Mindenkit szeretettel üdvözlök az oldalon.
Remélem, hogy az általam írt Twilight fanfic kellemes szórakozást nyújt minden hozzám hasonló fanatikus rajongónak.
Ne legyetek velem nagyon szigorúak, mert még nagyon kezdő vagyok!
Jó szórakozást!
Gabriella

Ui.: Természetesen minden jog Stephenie Meyert illeti! Továbbá az általam kitalált karakterek csak a képzelet szülöttei, ahogy az eredeti könyvtől eltérő események is, valós alapjuk nincs! Anyagi hasznom ebből nem származik!

2010. július 29., csütörtök

28. fejezet

Minden szem a furcsa párosra tapadt.

Edward mosolyogva odalépett az elvarázsolt Emilyhez és elvette Adamet, majd Lisához fordult, aki alig várta, hogy megsimogathassa.

- Nagyon szereti, ha vele foglalkoznak- sétáltam én is oda hozzájuk.

A kicsi egy darabig nézegette, majd vigyorogva átmászott a lány karjaiba.

- Tündéri vagy- csodálta a kisfiút.

Seth Carlisle-lal elegyedett beszédbe, csatlakozott hozzájuk Esme, majd Jasper is.

Alice hozzánk lépett és kíváncsian figyelte, majd faggatni kezdte Lisát. A két lány csacsogása hallatán nevetnem kellett, mert az jutott eszembe, hogy Alice megtalálta az új Barbie-babáját.

- Azt hiszem, alaptalan volt a félelmünk- súgta a fülembe Edward- az alfa fülig szerelmes!- Látszott rajta, hogy nagyon szórakoztatja a dolog. Úgy irigyeltem, amiért mindenki gondolataival tisztában van.

Jaspert már nem annyira. Az arcán tükröződő zavarodottság elárulta, hogy nem nagyon érti a dolgok alakulását. Vele szemben Edwardnak óriási előnyt jelentett, hogy tudott Emily rajongásáról

A kezdeti bizalmatlan hangulat kezdett átcsapni egy barátságos ismerkedési partyba.

Emily és Jacob egymás kezét szorongatva halkan beszélgettek. Emi néha rápillantott a fiára, ezt leszámítva, aligha érzékelte a külvilágot.

A farkasok számára valószínűleg gyorsan egyértelművé vált, hogy mi történik az alfájukkal, ezért vegyes érzelmekkel fogadták a dolgot. Volt, aki halkan nyüszítve igyekezett nemtetszését kifejezni, de akadt néhány bátrabb is, aki közelebb somfordált, hogy jobban szemügyre vehesse a kis Adamet, aki feltétlen lelkesedést mutatott a farkasok iránt. Ők valószínűleg Lisát látták a huncut fiúcskában, mert egykettőre megkedvelték- legalábbis Edward szerint.

Ketten visszaváltoztak és Seth háta mögé álltak, aki bemutatta őket.

Mivel időközben teljesen besötétedett, ezért páran tüzet gyújtottak és köré ültek. Emmett próbálta Roset csillapítani, aki összeszorított szájjal szemlélte az eseményeket. Nem fáradt azzal,hogy nemtetszését eltitkolja és ennek köszönhetően egy idő után már senki sem vette észre,hogy ő is ott van, még a farkasok sem.

- Seth, mi történt a karoddal?- érdeklődtem a befáslizott kezére mutatva.

- Ah, csak egy karcolás- az alfa felé nézett, aki most érdeklődve felfigyelt a témára, bólintással engedélyt adott a válaszra és Emilyt vezetve odasétált hozzánk.

- Délután belefutottam három nomádba- ecsetelte nyeglén Seth- de ők jártak rosszabbul- húzta ki magát.

- Jah, kivéve azt az egyet, amelyik meglépett- morogta az egyik fiú, aki Cole néven mutatkozott be- Pedig már a markunkban volt…

- Legközelebb elkapjuk- szólt közbe Jacob.

- Legközelebb? Biztos lesz annyi esze, hogy elkerülje a földeteket- jegyezte meg Jasper, mire az indiánok szó nélkül összenéztek.

- Visszatérők. Keresnek valamit- szólt szúrósan Edward, mikor nem akartak megosztani velünk több információt. Jacob dühösen meredt rá.

- Ez a mi gondunk- szűrte a fogai között halkan.

- Nem teljesen, mert a mi birtokunkat is érintették és így a családunk is veszélyben lehet- pillantott Adam felé, aki Lisaval és Alice-el a földön ülve játszott a tűz mellett.

Jacob követte a tekintetét és elgondolkodott, majd halkan magyarázni kezdte.

- Néhány hete jöttek először, még a ti érkezésetek előtt. Rendszertelen időközönként bukkantak fel, különböző helyeken- tétován Lisáék felé sandított és a hangja még halkabb lett- Nem bántottak senkit a környéken, inkább mintha… keresnének valamit. Nem akarnak bosszantani, kerülik a konfliktusokat. Csak…

- Figyelnek és várnak- fejezte be a mondatot Edward, amiért most nem mordult rá Jake, hanem folytatta.

- Változtattunk a szokásainkon, a járőrözés útvonalain. Délután ezért akadt össze velük Seth és jól harcolt- nézett alfai büszkeséggel a fiúra – kettőt elintézett, de a harmadik, akinek a szagát gyakran érezzük, meglépett.

- Többen vannak?- csodálkozott Jasper.

- Igen, több szagot találtunk már, de ez az egy mindig velük van. Valószínűleg ő lehet a vezetőjük.

Jasper és Edward egyszerre nézett Carlisle-ra, aki megfontolt szavait Jacobhoz intézte.

- Ez nagyon szokatlan dolog, már a háromfős nomád csapat is ritkaságszámba megy- gondolkodott egy ideig, majd határozottan kijelentette- Igaza van Edwardnak, ez minket is érint. Számunkra az emberek épsége éppolyan fontos, mint a családunké. Mostantól mi is őrködni fogunk és jelentősen egyszerűbb lenne a dolgunk, ha összedolgoznánk. Természetesen, mindenki marad a saját területén, de ugyanazt a határszakaszt elég lenne az egyik félnek felügyelni. Bárki bármit tapasztal, megosztja a másikkal.

Amíg Jacob gondolkodott az ajánlaton, a másik fiú, Oliver szólalt meg.

- Ebben van valami. Hatékonyabbak lehetünk és gyorsan pontot tennénk ennek a végére.

Jake hátranézett a farkasokra, akik izgatottan mocorogtak az ajánlatra, de mivel senki nem adta jelét tiltakozásnak, visszafordulva kezet nyújtott Carlisle felé.

- Rendben, a kölcsönös bizalom jegyében.

Carlisle megszorította a jobbot és ezzel egy újabb szerződés kötötte össze a szomszédokat.

- Már ma éjjel elkezdjük a cirkálást.

- Néhány fiú most is rója a köröket, de lassan nekünk is indulni kell- nézett szomorúan Jacob Emilyre és a másik kezével is átfogta a vékony ujjakat. Ismét egymás bambulásába merültek, mintha mi ott sem lennénk.

- Adam, gyere kicsim, haza kell mennünk- nyúltam le az apróságért, aki legörbülő szájjal nézett fel rám.

- Muszáj?

- Igen, a kutyusok is hazamennek- mondtam elég hangosan, hogy meghallják, mire elégedetlen dünnyögés volt a válasz, de a vékonyka hang nevetésre ingerelt mindenkit.

- Jaj, Bella, ők nem kutyusok, hanem farkasok!- oktatott ki Adam türelmesen.

- Oh, el is felejtettem- borzoltam össze fején a göndörödő fürtöket.

- Lisa is jön velünk?- kérdezte kíváncsian, mire az említett szeme reménykedve felcsillant, majd kérdőn Jacobra nézett.

- Most nem- rázta meg a fejét, de mikor Lisa és Adam szája egyszerre állt nyafogásra, gyorsan hozzátette- talán majd holnap.

Lisa boldogan bólogatott és máris telefonszámot cseréltek Alice-szel, ahogy Carlisle is Jacobbal.

Mindenki szedelőzködött, Emily átvette Adamet, miután el tudott szakadni Jacobtól, majd hangosan jó éjszakát kívánt a farkasok felé fordulva. Azok meglepetten néztek a lányra, majd a három indián fiú szinte kánonban visszaköszönt, a farkasok pedig a fejükkel intettek. Jacob mosolyogva figyelte az apró közjátékot és meleg hangon ő is elbúcsúzott szerelmétől.

- Visz' lát'!- intett, majd mikor már mindenki elindult, megszólalt- Bella! Beszélhetnénk négy szem közt?

Edwardra néztem, aki bólintott és odasúgta, hogy távolabb megvár.

Visszasétáltam a tisztásra, ami gyorsan kiürült. Még láttam, hogy Jacob egyetlen intéssel utasítja Sethet, hogy vigye haza Lisát, majd felém fordult.

Láttam, hogy zavarban van és rögtön sejtettem, mi vagy inkább ki lesz a téma.

- Öhm, Bells, nem tudom, mennyire ismered a törzsünk szokásait…

- Jacob, amit tudok, azt szinte mindet tőled hallottam- még az átváltozásom után avattak be a farkasok legendájába.

- Igen, akkor azt hiszem, még nem beszéltem a bevésődésről.

Gondolkodtam.

- Miről?

- Tudod, mi farkasok kivárjuk a nekünk rendelt társat. Olyan ez, mint a szerelem első látásra. Ha szembejön veled, egyszerűen nem tudsz és nem is akarsz kitérni előle. Az első pillanatban tudod, hogy Ő az igazi és rajta kívül nem kell neked más. Ez a bevésődés.

Miközben beszélt, szemei úgy csillogtak, ahogy előtte még sosem láttam. Mosolyogva vártam, hogy kinyögje, amit már úgyis tudtam.

- Szóval, ha megtörténik valakivel, nem lehet tenni ellene semmit. Idő, kor, hely nem jelen akadályt… Még a faji különbségek sem.

Izzó tekintetét a szemembe fúrta.

- Szeretem Emilyt, ő az én másik felem. Ha akarnék, sem tudnék nélküle élni. Már az is fizikai fájdalmat jelentett, hogy most el kellett engednem…- nyögte- Tudom, hogy már nem élnek a szülei és te vagy a nővére. Szóval… csak szeretném az áldásodat kérni, mielőtt beszélnék vele erről.

Sóhajtottam és lassan hátat fordítva neki elsétáltam egy fáig, vártam kicsit, majd szembefordulva vele, komoly hangon beszélni kezdtem.

- Emlékszel, mikor még emberként beleszerettem Edwardba? Nem is tudtad még akkor, hogy mi ő, mégsem tetszett a választásom- néztem a szégyenkező szemekbe - És amikor átváltoztam és arról beszélgettünk, mit is jelent Ő nekem?

Bólintott.

- Sajnálom- nézett a lába elé.

- Nincs mit sajnálnod, inkább örülnöd kéne- léptem ismét közelebb, mire kíváncsian rám kapta a szemét- Rajtam kívül nehezen találnál mást, aki jobban megértené, hogy min mész keresztül. Hogy mit érzel, mikor a számodra fontos emberek helytelenítik a választásodat és nem értik meg, hogy te inkább meghalnál, minthogy a szeretett lény nélkül élj. Nem is tudja ezt, csak az, aki maga is átéli. Mi szerencsések vagyunk, hogy megadatott számunkra. Ennek ellenére jócskán lesz alkalmad bizonyítani a szerelmedet, hiszen egy vámpír-vérfarkas románcot elég nehéz lesz elfogadtatni és a többi akadályról ne is beszéljünk…

- Nem számít, mindent vállalok és bármi lesz is, egyben biztos lehetsz: SOHA nem fogom boldogtalanná tenni!

Elégedetten bólintottam, mert azt mondta, amit hallani akartam.

- Sajnálom, hogy olyan sokszor megbántottalak, kérlek, bocsáss meg érte- sóhajtott megbánóan.

Legyintettem.

- Ugyan, az már a múlt, törődjünk inkább a jövővel.

Összenevettünk és tétován közelebb lépett, majd esetlenül megölelt. Jó volt újra az erős karokban lenni. Ez a fiú mindig sokat jelentett a számomra és nehéz volt az elmúlt pár nap, amikor azt hittem, a barátságunknak vége. Mert bár évtizedek választottak el egymástól, mi ott tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk.

- Köszönöm- súgta a fülembe, majd lassan elindult a falka után. Én is a Cullen ház felé fordultam, majd eszembe jutott valami.

- Jacob. Ne felejtsd el, ha megszegnéd az előbbi ígéretedet, nyolc és fél vámpír fog darabokra tépni.

Azzal sarkon fordulva Edward illatát kezdtem követni, de még hallottam a hangját a hátam mögül.

- Ha úgy lenne, kérni foglak rá- kiáltotta bele a sötétbe.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia szép jó reggelt ,nagyon jó lett ,van egy rossz sejtésem hogy kit keresnek nem íróm le ,mert ha nem az akkor nem kell bevallanom hogy tévedtem hi-hi ugye milyen okos vagyok na úgy látszik nem aludtam ki magam ,na legyen szép a napod üdv böbe

Varga Vivien írta...

Sziaaa:)
fantasztikus lett:)más szavak erre nincsenek:)
én hmm..:) Jacob végre megértette Edward-Bella régi kapcsolatát még amihez kelett, hogy bevésődjön:)én ennek örültem:(és örülök, hogy mindeki így kijön egymással meg stbstbstb.:)
és folytathatnám, de megyek ebédelni:P:P
Siess a kövivel, várom nagyon:)
Puszii:)

Liz írta...

Szia drága Gabriellám!
Ez egy nagyon nyugodt, aranyos fejezet volt. Nagyon tetszett és szerencsére nem volt semmi zűr. Jacob cuki,amikor nem Bellába szerelmes. :D Alice pedig megtalálta az új "barbie-babáját". Ez nagyon tetszett. :D De nagyon remélem, hogy nem lesz sok probléma a nomádokkal. Örülök,hogy Jacob nem makacskodott, hanem hagyja, hogy a Cullenek segítsenek nekik. Ami pedig Lisát és Adamet illeti... imádtam őket. :D Szerintem később, amikor Adam majd szép nagy daliás férfiú lesz, lesz itt még valami... khm. :) Gondolom, most már Edward is nyugodtabb egy kicsit, hogy tudja, Jacob fülig szerelmes Emilybe, mivel így már Bella tényleg csak barátot jelent neki. Ez a kapcsolat, ami most kialakult köztük,igazán aranyos és nagyon tetszik. :) Rosalie viselkedésén egyértelműen nem lepődtem meg,bár kicsit meglepett,hogy nem tolakodott Adam közelébe.
Nagyon klassz lett, remélem, hamar folytatod! Minden jót neked!
Puszi,Liz

Gabriella írta...

Sziasztok!

Böbe: Köszi! Vajon, kire gondoltál... :)

Vivieeen: Köszönöm! :)
Egészségedre az ebédet!

Liz: Nagyon szépen köszönöm.
"Amikor Adam nagy és daliás férfiú lesz"... Igen, akkor bizonyára döglenek majd érte a nők, de hogy számára ki lesz az igazi... :)
Szeretném megköszönni a díjakat, amit nekem ajánlottál, nagyon hálás vagyok érte. Remélem, nem haragszol, amiért nem fogadtam el, ez nem tiszteletlenség, hidd el. Benina indítványát támogatva az én oldalamon is ki van téve a " SZAVAKAT A DÍJAK HELYETT!" logó és tartom magam ehhez! Te is tudod, milyen sokat jelentenek a hozzászólások (és nem csak a pozitív kritikát értékelem!).
Remélem, egyszer megérem, hogy lesz egy fejezet, amihez mindenkitől kapok egy pár sort, aki elolvassa! Talán...

PUSZI! :)))

Vivii írta...

Hali!

Jajj, már nagyon vártam ezt a fejezetet! Végre!
Huha, azt hiszem Emilyéknek sikerült mindenkit meglepniük. Főleg Jaspert és a farkasokat:) Lisa nagyon megkedvelte Cullenékat, főleg a kis Adamet:)Jók a képek oldalt a farkasokról:D
Egyébként nagyon ledöbbentem, mikor a farkasok is jól elbeszélgettek Cullenékkal. De kifejezetten tetszett.
Remélem hamar jön a folytatás!
pusz, Vivii

Erzsi írta...

Szia,nagyon jó lett.Kiváncsi vagyok mit akarnak a nomádok.Örülök,hogy a farkasok ilyen jól kijönnek Callenékkal,nem pedig utálkoznak.

Gigi írta...

Ez a "nyolc és fél vámpír fog darabokra tépni" nagyon-nagyon tetszett!!
Meg persze az egész fejezet!
Nem is tudnál rosszat írni!
Kíváncsi vagyok a nomádokra!Kik ők?És mit akarnak?
Várom a folytatást!

Gabriella írta...

Vivii: Örülök, hogy tetszenek a farkasok! Én is tudnék válogatni közülük... :)

Erzsébet: Nincs értelme utálkozni és az alfa valószínűleg nem díjazta volna a balhét... :)

Gigi: :)))))))))))
Tudnék rosszat írni, hidd el! :)
A nomádok felkavarják egy kicsit a LaPush-i állóvizet! ;)

Truska írta...

Szió:)

De aranyos fejezet volt.:) ÉS a támadókra is fény derült.:) Kezdtem úgy érezni, hogy azon a tisztáson arra az időre elmosódott a határ.:) Örülök, hogy összedolgoznak, biztos Lisához lehet köze annak a nomádnak, remélhetőleg hamar elkapják, vagy legalább mi is szembesülünk vele.:D
A végén ez a párbeszéd Bellával.:D Valami hihetetlen lett.:D Tetszett a megoldás.:D Ügye vagy! Huh, nem tudok mást írni, csak azt, hogy nagyon tetszett.:):):)

Puszi,
Truska