Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. július 20., kedd

25. fejezet

Sziasztok!

Hát itt az új fejezet, amit Emily szemszögéből írtam meg, mivel úgy gondoltam, így egyszerűbb közvetíteni az érzéseit.



Emily szemszögéből


- Oh, nem- nyögtem rémülten. Éreztem, ahogy eluralkodik rajtam a pánik arra gondolva, hogy néhány óra múlva elé kell állnom. Sehogy sem tudtam magamban elképzelni ezt a jelenetet. Kizárt, hogy elmenjek. Már attól is kocsonyaként reszketnek a lábaim, ha felidézem az arcát magam előtt, pedig még soha sem találkoztunk szemtől szembe.

És nem is fogunk! Inkább elköltözök Forksból! Igen, ez nem is rossz ötlet.

Össze kell szednem a gondolataimat. Odavetettem Bellának, hogy sétálok egy kicsit. Biztos voltam benne, tudni fogja, hogy egyedül szeretnék lenni.

Nem törődve Jasper és Edward döbbelt pillantásával, kihátráltam az ajtón. Bella majd elintézi őket.

Úgy rohantam végig az erdőn, hogy semmit sem érzékeltem magam körül. Már közel jártam a szirthez, mikor lefékeztem.

Nem, most nem fogok oda menni. Olyan helyre van szükségem, ahol nyugodtan tudok gondolkodni. Az a szikla is csak rá emlékeztet. Gondolkodás nélkül irányt váltottam és addig futottam, míg a bozót sűrűsége miatt lassításra nem kényszerültem. Itt a fák sokkal vaskosabbak voltak és sűrűbben álltak. Felnéztem az ég felé, de a fény alig szűrődött át az ágak között. Egy hatalmas átmérőjű farönkre telepedtem és kezembe hajtva fejem zokogni kezdtem.

Miért kell mindennek elromlania?

Boldog voltam vámpírként, erre beleszeretek egy farkasba. Micsoda hülyeség!

Eddig azt hittem, idővel ki tudom verni a fejemből. Próbáltam kerülni a lehetőségét, hogy láthassam, de ez nem segített. Le se kell hunynom a szemem és máris felidézem izmos testét, kócos haját és mámorító illatát.

Hát, igen, még ez is! Nagyon félresikerült vámpír lehetek, ha csábítónak találom egy farkas szagát, holott a természet rendje szerint utálnom és undorodnom kellene.

Ez is csak megnehezíti a dolgot! El kell mennem!

Csakhogy most nem lehetek önző, másokra is gondolnom kell. Ott van a fiam, akinek szerető családra van szüksége, ami meg is van. Nem szakíthatom el azoktól az emberektől, akiknek a létezésünket köszönhetem. Szívem elszorult a gondolatra, hogy nélkülük éljek. Kizárt!

Talán, ha megkérném őket, elköltöznének…

Oh, a fenébe! Miért ilyen bonyolult…

Ezen elgondolkodtam. Tényleg ennyire bonyolult lenne, vagy csak én látom annak?

Végtére is miről van szó, Egy rövid találkozásról, ami alig tart tovább pár percnél. Odaállok, megszagoltatom magam és már végeztünk is. Neki fogalma sem lehet, mi játszódik le bennem. És másnak se… Bella nem fog fecsegni. Így ha ezen túl leszünk, messzire elkerülöm Jacobot. Végül is elég nagy ez a félsziget, hogy ne fussunk össze. Ha kell, egész Alaszkáig eljárok vadászni…

Az idő pedig mindent megold. Tudom, mert voltam már szerelmes. Kilenc éves koromban Jonathan Cooperbe, de ő észre sem vette. Mikor Ázsiába költöztek és nem találkoztunk többé, elmúlt a szerelem és vele a szenvedésem is.

Igen, ez működhet.

Lassan kezdtem megnyugodni és higgadtan szemlélve a dolgot egyre biztosabb voltam benne, hogy menni fog a dolog.

Egy ág reccsenésére kaptam fel a fejem és rögtön támadó pozícióba álltam. Annyira elmélyedtem, hogy eddig nem is hallottam a közeledő léptek zaját. Voltak egyáltalán zajok?

Feszülten figyeltem, ahogy szétnyílik a bozót és kilép rajta…Ő.

Már nekiiramodtam, mikor szavai megállítottak.

- Várj, kérlek- könyörgő hangja meglepett, elámulva fordultam felé. És akkor…elvesztem.

Belenézve a sötét szemekbe elfogott az az édes érzés, ami végighullámzott minden porcikámon. Szemébe nézve nem tudtam többé elvonni tekintetem az örvénylő fekete íriszről, szinte beleolvadtam.

Csak álltunk egymással szemben, én visszatartva a levegőt, ő zilálva. Erős késztetést éreztem, hogy odalépjek hozzá és megsimogassam az arcát, beletúrjak a hajába. Pillantásom végigsiklott meztelen felsőtestén és tökéletesen kidolgozott izmain. Egyszerre sugárzott belőle nyers erő és gyengédség.

Szerettem volna belesimulni azokba a karokba.

Hirtelen eszembe jutott, hogy ő farkas és számára én egy vámpír vagyok. Eddig nem is gondoltam arra, hogy félnem kellene tőle, pedig azt sem tudom, a határ melyik oldalán vagyunk éppen. Egy biztos, az egyikőnk nincs jó helyen!

Mégis, semmi fenyegetőt nem láttam rajta, nem adta jelét, hogy bántani akarna.

Sokkal inkább olyan képet vágott, mintha most találkozott volna egy régen várt ismerőssel, arcán a hitetlenség, öröm és a várakozással teli izgalom váltakozott.

Kezét felemelve megszólalt, hangja simogatott.

- Nem akarlak bántani!

Lassan beszívtam a levegőt, illata betöltötte az orromat, minek hatására jóleső érzés fogott el.

Alig tíz méterre álltunk egymástól, egyikőnk sem mozdult. Itt volt hát a pillanat, amitől annyira rettegtem.

- Ki vagy te?- kérdezte csillogó szemmel.

Gyomrom megremegett az izgalomtól.

Feltételeztem, hogy nem a „vámpír vagyok” válaszra várt. Talán azért kérdezi, mert voltam olyan vakmerő, hogy a területükre merészkedtem. Bella ki fog nyírni!

- A nevem Emily White- mentegetőzni kezdtem- Nem akartam betolakodni és nem vadásztam. Csak nem ismerem ezt az erdőrészt, nem tudom, hol húzódik pontosan a határ…

- A határ?- kérdezett vissza meglepetten.

- Igen, a Cullen birtok határa.

Az arca még jobban megnyúlt a döbbenettől és ettől nevethetnékem támadt, de számat még időben összeszorítva elnyomtam a mosolyt.

- A Cullen család tagja vagy?

Bólintottam.

Szája széles mosolyra húzódott, fehér fogai kivillantak.

- Ezek szerint nekünk este randink van- jegyezte meg incselkedő hangon.

Elmosolyodtam.

- Igen, én is úgy értesültem.

Óvatosan tett felém pár lépést, kezét előrenyújtva.

- Akkor ideje lenne bemutatkoznom. Jacob Black vagyok.

Csak néztem a felém nyújtott jobbot és úgy éreztem a torkom teljesen kiszáradt.

Fura, mióta átváltoztam nem tapasztaltam ezeket a tüneteket, amit az elmúlt öt percben.

Tétovázva előrébb léptem és én is felemeltem a karom. Haboztam egy pillanatig, majd kezem a hatalmas tenyérbe csúsztattam, ami a ráfonódó újjak közt szinte elveszett.

Forró bőre kellemes melegséggel töltött el, miközben szeme rabul ejtett. Nem tudom, meddig álltunk így mozdulatlanul, egymásba merülve.

Jézus! Mit csinálok?

Zavartan elhúztam a kezem, mire azonnal elfogott a hiányérzet. Az ő arcán is csalódottságot láttam, kezét egy másodpercig még tartotta, majd lassan leengedve zsebre dugta.

- Szóval akkor nincs harag, amiért ide jöttem?- kérdeztem, hogy zavaromat leplezzem-, Tudom, hogy a szerződés szerint nem szabadna.

- Nem szegtél meg semmit, mivel ez már nem a quileute-k földje és nem is a Culleneké. A Cullen birtok tőled jobbra végződik, a miénk balra, erre a területre már nem érvényes az egyesség.

- Oh, értem. Ez már „Svájc”- vicceltem, mire vigyorogva bólogatott.

Elkomolyodva eszembe jutott valami.

- Köszönettel tartozom, amiért hajlandó voltál miattunk változtatni a szerződésen.

Homloka ráncba szaladt és megkérdezte.

- Miattatok?

- Igen, a fiam és én- jegyeztem meg.

Arca csalódott lett, ahogy megértette.

- Ah, a te fiad a félvér- mondta hangjában keserűséggel. Tekintetét most először kapta el rólam és egy bokrot kezdett szemlélni. Állán az izmok megfeszültek, ahogy erősen összeszorította a fogait.

Mintha arcon csaptak volna, a fájdalom a szívembe mart.

- Adam- közöltem, csak hogy mondjak valamit- Szóval, köszönöm, bár tudom, hogy csak Bella kedvéért egyeztél bele a módosításba. Ígérem, nem fogunk gondot okozni, olyan lesz, mintha itt sem lennénk…- ezek a szavak olyan fájdalmat okoztak saját magamnak, hogy szinte beleszédültem.

Most, hogy már ismerem őt, nem akarom nélkülözni többé.

Egy remegéshullám futott végig rajtam a gondolatra és lehunytam a szemem egy pillanatra.

Mikor sikerült összeszedni magam és felnéztem, töprengő tekintettel figyelt.

- Bella azt mondta, a húga vagy- jegyezte meg választ várva.

- Igen, az unokahúga. Az anyám és ő féltestvérek.

- Van testvére?- rökönyödött meg.

- Igen, volt- kezdtem magyarázni- A nagyanyámnak, Renée-nek született egy lánya, miután… miután Bella meghalt.

- Nem tudtam, hogy tartotta a kapcsolatot Renéevel.

- Mert nem is. Rólam sem tudott, amíg véletlenül nem találkoztunk és ki nem derült.

Bólintott. Kis idő múlva megszólalt.

- Te ugye nem régen vagy vámpír?

- Nem, néhány hónapja csupán.

Megint hezitált, majd megkérdezte.

- És te akartál azzá válni?

Bevillant, hogy Bella milyen zaklatott volt, amiért Jacob szörnyetegként kezelte az átváltoztatásom miatt.

Állam felemelve válaszoltam.

- Igen, így van. Bella azért változtatott át, mert megkértem rá.

És mert nem akartam meghalni- tettem hozzá gondolatban.

Az arcán tükröződő értetlenség ismét szíven ütött.

- A gyerek apja miatt?- kérdezte mogorván.

Az említettre gondolva undor fogott el.

- Hát… ahogy vesszük- suttogtam. Végtére is, ha nem erőszakol meg és nem kerülök abba a helyzetbe…

Félreérthette a reakciómat.

- Rossz emlék?

- A legrosszabb.

Fejem lehajtva az avart kezdtem nézegetni.

- Nem te vagy az első, akit megszédít egy vérszívó és beleszeret.

Értetlenül rákaptam a szemem, mire megértettem. Azt hiszi, egy félresikerült kapcsolat miatt lettem szomorú.

- Szerelem?- nevettem fel gúnyosan- Ki beszél itt szerelemről?- a fejem keserűen csóválva újra a száraz leveleket vettem szemügyre a földön.

Kínos volt vele erről beszélni, de eszembe jutott, hogy miattam neheztel Bellára. Meg kell magyaráznom neki a dolgok állását.

Elgondolkodva a farönkhöz sétálva leültem és a szemébe néztem.

- Érdekel a történetem, Jacob Black?


Véleményeket kérek!!! :)

10 megjegyzés:

Vivii írta...

Hali!

Jó volt Emily szemszögéből is látni a dolgokat. Így egészen más volt, most hogy tudjuk, miként érez. ÉS hogy találkozott Jake-kel:D WoW Ez elég érdekes. Az mondjuk furcsa, hogy nem estek egyből egymás nyakának. De végülis érthető. Hisz Eminek is tetszik Jake meg Jacobnak is Emily. Ez egy elég érdekes beszélgetés lesz:) Már nagyon kíváncsi vagyok rá. Remélem hamar hozod a következőt:D
pusz, Vivii

Névtelen írta...

wooow
szuper, nagyon tetszik az új szemszög! jó ötlet volt, nagyon is jó... már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Jake tekintete azt tükrözte-e amit sejtek, hogy... alig várom a következőt!
Drea

Névtelen írta...

Szioka! Nagyon-nagyon-nagyon jó lett a fejezet. Alig várom a folytatást. Remélem boldog lesz Emily Jacobbal, megérdemelnék a boldogságot.
Pusz, továbbra is hű olvasód: Kate

ui.: bocsáss meg nekem, hogy nem mindig írok megjegyzést, véleményt. Dolgozom, és néha éjszaka közepén olvasom a fejezeteket,és nincs erőm komit írni. De tudd,hogy szeretem a történetedt és mindig olvasom.

Gigi írta...

Igen, igen,igen!!!!
Én is nagyon olvasnám már Emily történetét! És alig várom,hogy mi fog történni közöttük!
Szuper lett a fejezet,totál beleéltem magam!!!
Imádom amikor dől belőled az újabbnál-újabb történet!
Puszi

Erzsi írta...

Szia,nagyon jó lett.Akkor most Jacob bevésődött?:)Kiváncsi vagyok mit szólnak majd a többiek ehhez:)

Névtelen írta...

Szia véleményt kértél hát megkapod ,mért nem írtad már egy kicsit tovább az őrületbe lehet kergetni hogy legizgibb résznél hagyod abba ez nem fer na mindegy ,amúgy nagyon jó lett ,alig várom hogy mi lesz ,na meg mit szól a többi farkas ,mondjuk van köztük már egy félvér na nem kombinálok üdv Böbe

Liz írta...

Szia Gabriella!
Nagyon tetszett az Emily szemszög. És annyira klassz volt ez a találkozás Jacobbal. Azt hittem, Jake sokkal távolságtartóbb és mogorvább lesz, de ehhez képest elég furcsán viselkedett....mintha valamit ő is meglátott volna Emilyben. Még a végén bevésődik!!! :) Az a "randis" megjegyzés Jaketől nagyon tetszett! :) Kedves Emilytől, hogy megpróbálja elmagyarázni a dolgokat, hogy Jacob ne nehezteljen többé Bellára. Már nagyon várom a folytatást!! Nagyon jó lett!
Üdv,Liz

Gabriella írta...

Halihó! :)

Vivii: Nem lehet elsietni a dolgokat... végtére is most találkoztak először! :)

Drea: Igen, azt tükrözte... ;)

Kate: Köszönöm! Örülök, hogy olvasol! Igen, sajna én is dolgozom, így kevesebb időm jut mindenre... :)))

Gigi: Na, vajon mi fog történni...? :D
Köszi!

Erzsébet: Nos, igen... :) Biztos akad néhány ellenző... :(

Böbe: :))) Aranyos vagy! Nem szereted a függővéget? De akkor hol maradna az izgalom? ;)

Liz: Köszönöm! Igen, nem hiszem, hogy titkot árulok el, de Jake Emilyben nem a vámpírt látja, hanem a nőt... :)

PUSZI MINDENKINEK!!!

Névtelen írta...

Szia nagyon örülök , hogy Jake találkozott Emilyvel :) .....alig várom a következőt !

Truska írta...

Szia:)

Jaj de aranyosak együtt.:D:D:D Jake talán belevésődött? vagy ne gondoljak ilyen butaságokra?:D Jó volt ez az Emily szemszög.:) Kicsit visszafogottabb mint Bella, teljesen átvetted Emily karakterét, amiért külön dicséret neked.:D Na kíváncsi vagyok mi lesz ennek a kapcsolatnak a vége.:D

Puszi,
Truska