Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. június 29., kedd

16. fejezet

Halihó!

Itt az olvasnivaló! :)


- Hol van a fiam?

Lassan elengedtük egymást és torkát köszörülve nézett rám.

- Jól van, egészséges és gyönyörű. A lányok vigyáznak rá.

Szemét lehunyva bólintott.

- Szomjas vagy- jegyezte meg Jasper, mire Emily újra megköszörülte a torkát.

- Nem, csak kapar egy kicsit…

- Vadásznod kell- azzal az ablakhoz léptem és szélesre kitártam.

Igaza volt Alicenek, a vadászat simán ment. Elkísértük, de nem nagyon volt szükség irányításra. Lelkesen próbálgatta a képességeit, amit több fa is bánt.

Mikor jóllakott, visszamentünk a házba. Felérve a teraszra Edward szembefordult vele.

- Most megnézheted a kicsit, de jobb lenne, ha nem vennél levegőt – magyarázott Emilynek, aki értetlenül nézte – Az ő szíve ver, és a vére csábíthat téged.

Húgom ilyedten nézett rám.

- Nem lesz baj, vigyázunk rád- fogtam meg a kezét- de jobb lenne, ha egyenlőre nem mennél a közelébe.

Bólintott, mire Carlisle és Alice besuhantak a házba, nyitva hagyva nekünk az ajtót.

Emily sóhajtott egy utolsót, majd leállította a légcseréjét.

Besorakoztunk a nappaliba, ahol Rosalie kezében tartotta a kicsit, míg a többiek körülállták. Emmett tekintete éberen cikázott, mindenre készen.

Emily kezét meghatottan a mellkasához szorította és igézve bámulta a kis csomagot. Nem mozdult tovább, csak bámult előre.

A pici hirtelen nyafogni kezdett és küzdött Rose szorítása ellen. Kis kezét az anyja felé nyújtogatta, közben nagyokat nyögött.

Azonnal odasiettem és magyarázni kezdtem neki.

- Kicsikém, a mama most nem jöhet a közeledbe, mert…- úgy döntöttem, őszinte leszek- mert nehezen kontrolálja magát. Ő vámpír és a véred csábítja. Nem szeretne kárt tenni benned.

Hülyén éreztem magam, mert egy csecsemőnek olyasmit próbálok elmagyarázni, amit nem érthet.

Mégis, ahogy a pici arcocskát és az összeráncolt szemöldököt figyeltem, úgy éreztem nagyon is felfogta.

Abbahagyta a kapálózást és mintha gondolkodna, majd szusszant egyet és szemét lecsukva koncentrálni kezdett.

A következő pillanatban azt hittem, menten szörnyet halok az ijedségtől. Az apró szívverés egyre ritkulni kezdett, majd elhalt. Már épp mozdultam, ahogy Carlisle és Esme is, mikor a pöttöm kinyitotta a szemét és újra az anyja felé nyújtózkodott, mintha mi sem történt volna.

A dobogás nem tért vissza, kis arcán és karján a bőr egyre sápadtabb lett, míg már egyáltalán nem ütött el Rosalietől.

Döbbenettől kikerekedett szemmel bámultuk a kis vámpírt, ahogy egyre mérgesebben kapálózott. Mintha megunta volna a tétlenségünket, Edwardra nézett, akinek még jobban kikerekedtek a szemei és lassan felém fordult.

- Követeli, hogy adjuk oda az anyjának- mondta olyan hangon, mint aki a szellemekkel beszélt éppen.

- Igen, kezdi elveszteni a türelmét- fűzte hozzá a döbbent Jasper, aki meredten bámulta a babát és csak a szája mozgott.

Emily nem várt tovább és lassan közelebb jött, miközben kezét előrenyújtotta. Rose megbabonázva indult felé, nekünk pedig eszünkbe sem jutott tiltakozni.

Mikor kellő távolságra értek, a gyermek szinte átugrott a kinyújtott karokba.

Anya és gyermek úgy simult össze, mint homokos part a tengerrel. Emily lágyan puszilgatni kezdte az apróság homlokát, aki széles mosollyal jutalmazta érte.

Hallottam Esme meghatott zokogását, ahogy férje mellkasára borul. Lassan mindenki felocsúdott, de továbbra is figyeltük a kis triót. Edward hozzám lépve átölelt és még mindig döbbenten motyogta.

- Elképesztő.

- Ja, és az illata is más lett- jegyezte meg Emmett hasonlóan elvarázsolt állapotban.

Alice-szel egymásra néztünk és egyszerre kezdtünk el nevetni. Most mindenki minket bámult, majd mikor a gurgulázó nevetést is meghallották, lassan ők is csatlakoztak hozzánk.

A megkönnyebbültség végighullámzott rajtunk, hiszen ez a küzdelem véget ért. Olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Szerelmemhez fordultam és csillogó szemmel fontam nyaka köré a kezem. Ő hozzám hajolt és lágy csókunk egyre szenvedélyesebbé vált.

- Hé, hé, gyerek van a szobában- kurjantott ránk Emmett vigyorgó arccal, mire szétváltunk. Egy cseppet sem voltam zavarban, hiszen ők voltak a családom és úgyis tudják, mit érzek.

Emily egy pillanatra sem engedte el a fiát, helyet foglaltak a kanapén és mi mindannyian körülvettük őket. Az Esme által elkészített tápszert lassan itatni kezdte vele, mi pedig csodálva figyeltük, miközben halkan beszélgettünk.

Carlislet nagyon izgatta a baba szomatikus változása, mindenképpen meg akarta vizsgálni. Edwardot és Jaspert inkábba mentális dolog érdekelte, kíváncsiak voltak a pajzs működésére. Persze, ebben az én együttműködésemre is számítottak.

- Mi még nem tudjuk a nevét- jegyezte meg kedvesen Rosalie Emilyre nézve.

- Én tudom, én tudom, én tudom- pattogott Alice törökülésben ülve, majd Edwardra kacsintott, aki mindent tudóan elmosolyodott.

- Na, persze, a boszorka meg a csatlósa- incselkedtem, mire a barátnőm nyelvet öltött rám.

Kíváncsian fordultunk Emily felé, aki elgondolkodva nézegette a fiát.

- Mit szólnál az Adamhez?- kérdezte a gyerektől- Adam White.

A White családnevet még az átváltozás előtt találták ki Jasperrel, aki elkezdte intézni a papírokat is.

A baba mosolyogva rúgkapált, elégedettségét jelezve.

- Nos, akkor engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Adam White-ot- mosolygott körbe a büszke anyuka.

Mindenki boldogan gratulált.

- Azt hittem szavazásra bocsájtjuk a dolgot- jegyezte meg kicsit sértődötten Emmett, mintha legalábbis előjoga lenne a névadás. Rose csúnyán nézett rá, mire lesütötte a szemét.

- Te milyen névre gondoltál, Emmett? – kérdezte kedvesen Emily, mintha egy tízéveshez beszélne.

- Noah- jött azonnal a válasz. Ettől mosolyognom kellett, mert nem gondoltam volna a nagy mackó sógoromról, hogy ilyesmin töri a fejét- Ugyan, gyerekek, nézzétek meg, egy az egyben Noah feje van!

Mindenki a kicsire pillantott, aki a nyálát buborékként fújkálva hunyorított Emmettre.

- Nem is tudom- bizonytalanodott el Emily, és úgy nézegette a gyerekét, mintha tőle várna megerősítést- Adam Noah White?- kérdezte minden szótagot külön megnyomva, mire élénk ficánkolás volt a válasz.

- Oké. Akkor bemutatom Adam Noaht- fordult felénk mosolyogva.

Emmett büszkén kihúzta magát, mire Rosalie-től kapott egy puszit az állára.

Mindenki lefoglalta magát én pedig kihasználtam, hogy Edwardon kívül más nem hallhatja és megkérdeztem Emmettől.

- Áruld el, lány nevet is kerestél?

- Hát persze- bólogatott.

- És mi lett volna az?- tényleg kíváncsi voltam, bár a nevetést alig tudtam elfojtani.

- Nem mondom meg- suttogta vissza, mintha államtitokról lenne szó – még szükség lehet rá- azzal elindult, hogy Jasperrel elintézhessék a hamis papírokat.



9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaajjjj!!! Annyira cuki!!!! Emmett is meg Adam Noah White!!! Nagyon tutkó, hogy a baba ilyen értelmes és hogy segített az anyjának!!! Nagyon ügyes!!! Ez a képesség engem is úgy érdekel, mint Carlisle-t!!! Már alig várom a kövit!!! Remélem hamar lesz friss!!!

Puszi: Yoopi

Vivii írta...

Hali!

Először ledöbbentem...aztán csodálkoztam...utána nagyon boldog voltam!:D A kis Adam Noah szerintem még bőven tartogat meglepetéseket. Én azért Emmetten is meglepődtem (nem is kicsit) Nem tudtam, hogy tud ő ilyen is lenni. Kíváncsi vagyok arra a lánynévre. És hogy értette, hogy még szükség lehet rá? :O Érdekes.
Még nem is írtam, hogy fantasztikus fejezet lett!:D Jól megoldottad, hogy Emily láthassa a picit. Várom a következőt, remélem azt is ilyen hamar hozod:)
pusz, Vivii

Névtelen írta...

még szükség lehet rá????
ez azt jelenti, hogy várhatóak még gyerkőcök?

üdv

Vivienne írta...

Érdekel a babuska képessége, és hogy Emmet mit értett a mondata latt... Várom a kövir, siess!!!!

Gigi írta...

Nagyon-nagyon-nagyon szuper!
Hát ezt jól kitaláltad!
Imádom!

Liz írta...

Nagyon cuki lett ez a fejezet. Igen,erre most csak ez a jelző illik igazán - szerintem. :D Imádtam Emmettet! :D A kicsi pedig nagyon édes. Azért kíváncsi lennék, milyen lány nevet talált ki Emmett. De hogy értette azt Bella,hogy még szükség lehet rá?
Nagyon várom a folytatást!
Puszi,Liz

Liz írta...

bocsi,úgy értem,Emmett. nem Bella. :P

Gabriella írta...

Sziasztok!

Yoopi: Igen, nem akartam hónapokra elzárni az anyjától és szerintem is tök jó, ha valaki csak úgy le tudja állítani az élettani működéseit, meg fordítva.Ez máskor is jól jöhet...

Vivii: Emmett megjegyzése mindenkit nagyon felcsigázott, de a közeljövőben ne számítsatok magyarázatra. :)

Névtelen : :))) Hááááát... :)

alice ^-^ : Igen, ez egy különleges gyerek, majd meglátjátok...

Gigi: KÖSZÖNÖM! :)

Liz: Hmmm, Emmettet mindenki imádja. Cuki rész lett, úgy éreztem kellett, mert sajnos lassan előjönnek a múlt kísértetei... :)
Felcsigáztalak?

Sajnos, nem tudom mikor lesz friss, mert vendégeim lesznek egy pár napig...
Szóval, kitartás! Puszi drágáim!

Truska írta...

Szia:)

Még szükség lehet rá?o.o Gondolom egy darabig nem jövünk rá ennek az értelmére.:) Jaj, de édes volt a baba. ::) Elképzelem Emmetet, amint gyerekneveket választ. Ez nagyon édes volt.:) Adam Noah különleges baba.:) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is lesz a képessége, mert alig néhány naposan nagyon ügyes.:) ( húha azt hiszem ebben a hszben sok volt a szóismétlés, bocsi:D ennyire futotta.D:D:)

Puszi,
Truska