-
Talán felnevelheted és vigyázhatsz rá te magad – mondtam lassan. - De nem, mint
ember…
Értetlenségét
döbbenet, majd – legnagyobb meglepetésemre – lelkesedés váltotta fel.
-
Megtennéd? – arca ragyogott.
Istenemre,
tényleg lökött!
És
megint csak saját magamra emlékeztetett.
Hirtelen
én is elmosolyodtam, amit ő feltehetően igennek vélt, mert a nyakamba
csimpaszkodva boldogan magához ölelt. Úgy örült, mintha egy vidámparki
kiruccanást ígértem volna neki.
Először
lefagyva viszonoztam az ölelést, a „szívemet” lassan melegség töltötte el. A
törékeny, sovány kis test szinte elveszett a karjaimban. Végigsimítottam a
hátán, sóhajtva beszívtam az illatát, ami a tengerre emlékeztetett.
Igen,
meg fogom tenni.
Lassan
kibontakoztunk az ölelésből, bizalommal teli szemeit az enyémbe fúrta. Úgy
nézett rám, mint aki a sorsát gondolkodás nélkül rám bízza. Bizonyos értelemben
így is volt. És én akkor eldöntöttem, hogy soha sem fogok visszaélni ezzel a
bizalommal.
Végigpörgettem
az eseményeket, amik előttünk álltak.
Ismét
elbizonytalanodtam.
Nem
amiatt, hogy átváltoztassam-e, hanem hogy hogyan is fogom mindezt megoldani. A
szülés után mindjárt két újszülöttel kell megbirkóznom, és lássuk be, egyikhez
sincs tapasztalatom.
-
Ugye nem fogod meggondolni magad?
-
Nem – ráztam meg a fejem. – Csak… Mindent alaposan meg kell szerveznünk és
mindenre fel kell készülnünk.
Olyan
lelkesen bólogatott, hogy az megint mosolyt csalt az arcomra.
-
Ez komoly, Emily – magyaráztam neki. – Én még soha sem csináltam ilyet, még
csak nem is láttam. De találkoztam már újszülött vámpírral – összeráncoltam a
homlokom. - Az átváltozás után nagyon nehéz lesz, csak a vérszomjat fogod
érezni. Sok időre és önuralomra lesz szükséged, amíg le tudod győzni magadban a
szörnyet. És később is komoly küzdelmet fog jelenteni, ha az én életvitelemet
választod – kérdőn néztem rá.
Nem
akartam megijeszteni, de zsákbamacskát sem árulhatok. Tudnia kell, mire
számíthat. Később már nem lesz visszaút.
További
bólogatás volt a válasz.
Átbeszélgettük
az éjszakát. Minden kérdésére válaszoltam és megbeszéltük a kételyeimet is.
Minden eshetőséget számításba vettünk. Egyetlen pillanatra sem ingott meg az
elhatározása, és ez nekem is erőt adott. Hajnalra már több forgatókönyvünk is
volt.
A
baba, mintha érezte volna, hogy fontos dologról van szó, apró mocorgással sem
zavarta az anyját. Ez Emilynek is feltűnt, mert hajnalban, mielőtt
elszenderedett, sűrű simogatások közt megköszönte neki!
Egyedül
maradtam a gondolataimmal.
Bekapcsoltam
a számítógépet és nézelődni kezdtem a neten. Orvosi oldalak sokat foglalkoztak
a szüléssel és a kisbabák körüli teendőkkel, de vámpír babyről sehol sem volt
szó.
Sóhajtva
léptem ki a teraszra.
Bárcsak
lenne segítségem! Carlisle tudására lenne szükségem, de fogalmam sincs, merre
lehet. Ő biztos tudná, mi a teendő. Abban sem kételkedtem, hogy egy szóra
segítene, hiszen nála elhivatottabb orvossal még sohasem találkoztam.
De
még ha félre is tenném a büszkeségemet, akkor sem tudom ilyen hamar
előkeríteni.
Eszembe
jutott, hogy talán felhívhatnám Stefant Romániában és érdeklődhetnék,
hallottak-e már hasonló esetről. Ezt az ötletet azonban rögtön el is vetettem,
nem lenne jó bevonni őket.
Egyedül
vagyok.
Fejben
egy listát készítettem össze, hogy miket kell minél hamarabb beszereznem. Az
idő sürgetett, ezért eldöntöttem, hogy bemegyek a városba.
Kicsavartam
néhány narancs levét és pohárba töltöttem. Átvittem a vendégszobába, amit
Emilynek rendeztem be. A kanapé szerintem túl szűkös volt neki, ő ennek
ellenére szívesen tartózkodott a nappaliban és csak éjszaka aludt a kényelmes
franciaágyon.
Finoman
megráztam a vállát, álmosan pislogott rám.
-
Sajnálom, hogy felébresztettelek, de el kell mennem vásárolni a babának. – Elmagyaráztam,
mire gondoltam.
Éberen
bólintott. Gyorsan segítettem neki kimenni a mosdóba, aztán kérésére a kanapén
helyeztem kényelembe. Mindent köré pakoltam, köztük egy mobilt is, hogy
lehetőség szerint ne kelljen felkelnie.
-
Biztos eltart egy darabig, de nagyon sietek. Ha bármi történne, azonnal csörögj
rám.
-
Nem lesz baj, jól megleszünk – simított végig a pocakján, mire a baba óvatosan
megmozdult, anélkül, hogy fájdalmat okozott volna neki.
Összemosolyogtunk
és pár perc múlva már úton voltam. Az idő kitisztult, már a hó sem esett.
Elgondolkodva vezettem Torontó felé.
Szerettem
Kanadát, pont megfelelt az elvárásaimnak. Sehol sem maradok sokáig, de ide
gyakran visszatérek.
Miközben
azon gondolkodtam, miket kell vennem, behajtottam egy pláza parkolójába.
Ismertem a helyet, tudtam hol találom a babaáruházat, bár még soha nem jártam
bent. Úgy gondoltam, gyorsan fogok végezni.
Felmentem
a harmadik emeletre és bevetettem magam az apró holmik világába. De ami első
ránézésre egyszerűnek tűnik, az nem mindig az.
Egy
eladó látva a bizonytalanságomat, odajött hozzám.
-
Marie vagyok. Segíthetek? – kérdezte kedvesen
-
Oh, igen, azt hiszem – kétségbeesve pillantottam körbe. – Tudja, a barátnőm
hamarosan szülni fog és megkért, hogy szerezzek be mindent a babának –
meglepett tekintetét látva gyorsan hozzátettem. – Babonából nem vásárolt eddig,
most meg már alig bír mozogni.
Széles
mosollyal bólintott, és feltett egy újabb kérdést.
-
És fiú lesz vagy lány?
-
Ööööö, nem tudom – nyögtem elkínzottan.
-
Semmi gond, majd semleges színeket válogatunk és később a kismama kiegészítheti
a ruhatárat.
Lelkesen
bólogattam, remélve hogy már sínen vagyunk. De ki a fene gondolta, hogy egy
csecsemőnek ennyi mindenre szüksége van! Szerencsére Marie nagyon értette a dolgát,
így gyorsan végeztem. A hatalmas csomagokkal egyensúlyozva visszamentem a
kocsihoz és bepakoltam.
Mivel
Emily pocakban minden ruháját kinőtte és a szülés után is szüksége lesz pár új
darabra, elindultam, hogy neki is veszek néhány darabot.
Felkerestem
a kedvenc üzleteimet. Szerettem vásárolni. Ez is olyan időtöltés volt, ami
felvidított, mert emberek között lehettem és ettől emberinek érezhettem magam.
Épp
a hosszú sorok között sétáltam, leemelve egy-egy darabot, amikor meghallottam a
hangját.
-
Bella! – halkan mondta, tele megkönnyebbüléssel.
Úgy
fordultam felé, mintha megcsíptek volna. Szemben állt velem, arany szemeivel
szomorúan, mégis reménykedve nézett.
Egy
másodpercig csak meredtem rá. Ez nem lehet!
El innen! – jött a késztetés és máris a menekülés útját
kerestem. Hátra fordultam és igyekeztem emberi tempóban kimasírozni az
üzletből.
-
Kérlek, várj… - könyörgő hangja sem állított meg, tovább siettem. A bejáratnál
azonban egy másik ismerőst fedeztem fel, tőle jobbra pedig egy harmadikat.
Remek,
be vagyok kerítve!
Az
esélyeket latolgatva megtorpantam, de nem akartam feltűnést kelteni.
Kihúztam
magam és beletörődő sóhajjal fordultam vissza. Hangom keménysége engem is
meglepett.
-
Szia, Alice!
13 megjegyzés:
Sziaa:)
Nagyon jól sikerült:)
Alig várom a folytatást:):)végre visszatérnek:P bár sejtem, hogy nem igazán hamar fog Bella megbocsátani, de legalább megint visszatértek:P
Siess a frissel:)
Puszi:)
Állati jó lett ez a fejezet! Csak így tovább, és várom a folytatást! Remélem hamar kész lesz! :)
M.
Szia!
Nagyon klassz a sztorid! Kíváncsi leszek mi lesz most Bella és Edward között! Remélem hamar hozod a folytatást. :)
Puszi: Suomi
isteni lett ezis:) nagyon kiváncsi vagyok mi lesz Emiliyvel:) nem lehetne egy fejezet egy picit hosszabb:P? csakmert tényleg nagyonjól írsz, és nagyon érdekes a történet:P remélem holnap lesz kövi:)
puszi(L)
szia
nagyon-nagyon jó lett
imádom a csajokat, ez a páros nagyon tetszik:P
Cullenek?? akarom is meg nem is.
legalább Carlisle segít Emilynek:)
remélem minden jó úton megy majd, de azért Bella nem szalad vissza Edwardhoz.
mihamarabb kövi - függővég miatt is:/:D
puszi
Alig várta már ezta részt,mikor újra febukkannak,a következő fejezetet meg még jobban:)Remélem előbb-utóbb Bella megbocsájt Edwardnak.Nagyon jól irsz,és nagyon tetszik a történeted!
Nagyon tetszik a tőrténeted.
De annál még jobban a fogalmazásod, a szókincsed.
Azt írtad, hogy kezdő vagy. Mit mondjak? Tehetséges vagy! Az írásod logikusan felépített, könnyen olvasható.Fantáziád lenyűgöző. Külön köszönet azért, hogy nem estél abba a hibába,hogy az első rész után hetekig semmi.
Azoknál akiknék ezt tapasztalom, úgy érzem ihlet, vagy ötlet hiányban szenvednek.Remélem Te nem. Sok sikert a további írásaidhoz.
Hello Lányok!
Vivieeen: Köszönöm! Igen, újra találkoznak. És hogy miért csak most, arra a köviben kaptok magyarázatot.
M.:Örülök, hogy tetszik! :)
Suomi: Nagyon örülök, hogy benéztél! Gyere máskor is! :)
andii: Bevallom, sokat hezitáltam, hogy mi legyen Emily sorsa, két forgatókönyv is van a fejemben. ;)
Hosszabb? És lehetőleg naponta? Te kis telhetetlen... :)))
dóri: Hát igen, Cullenek nélkül nincs Twilight! Oh, Bella nagy meglepetéseket tartogat még a számukra...
Erzsébet: Köszönöm! Igyekszem őket újra összeboronálni... :)
Névtelen komizóm: Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Valóban kezdő vagyok, örülök, hogy nem látszik.
A megfogalmazást fontosnak tartom, mert a legjobb sztorit is élvezhetetlenné teszi egy összecsapott, hibákkal teli szöveg. De a másik véglettől is óvakodom: nem akarok minden apróságot túlvariálni, had pörögjenek az események. :)
Köszönöm a dicsérő szavakat, nagyon sokat jelent nekem! De a negatív kritikáért sem fogok megharagudni, hiszen az a célom, hogy ti örömötöket leljétek az olvasásban!
Ihletem-ötletem bőven van, csak sajnos az időm kevés! A frisset mára nem ígérem, de holnapra biztos összejön!
Pussssszi nektek! :)))))
Szioka! Nagyon tetszik a történeted. Biztosan olvasni foglak! Várom a folytatást!
Puszi, Kate
Szia!
Azt hiszem, okkal irigykedhetem, hiszen máris összegyűlt 16 olvasód,és mindig kapsz közel 10 komit....na,látod,ebből is látszik, mennyire klassz a történeted! :)
Ez a fejezet is nagyon jó volt... örülök,hogy felbukkantak Cullenék - talán épp jókor (Emily miatt). Kíváncsi vagyok, mi lesz ezután Bellával. Remélem,hamar folytatod!
Puszi,Liz
Drága Liz!
Igen, nagyon örülök, hogy ennyien érdeklődnek!
És ezt Neked köszönhetem! :)
A történet folytatása itt kavarog a fejemben, csak időm lenne az írásra!
Egy gyors-és gépírónőre lenne szükségem... :)
Kate: Üdv köztünk! :)
Szia:)
Na már most, ha ilyen jó fejezeteket írsz, eléggé összecsapott megjegyzéseket sikerült kreálnom, mert annyira várom már a következő fejezetet,( amiből szerencsére van sok:D) hogy alig van fogalmam, hogy mit is írhatnék.:)
Nagyon tetszett.:) Jó, hogy Bella ilyen bizakodó, valamint, hogy Emily ennyire megbízik benne. Na talán idejében jön Carlisle és segít neki.:D:D
Jaj még az jutott eszembe, hogy épp kérdezni akartam, hogy hol a csudában van ez a rejtélyes ház, de ebben a fejezetben leírtad, és így már sokkal jobban be tudom tájolni a dolgokat.:)
Puszi,
Truska
Megjegyzés küldése