Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. július 23., péntek

26. fejezet

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy váltott szemszögből írom meg a fejezetet, remélem tetszeni fog!

Puszika



Emily szemszöge


Ő is a kidőlt farönkhöz sétált és –tisztes távolban ugyan- lovagló ülésben, szemben velem leült, kíváncsi tekintetét várakozón rajtam tartva.

- Amikor találkoztam Bellával, már terhes voltam. Akkor hozott össze minket a sors, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Nem volt senkim, teljesen egyedül voltam, de Ő befogadott és gondoskodott rólam. Az első perctől különös kötődés alakult ki kettőnk között, amit a mai napig sem tudok megmagyarázni. Az, hogy rokonok vagyunk, csak jóval később derült ki- beszéd közben mosolyognom kellett - Nem volt esélyem a túlélésre, mivel a baba vámpír volt. Lassan elszívta az erőmet és napról-napra gyengültem. Abban bíztam, ha már meg kell halnom, legalább ne hiába haljak meg- tekintetét keresve pillantottam rá - Azt akartam, hogy a gyermekem éljen. Tudtam, hogy Bella gondját viseli majd és mikor a Cullenek is beléptek az életünkbe, már efelől egész nyugodt voltam- elnéztem a fák közé-, Persze, mérhetetlen fájdalom volt elviselni a gondolatot, hogy soha sem tarthatom a karjaimban az én kicsikémet. Szertettem volna látni, ahogy felnő, nevelni akartam, vigyázni rá. Bella mesélt az átváltozás lehetőségéről és én boldogan vállaltam- ismét mélyen Jacob szemébe néztem-, Belehaltam a szülésbe, de neki hála itt vagyok és átélhetem mindazt, amire vágytam. Bella csak azt tette, amire kértem és ezért örökké hálás leszek neki érte. Azt hiszem, néha attól fél, hogy esetleg megbánom, de ez soha sem fordulhat elő. Szóval, ha megkérhetlek, ne büntesd olyasmiért, ami sokkal inkább az én hibám.

Elgondolkodva hallgatott, arcán elvarázsolt kifejezéssel.

- Nem, nem tartom hibának.

Ez meglepett. Eggyel több vámpír szaladgál a világban és ezt egy farkas nem tartja hibának?

- Miért?- egyszerűen meg kellett kérdeznem. Kicsit habozott, mielőtt válaszolt.

- Mert ennek köszönhetem, hogy megismerhettelek téged.

Szemei úgy csillogtak, mintha lázas lenne. Lágy pillantása szinte cirógatta az arcomat. Nem tudtam leplezni a hitetlenséget, zavaromban lehajtottam a fejem és hagytam, hogy az előre hulló hajam eltakarjon a szeme elől. Éreztem a felém nyúló kéz közeledését és lélegzetvisszafojtva vártam. A forró ujjak lassan félresimították a tincseket, piheként súrolva az arcomat. Nem tudtam ellenállni a késztetésnek és fejem szinte akaratlanul mozdult a kéz irányába.

Ránéztem. Közelebb ült hozzám, de nem tolakodóan. Testem minden idegszála azt kívánta, bárcsak ez a kis távolság is eltűnne közülünk. Legszívesebben az erős karok közé vetettem volna magam, hogy még többet kaphassak belőle, hiszen hamarosan tovatűnik a pillanat és aligha lesz másik ehhez fogható.

Tenyere lágyan rásimult az arcomra, hüvelykujjával kis köröket rajzolva. Másik keze megfogta az én reszkető kezem és óvatosan a szájához emelte, miközben tekintetét az enyémbe fúrta. Meleg lehelete csiklandozott, ahogy könnyed csókot lehelt a csuklóm belső felére. Szédültem és úgy éreztem, menten elájulok. Pihegve kapkodtam levegő után, mintha szükségem lenne rá. Szájának újabb és újabb érintése lassan közeledett a könyökhajlatomhoz. Szabad kezem önálló életre kelve simult a vállára. Egyszerre ültünk közelebb egymáshoz, hogy a combjaink már összeértek.

Végigpuszilgatta a karom és szája már a vállamnál járt, miközben a kezem a nyakára húzta, ahol ujjaim rögtön a tarkójára simultak, közelebb húzva magamhoz. Szabaddá vált keze a derekamra fonódott, míg a másikat továbbra is az arcomon tartotta.

Zilálva felemelte a fejét, miközben az orrunk majdnem összeért és lassan felém hajolt.

Ekkor a távolból egy keserves farkas vonyítás hasított az erdő csendjébe.

Megmerevedtünk. Szemeit továbbra is rajtam tartva hallgatózott és mikor ismét felcsendült a vonyítás, szemét lehunyva elhúzódott tőlem.

Úgy éreztem magam, mint akit fejbe kólintottak. Mire feleszméltem, már hátralépve állt és tétovázva fordult az erdő felé. Igyekeztem összeszedni magam, hogy ne lássa csalódottságomat. Közben már több farkas hangját lehetett hallani, mintha hívnának valakit.

- Azt hiszem, muszáj mennem- suttogta bocsánat kérően és ahogy rám nézett, rajta is csüggedtség látszott.

Attól féltem, hogy elcsuklik a hangom, ezért csak bólintottam.

Tépelődve figyelt egy darabig, majd közelebb lépve megkérdezte.

- Láthatlak máskor is?- hangja reménykedő volt, szemei kérlelőek.

Elnevettem magam.

- Tudod, hamarosan randink van.

Ő is elmosolyodott, majd hozzátette.

- Igen, de én a család figyelő szemei és gardedámok nélkül gondoltam- lépett még közelebb és a kezemért nyúlt. Boldogan fogadtam a visszatérő bizsergést, amit az érintése váltott ki belőlem. Ujjaink régi ismerősként fonódtak össze. Kétségbeesve nézett rám.

- Holnap megint várni foglak, ugyanitt, ugyanekkor. És minden nap, amíg el nem jössz…

Felemelte eggyé forrt ujjainkat és egy hosszú csókot lehelt a kézfejemre, majd elrohant az egyre keservesebb vonyítások irányába.


Jacob szemszöge


Megfordult velem a világ.

Tudtam, hogy ő az. Ő, akire testem, lelkem és szívem évtizedek óta vár. Elég volt egy pillantást vetnem rá és megtörtént.

Amikor mások meséltek erről, mindig azt hittem, csak egy eltúlzott és túlértékelt „érzelmi kisülés” az egész. Persze, hittem a szerelemben, a hűségben és odaadásban, mindenben, amit a bevésődés mások szerint jelentett. De megtapasztalni… az egészen más.

Mindent más színben láttam, minden értelmet nyert. Olyan érzés volt, mintha akkor kezdett volna verni a szívem, akkortól éltem.

Mikor megláttam zaklatottan rohanni és sírni a kidőlt farönkön, elöntött az a földöntúli érzés, amit még sohasem tapasztaltam. Legszívesebben rögtön a karjaimba kaptam volna, hogy megvigasztaljam. Tudni akartam, ki bántotta, hogy kitéphessem a szívét a helyéről. Még levegőt is elfelejtettem venni, szépsége annyira megigézett.

Tudtam, hogy vámpír, persze, hogy tudtam, de mit számított ez. Lehetne két feje vagy tizenegy lábujja, az sem érdekelne, hiszen Ő az! Ő lett nekem rendelve és én neki.

Bella húga. Milyen furcsa dolgokat produkál a véletlen.

A történetét hallgatva ezer kérdés merült fel bennem, mindent tudni akartam róla. Amíg beszélt, szemeim szinte itták a látványát, magamba szívtam minden rezdülését.

Nem bírtam ellenállni, hogy megérintsem. Éreznem kellett, hogy biztos legyek benne, nem csak egy álom. Mert ha mégis az, aludni akarok. Örökké.

Hűvös bőrét simítva lelkem szinte szárnyalt, annyira valóságos volt. Olyan jó érzés volt hozzá érni, mintha selymet érintenék.

Soha többé nem akarok másra nézni, csak rá. Mindig látni akarom csodálatos aranyszemeit, ahogy engem figyel. Mosolyt akarok varázsolni az arcára és elégedett sóhajt a szájára. A szájára, amit mindennél jobban csókolni akarok…

A távolból felhangzó vonyítás terelte el a figyelmemet.

„Seth” – ismertem fel azonnal. Ő volt beosztva járőrözni. A hívó szóra egyre többen csatlakoztak hozzá, így nekem is mennem kellett.

Nem akartam elszakadni a tőle, de a falkának szüksége lehet rám.

- Láthatlak máskor is?- kérdeztem reménykedve. Belehalnék, ha nemet mondana.

Nevetése megnyugtatott, egész testem fürdött a csilingelő kacajban.

- Tudod, hamarosan randink van.

Oh, az a hamarosan egy örökkévalóságnak fog tűnni.

- Igen, de én a család figyelő szemei és gardedámok nélkül gondoltam.

Hiszen közönség előtt mégsem mondhatom el neki, mit érzek iránta. Bár ha ezen múlik, kikiáltom az egész világnak is, hagy tudja meg mindenki.

De mi van, ha ő nem kíváncsi erre? Ha ő nem kér egy farkas szerelméből?

Az nem lehet… A kétségbeesés szorította el a torkom.

Lassan megfogtam a kezét, ami azonnal rákulcsolódott az enyémre. Soha többé nem akarom elengedni…

- Holnap megint várni foglak, ugyanitt, ugyanekkor. És minden nap, amíg el nem jössz…

A számhoz emeltem az apró kezet és megcsókoltam, közben mélyen beszívtam bőrének édes illatát.

Hatalmas erőfeszítésembe került elszakadni tőle és a falka irányába rohanni. Egy láthatatlan kötelék húzott vissza hozzá, olyan volt, mintha kettészakadtam volna.

Futás közben átváltoztam és szinte azonnal betolakodott az elmémbe a falkában uralkodó zűrzavar.

„ Alfa! A déli határnál támadás érte Sethet, túlerőben vannak…”

Lábaimnak őrült iramot diktálva rohantam a megadott hely felé.

Minél több komit kapok, annál lelkesebben hozom a frisset! :)

10 megjegyzés:

Liz írta...

Szia!
Ejha,ez nagyon klassz lett! Szerintem az eddigi legtökéletesebb fejezeted. Tudtam én, hogy Emily lesz az a bizonyos lány Jacob számára. Annyira tudtam! Na, jó, azért eleinte tartottam tőle, hogy Jake nem fogja elfogadni Emilyt, mert vámpír, de így más. :) Azt hiszem, fölöslegesen aggódott Emily, bár érthető, hogy eleinte reménytelennek tartotta a szerelmét Jacob iránt. Hát...kíváncsi vagyok,mit fognak ehhez szólni a farkasok és a többi Cullen.
Nagyon jó kis fejezet lett! Remélem, sok komi összegyűlik és hamar folytatod! :)
(Megkérhetnélek,hogyha esetleg olvasod az Alice-es blogomat /diary-of-alice.blogspot.com/,akkor a legutóbb felrakott fejezetemhez írnál komit??? Előre is köszönöm!!)
Puszi,Liz

Erzsébet írta...

Szia,nagyon tetszett.Vajon kik támadnak?Várom a folytatást.

Vivii írta...

Hali!

Huha, ez aztán nem semmi fejezet volt:D Jake bevésődött, ez nagyon jó! Egészen ügyesen szövögeted itt a dolgokat. Na de ehhez az egészh ez mit fognak szólni a farkasok és Cullenék?:O Bella biztosan örülni fog, de a többiekben nem vagyok biztos. És kik támadták meg a végén Seth-et? Ez elég érdekes. Biztosan vámpírok. Remélem azért nem fog baja esni. Várom a következőt, remélem hamar hozod:D
pusz, Vivii

Vivieeen írta...

Nah végre volt idöm jönni, és elolvasni az összeset:)
Hát aztaa... csúcsszuperek lettek nagyonagyon:):)
Én örülök, ennek a kibontakozó románcnak:) és hmmm..:)ebben a storyban szeretem Jacobot:Derre jutottem:D:D:D:D
siesssiessa következővel:Oremélem Sethnek neme sett baja:S
Puszii:)

Névtelen írta...

Szia hát ezt miért ,legalább párpercet várhattak volna ,na mindegy ,nem elég hogy ilyen meleg van még te is kínzol bennünket úgy hogy ha teheted kérlek hozd hamar az ujjat légyszi........... /szépen kértem ugye/ üdv Böbe

Yoopi írta...

Annyira tetszeik ez a fejezet!!!! Olyan aranyosak együtt!!!!! Remélem Seth-nek nincs baja!!!
Nagyon várom a frisset!!!!

Puszi: Yoopi

Gigi írta...

Szia Gabi!
Most sem csalódtunk benned!!
Nagyon szuper lett!
Viszont tényleg egyfolytában kínzol bennünket!Ne légy ilyen gonosz!
Siess a következővel!
Puszi

Gabriella írta...

Sziasztok!

Liz: Köszönöm! :)
Már voltam nálad... :)

Erzsébet: Én sem tudom, kik lehetnek a támadók... :)

Vivii: Köszi! Nos, igen, a farkasoknak akadt egy kis problémája...

Vivieeen: Köszi, hogy írtál! :) Örülök, hogy tetszik!

Böbe: :))) Nem lehet csak úgy bele a közepébe! ;)

Yoopi: Köszi! Igen, szerintem is illenek egymáshoz! :)

Gigi: KÖSSSSZI! :)

KÖSZÖNÖM NEKTEK! :)

Vivieeen írta...

Sziaaa Gabriella:)
Vár nálam két meglepi:) Kukkants be érte:)

Truska írta...

Szia.:)

Váltott szemszög! Wow! Tök jó lett.:) bevésődött.. azta.:D Csak ámulok és bámulok.:D NA kivételesen most ebben a fejezetben nem akartam leütni Jake-t. Aranyos volt a rajongása, ahogy figyelte minden egyes mozdulatát.:D
"Éreznem kellett, hogy biztos legyek benne, nem csak egy álom. Mert ha mégis az, aludni akarok. Örökké." Ez annyira aranyos volt.:D Érezni lehetett a különbséget a két szemszög között és ez is nagyon jó.:) Nem volt egysíkú.:) Egyre ügyesebb vagy.:):):) Még a végén rászoksz a váltott szemszögekre.:D

Puszi, Truska