedves invitálást? – azzal a fiú tenyerébe csúsztatta a kezét, Brandon pedig komoly ábrázatot imitálva meghajolt, és a szájához emelte a lány kézfejét. Miután kezet csókolt neki, nem emelkedett fel azonnal, hanem kérdő tekintettel meredt hol a lányra, hol a kezére. Camilla aprót rázott a fején, jelezve, hogy nem akar beszélni róla, és elindult a táncolók felé.
Nevetve pörögtek, játékosan lökdösték a többi párt egy ismert slágert énekelve. Mindenki jól érezte magát, még Ray is nevetve verte az ütemet ép lábával. Többször partnert cseréltek, vagy csoportosan lötyögtek. Még Rosalie sem vonta ki magát, férjét karolva, nevetve táncolt.
Később Camilla kimelegedve rogyott le a székre.
- Bocsi, hogy egyedül hagytalak – nézett egyenesen Ray szemébe.
- Semmi gond, én is szívesen megtáncoltattalak volna, de… - kocogtatta meg a gipszet. – Remélem, egyszer még bepótoljuk!
- Hát, ha mindenki szülinapján ilyen összejövetelt rendeztek, akkor bőven van alkalom a bulizásra.
 A többiek is leültek, iszogattak, társalogtak. Brandon gyerekkori történeteket mesélt az ikrekről, kiszínezve természetesen, mert a lányok nem győzték kijavítani, gyakran pirulva tiltakoztak a szókimondó fiú miatt.
- … és egyszer Jasmine elhatározta, hogy eladja szinte az összes ruháját, hogy támogathasson egy kutyamenhelyet. Csak egy váltás szabadidőt és egy piros mini ruhát hagyott meg, a többit bezsákolta! Még szerencse, hogy a nagymamájuk észrevette…
- Oh, emlékszem, imádtam azt a kis ruhát, nem volt szívem megválni tőle! – merengett Jasmine.
- És te, nagyfiú – vette át a szót ezúttal Camilla - , mikor szerelembe estél a házmester feleségével? Hány éves is voltál? Ja, igen, kilenc! Meg akartad szöktetni!
- Mrs. Mannion csodaszép nő volt – bólogatott, igyekezve mindenkit meggyőzni. – Kecsesen járt, gyönyörű, hosszú haja volt…
- Parókája volt! – nevettek fel egyszerre a lányok. – A kecses járása meg inkább tántorgás volt, a titokban felhajtott konyaktól! És ráadásul pöszén beszélt!
Mindenki hahotázva szórakozott, de Brandont nem volt könnyű zavarba hozni.
- Mindig kedves volt velem, adott cukorkát is!
Durcás arccal gondolkodott a következő kalandon, amivel visszavághat a lányoknak.
Igen, ezen az estén határozottan ők voltak a középpontban, de ez senkit sem zavart, igazán jól szórakoztak.
Miután a vendégsereg elment, Carlisle ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgálja Raymondot.
- Könnyen meglehet, hogy az eséstől elmozdult a csont! – bátorítóan hozzátette. – Ha azonban minden rendben, holnap levesszük a gipszet és haza is mehetsz. - Raymond hitetlenkedő tekintetét látva elnevette magát. – Szerintem most szívesebben lennél La Pushban.
Raymond hálásan nézett rá, és nem jegyezte meg, hogy bárhol szívesebben van, mint a Cullen-házban.
Legalábbis eddig így érezte, de már ez is jócskán megváltozott. Kereste a szavakat, hogyan köszönhetné meg, amit a doki és a család érte tett. Eszébe jutott Edward, Alice „biztatása” a buli előtt, Bella együttérzése.
Igen, hálás volt nekik a gondoskodásért.
- Köszönöm – suttogta rekedten, mert a torka elszorult. Carlisle rá nézett és megszorította a vállát.
- Ez természetes a barátok között.




Evelin fázósan húzta be kezét a kabát ujjába, hogy ne érje a szél, míg a másikkal Bellába karolt. Lábuk alatt csúszott a talaj az előző napi esőtől, miközben a sírok között kanyarogtak. A megbeszéltek alapján kora reggel eljöttek otthonról, míg a többiek javában aludtak, így Bella gond nélkül kiszöktethette az asszonyt. Hagytak egy levelet, hogy ne izguljanak, ha felébrednek, és kiírták Bella számát is, ahol elérhetik őket. Edward is velük tartott, ő vezette az autót, de most diszkréten hátul maradt, hogy egyedül lehessenek.
Bella egy fekete márványtömbhöz vezette Evelint, amire Charlie neve volt vésve. Mindketten megrendülten álltak meg, és csak szótlanul nézték a hideg követ.
- Hát itt vagy – szólt suttogva Evelin, majd kinyújtott kezét végighúzta a cifra betűkön. – Annyira sajnálom, bocsáss meg nekem! Hibát követtem el, mert megfosztottalak egy drága kincstől. Nem volt hozzá jogom! – Válla előredőlt, miközben rázta a zokogás. Bella erősen tartotta, de nem próbálta vigasztalni. Tudta, hogy az asszonynak is joga van a gyászhoz, és azt is, hogy ő így búcsúzkodik. Valószínűleg ez az első és egyben utolsó alkalom, hogy kijöhetett a temetőbe. Eddig a titok terhe tartotta vissza, eztán pedig az állapota teszi lehetetlenné. Így Bella csak csendben hallgatta, amíg az asszony elhunyt szerelméhez beszélt.
Mikor kifogyott a szóból és elsírta minden könnyét, zsebéből egy apró kagylót húzott elő, amely egy vékony láncra volt erősítve.
- Visszahoztam neked, hogy lásd, megőriztem az emlékedet, ahogy a szerelmünket is. – A láncot a kőtömb aljához helyezte, aztán még egyszer végigsimított a néven. – Viszlát, szerelmem, hamarosan találkozunk! – azzal hátat fordítva elsétáltak a szemerkélő esőben.
A kocsinál a kimerültségtől pihegő Evelin még egyszer visszanézett, mielőtt Edward segítségével beült a meleg ülésre. Mikor kikanyarodtak a temetőből, kibámult az erősödő esőbe.
- És most itt az ideje, hogy a fiam megtudja az igazságot.

8 megjegyzés:

Nikol írta...

sya!
Éjen végre Ray is boldog lesz. A buli nagyon klassz lett.
Az evelines rész nagyon tetszett. Végre Brandon is megtudja az igazat. Tuti 100-szór mondtam már de most sem tudom kihagyni IMÁDOM. Eszméletlen jó ahogy írsz meg persze a történet is remek. Egész nap tudnám olvasni. Meg persze regény írni az áradozásomról hogy mennyire imádom ahogy írsz.
Jó a külsős szemszög is így sokkal több az infó. Alice tényleg fantasztikus jó megszervezte a bulit na meg az ikrek valahogy éreztem hogy ez lesz de nem voltam benne biztos. Na igen és Brendon kíváncsian várom mi lesz még itt.
Még egyszer grat. INÁDOM.
Nikol

demon írta...

szia ez isteni camilla nagyon aranyos remélem rayel boldog lesz
brandon remélem jól fogadja a titkot és bella azon titkát hogy a nővére
puszí

Névtelen írta...

jahj! Ez kegyetlen fűggővég volt!

Ati írta...

Hali!
:D NAgyon tetszett a fejezet:D Szegény Ray csak nem jön össze neki :D Amúgy a csak nagyon szimpi tökre menne Rayhez:))))) Hmm érdekes lesz :D Már alig várom azt a részt amikor mindenki közli mindenkivel mi is a helyzet valójában :D (Vámpír-Farkas-Bevésődés...:D) Szegény Eveline :( Tökre sajnálom szegényt :( Most viszont Brandod akkor be lesz avatva vagy legalább is valami ilyesmi :o Kíváncsi vagyok mit fog szólni féltestvéréhez :D BEllához:o Köszi

Névtelen írta...

Szia!
Magyon tetszik4 Nem aggódom Ray miatt, szerintem Richard már a múlté, és itt van ő, hogy megvígasztalja!
pusz
Nelli

Gabriella írta...

Sziasztok Drágáim!

Nikol: :)))))) Köszi, nagyon aranyos vagy!
Örülök, hogy tetszik a külső szemszög, mert a következő is így fog íródni. Ahogy mondod, így több az infó, egyszerre több személy gondolatát, érzését tudom közvetíteni. És a jelenlegi történéseknél szerintem mindenki reakciója fontos.
PUSZI :)

demon: Hát, igen, remélhetőleg Brandon nem fog kiakadni... nagyon! :))))

Névtelen hozzászóló: Ezt bóknak veszem, mert csak egy izgalmas történetnél számít a függővég! :)))

Ati: :)))) Nagyon tetszik a lelkesedésed! :D
Igen, idelye, hogy Brandon is megtudjon ezt-azt... Hogy hogyan fogja fogadni? Gondoljatok bele a helyzetébe! :))))

Nelli: :))) Igazad van, nem kell Rayt félteni...! :)))

KÖSZÖNÖM, HOGY ÍRTATOK! NAGY-NAGY-NAGY PUSZI NEKTEK!!! :)))

Szandi írta...

Hűűűűűűűha hát ez..... jaj annyira imádom talán a vége volt a leg meghatobb a kagylós rész! kiváncsi vagyok, hogy Brandon mit fog szolni ehhez az egészhez.
Puszi Szandi

Gabriella írta...

Szia Szandi!

:)))) Köszönöm! Minden ki fog derülni...! ;D

Puszi