Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. július 16., péntek

23. fejezet

Sziasztok!

Itt az olvasnivaló! :)



Zaklatottságom rögtön szemet szúrt Edwardnak, megállt előttem és száját összeszorítva kérdezte.

- Bántott?

- Nem, fizikailag nem – sóhajtottam- csak megbántott, mert úgy kezelt, mint egy… vérszívót!

Elszomorodtam, mikor rájöttem, hogy én csak ez vagyok Jacobnak.

Mikor láttam kedvesem egyre feszülő arcizmát, kézen fogva magammal húztam az egyik fotelba. A többiek is kíváncsian várták, hogy meséljünk. Alice kivételesen rám hagyta a beszédet, pedig tudtam, hogy alig bírja magában tartani a híreket. Adam kivételével, aki az emeleten aludt, körénk gyűltek.

- Ah, csak Emily miatt bírált, anélkül, hogy meghallgatott volna és én nem igazán értékeltem ezt. Összevesztünk.

Láttam, hogy Emily kíváncsian figyeli minden szavamat és ez még jobban alátámasztotta a feltevésemet.

- Miattam?

- Igen, azt hiszem csalódott bennem, amiért átváltoztattalak…- látva húgom fájdalmas arcát, gyorsan hozzátettem- Nem ismeri a körülményeket.

Edward végigsimított a hátamon.

- Tudtam, hogy ez lesz. Sajnálom.

Jasper elmélyülten bólogatott.

- Bizonyos szempontból érthető… mármint farkas szempontból- nyögte, mikor Edward csúnyán nézett rá - hiszen számára az emberi élet védelme az első.

- De hisz számomra is! Én nem vagyok rossz! – éreztem, hogy megint elönt a méreg.

- Persze, hogy nem vagy!- szólt közbe Esme.

Hálásan néztem rá, majd levegőt véve folytatni akartam, de Alice hadarva közbevágott.

- Nem fogjátok elhinni, mit mesélt!- vonta magára a figyelmet, mire mosolyognom kellett. Nem is ő lenne!- Van egy nevelt lánya! És nem akármilyen lány, hanem félig vámpír, mint Adam!- és csak mondta, egyre lelkesebben, az érdeklődő tekintetek kereszttüzében.

Én viszont csak Emily arcát figyeltem, ahogy összevont szemöldökkel, karba tett kézzel hallgatja a beszámolót. Arcán zavartság, kíváncsiság és furcsa fájdalom váltakozott. Most sokat adtam volna, hogy tudjam, mi jár a fejében.

Izgatott kérdések záporoztak Alice-re, aki töretlen lelkesedéssel válaszolgatott.

Észrevettem, hogy Jasper elgondolkodva engem figyel és mikor kérdezett, egyenesen hozzám intézte.

- Megoldható lenne, hogy találkozzunk azzal a lánnyal?- rögtön el is magyarázta, mire gondol- Ha ő már idősebb, sok mindent megtudhatunk a fejlődésével kapcsolatban, és felkészülhetünk az esetleges problémákra. Carlisle bizonyára szívesen megvizsgálná.

Megcsóváltam a fejem.

- Kizárt. Ezek után Jacob sem jön a közelembe, nem hogy a lányt engedje.

Az emeletről meghallottuk Adam hangját, ahogy Edwardot hívja. Ez afféle szokásává vált, hogy mindig mást tüntet ki a figyelmével, mintha ügyelne arra, hogy mindenkivel ugyanannyi időt töltsön. Most szerelmem volt a soros, ezért rögtön rohant is a kicsihez.

Kihasználva, hogy nem figyelnek ránk, Jasper kicsit halkabban megjegyezte.

- Valamiért úgy érzem, fontos számodra ennek a Black kölyöknek a véleménye.

Igazat adva bólintottam.

- A barátom volt, és az ember ad egy barát véleményére. Nem akarom, hogy olyat feltételezzen rólam, ami nem igaz.

- Ezt talán neki is el kellene mondanod – mosolyogva nézett rám, majd ismét a felesége felé fordult, aki éppen elméleteket gyártott a többiekkel.

Edward lesétált a lépcsőn, karjában Adammal, aki az alvástól még kicsit kábán nézelődött. Gyorsan a figyelem középpontjába került, ezért úgy döntöttem, lezuhanyozok, mert én magam is éreztem az orrfacsaró farkas szagot.

Sokáig álltam a zuhany alatt és többször átsamponoztam a hajam. Mikor kiléptem, Edwarddal találtam szemben magam, aki egy törölközőt tartott elém, majd gondosan bele is csavart. Boldogan simultam a karjaiba.

- Most már jobb?- kérdeztem szinte dorombolva.

- Hmmm, határozottan – szagolt bele a nyakamba, mire kéjes vágyakozás fogott el. Lábujjhegyre állva nyújtottam csókra a számat és meglepetten tapasztaltam, hogy szenvedélyesen viszonozza. Már a törölköző is lekerült rólam, mikor bevillant, hogy a vékony falak nem szigetelnek annyira, hogy egy vámpírfalka ne hallja meg szenvedélyünk hangjait.

Kedvesem észrevette zavaromat és anélkül, hogy abba hagyta volna a kényeztetésemet, rekedten suttogta.

- Elmentek.

- Hová?

- Adam vadászni akart, ezért elkísérték- lehelte, miközben felkapva átvitt a hálóba- Esme és Carlisle pedig a városba ment.

Lerakott az ágyra és mellém simult. Ritka esetek egyike, hogy üres a ház. Teljesen ellazulva adtam át magam a vágynak, izgatottan megszabadítva Edwardot a ruháitól. A szerelmes csodálata, ahogy rám nézett, olyan boldoggá tett, hogy legszívesebben megállítottam volna az időt. Már nem számított semmi más, csak ő és a jelen, minden más távoli semmiségnek tűnt. A karjai közt mindig úgy éreztem, nincs lehetetlen.

Hosszú órákig tartó szerelmeskedés után csendben összeölelkezve feküdtünk a szétdúlt ágyon. Felkönyökölve belenéztem a világot jelentő szempárba és elsuttogtam.

- Szeretlek.

Arcán angyali mosoly terült szét, ujjaival lágyan cirógatta a hátam.

- Én is szeretlek.

Újabb csókban forrtunk össze, de mielőtt belemerülhettünk volna, meghallottuk a közeledő csapat hangját és Carlisle leparkoló autóját. Sóhajtva vettük tudomásul, majd lassan öltözni kezdtünk.

A nappaliba kézen fogva léptünk be, mire Adam lelkesen integetni kezdett, aztán a kanapéba kapaszkodva felénk totyogott. A járása még kicsit ingatag, de egyre ügyesebben közlekedik. Felkapva megpuszilgattam, mire kacagva bújt hozzám.

Emily Esmevel a konyhában pakolta el az Adam számára vett ennivalókat és látszólag a bevásárlás élményeit hallgatta, de vonásai meggyötörtek voltak.

Nyomtam egy puszit Adamnak, majd átadtam Rosenak. A konyha felé menet Emmett vigyorogva rám kacsintott.

- Mi jól laktunk, és ti?

Lesújtó pillantást vetve rá elhaladtam mellette.

Emily tekintetét keresve köszöntem a két cseverésző nőnek, mire Esme lelkesen magyarázni kezdett.

- Épp azt meséltem, hogy minden nagyon megváltozott Forksban. Nyílt egy hatalmas szupermarket, ahol mindent be tudtunk szerezni a kicsinek és egyáltalán nem keltettünk feltűnést.

A hivatalos verzió szerint ők a Forksban ismert Dr. Cullen fia, ifj. Dr. Cullen és felesége. Eddig nem volt szükség magyarázkodásra, de mivel nem maradt sokáig titokban, hogy a Cullen-birtok örökösei beköltöztek és a találgatások is szárnyra keltek, kellett egy hihető story. A biztonság kedvéért amennyire lehet, igyekszünk kerülni a nyilvánosságot.

- Nagyszerű- mosolyogtam rá, majd a húgom felé fordultam- Emily, beszélhetnénk?

Ijedt tekintetét elnézve először azt hittem, kibúvót fog keresni, de végül bólintott.

A teraszon lesétáltunk a hátsó kertbe és elindultunk az erdő felé. Közben jelentéktelen dolgokról esett szó, mint a holnapi vásárlás Alice-szel.

- Tudom, hogy te is szívesen jönnél és arra gondoltam, hogy hamarosan megejthetünk egy próbát, hogy bírod emberek közelében.

Erre kicsit felcsillant a szeme, aztán elbizonytalanodva válaszolt.

- Gondolod, hogy már felkészültem?

- Igen, nem hiszem, hogy gond lenne, elég erős vagy- rövid hallgatás után megjegyeztem- a múltkor a fürdőzőket eszedben sem volt megtámadni. Pedig bizonyára érezted az illatukat, nem voltak olyan messze.

Oldalról rápillantottam, de szándékosan kerülte a tekintetemet.

Na, jó ebből elég!- gondoltam és szembefordultam vele.

- Emily, tudod, hogy úgy szeretlek téged, mint a saját testvéremet. Azt hiszem, eddig soha nem adtam okot a bizalmatlanságodra. Látom rajtad, hogy bánt valami és elég időt adtam, hogy magadtól megnyílj, de most már kezdek komolyan aggódni- mikor nem válaszolt, csak a földet fixírozta, állát felemelve kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen - Elmondanád, mi történt?

Zavartan sóhajtott, majd egy kidőlt fához sétálva leült és belekezdett.

- Azt hittem, az átváltozással minden álmom teljesült. Részben így is van. Kijátszottam a halált, enyém a legcsodálatosabb gyerek a földön, halhatatlan vagyok szuperképességekkel megáldva és olyan családom van, akik mindig mellettem állnak. Ezekért már a szülés előtt is végtelenül hálás voltam, de legjobban az tett boldoggá, hogy megismerhettelek téged. Mindig úgy gondoltam a sok rosszra, ami velem történt, hogy azzal fizettem az új életemért. És most is úgy gondolom, hogy megérte, hiszen mindenem megvan, amit csak szeretnék…

- Majdnem minden- fejeztem be helyette a mondatot.

Kivéve egy társat.

Szomorú mosolya láttán összeszorult a szívem.

- Drágám, már mondtam, eljön az idő, mikor…

- Igen, tudom- sóhajtott lemondóan.

- Érthető, ha tetszik valaki és érdeklődsz iránta- biztattam- senki sem veti a szemedre, hogy keresed a hozzád valót.

- De mi van, ha nem a megfelelő férfiba szeretek bele?

Oh-óóó! Szerelem?

Én arra gondoltam, hogy meglátott egy csapat korabeli fiút és beindultak a hormonjai.

Na de szerelem? Az nem lehet!

- Lehetetlen- nyögtem.

- Lehetetlen?- kérdezett vissza keserűen Emily – azt mondtad, nincs lehetetlen!

Hallgattunk.

- Elmeséled?

Elmerengett, majd lassan beszélni kezdett.

Akkor láttam meg őt, mikor először mehettem egyedül vadászni. Akkor fedeztem fel azt a szirtet, ahol a múltkor rám találtál. Csak ültem ott és csodáltam az óceánt, mikor megpillantottam a holdfénynél. Magányosan ült, szinte mozdulatlanul. Olyan szomorúnak tűnt, legszívesebben odamentem volna megvigasztalni. Attól kezdve sokszor figyeltem titokban és furcsa kötődést éreztem iránta. Az volt a napom fénypontja, ha csak egy pillanatra is, de láthattam. Többször elnéztem a barátaival, akikkel felszabadult volt, mégis úgy tűnt, az ő éltéből is hiányzik valami. Valami, ami nélkül nem lehetsz teljes- arcát végtelem kín torzította el- Aztán úgy gondoltam, ideje észhez térni, hiszen nem szerethetek bele egy emberbe… Próbáltam kerülni és elfelejteni, de ez nem ment. Jaj, Bella, mindig ott van a gondolataim között, pusztán a látványának a hiánya is fájdalmat okoz…

- Igen, de Jacob farkas!

- Tudom - sóhajtott- most már tudom. Amikor megéreztem az illatát rajtad, tudatosult bennem, hogy ez egy végzetes tévedés a részemről.

A hangjában érezhető fájdalom eszembe juttatott egy régi történetet, mikor is egy kamaszlány beleszeretett egy vámpírba.

- Nos, talán valóban nem lehetetlen- rám kapta tekintetét, amiben rögtön megcsillant a remény- Persze, ez nem azt jelenti, hogy egyszerű lesz, de ha tényleg így érzel, soha nem szabad feladnod.

Meghatott mosolyától szinte megdobbant a szívem.

- Köszönöm!- suttogta.

Magamhoz ölelve visszasúgtam.

- Nem is hinnéd, mennyire hasonlítunk egymáshoz! Úgy tűnik, nekünk már csak a tiltott gyümölcs az édes.

8 megjegyzés:

Liz írta...

Szia!
Ez nagyon jó volt! Annyira tudtam, hogy Emily Jacobba lesz szerelmes. De úgy sajnálom, hogy ennyire reménytelennek érzi a dolgot. Mindenesetre kedves Bellától, hogy bíztatja. Na, és Jasper is olyan édes volt, amikor Bellával beszélgetett pár sort. :)
Hát...nagyon kíváncsi vagyok,mi fog ebből még kisülni. Remélem, hamar folytatod. Nagyon tetszett!
Puszi,Liz

Névtelen írta...

Szia!
Fantasztikusan jó lett a fejezet. Kíváncsian várom a folytatást.
Szia

Erzsébet írta...

Szia,nagyon jó lett.Nagyon birnám,ha Emily és Jacob véletlenül találkoznának és Jacob bevésődne Emilybe:)Várom afolytatást.

alice ^-^ írta...

ngaoyn édes volt, főleg az utolsó mondat (L)

Gabriella írta...

Sziasztok!

Liz: Köszönöm. Sietek, ahogy tudok.

Névtelen: Örülök, hogy tetszett.

Erzsébet: Hát, azt hogy vajon Jacob viszonozná-e Emily érzéseit, még nem lehet tudni... :)

alice ^-^ : Köszi! :)

PUSZI NEKTEK ÉS KÖSZÖNÖM!

Gigi írta...

Megint maradandót alkottál!!!
Imádom!
Jöhet a következő!
Puszi

Gabriella írta...

Gigi: Ment a következő! KÖSZÖNÖM! :)

Truska írta...

Szió:)

Jacob.. hmm.. hát Jacobnak kell egy kis észhez térítés, mért ne lehetne ez egy vápírlánnyal?:D:D

Emily meg emberi mivoltából ismerve elég belevaló, hogy helyretegye, vagy leüsse valamivel.:D:D

Adam milyen kis édes:D:D:D Mindig mást hív.:D Nagyon figyelmes baba.:D:D:D Meg azt is észrevettem, hogy emberként sokkal másabb.:):):) Nem tudom elképzelni ahogy vadászik. Remélem akkor felveszi a halhatatlan, keringésleállós dolgot.:D Mégis erősebb akkor nem?:D:D

Puszi,
Truska