-
Természetesen – mondtam, majd kifelé elsétálva mellette nem tudtam ellenállni
és kezem az övébe csúsztattam.
Lágyan megszorította az ujjaimat, minek hatására bizsergő érzés indult el a karomon felfelé.
A dzsiphez mentünk, ahol Alice és Emmett már beszálltak a hátsó ülésre. Edward a vezető melletti ülés ajtajához vezetett, de mielőtt kinyitotta, felém fordult.
- Bella, tudnod kell…
- Nem, ne most! Erre később is ráérünk – csalódott arcát látva hozzá tettem. – Hallottad Carlisle-t, kevés az időnk, sietnünk kell.
- Igen, igazad van.
Gyorsan beültünk és a főúton
száguldva tettük meg az utat a városig.
- Szóval megszeretted a
vásárlást? – kérdezte incselkedve Alice.
Hátrafordultam az ülések
között, ezzel újra közelebb kerülve Edwardhoz. Mámorító illatát mélyen
beszívtam.
- Nos, igen. Nagyon jó
időtöltésnek tartom – mosolyogtam Alice szemébe, aki lelkesen előredőlt.
- Hát ezt remélni sem mertem!
Jaj, de jó lenne újra együtt próbálgatni a rucikat, mint régen – szemei tüzesen
csillogtak.
Nevetnem kellett, ahogy
visszaemlékeztem, számomra akkor még ez nem volt valami kellemes szórakozás.
Nem úgy Alice-nek. Képes volt egész nap üzletről üzletre húzgálni magával,
csakhogy kedvére öltöztethessen.
- Figyelmeztetlek, már nem
vagyok az a türelmes próbababa, aki voltam.
Emmett felnyerített, majd ő is
beleszólt.
- Ugyan, Bella, már akkor sem
voltál türelmes. Emlékeztek, mikor elmentek ruhát venni a bálra és az első
felpróbálása után hazaindultál, mert Alice rád erőszakolt egy rózsaszínt? Még
Rose sem bírta a civakodásotokat.
- Akkor is mondtam, hogy
mályva! – fakadt ki Alice.
Mindhárman felnevettünk.
Észrevettem, hogy Edward mosolyogva figyel. De nem csak én figyeltem fel rá.
- Edward, Bella helyett inkább
az utat nézd, vagy elcsapod azt a szegény szarvast.
- Milyen szarvast? – bámult
előre Emmett.
Ekkor
hangos fékezéssel az autó megállt, mi pedig előre csapódtunk.
- Jól vagy?- jött mellőlem
azonnal a kérdés.
- Mért ne lennék? – néztem
vissza bosszúsan. Ekkor egy hatalmas szarvas ügetett át az úton, majd gyorsan
eltűnt a túloldalon.
Hátulról
hangos üdvrivalgás tört ki Alice-ból.
-
Edward! Te is láttad? – lelkendezett, mintha a Mikulás rénszarvasa akadt volna
az utunkba. Talán ideköszönt és észre sem vettem?
Edward bólintott felé, miközben
elgondolkozva engem figyelt.
- De már ismét semmi.
Értetlenül
bámultam egyikről a másikra.
- Most mi van?
-
Csak a közeledben nem működik a képességünk – jegyezte meg Alice.
A
közelemben? Ezt hogy érti? Hogy-hogy nem működik?
-
Egyikőtöké sem?
Fejrázás
volt a válasz.
Ezt
nem értem.
-
Mióta veled vagyunk, teljesen kikapcsolódott mindenki képessége. Alice-nek
nincs látomása, én nem hallom senki gondolatát és Jasper sem tud manipulálni az
érzésekkel.
Emmett
szakította félbe hátulról.
-
Ja, mert egyébként már rég Edward karjaiba omlottál volna – röhögte, de Edward
pillantása beléfojtotta a szót.
-
Ez miért van? – nagyon érdekelt, bár eddig eszembe sem jutott Jasper képessége.
Azt tudtam, hogy Edward ellen valamiért régen is immunis voltam, de a
többieknél nem volt ilyen szerencsém.
-
Nem igazán tudjuk, csak sejtjük, hogy valahogyan blokkolod a mentális képességeket.
Oh,
hirtelen megértettem. Hát erről van szó! Elégedett mosollyal fordultam előre.
Eszembe jutott egy nem rég történt eset…
-
Várunk még több szarvasra is vagy indulunk végre?
Döbbent
arcuk láttán csak még jobban nevethetnékem támadt, de visszafogtam magam. Úgy
tűnik, éri még meglepetés a Cullen családot.
A
városba beérve egy eldugott helyen hagytuk az autót. Edward ragaszkodott hozzá,
hogy velünk jöjjön és csak azután megy a hotelbe.
A
kórházba simán bejutottunk. Mindent összeszedtünk, amire Carlisle szerint
szükség lehet, majd gond nélkül távoztunk.
A
szállodánál is gyorsan végeztünk. Már úton voltunk haza, nagyon
megkönnyebbültem, fejem az üléstámlának döntöttem.
Az
autó hirtelen irányt váltott és bekanyarodott egy éjjelnappali üzlet elé.
Értetlenül
néztem körbe, miközben Alice kipattant hátulról és berohant a boltba. Edward
mosolyogva nézett vissza rám.
-
Emily jégkrémet fog kívánni – jegyezte meg egyszerűen.
Ráncoltam
a homlokom.
- Láttátok?
Bólintott.
Jobban
oda kell figyelnem, főleg ha hazaértünk és Jasper is a közelben lesz. Nem
veszíthetem el az irányítást az érzelmeim felett, így is végérvényesen kezdek
megtörni – töprengtem.
A
fürkésző szemek elgondolkodva figyeltek.
-
Direkt csinálod, ugye? – hangja nem volt vádló, inkább kíváncsi.
Megjátszott
értetlenséggel bámultam rá.
-
Miért, te direkt kutakodsz az emberek fejében?
Farkasszemet
néztünk. Úgy éreztem, hogy dermedt testem lassan olvadásnak indul, ahogy egyre
jobban elvesztem a szemeiben. Most először láttam benne azt a régi tüzet…
Alice
bepattant hátra.
-
Húzhatunk.
Edward
megszakította a szemkontaktust és elindult visszafelé.
Alice
próbált csevegni, rövid válaszokat nyögtem neki, de a gondolataim csak a
mellettem ülő félisten körül jártak.
Nem
változott semmit, vámpírként nézve talán még szebb. A szemem sarkából figyeltem
határozott mozdulatait, ahogy vezetett. Eszembe jutott az első alkalom, amikor
hazavitt és ugyanígy éreztem magam. Csendben csodáltam és reménykedő
várakozással néztem a jövő felé.
Gyorsan
hazaértünk és én rohantam befelé. Jasper már az ajtóban várt minket, Alice-t
keresve a tekintetével.
Emily
még mindig aludt, a többiek csendben beszélgettek.
-
Változás? - suhantam halkan a kanapéhoz.
-
Nem volt ébren, de még mindig lázas - suttogta Esme. - Sikerrel jártatok?
Bólintottam.
Közben
a többiek becuccoltak és Carlisle nekiállt összeállítani a transzfúziót. Alice
a jégkrémes dobozzal elindult a konyhába.
Esme
felé fordultam.
-
Az emeleten van három vendégszoba, nyugodtan érezzétek otthon magatokat -
intettem a lépcső felé. A doki mellé léptem, hogy segítsek neki, mikor szemem
megakadt Rosalien, aki csendben figyelt engem. Tekintetében nem volt nyoma
utálatnak, flegmaságnak, ahogy emlékeimben élt.
Nem
zavarta, hogy észrevettem, nem kapta el a pillantását, mintha mondani készült
volna valamit.
-
Bella, talán fel kellene ébreszteni, mielőtt bekötöm - hallottam meg Carlisle
hangját.
Elfordultam
Rose-tól és Emily mellé térdelve lágyan megsimítottam forró arcát. Megrezdült
és lassan kinyitotta láztól csillogó szemeit.
-
Szia, álomszuszék - suttogtam mosolyogva. - Sajnálom, hogy felébresztettelek,
de Carlisle szeretne neked vért bekötni. Szeretnél előtte kicsit kinyújtózni?
Egy
percig még pislogott, majd bólintott.
-
Kimennék a mosdóba – tolta le magáról erőtlenül a takarót.
Odahajoltam
és felemeltem. Már nem volt ereje átkarolni a nyakam, fejét ernyedten a
vállamra hajtotta.
A
mosdó felé siettem, de Rose megelőzött és kitárta előttünk az ajtót. Hálásan
mosolyogtam rá, amit ő – meglepetésemre - viszonzott.
Miután
Emily újra az ágyban volt, a doki bekötötte neki a vért.
A
lányok az emeletre vitték a holmijukat, Edward a vérkészletet bepakolta a
hűtőbe.
-
Honnét van a vér? - kérdezte vékonyka hangján Emily.
-
Megcsapoltunk a városban néhány fazont a kedvedért - jött Emmett dörmögő
válasza, mielőtt én megszólalhattam volna.
Emily
először csak pislogott, majd gyorsan vette a lapot és elnevette magát.
-
Remélem finomakat választottatok, mert nem érem be akármivel! - mondta
kényeskedő hangon, mire Emmett hangos hahotába kezdett.
-
Tetszik a csaj!- majd röhögve az emelet felé indult.
Jasper
és Alice begyújtott a kandallóba, ami meghitt hangulatot árasztott.
Emily
percről percre javult. Élénkebb lett, kezdett visszatérni az arcszíne és a láza
is lefelé ment.
Nagyon
boldog voltam, egyre több reményt láttam tervünk sikeres megvalósítására.
Lassan
mindenki visszatért a nappaliba, elfoglalva egy-egy helyet, csendben
beszélgettek.
Emily
nagyot sóhajtott, mire Carlisle hozzá sietett.
-
Valami baj van?
Barátnőm
csak a fejét rázta.
-
Nem, semmi… csak úgy ennék valami hideget - kicsit gondolkodott, miközben
elmerülten simogatta a hasát. -
Mondjuk
jégkrémet.
Alice
felé sandítottam, aki hatalmas mosollyal tűnt el a konyhában és már hozta is a
dobozt egy kiskanállal. Emily szemei felcsillantak, nagyra tárta a karjait,
amivel egyszerre ölelte át a jégkrémes dobozt és Alicet.
-
Istennő vagy, köszönöm - és már tépte is le a tetőt és kanalazni kezdte a
krémet. Szemeit lecsukva, élvezettel morgott magában.
Mindenki
megkönnyebbülten nevetett fel, jó volt látni a változást rajta.
Kis
idő elteltével ismét megszólalt.
-
Ha jól emlékszem, az este félbeszakítottam valamit - bökött a kanállal Edward
felé, de rám nézett. - Akár folytathatnátok is, most úgyis alszik a fiam -
nézett le a pocakjára, majd hátradőlve kérdőn felém fordult.
A
többiek szintén.
Zavarba
jöttem, Emilyre vetettem egy szúrós pillantást, majd Alice felé fordultam.
-
Azt mondtad, látomásod volt, azért mentetek vissza Forksba - tettem fel a
kérdést, ami már akkor is a fejemben motoszkált. - Láttad, hogy Viktória
megtámad?
Alice
csendesen a fejét rázta, majd lesütötte a fejét.
-
Nem, azt sajnos nem, akkor talán időben odaérhettünk volna - sóhajtva, szomorú
szemekkel rám nézett. – Charlie-t láttam gyászruhában, ahogy a szétroncsolódott
autód mellett áll - suttogta.
Fogaim
közt beszívtam a levegőt, ahogy eszembe jutott az az este. A szőnyeg mintáját
bámulva újra elém tárult Charlie megtört alakjának emléke.
-
Szegény apa, ahogy ott állt, tudtam, hogy magát hibáztatja - Észre sem vettem,
hogy hangosan is kimondom. - Mivel ő vette azt az öreg járgányt nekem. Pedig
igazán remek kis kocsi volt, szerettem - szám keserű mosolyra húzódott az
eleven emlékek hatására.
-
Te ott voltál? - kérdezte Jasper.
-
Igen, ott - néztem meredten a kérdezőre, de nem őt láttam. Az emlékek egymást
követve tolakodtak az agyamba, hozva magukkal az elfojtott érzéseket is.
Tudtam,
hogy kíváncsiak, mi is történt a távozásuk után, ezért csendesen mesélni
kezdtem.
-
Miután elmentetek, úgy éreztem, mindennek vége - kihagytam, hogy Edwardot
keresve eltévedtem és az egész város engem keresett az erdőben, ahol egy
vérfarkas talált rám. A napokig tartó vegetációmat sem terveztem megosztani
velük. - Mikor egyértelművé vált a számomra, hogy ez nem álom vagy egy rossz vicc,
mint ahogy reméltem, elmentem a házatokhoz. Abban bíztam… nem is tudom miben
bíztam. Talán csak bizonyítékot akartam, hogy egyáltalán léteztetek-e -
Edwardra sandítottam. Az arcán tükröződő fájdalom nem rendített meg, elég volt
a sajátom. - Nagyon üres maradt az életem és nem tudtam mivel kitölteni ezt az
űrt. A házban azonban Viktóriába és egy másik vörös hajú nősténybe botlottam.
Tudtam, mi vár rám, de nem bántam, hogy meg kell halnom - vontam vállat, mire
halk morgás jött a kandalló felől. - Csak azt reméltem, hogy gyorsan túl leszek
rajta. Hát nem így lett. Már több sebből véreztem, mire odaértek a farkasok.
Viktória mielőtt elmenekült, megharapott. A farkasok elintézték a társát és
engem felvittek a hegyekbe.
-
Viktória elmenekült? - hallottam meg magam mellett Edward dühös hangját.
Felpillantottam rá és bólintottam. - De a korcsok azt mondták, hogy elintézték.
-
Azt mondták, elintéztek egy vörös nőstényt és mi rossz következtetést vontunk
le - merengett el Carlisle.
Edward
szaggatott légzését hallgatva sejtettem, mi játszódik le benne.
-
Ezek szerint még életben van - folytatta a doki.
-
Oh, nem - arcvonásaim megkeményedtek, ahogy lassan megráztam a fejem. – Már
nincs.
Döbbent
arcok figyelték, ahogy ördögi mosolyra húzom a szám.
-
Azóta találkoztunk és benyújtottam a számlát – jegyeztem meg nemtörődöm
stílusban.
És
valóban nem hatott meg. Egy gyilkos gyilkosa lettem és igazságszolgáltatásként
fogtam fel a dolgot. Nem azért, amit ellenem elkövetett, hanem a sok ártatlan
ember miatt, akiket élvezettel megkínozva küldött a halálba.
-
Azt kapta, amit érdemelt - néztem Edward szemébe, aki nem kis büszkeséggel
pillantott rám.
Zavartan
megint a szőnyegre fókuszáltam és folytattam.
-
Szóval mikor az átváltozás után magamhoz tértem, nem kicsit leptem meg a
farkasokat. Nem éreztem vérszomjat, nem támadtam rá senkire. – Elgondolkodtam.
– A farkasok persze nagy meglepetés voltak. És hogy Jacob is közéjük tartozik…-
mosolyognom kellett, ahogy eszembe jutott a vörösesbarna bundájú farkaskölyök. -
Szóval nem bántottak és mivel egyébként sem maradhattam Forksban, elengedtek.
Mindenki
hallgatott.
-
Oké, lemaradtam. Milyen farkasokról is beszélünk éppen? - kérdezte Emily
félretéve a félig kiürült, olvadásnak indult jégkrémes dobozt.
10 megjegyzés:
Hali!
Gyorsan meghoztad a frisst, aminek nagyon örülök:) "majd kifelé elsétálva mellette nem tudtam ellenállni és kezem az övébe csúsztattam." - Bella védelme egyre gyengül, szerintem még pár fejezet és ismét együtt lesznek Edwarddal. Kicsit furcsa, hogy ő is 'vásárlásmániás' lett. Kíváncsi vagyok, hogy mi történne, ha Alice-szel elszabadulnának egy plázában:P Gondolom a beszélgetések a következő fejezetben is folytatódnak. Csak mert nagyon kíváncsi vagyok Bella magyarázatára, hogy miért nem működnek a többiek képességei a közelében. Azon viszont meglepődtem, hogy simán elintézte Victoriát, bár az biztos, hogy jól tette. Várom a kövit:)
Pusz, Vivii
Szia,ez is nagyon jó lett.
Szia!
Nagyon jó lett ez a rész is! Végre kezd megenyhülni, remélem ez így is marad. :)
Várom a folytatást!
M.
á, már teljesen függő lettem...
nagyon tetszik, egyik fejezet jobb mint a másik, és a sztori is érdekes, újszerű, szóval csak így tovább, írogass gyakran :)))
Drea
hello
nagyon jó lett imádtam =D
emily nem is tudja..x)
kezd enyhülni =)
és hogy hogy nem működiknek a képeségeik ?? O_o"
vároma kövit =D
puszi Mimi
Már az este írni akartam de lázzas volt a kicsikém!
A fejezet végén majdnem felkiáltottam:
"Na!!!Most miért hagyod abba?Mikor már úgy vártam azokat a farkasokat!!!!!!"
Légyszi igyekezz a következővel!
Puszi
Sziasztok!
Vivii: Bella vásárlás szeretetét nem nevezném mániának, inkább azért szerettem meg, mert így emberek között lehetett és kicsit normálisnak érezte magát.
Szerintem sejtitek, hogy a pajzsa a ludas a képességek kivédésében, csak kicsit másként működik...
Viktória: majd elmeséli, hogy is történt az egész...
Köszönöm! :)
Erzsébet, M, Drea és Mimi: Köszönöm! Arik vagytok! :)
Ágnes: Sajnálom a kicsikét, remélem nem komoly!
A farkasokra egy hangyányit még várni kell, előbb még szülünk is...!
Puszi
Most kevesebb komit kaptam, ezt nagyon sajnálom! Nektek, akik megtiszteltetek még egyszer KÖSZÖNÖM!
Puszi!
Tök jó lett. várom a kövit :D
Szia!
Fantasztikusan jó lett a fejezet. Kíváncsian várom a folytatást.
Szia
Szia:)
Látszik, hogy tele vagy ötlettel.:) De szépen felépítetted.:)Minden apró mozaikkocka a helyére került.:)
Bella képességét illetően jelentem összezavarodtam.:D:DMajd úgyis kiderült.:D Vagyis nagyon remélem.:D
Örülök, hogy Emily jobban van, egy kis vagány csaj, nem szívbajos és ez jó dolog.:D
Az is jó, hogy nem "fecsérled" az idődet Viktóriára.:) Kíváncsi lennék, hogy nyújtotta be a számlát.:D Bella mint a bosszúálló amazon... hmm el tudnám képzelni asszem.:D
Na olvasom tovább:D
puszi,
Truska
Megjegyzés küldése